2022. február 15., kedd

Jelentkezési lapok és a varázstoll esete

 

Múlt héten pénteken le kellett adni az ofőnek a jelentkezési lapokat, ám csütörtök késő este rám írt, hogy nem jó a kitöltött lap (iskolánként egy, szak lehet egynél több is) , nem írtam bele a nyelveket, amiket Réka tanulni szeretne a gimnáziumban.….Na puffneki. Volt olyan rublika? Megírtam neki, 1) angol 2) német -kivéve spanyolon, ahol adott 1) spanyol 2) angol. Visszaírt, hogy nyomtassuk ki így újra a lapokat, de csak az első változatot veszi be a gyomra a Verseghynek, az nem baj? Visszaírtam, hogy mindegy, jó lesz. Már annyi nyolcadikos gyerekem volt (egysem). Tele vagyok tapasztalattal. Gondolom, tudják a spanyol-angolosok, hogy nem angol-németes (bár lehet, az amúgy jobb lenne, de mindegy) a szakjuk, de mindegy.

Másnap kör-email jött, hogy hagyjuk a picsába a nyomtatást, majd ő, az Ofő a suliban kinyomja mindet, neki így egyszerűbb. Nekünk is. Pénteken hazaküldte mindenkinek szigorúan mappába bugyolálva az aláírandó papírokat, de ezt csak hallottam, mert hétfő negyed nyolcig Rékának ez nem volt fontos. Sebzett oroszlánként hördültem fel hétfőn, hogy "most, szívemből szakadt magzatkám, MOST kell ezt aláírni?! "Elfelejtette, egyem a szívét, pedig kértem pénteken és szombaton is lelkesen.
Mindegy, aláírtunk mindent, a faterja is, szóval pipa ide is. A konyhából még hallottam, amikor uzsonnát csomagoltam, szendvicset kentem, hogy Réka megkérdezi, hogy neki hol kell aláírni, majd hogy az apja némileg csattan egyet, miszerint "szerinted hol?? Nyilván nem ott, ahol az igazgató írja alá…."

Héftőn tehát elvitte a papírokat, este meg is kérdeztem, hogy ugye le is adta őket, ahogy kell, bár az ofő nagyon alapos és pontos nőci. Persze, bólogatott, ahogy vártam, minden oké, már semmi teendőnk a papírokkal többé. Hála Istennek! Viszont az ofő…izé…megkérdezte – folytatta Réka – hogy ugye nem varázstollal írtuk alá szülőként a nyilatkozatokat, olyan világosak az aláírások.
Visszatekertem agyilag arra az időpontra, amikor a hétfő reggel hajrájában negyed nyolckor elém kerültek a felvételi lapok….A tollat Réka nyomta a kezembe, aminek azért van talán némi jelentősége, mert neki van ilyen varázstolla, ahol az írás fényre eltűnik, nekem nincs, nem is volt soha. Azért abban maradtunk, hogy az a toll, amit hirtelen felkapott az asztalról nem volt varázserejű, szóval csak nyugi. Bár lehetne annyiban varázsos, hogy benyomja Rékát rögtön az első helyre, több esélyt adva a másik 3 szak után vágyakozóknak. Előre is köszönjük!

Az összegyűjtött lapokat állítólag személyesen adják le minden középiskolában, csak semmi posta!

Még egy hónap az ideiglenes listáig. Nem várom. Jobb most a bizonytalanság, mint a még nagyobb bizonytalanságba taszító ideiglenesség, ahol mindenki legalább 2-3-4-szer ott van azon a fránya listán, szóval van kiszállás bőven.

Istenem, alig volt idő felfogni, hogy nyolcadikos a kiscsaj, lassan vihetjük beíratkozni a gimibe.....Heh.....!

