Réka mondta - 27, rész

Vasalok, mint esténként általában. Réka körülöttem sertepertél. Elgondolkodva nézi a vasalóállványt, majd megszólal:
- Ennek a vasalóállványnak x alakú a lába. X, mint X faktor.
Szoktuk nézni, ezek után le sem tagadhatom.

***

Kvízjáték megy a tévében (az a...lepottyanós). A játék folyamán elhangzik az a szó, hogy  "aranybulla", mint megfejtés.

- Aranybulla! - derül fel Réka képe. - Aranybulla Aranyhaj barátnője!!- (szerk.: lásd a mese, Aranyhaj és a nagy gubanc (Tangled))

Remélem, kb. 14 év múlva nem ezt mondja majd az érettségin, ha rákérdeznek.

***

Reggel elalszunk, mert lerobban a telefonom ébresztő funkciója, így bejelentem a hírt Rékának.

- Ma nem megyünk oviba.

- Hurráááá! Hurrrááá! - kommentálja ő ugrándozva.

Este rájön, hogy Katalin nap lévén a két Kata talán csapott némi sütizést az oviban.  Mérgesen rám néz és azt mondja.

- Nem vittél oviba, anya!

Nehéz a kedvében járni....


***


Réka reggeli közben finoman felhorkan.
- Hű, ott egy fiú légy! - ami valójában egy muslica volt.
- Fiú légy? Tényleg? Miből gondolod, hogy fiú volt? - érdeklődöm.
- Háátt, tudod, nem volt olyan naaagy, rózsaszín masni a feje tetején....úgyhogy biztosan fiú volt.
Világos.


***


Jegygyűrűm két hét wellness nyaralást kapott az ékszerésznél. Javították, súrolták, sikálták, végül újra visszakaptam nagy örömmel. Szebb lett, mint új korában. Egy este Réka elkéri a gyűrűm, nézegeti, forgatja, aztán elmagyarázza.
- Panírozták....
- Tessék? 
- Bepanírozták....
- Micsodát?
- A gyűrűdet.
- ??? - aztán leesett, hogy a polírozás szó nem ugrott be neki.


***


Egy nap igen csúnyán viselkedik vacsora közben. Hisztizik, ordít, mérgében dobálja az ételt, nem éppen kedvesen beszél egyikőnkhöz sem. Egy idő után, mivel a szép szó már nem elég, úgy határozok, megvonom a desszertet Rékámtól. Ő persze nagyon dühös, meglehetősen kiakad eme lépésemen. Nem és nem akarja elfogadni, hogy nincs túrórudi aznap este. Végül Tibi rábeszéli, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Réka vonakodik, ellenáll, majd végül vicsorogva, vérben forgó szemmel, vörös orcákkal, mini fúriaként felém ordítja.
- Bocsáááánaaat! - meg voltam hatva. Könnyekig. Naná, hogy rohantam a hűtőhöz a rudiért. 


***


Elvonulunk pisilni egy áruház toalettjébe. Én is egybe, ő is egybe. Azon merengek, hogy ez még sem volt olyan jó ötlet, hisz leánykám nem tudja magára zárni az ajtót. Ha pedig nem tudja, akkor...
- Anya... - hallom Réka rosszalló hangját mellőlem, a falon túlról. - Kinyitotta rám az ajtót egy bácsi.
- Nyugi, Rékám, semmi baj, egészen biztosan nem bácsi volt. - nyugtatom meg, eredménnyel. 
Tényleg nem az volt. Hanem egy pocakos kismama.


