Ami tulajdonképpen nem is volt Mikulásos buli, mert Mikulás egy árva darab sem volt, de még Télapó sem. Ez amolyan Mikulásos Ringató-féle volt, azaz egy zenés foglalkozás kicsiknek. Annak rendje és módja szerint természetesen elkéstünk. Pedig nem vártam meg, hogy Tibi parkolóhelyet keressen, hanem feltéptem az ajtót, kicibáltam rajta Rékát és bevágtattunk.
A játszóháznak ebben a termében még sosem jártunk, mert a játszócsoport egy kisebb szobácskában van az út túloldalán. Ez itt most tömve volt gyerekekkel és szülőkkel és olyan meleg volt, hogy tojást lehetett volna főzni a padlón, ha nem szőnyeges lett volna. Ahogy beestünk, először nyomban ledobtunk magunkról minden felesleges ruhát (elég sok ilyen volt), aztán helyet foglaltunk a banda közepén. Éppen egy Micimackós dal ment nagyjából max. hangerőn, amit Réka nagyon szeret (Hullahó és hózik, Micimackó fázik...). No ez volt az egyetlen, amit a lányom végig volt hajlandó hallgatni szépen az ölemben csücsülve, idilli állapotban, mint a többi gyerek. Aztán feloldódott, jutott rá ideje, hogy szétnézzen és ha már ezt megtette, rájött, hogy hohohohóóóó ( Mikulás után szabadon), itt töménytelen játék van!!! Soha ennyit egyszerre még nem látott (Bár Tibi szerint igen, mégpedig itthon, de ez nem igaz). És otthagyott. Először egy kis csúszdán csúszott le egyszer, majd még egyszer, gondoltam, mindjárt rájön, hogy ez nem játszóház, hanem zenés foglalkozás és visszatér a jóanyjához, de nem. Ekkor meglátott egy babaházat, hatalmasat, babakocsit, babával és már be is költözött oda. Nem is láttuk sokat a foglalkozás végéig. Motiválhatatlan volt, rázhattam felé bármilyen hangszerecskét. Szelektív figyelmét csak a sok játék kötötte le.
Időközben megérkezett Apa is, akinek sikerült a közelben parkolóhelyet találnia. Kihámozta az overálból a meglepett Zalánt, akinek újdonság volt a helyzet, ő nem hogy ennyi játékot nem látott egyszerre, de ennyi gyereket sem, sőt, a decibelek száma is nóvum volt számára. Ahogy Apa a karomba tette, hogy ne üljek már ott olyan árván és szerencsétlenül, kezemben egy rumbatökkel, egy csengővel és két fadarabbal, de gyermektelenül....Zalán rám nézett és szinte olvastam a gondolatait. "Minden oké, itt van anya is, minden oké, minden oké....de izé, mégis hová a nyavalyába hoztatok?????" Viszont nem sírt, ahogy a kezembe került, egészen megnyugodott, száját is becsukta, szeme is visszazsugorodott normál méretére és a továbbiakban tök jól érezte magát. Minden áron az összes kis hangszert a szájába akarta venni - több-kevesebb sikerrel, vigyorgott, gőgicsélt, (patakokban folyt a nyála.) A szőnyegre letenni nem lehetett, mert a tilos dolgok vonzották, azaz minden ami, PAPÍR vagy apró, lenyelhető.
Hát így zajlott az első Mikulásos bulink. Én, megjegyzem, olyan nagyon jól éreztem magam. Csodaszép dalokat hallgattunk, énekeltünk (kaptunk szöveget is). Néha úgy el tudtam volna bőgni magam...például amikor a foglalkozást tartó hölgy leült mellénk és Zalánnak triangulumozott....Be' szép is volt! Aztán a záró körtánc is nagyon tetszett. Valami pulykáról szólt, amit megettünk karácsonyra. Szóval volt hangulata az egésznek.
Végül Rékát szelíd erőszakkal lehetett csak eltávolítani a játszóház terméből, a kapuban még kicsavartunk ujjacskái közül egy játék kakaós üveget, de könny és hiszti nem volt. Fizettünk 300 Ft-ot, kaptunk egy fincsi mikuláscsomagot, melynek egy részét az úton hazafelé kénytelen voltam betermelni, mert nagyon éhes voltam. Rékának pedig árt a sok édesség, naugye...
Jó volt, szép volt, megyünk máskor is.
Utóirat:
Réka tegnap este megható izgatottsággal pakolta az ablakba csizmácskáit. Csillogott a szeme, rózsás volt az arcocskája. A karomba kaptam és valami ilyesmit mondott, ahogy szorosan átkarolta a nyakam.
- "Biztosan hoz nekem ajándékot a Mikulás, mert jó voltam. Tudom, hogy hoz. "
Hogy esetleg virgácsot is kaphat, eszébe sem jutott. Jellemző.
Egyébként járt nálunk is a Mikulás az éjjel. Bár majdnem nem, mert az ajándékokat rejtő szekrényt késő este nem tudtam kinyitni. Nagyon béna vagyok a kulcsokkal, egy egyik fogyatékosságom. Apa aztán megmentette a napot és a másnapot is, kettőt matatott a zárral és az ajtó feltárult, Anyának pedig lehetősége nyílt előásni a mikulás csomagot és két apró ajándékot (egy csomag állatos kártyát és egy PiroskaésaFarkasos puzzle-t). Hurrá! Volt is öröm reggel. Ilyen boldog Miklós napom is már nagyon régen volt....talán boldogult habos-babos gyermekkoromban....
