Visszatekintés 2015 - április és május

Hinnye, baromira bele kell húznom, ha holnap éjfélig el akarok jutni decemberig....:) Holnap ráadásul Limara féle sós rudat, aranygaluskát sodóval, kelt tésztába tekert virslit tervezek főzni és sütni, de van itthon füstölt tarja is, amely nagyon finom lesz a lencse mellé. Visszajött az energiám, mondtam már? Kb. kedd óta, vagyis egy héttel a legutóbbi orvosos vizitem óta. Az emésztésem még nem az igazi, remélem, nem lesz semmilyen utórengése az antibiotikumok garmadájának...


Na szóval....

Áprilisban picit enyhült a sötétség körülöttem gyász szempontjából, április végére lekerült rólam a fekete gyászruha. Nem tudtam hordani többé, megbénított, nem kaptam benne levegőt. Túlestünk a hagyatéki tárgyaláson, ami talán anyut viselte meg a legjobban, számomra inkább csak szomorú formaság volt. Egy újabb kör a nagy veszteség körül. Emlékszem, valószínűtlenül meleg idő volt, kora nyári. A hivatalos program után a Mekiben uzsonnáztunk tesómmal és anyuval. Anyu első látogatása volt személyesen egy Mekiben. Meghívtam egy fagyira, ő meg engem egy McRoyal-ra....Később együtt hoztuk el Rékát a suliból.

Áprilisban volt az a fogadóóra, amelyen immáron kötetlenül és tegező módban beszélgettünk a tantónénikkel. Erre a fogadóórára azért emlékszem jól, mert talán ekkor dicsérték a legmagasabb felsőfokokban Rékát. :) Mindig szokták, csak akkor elhangzott, hogy ebből és abból hány évvel van előrébb a koránál, mennyi mindent tud, aminek én nem is voltam a tudatában. Ekkor derült ki, hogy a magyart tanító tantónéni emlékszik Rékára a TörpSuli idejéből. Mennyire jellemezte a képességeit, hogy egy először hallott mesét vissza tudott mondani az egyik szereplő bőrébe bújva egy idegen tantónéni és gyereksereg közepében, önként vállalkozva. Ez számomra is nagy élmény volt annak idején azon a bizonyos TörpSuli foglalkozáson.

Volt egy húsvét is áprilisban, valahogy eltelt biztosan....csak arra emlékszem, hogy ténfergünk apu műhelyében és emlékeket gyűjtünk. Főztem sonkát, mint mindig....hát így. Semmi más nem jut eszembe az áprilisról, pedig töröm a fejem. Valószínűleg mivel szezon volt a munkahelyemen, hulla voltam és agyhalott valamint frusztrált és rohangáltam, mint a fejetlen csirke jobbról balra....

Ha május, arról egyből a kerti bodzabokor/fa jut eszembe, melyről idén először remek minőségű bodzát szüreteltünk és fantasztikus szörp készült belőle. A tavalyi még nem volt igazi. Rekord idő alatt el is fogyott, bárcsak még lenne belőle pár üvegecskével! Na majd jövőre! Félek, az a bokor még jövőre is a miénk lesz....

Májusban rendeztek ovis és sulis anyák napját is, mindkettőt megkönnyeztem, édesek és aranyosak voltak a szereplők. A gondosan dédelgetett anyák napi virág kirohadt az ünnepre, a tantónéni alaposan túllocsolta, de azért a cserepet haza hoztuk....Zalán óvónénije sárga pólót kért az ünnepségre, mert fiacskám maga volt a Nap - szerepe szerint. Így kb. mindenki ünneplőben feszített, kivéve Zalánomat, aki sárga volt, igen, mint a Nap és némileg alul öltözte az eseményt, nem téma!

Májusban Zalán betöltötte az ötödik életévét, sokkolóan korosodik a fiúcska...Dobos tortát kapott és méregdrága játék dínót, amit maga választott a játékboltban. Fotók nem készültek eme szülinapról, nekem úgy rémlik, egy videó viszont igen, melyen az látszik, hogy behozom a tortát gyertyástul, maximális az ünnepi hangulat, majd az ünnepelt elrohan a vécé felé, "pisilnikellpisilnikell" felkiáltással....Hát, megvártuk. Zalán mindig tökéletesen tud időzíteni. Ma is akkor borította ki a pattogatott kukoricáját a moziban, amikor éppen megindultak a népek a B terem irányába. Azt már nem is említem, hogy a kuka helyett VISSZA lapátolta a kukoricát a dobozkába....