***


Egy időben (pár hete) puhatolóztam nála, hogy milyen tortát szeretne a születésnapjára. Mára erre nincs szükség, mert magától is elmondja legfrissebb terveit. Kiindultunk onnan, hogy Dórás tortát szeretne. Aztán váltott katicásra, amilyen az első szülinapi tortája volt. Majd jött Aranyhaj és Pascal. Majd az ötlet, hogy a kettő nem zárja ki egymást, azaz állhatna Aranyhaj az ő katica formájú tortáján. Hát nem? A legropogósabb, ma reggeli ötlet pedig egy virág alakú torta lenne. De semmiképpen nem tulipán. Erre rákérdeztem. Lesz ez még extrémebb is, úgy sejtem. Elmondtam neki, hogy én gyerekkoromban vagy csokitortát vagy dobos tortát kaptam szülinapomra. C verzió nem volt. Vagyis olykor becsúszott egy puncstorta is, oké. Nosztalgiázásom természetesen nem nagyon érdekelte hatotta meg. 


***

Réka rajzolta - apró finomságok

Nem túl jó minőségben, mert Zalán Haramia "adott" a képeknek....De talán a lényeg látszik és "átjön". 

Megjelent a szempilla, szemöldök ábrázolása, illetve a szemrés-szemgolyó megkülönböztetése - nem minden rajzon, de egyre gyakrabban. Cserébe ilyenkor a rajz többi részletét kevésbé dolgozza ki.

A cica száját úgy rajzolja immár, ahogy én szoktam.

Az óvodában eleinte kizárólag egyet rajzolt, a régi ovit. Hogy tudatosan vagy sem, nem tudom. Talán ilyenkor a régi cimbikre gondolt, Karinára, Marcira, Nimródra....

Kisház a gesztenyésben - a házakat olykor térben próbálja ábrázolni, ami nagyon ügyes dolog. Kérdeztem, mik azok a pipa szerű izék az ablakon, Réka azt felelte az ablaknak is van copfja. :)))

Sihuhu utasokkal

Kislány színes szoknyában

Ezt pedig az oviban rajzolta. Aminek nagyon örültem, mert végre nem leegyszerűsített cicákat rajzolt csak, hanem egész helyes macsekokat illetve valami újat is, egy szépséges gesztenyefát. És gesztenye kerekű autót?? 

Szintén egy ovis rajz - ezt a fajta autó ábrázolását Rékának úgy hívom magamban, hogy "orrszarvú autó". Mert egy "ablak tér" helyett rögtön hármat is rajzol, olykor többet is. Itt lemaradt a szökőkút az autót tetejéről, az is szokott lenni, igen. :)

Amit nem teljesen értek...

Még a régi oviban voltam tanúja az esetnek egy téli reggelen. Az óvónéni a csoportszoba ajtajában álldogálva beszélgetett egy anyukával, akit a munkahelyén riasztottak, hogy kislánya éppen vadul hány a mosdóban. Abba sem hagyja szinte. Anyuka csóválta a fejét, sápítozott egy sort, majd annyit mondott.

- Hát igen, este is hányt és ma reggel is.... - én ott nyomban padlót fogtam. Mert hát nehéz gazdasági helyzet, válság, pénzhiány, munkahelyüket féltő szülők, meg minden...de azért álljon meg a nászmenet. Van egy határ. És IQ szint, ami felett okos anyuka nem gondolja azt, hogy reggel még hányó csemetéje varázsütésre meggyógyul az ovi kapujában. Hanem beteg gyerekét orvoshoz viszi. De a minimum, hogy otthon tartja. Igazából nem tudom, mire gondolt, mire nem, de arra biztosan nem, hogy akár egy egész csoport egészséges gyereket lefertőzhet, ha valami helyes kis vírust szór szét csoport- és oviszerte. 

Aztán oviváltás ide vagy oda, nem szabadultunk - úgy tűnik - a hasonló gondolkodású szülőktől. Biztosan jó sok lehet belőlük. Tegnap, vagyis kedden délután hallom ám, ahogy Ed. óvó néni azt mondja egy anyukának.

- Sugárban hányta ki az ebédet hétfőn, sugárban. (....) - mármint eme anyuka csemetéje.

