Újratervezés?

Úgy volt, hogy holnap vérvétel, altatóorvos és gyerekorvos, majd kedden nyissz...és kinn lesznek végre a drótok Rékám kezéből...Ámde folyik Réka orra, egyébként semmi baja, úgyhogy szerintem az egészből nem lesz semmi. Ahogy ezt legelőször végiggondoltam, egész hosszú és szaftos káromkodásokat futtattam végig a fejemben, párat ki is mondtam belőlük.....Mint pl., hogy tele a tököm....

Tibi tegnap eladta a Toyotát. Tervezzük már egy ideje, olyan iszonyat drága a szervizelése így a 9. életévében, hogy mindenkinek így a legjobb, de leginkább a pénztárcánknak. Ettől nem lett könnyebb a ténnyel szembenézni. Ma úgy hajtottunk el anyuékhoz kb. 20 kilométert, hogy mindketten bőgtünk, a gyerekek meg ránk förmedtek, hogy hagyjuk már abba!!!! Tibit akkor láttam utoljára sírni, amikor megtaláltam a Holt-Tiszában imádott kutyáját. Valaki beledobta, miután halálra gázolta....Ennek kb. 8-9 éve.

Ez egy végletekig fos hétvége volt. Tudom lehetett volna még negatív irányba fokozni, meg örüljek annak, amim van, de most ez nem sikerült. Fos, fos, fos mindenütt....Úgy érzem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött, elegem van mindenből, nem akarok semmit és tele van a tököm mindennel...ja ezt már egyszer lehúztam. Pedig lehet, hogy csak Tibi hiányom van. Valószínűsítem. Miután vasárnap csupán 11-ig dolgozott, jobban lettem picit....

Holnapi nap is fos lesz. Ha műtik Rékát, azért, ha nem, azért. Addig viszont még aludhatok kb. 7 órát. Bele is fogok, azt hiszem mielőbb...

Zalánsziporka

Ma reggeli közben besütött a nap a konyha ablakán, hívogatóan gőzölgött a citromos tea a bögrékben. Beszélgettünk, cseverésztünk, falatoztunk (a gyerekek ezt kevésbé). Egyszer csak elhangzott egy "Attól tartok...." kezdetű mondat Rékával kapcsolatban az én számból. Mire Zalán nagyon sóhajtott velem szemben és így szólt.
- Én meg attól tartok, hogy nagyon fájni fog a szülés....Soha nem akarok felnőni....
Felvágta ezzel a csizmát az asztalra rendesen. :)

Negyedik hét

Ez a hetecske úgy elröppent, hogy csak na...Valószínűleg kezdjük megszokni az új mókuskereket napirendet. Réka még mindig nagyon édes és lelkes a suli miatt. Múltkor azt motyogtam az orrom alatt, leginkább magamnak, hogy x és y programon nem fog tudni résztvenni, merthogy hétfő és szerda között nem megy majd iskolába. Mire  Réci hisztérikusan a szőnyegre vetette magát, ordítva, hogy ő nem akar kihagyni egy napot sem. Ahogy megdöbbenve figyeltem eme performanszt, azon tűnődtem, hogy  hány hónapig vagy évig lesz ilyen kis mintadiák.  

Ezen a héten megszülettek az első egyesek. Ezen újfent meglepődtem, azt hittem, elsőben a feketepont a legrosszabb. Erre néhány első bés máris kapott egy bazinagy egyest, mert sorozatban otthon felejtették a magyar könyvüket. Állítólag ezért. Belegondolva, tulajdonképpen tök nehéz nem suliba vinni a magyar könyvet, hiszen MINDEN NAP van magyar órájuk. Minden áldott nap.

