2010.08.18 - Zalán 3 hónapos

Ahhoz képest, hogy ma mi minden jött a képbe, eddig nem is voltak dilemmáim. ... De most hagyjuk ezt! 

3 hónapos mérleg, merthogy ma éppen ennyi idős lett Zalán.

Súlya: 6050 g

Hossza: (ami majdnem magasság) 65 cm

Legszebb benne: Ahogy van, az egész "csomag". Egyelőre tökéletes a pasas. De tényleg! 

Legfőbb erénye: a nyugalma, kiegyensúlyozottsága

Legnagyobb hibája: Nincs neki, hisz mondtam, hogy tökéletes!

Amin nagyon csodálkozik: Hogy mi nem anyatejen élünk. Sem anya, sem apa, de még Réka sem. SENKI. Máris kinézi a számból a falatot.

Amivel az ujja köré csavar: A szeme. Gyönyörű mandula vágású, sötétkék szeme, melyet hihetetlen hosszúságú szempillák vesznek körül.

Szókincs: Gőőő (ez a kedvencem) , áh, krrrrr (vagy valami ilyesmi) stb stb stb.


Gyöngyöző kacagás: Még nincs.

Amin szívesen legelteti a szemeit: a hálószoba falán a katica és a lepke. Közben buborékokat fúj és brümbrümmöl

Amin megakad a szeme és enyhén kidülled: Ha félmeztelen szaladgálok körülötte. Különösen, ha etetés idő van. 

Hogy áll a pancsival?:  Nagyon szereti. Ahogy én is fürdetni őt!

Kozmetikumok, amiket használ: After shavet még nem, és hajzselét sem......gyógyszertári kencék, krémek, semmi egyéb

Ruhamérete: 62-68 (gyártótól függően)


Szundik száma nappal: 3 db. Alszik egyet délelőtt, kora délután és késő délután. Olyan jó neki....

Kedvenc személyisége: Anya 


Akit nem szeret, akitől fél: Egyelőre senki

Kedvenc dalocskája/mondókája: Futroboga....., Lassanforogakerék....

Kedvenc eledele: (beszéd pillanatában) kizárólag az anyatejet ismeri

Kedvenc cicije: határozottan a bal (semmi politika nincs ebben, legalábbis remélem.)

Kedvenc tesója: Réka Anna. Még ha néha rá is próbál ülni a fejére és a szemébe lógatja a haját, lefogja a kezét, fejbe kólintja egy csörgővel...

Amit utál: Pancsi után öltözködni, éber állapotban autózni

Amit imád: Szopi után anyához bújni. Jajjj, de finom is az! 

Kedvenc pozíciója: Hason durmolni az ágyikóban vagy apa válláról szemlélni a világot. Ha apa járkál fel és alá, az még jobb.

Legnagyobb attrakciója: Hátról hasra fordul (könnyedén), hasról hátra fordul (egyszer már megcsinálta). Fejét magasan emeli, kitámaszt rövid időre.


Oltások: Prevenar igen, Rota nem.


Fogak száma: Nulla. Naná. 

Szeme színe: kék (de ezt már írtam)

Kitől örökölte az orrát?: Ez az, amit nem tudunk. De nem vettük, az biztos. Sem Zalánt, sem az orrát.

Haja: ami kihullóban - barna, ami növöget - szőke!

Lába: Hát naaagy. És nyirkos. És egészen finoman sajtszagú. Lábujjaival folyton "szalonnát süt". Imádom.

Keze: Ha a mancsába nyomok valamit, megmarkolja, legyen az bármi. El is engedi, a szakirodalommal ellentétben.

Ujjai: Zongorista ujjak, akárcsak az enyémek.

Körme: Icipici, picit folyton hosszú

Tokája: Ennivaló

Combin a hurkák: Na olyan nem nagyon van neki. :-( Csinos fiú, no.

Drága Zalán baba, nagyon boldog Harmadik Hófordulót!