Ám a kisfiú anyuka elmondása szerint délután nem adta ki magából, amit megevett, ahogy este sem, így másnap anyukája simán elvitte az oviba. Dacára annak, hogy már mindenki tudja, rota járvány dúl az oviban. Én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy kedden valóban nem mutatott semmilyen tünetet a kisfiú, tehát lehet, hogy csak a répafőzelék szerette volna megnézni, ki is küldte őt le gyomor mélységbe....Annak ellenére nagy bátorság egészséges közösségbe vinni egy ilyen gyerkőcöt. Nem is lett volna szabad orvosi igazolás nélkül fogadnia őt az ovinak alap esetben. Persze a gyakorlat nem egyezik mindenkoron az elmélettel. Azt már megszoktam, hogy zöld taknyos gyerekeket gond nélkül oviba visznek a szülők, megszoktam a régi oviban. De hogy járvány idején ilyesmi előforduljon....Hát enyhén szólva is szomorú a szülőkre nézve....

Egyébként a csoportban hivatalosan nincs rotás kisbeteg, aki hiányzik, más nyavalyával birkózik otthon vagy egészségesen próbálja kibekkelni a rotás ovis időszakot. Réka sem megy oviba holnaptól, remélem, még időben tartom itthon, mielőtt hazahozná ezt a levegőben keringő nyalánkságot.....

Amióta Zalán elmúlt másfél éves (szóval jó régóta, még egy hete sincs) valahogy másképp nézek rá. Nagyfiú lett. Tűnődőn tanulmányozom és túrom a frizuráját, vajon megejtsük e az első hajkurtítást...aztán gyorsan lebeszélem magam róla. Olyan klasszak azok a kacsafarkak a feje tetején, homlokában és a tarkóján! Mikor hova sodródnak. 

A szóban forgó nagyfiú nagy örömet okozott az apájának, hétvégén tökéletes APA szócska csúszott ki azokon a koncentrációtól tátogó kis ajkain. Azóta is nyomja, bár így:

Én: - Mondd csak szépen, Apa! Apa!

Zalán: - Appa...

Én: - De ügyes vagy! Mondd még egyszer, még a mama nem hallotta!

Zalán: - Annya, annya, annya...

És innestól kezdve egy darabig türelmesen kell várni a apa szóra megint.

Hétvégén sajátította el a hátrafelé tolatás művészetét is. Egyet- egyet eddig is lépett hátra, de csak most ébredt rá, hogy ez folyamatát nézve mekkora móka. Engem némileg Michael Jackson híres moonwalking-jára emlékeztet, amikor előre lép és hátra halad (vagy hogy is volt???) Nem is bánom, csak ne esne akkorákat, hogy a frász is kitör.

Hosszú hétvégén vagyunk túl. Pénteken, a vadhidegben elindultunk ugyan az óvodába, oda is értünk annak rendje és módja szerint, viszont a főbejárat táján belefutottunk Réka egyik csoporttársába nagytesóstul, anyukástul. Az arcomra fagyott a mosoly, amikor az anyuka elmondta, hogy rota járvány dúl az oviban (az a hányós-fosós, komolyabb esetben kiszáradós), némely csoport csak fél vagy harmad házzal üzemel, hát ők aztán menekülnek haza, de sebesen. 

Réka reményteljesen pillantott fel rám, de egyelőre nem mondtam semmit, csak nyugtáztam, hogy rota az utolsó dolgok között van, amire mostanában és valaha szükségünk van. A óvónénivel váltottam pár szót, javasolta a "hosszú hétvégét" Rékának. Bár a rota kimondottan még nem ütötte fel náluk a fejét, Manóék fele volt csak jelen, ami nem volt egy biztató jel. Ráadásul a Réka által napok óta rettegve várt tűzriadó gyakorlat is lógott a levegőben. Úgy döntöttem hát, legyen, inkább hazamegyünk mindannyian. Rékával persze madarat lehetett volna fogatni. Fel is hívta az apját itthon telefonon, hogy hehehe, nem mentünk oviba, mert tűzriadó lesz az oviban.....Végülis jól eltöltöttük a napot, főzőcskéztünk, verseket tanultunk, egy halom papírt telerajzoltunk, picurrádiót hallgattuk, elrepült a nap. 

