Negyedik hét

Ez a hetecske úgy elröppent, hogy csak na...Valószínűleg kezdjük megszokni az új mókuskereket napirendet. Réka még mindig nagyon édes és lelkes a suli miatt. Múltkor azt motyogtam az orrom alatt, leginkább magamnak, hogy x és y programon nem fog tudni résztvenni, merthogy hétfő és szerda között nem megy majd iskolába. Mire  Réci hisztérikusan a szőnyegre vetette magát, ordítva, hogy ő nem akar kihagyni egy napot sem. Ahogy megdöbbenve figyeltem eme performanszt, azon tűnődtem, hogy  hány hónapig vagy évig lesz ilyen kis mintadiák.  

Ezen a héten megszülettek az első egyesek. Ezen újfent meglepődtem, azt hittem, elsőben a feketepont a legrosszabb. Erre néhány első bés máris kapott egy bazinagy egyest, mert sorozatban otthon felejtették a magyar könyvüket. Állítólag ezért. Belegondolva, tulajdonképpen tök nehéz nem suliba vinni a magyar könyvet, hiszen MINDEN NAP van magyar órájuk. Minden áldott nap.

Beindultak a különórák is, melyekről azt gondoltam még pár hete, hogy minket nem érintenek, hiszen fullos az órarendünk. Erre Réka kitalálta rögtön az első héten, hogy márpedig ő járni akar táncra és pont. Mivel láttam rajta, hogy mennyire szeretné, hát nagy nehezen belementem. Úgy tudom, csak az ő osztályuknak szól és ingyenes.  Tényleg lelkes RéciBébi, azóta is az. Aztán valamelyik délután megszólított egy tanítónéni az udvaron, hogy látja milyen szépen rajzol a Réka, elcsábíthatja e egy rajzszakkörre. Ez nem ingyenes, 3000 Ft/félév, heti 2 óra, elsőtől negyedikesek vannak a csoportban, szeretettel Rékát és még 2-3 társát.  Keddre megkaptuk a jelentkezési lapot, szerdán alig tudtam kirángatni a foglalkozásról a drága lányt....Nem úsztam a földöntúli boldogságban, hiszen szerdán minden háziját itthon kell megírnia, mert a rajz napközi alatt folyik. Viszont arra jutottam, hogy ha előre megcsinálja a matek háziját hétfő délután, akkor csak a magyar marad szerdára (úgy rémlik), azzal meg (egyelőre) meg fog birkózni könnyen és dalolva.

Nagyon szépek a füzetei. Most vették hét közepén a w és m vonalakat írásból, na, azok már nem úgy néznek ki, mintha én írtam volna. Csak majdnem. Múltkor a "kacsacsőröket" komolyan megcsodáltam, milyen szépek.  Bezzeg a füzetek és könyvek már nem teljesen makulátlanok. Hiába a csilli-villi mappa, abba nincs idő elpakolni őket óra után, merthogy időre kell elpakolni és kipakolni. Hoppá! Mindegy, esténként én tantárgy/mappa szerint szétválogatok mindent, aztán max nem úgy hozza haza. Azért két mappa között is nehezebben szamárfülesedik a füzet, mint amúgy....

Szerdán elkaptam egy percre az Ofőt, hogy mi a helyzet a Rékával, mi a véleménye 3 hét után. Nagyon érdekes volt, mert valahol azt vártam, hogy majd azt csicsergi: jaaaj, hát a Réka az egy cukipofa, ügyes, okos, minden rendben, anyuka! Valahol meg tudtam az agyam mélyén, hogy Ofő nem ilyen. Nem is ezt kaptam. A problémán volt a hangsúly. Rékám elég lazán kezeli azt, ha egyik órának vége és kezdődik egy másik. Például ha a rajz órának vége és ő éppen "alkot", fütyül arra, hogy megkezdődik a napközi pölö....Ő rajzol tovább. Ezt a példát hozta az Ofő. Arról egyeztettünk, hogy együtt tereljük Rékát abba az irányba, hogy ha valamit csinálni KELL, akkor azt is csinálja. Egyébként ügyes, meg minden....Hogy aztán ez jó vagy rossz, hogy Rékában egyből a rosszat látta meg...illetve azt emelte ki....hát nem tudom eldönteni. Viszont annyira illet mindabba, amit az Ofőről hallottam, hogy csak mosolyogtam. Nyilván nem rosszindulatból vagy rossztanárságból mondta, hanem azért, hogy amin lehet, javítsunk. 

Egyébként kedvelem a Tantónéniket. Imponálóan lelkesek, energikusak, a kiégett pedagógus totális ellentétei. Nagy kontrasztok az óvónénik után, mit ne mondjak.....Remélem, azt fogom mondani 4 év múlva is. Igaz, harmadiktól elviekben lehetséges, hogy új tantónéniket kapunk (ha tagozatosak leszünk), de mivel az igazgatóbácsi lánya is ebbe az osztályba jár, hát nagyon nem kérdés, hogy marad ez a páros. Egyébként már most sem ők tanítanák az első bét....

Visszatérve Rékára, tényleg jellemző rá, hogy valahogy a saját kis világában él. Dehát egyrészt ő még csak bő 6 éves, szeretem is, hogy olykor nem ezen a bolygón ugrabugrál. Másrészt nem régen még oviba járt, ahol a nap nagy részében senki nem mondta meg, mit KELL csinálnia, most meg egyfolytában. Idő kell, hogy átálljon a rendszere. Én nem féltem. Ő boldog elsős, tényleg szárnyal és csillog a szeme. Ez az ami az egész történetben a legfontosabb nekem. A lényeg!