Ebben a hónapban járt Réka erdei iskolában, ottalvósban is, hazajárósban is.  Mire az ottalvósból visszakaptuk őt, szerencsére kullancs nélkül, megleptük egy rollerrel. Egy ideig le sem szállt róla. Lakáson belül. Csodálkoztam, hogy nem jöttek fel a szomszédok. Bár ők békés népek, még soha fel sem kopogtak. 

Visszatekintés 2015 - március

Március, na az egy sötét hónap volt. A  hó elejére felgyógyultam az influenzából, éppen amikor apu tüdőgyulladást kapott és kritikussá vált az amúgy is súlyos állapota. Az ő betegségére is, mint minden másra x napot finanszíroz az OEP, ami persze nevetségesen kevés a gyógyuláshoz. Ott úszott el a hajó, amikor áthelyezték egy másik kórház rehab osztályára, ahol nem voltak felkészülve egy mozgásképtelen, magát ellátni egyáltalán nem tudó emberre. Valamint nem is izgatta őket, hogy ő ebbe a kategóriába tartozik. 

Egy pénteki napon  szóltak a kórházból, hogy látogassuk, mert nagy a baj, menjünk ha....izé, hát szóval menjünk. Aggódtunk, várakoztunk, reménykedtünk és valahogy  mindenki meglepetésére jobban lett. Lement a láza, értette, amit mondtunk neki. Meglátogattuk anyuval, megetettük. Én akkor láttam utoljára. Borzasztó volt a kiszolgáltatottsága, a maximális. Hogy egy nagyméretű csecsemő feküdt az ágyban, mint aki idősen születik és folyamatosan fiatalodik. Nem akartam észrevenni azt az iszonyt a többi látogató szemében, amivel néztek az én apámra. Legszívesebben rájuk kiabáltam volna, hogy a saját dolgukkal foglalkozzanak, nem nézhetnek így rá!! 

Következő pénteken főpróba volt az alapítványi bál előtt a Campus-ban. Akkor már apu haldoklott. Olyan szintű lett a tüdőgyulladása, ahonnan ilyen korban és faállapotban már nincs visszaút. Bár mi reménykedtünk, örökké....Ma már bánom, nem is értem magam, miért a főpróbát választottam, az apám mellett lett volna a helyem. Állítólag nem érzékelt már semmit a világból, tesóm azt mondta, ne menjek, sokkoló a látvány....Mégis....Foghattam volna a kezét, imádkozhattam volna, vagy tudomisén.  Ehelyett a főpróba sodrásában úgy ültem ott a parkett szélén, mint aki nem is ezen a bolygón van. Délután, próba után már elkéstem, nem engedtek be a kórházba, hivatkozva a tomboló influ. járványra. 

Másnap hajnalban halt meg. A nővérek elírták a telefonszámunkat, így anyu hiába kérte kétszer is, hogy korrigálják, nem tudtak minket értesíteni. Délután telefonált anyu, érdeklődött apu hogyléte felőle, akkor mondták meg neki....Nekem nem szólt a család este fél 10-ig, tudták, hogy az alapítványi bálba készülünk, ott töltjük az estét, Réka is táncolt. Akkor tesóm valahogy bizonyára nem bírhatta tovább vagy nem tudom, mert felhívta Tibit, hogy apu elment....Azonnal távoztunk. Elmosódott minden körülöttem és remegett a lábam. Annyit gondoltam apura bálon és mint kiderült, akkor már...elment.

A temetés....tesóm és anyu mindent elintéztek egy temetkezési vállalkozóval, nekem csak annyi feladat jutott szinte, hogy apu ruháit és személyes holmiját elhozzam a kórházból. Amikor a kalapja a bőröndbe került, az kimondhatatlanul fájt. 

Március elején felmondott kedvenc kolléganőm. Nagyon szomorú voltam, bár akkor még a kettes számú kedvenc kollegínám szerződéssel bár, de maradt a cégnél. 

Márciusban jártunk először a Bagolyvár vadasparkban, jól érezték magukat a gyerekek, kellemes tavaszi idő volt. Több kiló makkot és mogyorót etettünk meg az állatokkal és a gyerekeket nem lehetett kiimádkozni a bébi nyuszik ketrecéből. 