Vasárnap a régóta beharangozott Csokoládé fesztiválra mentünk a helyi művelődési központba. Igazából egy ünnepek előtti nagy Ikeázás volt az én terveim között, Zalán majdani ágyát is meg szerettük volna venni és nem mellesleg sok apróságot karácsonyra....ám Réka már elég nagy ahhoz, hogy amit megígértünk neki, azt ne feledje. Ha annak bármilyen köze van a csokihoz, akkor pláne. Így Ikea helyett bánatomra a fesztivált választottuk délutáni programként.

Igazából nekem nem tetszett, bár hiteles véleményt nem tudok alkotni, mivel a programok közül alig vettünk részt valamin. Az a reményem, hogy majd a belépőjegy fejében degeszre esszük magunkat csokival teljesen ingyen...hát ez sem jött be. Voltak ugyan ilyen-olyan kóstolók, kuponos csokiszökőkút és kiállítók széles sora, de valahogy nem volt az igazi. Vagy nem voltam eléggé kiéhezve csokira. Mondjuk, az sem lökött sokat a hangulatomon, hogy Réka a csokiszökőkúttól távozva vadiúj pulcsija ujjába törölte nem enyhén csokis képét. Felhördültem, mint egy sebzett állat.....Felszólításom ellenére ezt még megismételte néhányszor, hogy a néma gutaütés kerülgetett.... (kellett nekem a popsitörlőt a kocsiban hagyni, mert hát minek az a szalvéta és egyáltalán, mi az??

Amikor táskánkban megfelelő mennyiségű beszerzésekkel már fél órája gubbasztottunk egy asztalnál, Tiboromon az alvó Zalánnal, mellettem a lógó orrú Rékával (Bogi barátnőjét hazavitték a szülei ebédelni, a naívak) , idejét láttam, hogy távozzunk. Nem hiszem, hogy jövőre lesz számunkra folytatás.

Hétfőn reggel óvatosan kukucskáltam be a Manó csoportba, találok e ott rotátlan aprónépet. És igen, 23-ból kb. 20-an fedélzeten voltak. Úgy határoztam, nem tartom otthon Rékát, szabad utat engedünk az ovinak. Annál is inkább, mert szerdán bábelőadás lesz, ma pedig fotós néni látogatott az oviba, hogy karácsonyra szép képeket varázsoljon a szülőknek, nagyszülőknek. Alig estünk be későn érkezőként az öltözőbe, amikor Manóék kézen fogva el is vonultak a fotós berendezett mini műtermébe. Réka rögtön keservesen sírva fakadt, hogy lemarad a buliról, alig tudtam megvigasztalni. Persze nem ment futószalagon a kiscsoportosok fotózása. Másfél órával később, azaz csak fél 11 felé kerültek sorra a Manós lányok. 

Annyira helyesek voltak, frizura belőve, csatok, gumik a helyükön, mindenkin csinos ruha, szépséges, édes arcocskák....Előzetesen nem kértem tesós képet, mert gondoltam, készít Tiborom eleget, de ha már éppen elkaptuk a fotózást, kár lett volna kihagyni a lehetőséget. A "műterembe" lépve picit hagytuk, hogy oldódjanak mindketten, ez Réka habitusát ismerve rá is ráfért, végignéztük, hogyan készülnek a képek két kispajtiról, majd következett Réka. Szerintem nem készültek igazán szép képek, mert fogvillantós pillanat még véletlenül sem akad, inkább csak szolidan, félénken, erőltetetten mosolygott. Sőt, az álló képek nem is igen sikerültek, Réka valahogy lefagyott, nem követte a "felnőttek" kérését, leszedte magáról az angyalszárnyakat, majd egyszerűen kisétált a díszletből. Kíváncsi leszek, mit hoz ki a helyzetből a fotós hölgy. 