(3 hónapja ilyenkor, azaz este 10 óra körül pont azt ecseteltem sógornőmnek élénken gesztikulálva (bár telefonon beszélgettünk), hogy majdnem belehaltam a szülésbe. Ma már nem is tudom, miért mondtam. Ó, áldott szelektív memória! 

Mellszívó, te kincs....

Ha nem lett volna elég dilemmám tegnap délig, akkor kaptam még egy pár lapáttal. 

Már a hétvégén is éreztem, hogy valami készülődik nálam alhas környékén. Csak vonogattam a vállam, hogy nem tudom mi ez, de majd kiderül. Közben valahogy az Istennek sem akart termelődni a tej, teltek az órák szopik között, de nem feszültek a cicik, leeresztett lufihoz hasonlított a tapintásuk. Zalán nem reklamált, az iszonyú fülledt időben nem is volt éhes, ahogy láttam, inkább csak szomjas. De elfogadta a másik cicit is, amikor úgy éreztem, hogy az egyikkel végzett. Szóval tegnap és ma kétcicis táplálásra váltottunk. És előkerült régi jó haverom, az AVENT kézi mellszívóm, ami eddig kifőzve, tisztán, de érintetlenül hevert az egyik konyhaszerkényben...

Hogy mi vezetett rá, hogy extra stimulálás alá vessem a cickókat? Az, hogy reggel beköszöntött Piri. Egyszerűbben és egyértelműbben fogalmazva, megjött a micsodám, új ciklust kezdtem, elkezdtem vérezni, itt vannak a "nehéz napok", mensivel terhelt vagyok és ilyesmik. 

Itt van tehát az első tejválság. Azaz bocsánat, I. Tejválság. Már vártam. Az élet ismétli önmagát. Remélem, abban is, hogy az összes válságot és háborút én nyerem meg ezúttal is.

3 hós védőnős vizit

Maholnap 3 hónapos lesz Zalán, úgyhogy ahogy arra számítottam, ma délelőtt beesett a védőnő. Míg lementem kaput nyitni, Zalán torkaszakadtából ordított - és ezt a földszintről is jól lehetett hallani - merthogy váratlan fordulatként élte meg, hogy a kiságyába pakoltam, majd mindennek a tetejébe még jól ott is hagytam....Ahogy a karomba vettem  a kispasit durván egy perccel később,  az máris legellenállhatatlanabb vigyorát kapta elő a tarsolyából, és kíváncsian nyújtogatta a nyakát a védőnő felé. 

 Rossz hírek, essünk rajtuk túl:

- a fütyije nincs egészen rendben Zalánnak, pontosabban eléggé le van tapadva ott egy és más. Viszont tulajdonképpen ez mégsem rossz hír, ez félig meddig élettani. Addig minden a legnagyobb rendben, amíg szép íveset tud pisilni és ezzel nincs is gond. Húzogatni a bőrt a fitymán nem kell/szabad, majd 1 éves korában folytköv. a témában. Ez most a hivatalos álláspont. Legalábbis a mi orvosi, védőnői körzetünkben. (Még mindig készül post-om a "húzogassuk vagy ne húzogassuk" ügyben, szerintem sohanapján be is fejezem....áhhh....)

- Védőnő is kiszúrta, hogy Zalán nem olyan "husi", mint amilyen volt 1-2 hónapja.....Nagyon hosszú, hiszen 65 centi, de....hát kövérnek nem kövér, na. 

Igazából egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek erre. Mert ugye ha nem gyarapszik kb. 400 g-ot per hó a babó, pótlást szoktak javasolni. De minek adjak pótlást, ha van tejem?  Mert van tejem. Ugyanakkor: Miért ne adnék pótlást, hiszen nem gyarapszik enyém kölök. Nem sokat számít a tény, hogy még mindig csak az egyik cicit szippantyúzza ki egy etetés alkalmával, ha nem hízik. Mármint nem hízik eléggé. 

És itt van a lényeg, hogy mi számít "elég"-nek. Már nem gondolom, hogy a tápszer ördögtől való, ha kell, hát kell....csakhát nekünk tényleg, kell e igazán? Ha egyszer tápszerhez és rendszeresen cumisüveghez nyúlok, elindulunk lefelé a lejtőn anyatejileg és szopiilag, amit nagyon nem szeretnék. Egyelőre minden szopit elégedett mosoly, vagy legalábbis amolyan jóllakott napközis képpel nyugtáz Zalán....Bonyolult, na.