2022. február 6., vasárnap

Helyzetünk

 

A felvételi eljárásban az a legjobb egyelőre, hogy magán a felvételin már túl vagyunk. Iszonyú nyomás volt, óriási para, így utólag Much Ado about Nothing (Sok hűhó semmiért). Utólag. Mert hát nyilván készültünk és tanultunk, végtelen nulladik órák tengere, nyolcadik órák láncolata és felkészítők, éjszakába nyúló leckeírások, dolgozatra felkészülések, január elején volt egy maratoni matek felkészítő is, szóval brutál nyomás volt.  

Utolsó héten nem is ment iskolába Réka, orvosi igazolással itthon maradt, mert ment a hasa a stressztől. Hogy ez mennyire tett jót neki, nem tudom, de ma sem csinálnám egyébként másképp. Az iskola persze, illetve a tanárok kinyilvánították nem tetszésüket, mintha tudnák, hogy nincs semmi baja, csak úgy ... lóg. Ezt nem nagyon értettem, hiszen felvételi közeledett, de nagyon nem volt időm ezen agyalni, gondolnak amit akarnak. Végül akadt olyan tanár, aki azért nem adta meg neki az ötöst, mert utolsó héten nem volt iskolában a félévből. Hát lelke rajta, Rékának meg talán nem ezen az egy ponton múlik, vagy ha igen, hát úgy is jó lesz. 

Ha osztály szinten nézem az eredményeket, egyértelmű siker látszik, ketten írtak 90 pont felettit, 80 felett is jópáran, a középmezőny sem volt elégedetlen. A leggyengébb pontszám is bőven szakiskola szintű (vagy hogy hívják a szakképzőket? Ami régen szakközép volt, talán technikum? Rékának a kitűzött 70 pont sem sikerült. Ami egyébként még szintén erős lett volna, 30+40-et írni vagy akár 35+35-öt érdeklődés függvényében. Vadabb álmaimban simán megvolt a 80 is, de nem akartam sokat. Magyarból piszok jókat írt a felvételi előtt, max pontos fogalmazásokkal, most csak az országos átlag fölött picivel teljesített. 

Hogy mindez mire lesz elég, nem tudni. Igazából nagyon elit-elit szakra nem vágytunk, errefelé ez a biosz-kémia és a matek-angol tagozatok több gimiben is. Ezekbe kell 70 pont feletti eredmény, vagy még jobb, ha 80 feletti. Ugye erről lemaradtunk. Réka teljesen elfordult a biosz-kémiától, vagy legalábbis a kémiától és átfordult humán irányba. Így jelöltünk általános tagozatot, spanyol-angol tagozatot és humán tagozatot jónak mondható gimikben és utolsó mentsvárként egy biosz tagozatot egy szintén jónak mondható gimiben. Hogy aztán hová kerül, már kicsusszant a kezünk közül, a pontszámok adottak és csak pislogunk, hogy hogy és mint lesz. 

Olykor engedek a kísértésnek és elmélkedem, hogy melyik gimit, milyen tagozatot , milyen sorrendben jelöljünk be, ha élesítenk kell a sorrendet, de hiába amúgy, meg kell várni az ideiglenes sorrendet. Ugyan az sem lesz döntő, de mégis valami támpontot jelenthet. Az egyik gimi - Varga Katalin - általános szak valószínűleg nem lesz meg, azt jelöltük elsőként. A másik két szak pedig a Verseghyben van, ami szintén eléggé elit vidék szinten, de némileg enyhén leszálló ágban van, túl poroszos is sokaknak. (Mi ugye lenyomtunk 8 évet egy poroszos suliban, nem biztos, hogy akarunk még többet.) Viszont a spanyol-angol 5 éves, előkészítős új tagozat és ismerős anyuka szerint klassz. Egy éve még a spanyol ki volt zárva, jelzem, akkor még ott tartottunk, hogy biosz-kémia, esetleg az általános. Szóval nincs egyértelmű favorit, hogy na ide, ide akarok bejutni minden áron - Réka ilyet nem mond. Még azt sem mondanám, hogy a tagozatok hasonlóak, mert nem. Szerencsére mindhárom helyen el tudom őt képzelni

Réka egyelőre élvezi, hogy nincs nulladik óra, nincs az a bolond hajtás. Nem tudom, mit tanul és mennyit, mert teljesen elengedtem ezt a félévet....Nyelvvizsgára készülnek heti 5-7 órában, remélem, ezt azért nem adta fel, mert nincs messze a cél.  Ha meg igen, akkor majd teljesíti, amit kell gimiben. 