Beindultak a különórák is, melyekről azt gondoltam még pár hete, hogy minket nem érintenek, hiszen fullos az órarendünk. Erre Réka kitalálta rögtön az első héten, hogy márpedig ő járni akar táncra és pont. Mivel láttam rajta, hogy mennyire szeretné, hát nagy nehezen belementem. Úgy tudom, csak az ő osztályuknak szól és ingyenes.  Tényleg lelkes RéciBébi, azóta is az. Aztán valamelyik délután megszólított egy tanítónéni az udvaron, hogy látja milyen szépen rajzol a Réka, elcsábíthatja e egy rajzszakkörre. Ez nem ingyenes, 3000 Ft/félév, heti 2 óra, elsőtől negyedikesek vannak a csoportban, szeretettel Rékát és még 2-3 társát.  Keddre megkaptuk a jelentkezési lapot, szerdán alig tudtam kirángatni a foglalkozásról a drága lányt....Nem úsztam a földöntúli boldogságban, hiszen szerdán minden háziját itthon kell megírnia, mert a rajz napközi alatt folyik. Viszont arra jutottam, hogy ha előre megcsinálja a matek háziját hétfő délután, akkor csak a magyar marad szerdára (úgy rémlik), azzal meg (egyelőre) meg fog birkózni könnyen és dalolva.

Nagyon szépek a füzetei. Most vették hét közepén a w és m vonalakat írásból, na, azok már nem úgy néznek ki, mintha én írtam volna. Csak majdnem. Múltkor a "kacsacsőröket" komolyan megcsodáltam, milyen szépek.  Bezzeg a füzetek és könyvek már nem teljesen makulátlanok. Hiába a csilli-villi mappa, abba nincs idő elpakolni őket óra után, merthogy időre kell elpakolni és kipakolni. Hoppá! Mindegy, esténként én tantárgy/mappa szerint szétválogatok mindent, aztán max nem úgy hozza haza. Azért két mappa között is nehezebben szamárfülesedik a füzet, mint amúgy....

Szerdán elkaptam egy percre az Ofőt, hogy mi a helyzet a Rékával, mi a véleménye 3 hét után. Nagyon érdekes volt, mert valahol azt vártam, hogy majd azt csicsergi: jaaaj, hát a Réka az egy cukipofa, ügyes, okos, minden rendben, anyuka! Valahol meg tudtam az agyam mélyén, hogy Ofő nem ilyen. Nem is ezt kaptam. A problémán volt a hangsúly. Rékám elég lazán kezeli azt, ha egyik órának vége és kezdődik egy másik. Például ha a rajz órának vége és ő éppen "alkot", fütyül arra, hogy megkezdődik a napközi pölö....Ő rajzol tovább. Ezt a példát hozta az Ofő. Arról egyeztettünk, hogy együtt tereljük Rékát abba az irányba, hogy ha valamit csinálni KELL, akkor azt is csinálja. Egyébként ügyes, meg minden....Hogy aztán ez jó vagy rossz, hogy Rékában egyből a rosszat látta meg...illetve azt emelte ki....hát nem tudom eldönteni. Viszont annyira illet mindabba, amit az Ofőről hallottam, hogy csak mosolyogtam. Nyilván nem rosszindulatból vagy rossztanárságból mondta, hanem azért, hogy amin lehet, javítsunk. 

Egyébként kedvelem a Tantónéniket. Imponálóan lelkesek, energikusak, a kiégett pedagógus totális ellentétei. Nagy kontrasztok az óvónénik után, mit ne mondjak.....Remélem, azt fogom mondani 4 év múlva is. Igaz, harmadiktól elviekben lehetséges, hogy új tantónéniket kapunk (ha tagozatosak leszünk), de mivel az igazgatóbácsi lánya is ebbe az osztályba jár, hát nagyon nem kérdés, hogy marad ez a páros. Egyébként már most sem ők tanítanák az első bét....