Védőnő megértette dilemmámat, nagyon is. Úgyhogy azt javasolta első körben, hogy zabáljam a fehérjét, husit, tejtermékeket (de max. fél liter tejcsit), hüvelyeseket ne annyira...aztán szerezzek egy mérleget és mérjem a szopikat. Ami a kérdés, hogy megszopja e a 150x6-ot, vagy a minimum 120x6-ot per nap. Mert ha teszem azt, nem, akkor a tápszerből sem feltétlenül fog annyit enni. Arról nem is beszélve, hogy tán el sem fogadja a tápszert, ahogy annó Réka sem, mindegy....

- Zalán jobb szeme továbbra sincs rendben, szempillái összeragadnak, reggel illetve minden alvás után nagy gennyes gombócok gyűlnek a szeme sarkában. Szomorú látvány. "Akkor szemészet lesz ebből..." - jegyezte meg a védőnő, mikor minderről beszámoltam.  Ami azt illeti, kb. 1 hete rosszabb és csúnyább, mint valaha....Túl vagyunk 3 kúra szemcseppen, kamillázáson, masszírozáson, nem hatott a jobb szemre. Tibi macerál, hogy lépjünk, rossz nézni, ahogy kinéz Zalán szeme az utóbbi napokban...hát hajlok rá, hogy igaza van. 

Átnyálaztam a hazai és nemzetközi véleményeket könnycsatorna átmosás ügyében. Tőlünk nyugatabbra nem szokták elkapkodni a beavatkozást, nagyjából a baba 8-9 hónapos koráig kivárnak, hátha megnyílik a csatorna magától. Utána azonban, de legkésőbb 1 éves korban lépnek, egyrészt mert ha nem nyitják meg , aminek nyitva kellene lenni, akkor maradandó gubanc lehet. Másrészt meg egészen más dolog lefogni egy 3 hónapost, mint egy 1 évest. Ekkor már befigyel a kórházi bennfekvés, érzéstelenítés, stb.....Nálunk az a gyakorlat, hogy 3-4 hónapos korban átmossák a könnycsatornát steril sóoldattal. A szemorvos látja, átjárható e a csatornácska, indokolt e a beavatkozás vagy sem. Nem ritka, hogy ismétlés szükségeltetik. A nyugati orvostudorok szerint korai belemászni 3 hónaposok szemébe, ha a következő 3 hóban még megnyilhat a csatorna. 

Most mi várunk a doktornő véleményére szemecske ügyben....Én annyira éreztem, hogy ebből szemészet lesz, annyira...Erre edzem a lelkem immáron 3 hónapja, de nagyon sok eredményt nem értem el. Az biztos, hogy egyedül megyek a rendelőbe, vagy idejében eltávolítom apát még a rendelőintézet közeléből is, mert ő nem bírja, ha sírnak a gyerekek....

Jó hír viszont, hogy Zalán nagyon ügyes, mozgásfejlődése szépen halad, koránál messze fejlettebb. A védőnő előtt nem produkálta magát, jellemző, pedig vasárnap ahogy az ágyra tettem, nyomban könnyedén a hasára fordult, kezeit kirántotta maga alól, kinyomta magát, fejét fel a magasbaaaa!!!!!!!! Épp csak annyit nem gőgicsélt, hogy Prrrodukcijjóóóó! Mindezt 3 hónaposan...Hát nagyon büszke voltam rá. Most ezt csak elmesélni tudtam a védőnéninek, mert Zalán bevágta a sztrájkot, hasára fordult ugyan, de a fejét csak kínnal fordította meg, közben sírdogált, kínlódott, kvázi kérte, hogy vegyem már fel végre. Védőnéni nem egy áradozós fajta, de annyit megjegyzett, hogy valahol ott "illene" járnia, hogy oldalára fordul. Á, az nekünk 1 hónaposan is ment. Ezért van az, hogy Tibi folyton azt mondogatja, világbajnok lesz, világbajnok lesz, meglátod. Hogy milyen világbajnok pontosan, arról megoszlanak a teóriák. Egész vicces lenne, ha a sakk lenne eme sportág....

