2010. december 3., péntek

Ellenszélben etetésről, avagy egy dráma két percben

Barackos krumpli az ebéd Zalánnál. Ahogy leülünk falatozni, Réka mellénk szegődik, akár egy mágnes. Az alábbi mondatok(vagy valami ilyesmi - hangfelvétel nem készült) hangzanak el amíg az utolsó falat is legördül Zalcsi torkán.

- Anya, ide akarok ülniiii! (az ölembe. Mert Zalán már ott ül)
- Én is szeretem a barackot. Az nagyon fincsi.
Anya, megkóstolhatom én is? (imádja a babakaját)
- Az ott Zalán kanala? Nem az enyém? (Az összes kék kanál Zaláné, ezt ő is tudja.)
- Beledughatom az ujjam egy picikét?
- Ugye hagytok nekem is?
- Finom, anya, finom?
- Jaj, elég legyen már! (aggodalmaskodik, ahogy ürül a tányér)
- Én is kéreeeeek! 
- Nem éhes!
- Nem kell neki! (diadallal)
- Haha! Nem kell neki. Nem finom?! (pedig fogy a porció)
- Nem hagy nekem! (kétségbeesve)
- Nekem is kell, én is akarok, én is akarooook!
- Fejezzétek be az ebédet, elég már!
- Nem tudom kinyalni (a tányért)
- Ó, jaj, jajajjj...(könnyek szélén)
- Hagyjátok abba! (fenyegető)
- Azonnal hagyjátok abba! (kezdek félni)
- Brühühühüüü...ÁÁÁÁÁ (padlóra omlik, ordít, könnytenger és dráma)
A tányér üres, Zalán ártatlanul és egyben kíváncsian pislog nővérére. Függöny!

4 megjegyzés:

  1. Nálunk is Niki kinézi Noncsi szájából a falatot, csak az ő 4 éves csöndesebb módján, tavaly még 3 évesen dackorszak kellős közepén voltunk mi is.

    VálaszTörlés
  2. További jó étvágyakat kicsi Zalánnak :) Erről eszembe jut a mi rokon -nagy bátyónk, aki kicsi hugi elől enne el mindent. Még jó, hogy nem tudom, milyen a babakaja, még én is rászoknék :D

    VálaszTörlés
  3. Máté is szereti a babakaját:)

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!