Hát csak erről akartam egy kicsit mesélni.....

Majd ha lesz ideiglenes lista március közepén, jelentkezem. Legkésőbb akkor. :) 

2021. december 23., csütörtök

2021. év - összefoglaló

 

Olcsó vagyok, eddig bírtam, mondanátok, de ez egyelőre csak az évzáró összefoglalóra vonatkozik. Mármint, hogy megjött volna az írókám. 

Szóval csapjunk bele! Hátha még nem szoktatok le teljesen rólam. 

Január 

Na a januárról nem jut hirtelen eszembe egyáltalán semmi. Illetve a szokásos év elejei depimmel küzködtem. Azt hiszem, akkor még nagyon nehezen viseltem, hogy mókuskerék van, hogy közeledik a félév, hogy be vagyunk zárva, nem járunk sehová, minden bajom volt. Általában mondjuk a január nem szokott nagyon fényes lenni, az olyan semmilyen, csak úgy vagyunk, mint dinnye a fűben. Az advent forgataga után ott a félév a suliban, jaj. A január nem annyira jó, de még mindig jobb az unalmas január, mint a rossz január.  Januárban voltunk szemorvosnál Rékával, aki szemüveget írt neki. Kezdetben hordta, aztán egyre kevésbé, majd a szemüveg teljesen elveszett a tokjában. Kíváncsi leszek, mit mond majd a doki a kontrollon. Ja egyébként a bizonyítványok csalódást okoztak, szerencsére év végére jobb lett a helyzet.  Legjobban mégis annak örülök, hogy egy hónapon belül vége lesz a felvételis hajrának. 


Február

Dió februári kutya, a hónap közepén 3 éves lett. Szeretem, hogy a családunk tagja egy kutya, nekem ez gyerekkoromban nem adatott meg és ennek hiányát ma már át tudom érezni. Sokat ad az embernek, ha már gyerekkorában lehet kutya a családban. Nem adnám semmiért. Kimondhatatlan rajongója lettem a Vizsla fajtának... 

Februárban voltam a leglelkesebb kenyérsütő, még búzasikért és burgonyapelyhet is beszereztem. Igazán tökéletes kenyeret nem sikerült sütni, legalábbis olyan kovászos kenyeret, amilyet a pékségben kapni. Ez el is vette a kedvem. Persze finom az én kenyerem is, ropogós a héja és az ízével nincs gond, de a bélzete sűrűbb, mint amilyennek én szeretném. Vagy a kelesztés nem az igazi, vagy a dagasztás, nem jöttem rá.. Viszont rászoktunk egy másik pékség termékeire és egy ideje már csak kovászos kenyeret eszünk. Nem adtam fel a tökéletes kenyér kivitelezését, azt soha!

Egyébként ebben az időszakban is küszködtem a súlyommal, szerintem azóta csak kövérebb lettem, úgyhogy januárban megint diéta vár, ez van.

Februárban készült el Réka gardróbszekrénye, úgy rémlik, Zalán bébi ágyát is akkor cseréltük egy nagyobb kanapéágyra. Mondjuk, többet alszik közöttünk máig, de mindegy. Egyszer csak elunja. Én nem bánom.

Februárban buktuk be a napelem projektet, amit Tibi azóta sem hevert ki és azóta is új házban gondolkodik, pont most, amikor valahol 80 és 100 milka körül van egy. Én már nem akarok költözni innen, no way. Persze soha ne mondd, hogy soha.... 