Visszatérve Rékára, tényleg jellemző rá, hogy valahogy a saját kis világában él. Dehát egyrészt ő még csak bő 6 éves, szeretem is, hogy olykor nem ezen a bolygón ugrabugrál. Másrészt nem régen még oviba járt, ahol a nap nagy részében senki nem mondta meg, mit KELL csinálnia, most meg egyfolytában. Idő kell, hogy átálljon a rendszere. Én nem féltem. Ő boldog elsős, tényleg szárnyal és csillog a szeme. Ez az ami az egész történetben a legfontosabb nekem. A lényeg! 

Kitűzve

Valamikor a héten (talán kedden???) a kórházban kezdtük a napot. Lehet, hogy hétfő volt, most hogy belegondolok. Igen, mert magyar órára nyitottunk be aztán később 9 tájban a suliba. Akárhogyis....B. dokit kerestük, aki Rékát műtötte. Nem sokáig, alig ültünk le a sürgősségin a fenekünkre, máris feltűnt. Szerintem nem a mi kedvükért, járt ott a Sz. színházból egy művész fájós lábbal, bottal sántikálva, na ő egészen más bánásmódban részesült, mint mi, pl. a doki felajánlotta, hogy tegeződjenek és külön fogadta ezt a bizonyos urat egy ajtó mögött. Még be is zárták maguk mögött. :)

Mi nagyon gyorsan végeztünk, Réka átesett az n+1. röntgenjén, a doktorúr gyorsan megnézte a felvételt és hívott be bennünket. Meglepő dolgot állapított meg, ideje eltávolítani a drótokat. A csontok már régen meggyógyultak, a drót meg elmozdult. (???) Nem emlékeztettem, hogy egész augusztusban nyaralt, gondoltam tudja magától is. Más meg nem volt hajlandó kiszedni. Így utólag hülyeség volt, hogy meg sem próbáltuk, már régen túl lennénk az egészen még a vakáció alatt, na mindegy, késő bánat eb gondolat......

A következő a terv. Hétfőn labor a kórházban (vérvétel). Utána nyomás a rendelőintézetbe, beugrani az altatóorvoshoz, hogy altatható a lány. De előtte még kell egy gyermekorvosi vélemény, hogy altatható a lány. Nem király? Így megoldható, hogy nem kell bennaludni egy éjszakát. Reggel befekszünk (Réka), reggel kiszedi, amit ki kell, délután haza. És remélhetőleg elfelejthetjük ezt az egészet egy ééééletre. Már nagyon várom, hogy így legyen. Kértem három nap "szabit" (GYÁP-on leszek 3 napig) Jövő héten kellene leadni a leltár értékelést, ami persze nincs kész, legalábbis még a késztermék egyáltalán nincs, talán holnap befejezzük....És holnap véééégre péééntek! A suliban nem lesz tanítás, Rákóczisok napja lesz bográcsos ebéddel és minden földi jóval. E. ofő persze nem bírta ki, a matek füzetet így is el kell vinni...Jaj, akartam is említeni, hogy váltottam vele pár szót, mert 3 hét 3 nap után alkalmam nyílt elkapni pár mondatra, nem hagyhattam ki....Ha reggel lesz időm munka előtt, megírom, amíg megteázom. 

Zalánom

Zalán újabban csudijól érzi magát az oviban, aminek nagyon örülök. Ezen a héten még Andriska is hozzájárul a csoport fényéhez és közhangulatához, ám ez nem lohasztja le Zalán kedvét. Legalábbis amennyire én látom.  Tegnap pont tanúja volt az apja (Tibim), hogy Andris lökött egyet Zalánon az ovi udvarán, mire az támadó állásba állt és várt. Andrisnak nem volt kedve többet kötözködni vele, visszavonulót fújt. Tibi szerint ez remek, hiszen meg tudja védeni magát, ha kell, nem fél az "ellenségtől". Én megkönnyebbültem, mert ezek szerint Andris nem annyira gáz Zalán szempontjából, mint attól féltem.

