3 éve már, hogy makulátlan sorrendbe tettem az összes mappát a polcokon, minimalista stílusra rendeztem át az íróasztalom tartozékait, papírtáskákba csomagoltam 1 db saját tulajdonú szobanövényt, két másik papírszatyiba a holmimat....majd végül és utoljára kikapcsoltam a számítógépem. Ma is emlékszem a hangjára, ahogy arra is, ahogy a székem betoltam az íróasztalom alá....
Aztán kiléptem a folyosóra, a lift elég ballagtam, megnyomtam a földszint gombot. Amíg enyhén fátyolos szemmel várakoztam, csak hallgattam a csöndet. Utolsó munkanapom utolsó perceinek krónikája ez. Icipicit szomorú voltam, bár tudtam, hogy életem legszebb időszaka kezdődik el. 29 hetes pocakos voltam Rékával akkor. Egyszerre tűnik nagyon távolinak az egész és mintha tegnap történt volna. És azóta eltelt 3 év! Három szép esztendő...
Épp ma jutott nekem is eszembe, hogy én okt.13-án tettem le a lantot, 30 hetes Matyipocakkal:)
VálaszTörlés