Nahát, nahát....

Minő meglepetések érhetik a gyanútlan, alvó csemetéjét ellenőrizni kívánó anyukát!

Ha megtalálta volna a matracon a cipzárt, talán nem csak a lepedő alá bújt volna be kicsi kuckókereső leánykám.....

Kacagó gerléim

Azt hittem, úgy történik majd meg, mint Réka idején. Addig-addig nyüstölöm a legénykét, gyúrom és dagasztom, míg egy nap szó szerint dőlni fog a nevetéstől. Be szép is lesz, meseszép. Zalán csak kacag, kacag és gyöngyöző kacaja megtölti a szobát, pici könnyeket csal az én szemembe....Nem teljesen így történt, egyrészt, mert a dolgok ritkán történnek úgy, ahogy azt előre eltervezzük és elképzeljük, ugye...Nem mellesleg el is feledkeztem arról az apróságról, hogy Zalánnak tesója is van, az ám!

Úgyhogy ahogy szombat délután hazaestünk a  nagybevásárlásból és buzgón hurcolásztuk a tömött szatyrokat kapun belülre, teljesen váratlanul Tibi annyit mondott vigyorogva, ahogy elhaladt mellettem a cekkereivel:

- Kacagnak! - és az autó felé intett, melynek hátsó ülésén ott várakozott a két díszpéldány. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót Zalán oldalán, hogy túljárjak a szinte hangszigetelt ótónk tervezője eszén.... és már hallottam is, ahogy kisfiam roppant jól érzi magát. Tényleg kacagott!!! Hogy pontosan min nevettek őt ketten, bizalmasan, cinkosan, nem tudni, Réka pedig nem árulta el. Tibi annyit elkapott, hogy a "mitsubishi" márkanév kántálása volt a derültség egyik oka...Ahogy láttuk, egy idő után önmagában Réka kacaja generálta Zalánét. 

Csak szobroztunk ott az autó két oldalán, némán, vigyorogva. Nem is tudtam, hogy szégyelljem magam, amiért meglestem őket ebben a meghitt állapotukban, vagy sajnáljam, hogy csak pici szeletkét kaptam az első kacajből...Akárhogyis, a lényeg, hogy jó volt nézni őket. Ilyen egyszerűen csak annyira JÓ VOLT NÉZNI ÉS HALLGATNI ŐKET....

- Remélem, ilyen jó tesók lesznek mindig. - jegyezte meg Tibi kicsit később, ahogy felfelé haladtunk a lépcsőn, csemetéstül.... -  Hááát....gyerekként biztosan megvívják a maguk csatáit egymással, csak kössenek mindig békét. Aztán kamaszként, felnőttként állandósuljon ez a béke.

Rékarajzok

Mint nemrégiben említettem, Rékám újra rajzol. Legfrissebb alkotásaiból kettőt kicsempésztem a rajzfüzetből, mielőtt Rékám új hobbiját gyakorolta volna rajtuk, ami a színezés....

Az elsőn egy cica látható (bal oldalon). A cicára fodros szoknyát adott, a lába sem pálcika, kezében táska van, benne tejecske. Onnan tudom, hogy elmondta nekem.

Második rajzán a legelső mókus látható, amit Réka valaha is rajzolt. Füle pamacsos, farka bozontos. Imádom a rajzait, rajzolj nagyon nagyon sokat, Rékám!!!

Pasis játszótér

Egy ideje felfigyeltem már rá, hogy játszóterünkön szinte folyamatosan csakis kispasik játszanak. Sok-sok mini pasi ÉS Réka. Gyakori az is, hogy testvérpárok leugranak egyet csúszdázni homokozni. Testvérpárok. Akik közül mindkettő fiú....Már nem is csodálkozom, ha beesvén a játszótérre 8 kisfiú közé csöppen Réka.

Az elmúlt két hétben összeírtam, ki mindenkivel találkoztunk játszóterezés közben.

Kornél              Bence                   Zsolt
Levente           Keve                     Csongor
Ágoston           Péter                     Móricka
Gergő             Zalán (szőke)          Dani 
Gergő 2.         Zalán (saját)           Zozó
Vince              Hunor                    Marci
Zoárd


+ 5 db kisfiú, akinek a nevét nem sikerült felderítenem, hiába játszottam Ms Marple-t.


És a csajos oldal:


Klári             Katica           Réka             Heni


A négy csajsziból az egyetlen, aki rendszeresen előfordul a játszótéren, az Réka. 


Hát nem érdekes?  Dehogynem!

2007. október 5.

3 éve már, hogy makulátlan sorrendbe tettem az összes mappát a polcokon, minimalista stílusra rendeztem át az íróasztalom tartozékait, papírtáskákba csomagoltam 1 db saját tulajdonú szobanövényt, két másik papírszatyiba a holmimat....majd végül és utoljára kikapcsoltam a számítógépem. Ma is emlékszem a hangjára, ahogy arra is, ahogy a székem betoltam az íróasztalom alá....

Aztán kiléptem a folyosóra, a lift elég ballagtam, megnyomtam a földszint gombot. Amíg enyhén fátyolos szemmel várakoztam, csak hallgattam a csöndet. Utolsó munkanapom utolsó perceinek krónikája ez. Icipicit szomorú voltam, bár tudtam, hogy életem legszebb időszaka kezdődik el. 29 hetes pocakos voltam Rékával akkor. Egyszerre tűnik nagyon távolinak az egész és mintha tegnap történt volna. És azóta eltelt 3 év! Három szép esztendő...