Erre a hónapra tevődik Réka első meghívása egy sulis szülinapi zsúrra, melyet a Mekiben rendeztek. Jól érezte magát, hol nem érzi ez a csaj kirobbanóan magát....alig lehetett elvonszolni az étterem játszóteréről. :)

Visszatekintés 2015 - február

Februárban (azt hiszem, akkor volt, lehet, hogy január vége....) egyszer halászlevet vittem apunak ebédre a kórházba. Utáltam az undok nővéreket, akik húzták a szájukat, minek neki étel, amikor nem sokkal korábban falt fel a bácsi egy kiadós adag spenót főzeléket. Szegény apu, nagyon éhes lehetett...Etettem a levessel, közben beszélgettünk, értettem minden szavát, például, hogy "pompás". Ezt nekem mindenki más vagy elhitte vagy nem, tekintettel a komolyan érintett beszéd központjára.... pedig tényleg így volt. Talán ez az utolsó emlékem apuról, ami nem szívfacsaró vagy pokolian fájdalmas, egyszerűen kanalazta M. mama fantasztikus halászlevét abban mini pokolban vagy annak az előszobájában és én örültem, hogy örömet okozhattam neki. Hittem abban, hogy felgyógyul, közöttünk marad. Amíg élek erre a halászlére és ahogy megetetettem vele az apámat....erre emlékezni fogok. 

Február közepén jött a pofon az újabb rosszulléteket követően, az orvosi vélemény, hogy a felépülésre immár nincs remény, gondolkodjunk ápolási osztályban vagy privát/nem privát otthonokban..... Nem akartam elhinni, hogy apu nem megy haza többé, nagyon sokáig nem. 

Az már egészen biztosan  februárban volt, hogy benyaltam egy influenzát. Egy hétig feküdtem, mint egy darab fa és egy újabb hétig lábadoztam. A lelki tényezők, ugye, bánatra egyből jött a betegség már akkor is. Amíg gyógyulgattam, fogytam négy kilót, bár az ismerőseim szerint az tíznek látszott és végignéztem a "Hannibal" két évadát is....Ezt utólag megbántam, elég beteg sorozat...

Február a farsang ideje is volt, Réka málnának öltözött gyümölcs és zöldség témájában, Zalán pedig kisördögnek az oviban. A málna jelmezre utolsó energiáim bevetésével varrtam a piros lufikat full influenzásan, de már Tibi vitte el a gyerekeket a  sulis farsangra. Zalán jelmezét rendeltem a netről, szerencsére idejekorán kitalálta, mi szeretne lenni és nem gondolta meg magát naponta, sem egyáltalán.

A Nevtan-ban csoportos foglalkozásra váltottunk, mivel a logopédus szerint nem igényeli Zalán az egyszemélyes terápiát. Azért jutott erre a következtetésre, mert a társaságában nem akadt a beszéde. Nahiszen.  

Visszatekintés 2015 - Január

A január megadta az alaphangulatot az egész évhez. Egy bevállalt szombati munkanapon, korán reggel jött a telefon. Erre ébredtünk. Anyu hívott, apuval valami nincs rendben. Már éjszaka sem volt, szédül, gyenge, rossz a közérzete. Talán ha akkor mentőt hívnak...Végiggondoltam már ezerszer, újra és újra. Néhány órával később Tibi ki tudta támogatni aput a saját lábán az autóba, biztatta örök optimizmussal, hogy nem lesz itt semmi baj. Mire apu átesett az idióta kórházi protokollon, mint EKG és labor, illetve elhelyezték a neurológián, már pelenkát kapott és járóképtelen lett. Átvette az uralmat mindaz, ami már éjjel elkezdett dolgozni.

Amikor dél körül beszéltem anyuval és elmondta, hogy mi a helyzet, mindketten sírtunk a telefonban. Ahogy letettem a kagylót, igazán akkor jött rám a zokogás. Sem a haláláig, sem azóta nem sírtam annyira, mint akkor a nyavalyás íróasztalomnak támaszkodva, mellettem az ijedt kolléganőm, körülöttem a vidáman cirkáló, semmit nem értő  gyerekek. Mintha én már akkor elsírtam volna a könnyeim javát.

Nem sok minden másra emlékszem januárból....

Ebben a hónapban találkoztunk először a logopédussal a Nevtanban....Így utólag olyan semmilyen élményem van ezzel kapcsolatban. Valahogy nem tudott velünk mit kezdeni, amit máig nem tudom, hogy jó e vagy nem annyira....Mindenhol azt olvastam, hogy logopédus és pszichológus közös munkája tud eredményt hozni akadozó beszéd esetén. Nálunk ilyesmi, a közös munka akár ötleti szinten sem merült fel. Akkor még az út elején jártunk, reméltem, hogy a Nevtanban megtaláljuk a számításunk. 