Ilyen sem volt még egyébként, kedden nem mentem el Zalán szülői értekezletére. Hol vannak már azok az idők, amikor allllig vártam, hogy szülőire mehessek! Hétfőn tudtam meg, hogy kedden fél ötre várják szeretettel a felmenőket.......már késő volt szervezkedni, Tibi nem is volt aznap a városban egész nap, Rékáért meg menni kell a suliba. Persze ha égett volna a vágy bennem, hogy mindenképpen ott a helyem a kis székek egyikén Napraforgóéknál, akkor meg tudtam volna oldani. De nem égett bennem semmi. Erről ennyit. Hogy miről maradtam le, nem tudom, mert nem haverkodtam össze egy szülővel sem a csoportból.

Zalánom hétvégén K.-éknál vendégeskedett Rékával együtt. Este hazaestek, még kergették a gyerekek egymást a lakásban, amikor megkérdeztem K. apukáját, hogy dadogott e nála a Zalán nevezetű gyermek. Azt mondta egyáltalán nem, folyamatosan és jókedélyűen beszélgettek. Csodálkozott is, hogy mennyire nyitott lett Zalán, amióta oviba jár, jót tett neki.  Ugyanerről számolt be tegnap a pszichológus csaj (akinél már csaknem készen van a babaszoba), hogy hangosan és bátran beszélt az én csöpp fiam az ő társaságában is. Ilyenkor első reakcióm az öröm. Mert pont hétvégén szomorkodtunk Tibivel az Aldiban sétálgatva, hogy újabban megint nagyon akad Zalán beszéde. Bele kell törődni lassan, elfogadni, megpróbálni, hogy ez már így is fog marad...nem látunk megoldást vagy kiutat. Ilyenkor mindig megkönnyebbülés azt hallani, hogy képes és tud a gyermek folyamatosan beszélni.

A második reakció meg a bűntudaté, hogy dehát mégiscsak itthon dadog a Zalán, velünk. Hogy van ez? Tény, hogy keveset van vele az apukája, perceket per nap, ami iszonyú kevés....És igaz, hogy nyáron, amikor sülve-főve együtt voltak, javult a helyzet. Lehet ez önmagában a kulcs? Nem olyan tényező e ez, amin nem tudunk változtatni? Dehát muszáj lenne, elég nagy a tét......De hogyan? Mégis hogy? Nahát ilyeneken jár az agyam Zalánnal kapcsolatban.

Hétvégén nagyon kis helyes volt a pasi.  Vásárolni voltunk őszi holmikat és Rékával ellentétben ő szívesen vonult a próbafülkébe, hogy illegjen és billegjen előttünk az új gúnyákban. Öröm és megkönnyebbülés volt nézni. Rékára mindig saccperkb vásárolok, mert csak megvesztegetésre próbál bármit is vagy fenyegetésre, ahhoz meg nincs kedvem. Zalánnak igazi pasis holmikat vettem, farmert, kordgatyót, kockás inget pólóval és "v" nyakú pulcsit, belebújósat....

Olyan jópofa egyébként, egyre jobb a szövege, hallani kellene. Például múltkor arról beszélgettünk, hogy milyen jó volna még egy kistestvér (szerintem nem, szerintük). Egy kishugiban állapodtak meg Rékával, majd Zalán hozzátette.
- Igen, jó volna még egy kistesó.....Tudjátok mi lenne még jó? Még három apuka.....
Hogyhogyhogy?? Az már öt gyereket jelentene összesen és még három pasit....Na neeeem.....
Persze vettem én a mélyebb mondandót is....

Múlt héten pedig azt újságolta, hogy képzeljem el, arra a mini játszótérre ott a közelünkben új játék érkezett. Rábólintottam, nem rémlett, de oké. Tegnap sétálunk hazafelé, odaérünk a kérdéses játszótérhez, amikor is Zalán rikkant egyet.
- Odanézz, anya, ott az új játék!!!
Egy TOI-TOI vécé volt, építik az utat pár hete a játszótér mellett......