Zalán nyakamba kapaszkodva tiltakozott a fotózás ellen, úgy ahogy volt, úgyhogy majdnem nem is lett  semmi a tesós képekből. De én nem adtam fel könnyen. Beleültettem a díszletbe, bár ordított, meghökkent kisfiam kezébe nyomtam az óriás Mikulást és segítségül hívtam Rékát, így valamit összehoztak ketten. Nem volt egyszerű, mert vagy Zalán háborgott és sírt (nagyjából felváltva) vagy ha nem, akkor Réka tartotta az arca elé a dekorációként szolgáló ajándékokat. Vagy nem nézett a fotósra. Vagy ha mégis odanézett, az orrában volt valamelyik ujja. Esetleg a szájában. Enyhén leizzadtam, pedig nem én fotóztam. Tényleg nem volt egyszerű. Azért ahhoz képest, hogy fél 11-re Zalán éhes oroszlánként bődült el a karácsonyi díszletben, jól teljesítettek. Sőt, mire vége lett az egésznek, pont kedvet is kapott volna a folytatáshoz leánykám. Majd itthon, Apa felszerelésével, saját díszletekkel.... 

Réka mondta - 26. rész

Azt játsszuk, hogy Réka az anyuka, én vagyok a csemete, akit elvisz az oviba. A háló az Ovi, a nappali az Otthon. Kézen fogva átballagunk a hálóba, mármint az oviba, én vigyorgok, mint a tejbetök, mert ugye, oviba járni, milyen jóóóó!.... Réka integet és megnyugtat, hogy uzsonna után jön értem. Bőszen pápázok, kérek egy ölelést és puszit, majd "jóanyám" eltűnik a folyosón. Egyedül maradok, leülök az ágyra, amikor eszembe jut, hogy van egy apró dolgom a fürdőszobában. Már ott állok, amikor hallom Rékát a háló ajtajában: 
- Ó...............megszökött. (A hangsúlya az, amit blog meg nem örökíthet. Egy biztos, nagyot nevettem.) 

***


Párbeszéd fürdés után: 

Réka: - Anya, nem adtál rám bugyit.

Én: - Azt hittem, pizsama alá nem szoktál felvenni....

Réka: - Dehogynem, megfagy a puncim. - zsémbel a fiókban bugyi után kutatva.

***

"Ba-baaa blacksheep" megy a rádióban.

- Anya, én ezt nem is tudom. - nyafogja Réka. 

- Persze, mert angolul van. 

- Dehát te nem is tudsz angolul! 

- Hát...én megtanultam azért egy kicsit... - most nem terhelem a részletekkel és hogy pontosan hány évig is nyomattam az angolt.....

- Nem, nem tudsz!....- pattog Réka mérgesen.
- De, tényleg tudok.
- Nem tudsz. Nem és nem.... 
Nem értem mitől ilyen mérges, de ráhagyom.

***

Tipikusan Rékás:
Én: - Ma Apa fog hazahozni az oviból, mert szülői értekezlet lesz.
Réka: - Nyifi...nyafi...nemááár....
Én: - Én maradok az oviban, de téged hazahoz apa...
Réka: - Brühü..brühü...Nem akarok hazajönni, meg akarom nézni a vonatokat....
Én: - Na látod, milyen jó lesz, Apával kisétáltok a vasútállomásra és megnézhetitek a vonatokat.
Réka: - Vonatokat? Ebben a hidegben?????


***

Réka reklámot néz, és kommentálja is.

- Nézd, megszült a néni.....és kikelt a kisbaba. 

Ennyit arról, hogy végigkísérte terhességem, pocaknövekedésem minden fázisát. Az látszik, hogy a szülésnél nem volt ott (ami persze jó dolog).