Az én agyam

Az én agyam igen furcsa. Hogy miből gondolom ezt?

- ha egyedül vagyok itthon Zalánnal és neszt hallok a szomszéd szobából, ahol alszik....én fülelek erősen, hallom e a lépteit közeledni.

- ha Réka buksiját simogatom vagy csak játszunk, hajlamos vagyok "odafigyelni" a már nem létező "kutacs"-ra a fején. 

- ha olyankor nyammogok valamit, amikor Zalán a kezemben van, sokszor késztetést érzek, hogy megkínáljam vele

- olykor keresem Rékán a pelenkát

- máskor furcsállom röpke másodpercekre hogy Zalánon hogyhogy petyó van

- a légzésfigyelőt még annyiszor sem jut eszembe kikapcsolni, mielőtt Zalánt eltávolítom az ágyból, mint a Rékababás időkben. De már ezen nem bosszankodom. Túl rövid hozzá az élet. Van egy Rékám, aki lelkesen kikapcsolja az ordító ketyerét, ha anya agya hanyag.

- néha meglep, hogy Zalánnak nincs foga

- máskor meglep, hogy Rékának milyen sok van! Valóságos csupafog!

- még mindig előfordul, hogy Zalánt Rékának szólítom. Fordítva ilyen gond nincs. 
- nem érdekel, hogy még mindig házhoz jön az ebéd, legalább több idő jut a játékra, mesékre, sétákra. Az sem izgat, hogy 100%-os rend akkor volt itthon utoljára, amikor anyósom vezette a háztartást Zalán világrajövetele után 4 napig. És hogy mikor lesz....Az jó kérdés. 
- nem érdekel, ki mit gondol, ha Réka "nyílt színi hisztit" vág ki.  Aki még nem tudja, milyen az, majd megtudja. Ha szerencsés, persze csak akkor! 

- nem nagyon emlékszem, milyen volt gyerek nélkül, milyen volt egy (azaz 1 db) gyerekkel az élet. A jelen uralkodik.

Réka mondta 3.

Réka bizonyos értelemben hordoz magában pasis vonásokat. Hogy mást ne mondjak, imádja az autókat, kamionokat, rendőr- és mentőautókat, megőrül a takarítóautókért, ahogy a kukás autókért is. Ha ezt a Remondis (helyi "szemét" cég) tudná, biztosan kinevezné reklám arcának Rékát (de úgysem adnám.)

A mi utcánkba szerdán jön a kukásautó, kedden és csütörtökön pedig a takarítóautó a méretes keféivel. Ezt Rékánál jobban kevesen tudják ilyen biztosra. Ha elcsípjük az utca tisztaságára felügyelő járművet, és ez nem nehéz, mert semmivel összetéveszthető hangja van az ótónak, akkor Réka ragyogó szemmel figyeli, ahogy az a parkoló autók között cikázik....Szerdán pedig hasonló odaadással figyeli az erkélyünkről, ahogy a ropogós feketére sült kukásbácsik kiürítik a szemetet és továbbállnak. Állítom, még irigyli is őket a munkájuk miatt.

Minap a játszótér felé tartva kérdésére válaszolva elárultam neki, hogy ma biza szerda van.

- Hűha, ma jön a kukásautó!!! - rikkantott boldogan Réka és kis híjján vissza kellett fordulnunk, nehogy kukáink megtisztulásáról lemaradjunk. Némi huzavona után Réka mégis jól döntött és a játszótéren kötöttünk ki.

Ahogy édes idillben hintáztunk, egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülünket.

- Anyaaaa! Takítóóautóóó! - süvítette Réka. - (takarítóautó akar az lenni, csak Réka egyszerűsít.) A hátam mögé néztem, de a lombok takarásában még nem volt látható, mi is közeledik.