Bizonyítványt is osztottak ebben a hónapban, mégpedig Rékának a félévit, ami nagyon jól sikerült. Réka sugárzott a boldogságtól, mert az osztály egyik legjobbja lett. Ajándékot is kapott a tanítónéniktől. Úgy emlékszem, az osztályban a harmadik helyen zárt a pirospontok alapján, de lehet, hogy második, lehet, hogy negyedik, Réka mindig mást mondott. Hivatalos értesítés pedig nem érkezett erről az iskolától. Még szerencse.

Karácsony utáni helyzet

1) Ne vegyetek intelligens gyurmát! - Illetve, végül is, ez kicsit erős kifejezés....talán csak az én gyerekeimnek nem jött be. Réka, ugyebár, még a szülinapját követő első iskola héten elveszítette a gyurmát az OVIBAN. Futok majd egy kört január elején, hátha valami talpig becsületes szülő leadta a gyurmát a csoportban, de őszintén szólva, ezt több, mint kétlem. Zalán gyurmája az első este elveszett valahol az éterben, lakáson belül, melyet később megtalált, hogy azon melegében földhöz csapja. Ennek a gyurmának az az egyik különleges tulajdonsága, hogy ilyen esetlen labdának képzeli magát és messzire is képes elpattanni. Pont ez történt. Mivel én akkoriban - tudom, már dögunalmas - éppen váltottam hörgőgyusziról tüdőgyuszira, hát nem strapáltam magam, hogy megkeressem a gyurmát. A röppályából ítélve valahol Réka íróasztala és annak vonzáskörzete lehetett a rejtekhely. Karácsony előtt pár nappal derült ki, hogy vaskos tévedésnek lettünk áldozatai, a gyurma Réka ágyában kötött ki, majd valami fura oknál fogva ELOLVADT ott. Karácsony második napját azzal töltöttem, hogy egy steak kés segítségével leválasszam ezt a különleges anyagot Zalán egykori bébi takarójáról, mely mostanság Réka ágyában ágytakaróul szolgál. Fél adagot nyertem, a többit valószínűleg a lepedő nyelte el. Hát így jártunk az intelligens gyurmával. Volt, nincs. 

2) Valamennyi orchideám bimbóba szökkent. Hát nem csodás? Imádnak engem az orchideák. Nagyon nincs is más virág, ami így érezne irántam. Karácsonyra virágba borult a karácsonyi kaktuszom is, amire több, mint büszke voltam. Sajnos Zalán szétrohasztotta a virágomat, ami miatt csak kisebb fajta idegrohamot kaptam. Amikor megláttam, hogy szegény virág áll a vízben, akár a mocsárban....hát tudtam volna sírni. Persze a kaktusz ledobálta a bimbóit, remélem, azért a túlélés meglesz. 

3) Elfogyott a mákos beigli, diós még akad. Töltött kápi is, paradicsomos és sima egyaránt.

4) Apa ma reggel hajnalban dolgozni indult. Kényelmesen aludtunk éjjel, Zalán a helyén aludt, a saját ágyában és párnái között. Valami világítós, színváltós autóra gyúr a névnapjára. Ez nem durva így pár nappal karácsony után? Ezek szerint nem kapott meg mindent, amire vágyott. Ami egyébként rendjén van. A lézer kard nem került elő tegnap, itt figyel a karácsonyfa alatt. 

5) Rékának van matek házija x oldal + a tehetséggondozós feladatok. Még nem tudom, mikor vágunk bele a megoldásukba. Magyarból semmi házit nem adott az a drága É. tantónéni, azért szerintem a szövegértést fogjuk gyakorolni. Az pont olyan sötét ló. 

6) Azt már írtam, hogy bevásároltunk Szilveszterre, pipa.

7) Szilveszteri menü: Lencse és füstölt tarja, virsli (igyekeztem olyat venni, ami látott húst, de az E betűket nem mertem megszámolni, még most is ott állnék a pultoknál), sajtos pogácsa és aranygaluska. Az a tervem, hogy aznap társasjátékozunk, esetleg kimegyünk a Kossuth térre a tűzijátékra, még sosem jártunk kinn. Forralt bor és mindenféle nyalánkságok kaphatók lesznek még akkor is. 

8) Tesómék Ausztriában síelnek, sógornőm a Bahama szigeteken nyaral....Mi maradtunk itthon, mint mindig. Reggelire vakációs reggelit készítettem a gyerekeknek (gofri, nutella, tejszínhab), ebédre diétásabb vizekre evezve borsóleves főtt és eszünk némi töltött kápit. 

9) Moziba készülünk a héten, Dino tesó. Négyen még SOHA nem jártunk moziban, úgyhogy szerintem legfőbb ideje. 

Szép hetet mindenkinek!