***

Reggel magyarázom Rékának, hogy délelőtt torna órája lesz, idén az első a tornateremben.
Okoskodik, hogy nem lesz és ha lesz is, ő aztán nem megy....Tovább magyarázom, hogy nem a FitKid óráról van szó, ez másfajta óra lesz, amit az óvónéni tart és mindenki ott lesz, az összes épkézláb (értsd: nem beteg) Manó csoportos....blablablaaaa....Réka nem akarja érteni, tiltakozik minden ellen, ami torna. Végül elunom a saját hangom hallani, elhallgatok.Délután, amikor megyek érte, hozzám szalad a szokásos széles mosollyal a képén, aztán megtorpan és azt mondja:
- Sajnálom, anya, de reggel volt a torna, nem délután. - 
Igen, drágám, pont ahogy mondtam. 


***


Tibi múltkor kérdezte, hogy jegyzem e, hogy Réka mi mindent mond álmában. Az az igazság, hogy nem. Szóval csak a legutóbbi néhány jut eszembe, ami egész vicces volt.
1)
- Anyaa...anya....anya....- totális kétségbeesés  a hangjában és max. hangerő a torkában...majd folytatja: - Az nem philadelphiááás! (krémsajtról van szó)
2)
- Hol van a garas? Hol van a garas? - kellő mennyiségű kétségbeesés itt is volt.
Nekem a Dezső ugrott be, de biztos nem azt kereste.


***


Múltkor írtam már arról, hogy nincs köztünk egyesség bizonyos dalszövegek tekintetében.


Lassan jár a csiga-biga
Táskájában eleség
Lárja otthon, lárja fia, csiga-biga feleség....


Nohát Réka szerint nem VÁRJA, egyáltalán nem. Az óvónéni is Lárját énekel, ez tuti. 


***


Réka: -"Anya, én nagyon anyás vagyok...."
Én: - És mit jelent az, hogy "anyás" szerinted?
Réka: - Hát....azt nem tudom....azt, hogy anya nagyon szeret engem.


***


Nagy örömömre a hétvégén összefutottunk a városban a szülésznőmmel, M.-el. Ahogy elköszöntünk egymástól, M.-ék jobbra, mi balra, elmagyaráztam Rékának, hogy amikor ő született (illetve Zalán is), M. volt mellettem a kórházban és segített nekem megszülni az én drága kisbabáimat...Ezen elgondolkodhatott, mert a kocsiban aztán különösebb átmenet nélkül a szülésről kezdett elmélkedni.
- ...és amikor bementél a kórházba, kibújtam a pocakodból. Ott volt a doktor bácsi és a szülésznéni is.....Utána mi történt? Összevarrták a pocakod??? - nem tudtam mennyire terhelem korához nem illő infókkal, ha elmondom, hogy valahol ott bújnak ki a gyerekek, ahol ő pisilni szokott, khm...nagyjából azon a tájékon....Mármint mindenkinek csak a sajátja persze. Hát valami ilyesmi válasszal álltam elő. Réka nem szólt semmit, csak egészen finoman fentebb húzta a szemöldökét. Egy pillanata csupán. 
Erről az jutott eszembe ott az autóban, amikor gyerek koromban felvilágosított egy kamasz lány, hogy a nőgyógyászati vizsgálatot nem sztetoszkóppal csinálják...egyáltalán nem. Az volt ám a sokk a rendszeremnek...


***


Ebéd közben nagy komolyan kimutat az ablakon. 
- Arra van Amerika..... És ott jó meleg az idő, arra mennek a kismadarak..... De az nagyon-nagyon-nagyon messze van ám.....
Kinéztem az ablakon a mutatott irányba, és figyeltem egy ideig az egykori, ma már használaton kívüli malom magas épületét a Tisza parton. Hát Amerika tényleg jó messze van tőlünk.... és jobb, ha a vándormadarak maradnak a déli irányzéknál. Mondjuk....éppen arra mutatott....