- Nem, kicsim. - osztottam az észt - Ma szerda van, kukásautó lesz az.

De nem. Ahogy az autó közelebb ért, már én is hallottam, ahogy a kefék dolgoznak, a kukákkal meg nem matatott senki, úgyhogy Rékának igaza volt, tényleg takarítóautó jött.

- Te! - kapott a fejéhez megint Réka izgatottan, mint aki felfedezte minimum Amerikát tök véletlenül. - Akkor ma csütörtök van!!!!!!!!!

*

Másik kedvenc szórakozása Rékának, hogy vizslatja az autókat, amelyek mellett séta közben elhaladunk. Ez lett fő ismertető jele Rékámnak. Ha nyílt utcán egy szöszke tökmag egy autó elejét vagy fenekét macerálja, az emblémát keresi vagy éppen azt csodálja, na az csak Réka lehet. Néha elámulok, honnan ismer fel márkákat, de napról napra többet megnevez.  Jelen állás szerint a Toyota, Opel, Audi, Peugeot (szerinte "pezsó"), Seat, Mazda, Skoda, Suzuki ótókat frankón felismeri. 


Egy nap egy méretes Ford járdány mellett haladtunk el (szívem csücske a Ford, első és ezidáig utolsó autóm márkája, ami/aki ma már ki tudja milyen formában letezik, hiszen leadtuk a bontóba Fityuszkát...brühühü....) 

- Szép autó, igaz, Réka? Tetszik neked? - kérdezem az autó előtt legyökerezett leánykát. Közben hallom, hogy hátam mögött csikordul a zár, talán épp a tulaj közelít?

- Hát....-felelte Réka megfontoltan, közben pici ujjacskájával a Ford logót tisztogatta.
- Kicsit zsíros... - bökte ki végül. Poros. Porost akart mondani a Réka lány. De nem szóltam semmit, mert a Ford büszke tulaja addigra ott állt Réka mögött és próbálta eldönteni, hogy aggódjon vagy ne aggódjon autója épsége miatt. 




*


Egyszer arra figyelek fel, hogy Réka bőszen takarítja a nappali szekrényét.
- Mit csinálsz?
- Takarítok. - jön a rövid válasz.
- És mivel takarítasz? - kérdezi apa megelőzve engem, mert Anyát elfoglalta a puszta ráfókuszálás a Réka mancsa alatt jobbra balra táncoló fehér micsodára.
- Anya betétjével.
- Micsoda??? - gúvad ki a szemem finoman. Majd enyhén megnyugszom. Melltartóbetétet zsákmányolt a pelenkázóról. Nem intimet a fürdőszoba polc tetejéről. De azért jó, hogy éppen akkor vendég nálunk nem járt. Sem közeli rokon, sem távoli barát.....


*


Apa fotózná Rékát, de az ellenáll. Megkér hát - nem először és messze nem utoljára -  hogy valahogy tereljem el a figyelmét a rá szegeződő objektívről és vakuról. Éppen a kanapén tehénkedem, ölemben egy nagy tál vanília pudinggal (mert élni tudni kell), amitől nem szívesen szakadok el, hisz órák óta csorgott utána a nyálam és most, hogy Zalán illatosan és jólakottan édesen alszik, végre rávethettem magam a csemegére.......Anélkül, hogy egy centit is mozdulnék (még izomlázam lesz) repülőt formálok a kanalamból, azzal játszom,  majd hegyen-völgyön átrobogó mozdonnyá alakul a pudingostál....Réka egy ideig nézi, majd megjegyzi.
- Étellel nem játszunk!
Ott a pont. - engedem le a tálat a hasamra enyhén leforrázottan, némán.


*


Réka jelzi, hogy szomjas. Kiszaladunk a konyhába, kérdezem, mit inna. Narancslevet? Almalevet? Vizet? Tejet?
- Á, vizet nem, azt csak fogmosás után iszom...este és éjjel.
Pont úgy mondta, mintha szabály lenne, hogy egyéb alkalmakkor a víz szigorúan tiltott, egészségre ártalmas itóka....