 Március


Na végre jött a tavasz, anyósom és anyukám megkapták az első védőoltásokat is covid ellen, ami megkönnyebbülés volt, mert miattuk aggódtunk a leginkább. Amióta csak elérhető volt, én alig vártam, hogy felvehessük az oltást és végre ne kelljen annyira félni ettől a nyavalyától.

Persze március elején, ugyanúgy, ahogy egy évvel korábban nagyjából, bezárták a sulit és elkezdődött a home school időszaka, ami aztán egész sokáig tartott. Itthon voltam velük egy ideig,, de a főnököm nyilvánvalóvá tette, hogy a home office idén nem opció tartósan. Esetleg egy hétig.  Úgyhogy mérgemben eljöttem majdnem két hét szabira. Még szerencse, hogy vénséges vén vagyok, max számú szabival, így ez a  kilenc nap később nem hiányzott nagyon. 

Sokan mondják, hogy a home school nem ér semmit, de én ezt azért nem jelenteném ki ilyen könnyen. Nagyon sok múlik mind a tanár, mind a diák lelkiismeretén, és nyilván nem tud feltétlenül úgy működni, mint a jelenléti suli, de vészhelyzetben azért jobb, mint a semmi. Az én gyerekeim szerették a home schoolt, viszont nem tett jót nekik, mivel nem a szorgalmasabb fajtából származnak. Úgyhogy én abszolút jelenléti oktatás híve vagyok,  redmentán egész brutál számonkérések voltak, amik egyáltalán nem hiányoznak. 

Nagyjából március magasságában kezdtük a kaját is házhoz rendelni, ebben egyelőre csak a Tesco a partner a közelünkben, pedig az Interspar és Aldi, Lidl szolgáltatásait is szívesen igénybe venném. Én teljesen meg vagyok elégedve egyébként, mindig Gergő futár hozza, aki egy igen lelkiismeretes srác, a minőséggel pedig soha nem volt gond. Olykor elvétem a kg-ot és a db-számot és rendelek egy db banánt egy kg helyett,  de mindegy. 

Márciusban érkezett a gardróbszekrényünk az Ikeából, amit azóta is nagyon szeretünk. Mi  terveztük, sok mindent elnyel és végre minden MINDEN ruhám egy helyen van, amire még eddig nem volt példa. 


Április

Áprilisra esett húsvét.  Részben azzal ünnepeltünk, hogy felmásztunk a Julianus kilátóba Nagymarosnál. Emlékszem, milyen szenvedés volt az utolsó ötven méter. Ha tudtam volna, hogy lesz még egy Karancs is.....Volt még tojáskeresés anyunál és anyósomat is meglátogattuk.  Nagyjából ennyire emlékszem a húsvétból. Egy évvel korábban még maszkban és kesztyűben állt anyukám és úgy cseréltünk húsvéti csomagot. Ez azért annál egy fokkal szívderítőbb volt. 

Zalán 4-5 hét home school után tért vissza a suliba, a felső tagozat viszont itthon maradt. Abban a tanévben nem volt covidos az osztályukban, úgy emlékszem, és a szeptemberi eset után Rékáéknál sem. 

Április végén megkaptuk mi is Tibivel az első Moderna oltást, amire már nagyon vártunk. Utána két héttel már jóval szabadabbnak éreztük magunkat, éreztük, hogy lassan kifelé megyünk újra a járványból. Bár, hogy hány kör lesz még, lesz-e 65. hullám, máig nem tudjuk, csak reméljük, hogy nem. 

Annyi előnye volt a home schoolnak, hogy kevesebb volt a számonkérés vagy legalábbis másfajta, így tudtunk kirándulni. Dobogókő volt a másik célpontunk áprilisban, amely a tömeg miatt nem a kedvenc helyszínem.  Viszont nem ettünk babgulyást lefelé jövet, szóval legalább azért vissza kellene még menni. 


Május

Májusban kaptuk a második oltást, ez jutott eszembe legelőször. Na itt már brutál tüneteim voltak, az elsőnél csak a karom fájt, izomláz szerű. A második után belázasodtam este és néhány óra alatt a cucc tombolt egyet bennem, mert reszkettem, mint a nyárfalevél, lázam lett és minden egyes porcikám fájt. Emlékszem, vettem egy forró fürdőt és minden egyes vízcsepp a bőrömön fájt. Olyasmi volt, mint egy nagyon durva influenza. Tibi nem akarta elhinni, hogy nem szórakozásból ráz egész testemben a hideg. Viszont reggelre nyoma sem lett az egésznek, huss! Belegondolni elég félelmetes volt, hogy milyen lehet ténylegesen covidosnak lenni...Májusban 5 hétre Réka is visszatért a padba. 

Június

Foci EB csodás élményeket tartogatott, játszottunk Portugáliával, a franciákkal, a németekkel. Mekkorákat szurkoltunk, milyen nagy játék volt! A bizonyítványok olyanok lettek, amilyenek lettek, Réka elbukta a kitűnőt, de már ki emlékszik rá? Bár most a félévi lenne olyan, mint az évvégi. Összetenném a két kezem és hálaimára omlanék. 

Elbúcsúztattuk Zalán tanítóit és ahogy Rékánál, most sem fakadtam könnyekre. Egyrészt, mert nem is lehettünk ott az évzárón, másrészt mert ha azt mondtom, nem szerettem őket, enyhén fogalmazok. Zalán jobban járt a jelenlegi ofőjével és egyelőre kedvünk szerint alakulnak a dolgok. 

Júniusban kezdődött szerelmünk Nógráddal, pl. Salgó várát ekkor látogattuk meg. Majdnem Karancs lett a célpont, majdnem, de szerencsére akkor még nem. Aztán jött Somoskő vára és a többi és a többi. Igazából rengeteget kirándultunk egész nyáron és imádtam ezeket az egy napos villám kiruccanásokat. 

Július

Tibi beruházott egy új bringára, álmai bringájára. A fekete csoda azóta kb. fél éves, de ugyanúgy néz ki, mint vadiúj korában és Tibi nagyon vigyáz rá. Ha esik az eső vagy poros az út, inkább a régi bringáját veszi elő. Izzasztóakat bringáztunk a környéken, de nem eleget, mert a kutyát messzire nem vihetjük, ha bringával megyünk, a kutyát viszont minden nap meg kell futtatni és a kettő nem mindig egyeztethető össze. 


Augusztus

Siófoki nyaralásunk jut eszembe, ami nagyon jól sikerült, maradtunk volna még hetekig is. Igaz, a szálloda nem kutyabarát, de volt némi adminisztrációs baki, végül nem dobtak ki bennünket. Többet azért oda nem megyünk ebbel.....azt hiszem.  Annyira nagyon finom volt itt a kaja, hogy csak na. Ezért vissza kell mennünk mindenképpen. 

Szeptember

Kénytelen, kelletlen, elkezdődött az iskola. Rékának a nyolcadik, Zalánnak a felső tagozat. Réka fuvolából iskolát váltott. Én már régent elengedtem a fuvolát, nem is zavar, hogy nagyon ritkán hallom játszani.  Réka szeptember első napjaiban felvette a Pfizer első adagját, majd egy hónapra rá a másodikat is. Azt gondoltam, legalább a fél osztály él majd a lehetőséggel, de ténylegesen csak a negyed osztály tett így. 

Elkezdődött a felvételi előkészítő magyarból és matekból, Rékának 4 nap van nulladikja, nagyon kemény ez a félév, nagyon várom már a végét. Zalánnak sem könnyű, van 3 tantárgya németül, civilizáció, természet és töri....


Október

Egyetlen emlékem van, Sikondán nyaraltunk pár napot az őszi szünet elején. Csodás volt minden perce, Pécs és a Mecsek visszavár! 

November

A szünetet követően egy hetet jártak iskolába talán, amikor jött egy hét karantén. A következő hét elején Zalán belázasodott egy napra és legyengült...egy hétre rá derült ki, hogy Covidra pozitív, a nega gyorsteszt ellenére. Meglepődtünk. Innentől fogva nekem másnap - huss - elmentek ízek, szagok és hát összesen majdnem 3 hetet voltam itthon mindenféle okból, főleg, mert én is elkaptam. Mivel már akkor is náthás voltam, amikor Zalán lázas lett, nehéz megmondani, milyen tüneteim voltak, de azért éreztem, hogy elmegy az erőm és az 5. napont köhögni is kezdtem, de másnapra elmúlt az egész....Örültem, hogy ennyivel átvészeltük. Tibi nem kapta el és Réka tesztje újabb egy hét múlva szintén nega lett. 

Réka névnapjára kapott egy gyönyörű új bringát. Félig az volt a szülinapi ajándéka is.

December

Az advent mindig olyan gyorsan elröppen. Idén volt családi buli Réka szülinapja alkalmából és lesz családi ebéd karácsony első napján is. Anyukám sajnos nem hajlandó nálunk aludni egy éjszaka sem, pedig úgy elképzeltem, hogy 2-3 napot együtt töltünk és szétdumcsizzuk magunkat. Hiába, ha ő 3 oltással sem érzi magát biztonságban közöttünk, pedig ketten átestünk rajta és mindenki oltott. Ha tesómék jönnek, akkor viszont itt lesz, pedig Tesóm - bár 3x oltott - úgy járkál gyerekek és felnőttek között, nap mint nap, mintha nem lenne járvány, tehát elvileg bármikor hordozhatja vagy elkaphatja a nyavalyát. 

Ennyi volt ez az év. Bizonyos szempontból nagyon sikeres év volt, az egyik legjobb az utóbbi 10 évben, más szempontból, főleg a covid miatt nem annyira virágos. Volt itt néhány kör home school, feszültség a munkahelyen, várakozás a felmentő vakcinára.... stb. Küzdüttönk az elemekkel, mint mindig.  Azért akadtak szép pillanatok is bőven, a kirándulások főleg, a nyaralás, a foci EB.  Nem is tudom. Mit kívánhatnék? Amit általában. Hogy csak rosszabb  évünk ne legyen! Akkor minden rendben lesz. 




 





2021. december 14., kedd

Tökéletes időpont

4 hónapos volt Réka, mikor az első blog indult, 14 éves most. Nem tökéletes időpont zárni? Nem mondom, hogy végleg, nem mondom, hogy örökre, de egyelőre ennyi.

Köszönöm a rendszeres es kitartó olvasóknak, hogy időről - időre meglátogattak. Nélkületek nem ment volna.

Békés karácsonyt mindenkinek!! 



2021. december 12., vasárnap

A papa vigyáz rá, a mama vigyáz rá, nem tudja mi vár, mi vár , mi vááár rá.....


Hát szóval 14 lett....

Ő most MÁR 14.

Persze bőgtem, picsogtam és könnyeztem...meg kell emésztenem ezt is. Olyan nagy már, olykor tiszta nő, máskor pici lány, de egyre kevésbé ez utóbb. Olykor fáj, amit kimond, máskor fejbe kólint mennyire önálló, megingathatatlan egyéniség, máskor meglep, mennyire nem ér már semmit a szavam. Minden reggel az első gondolatom ő, hisz én ébresztem, vagy legalábbis közlöm vele: a pontos idő 6:05. Nehéz vele most, soha nem volt ilyen nehéz, de csak túlleszünk ezen is. Biztos neki sem könnyű
 velem vagy akár a saját háborgó lelkével vitorlázni. 
Az első gyermekem ő, az egyetlen lányom, végtelenül szeretem, kimondhatatlanul.
Boldog szülinapot, Réka! Legyen nagyon boldog éved a 15.-ig!!!