Egy rendkívül sűrű nap

 

Tegnap zárta Réka az érettségi vizsgáit, mint említettem. Ennek megfelelően reggel szokatlanul feszült voltam. Majd beérve a munkahelyemre, egyenesen ideges. Csodálkoztam is, mert jó, hát izgultam persze minden vizsgáért, különösen az emeltekért. Azonban úgy voltam vele, hogy lesz, ahogy lesz, készült, nem lesz gond, és ilyenek. Most azonban belém állt az ideg, hogy úgy fogalmazzak....Ráadásul úgy számoltam, hogy ha 8.15-kor húz tételt, akkor 10 órára biztosan végez. A telefonom azonban hallgatott, mint hal a szatyorban.

10 órára kellett menni üzemorvoshoz az egyik kollegámmal. Az autójában elromlott a légkondi, úgyhogy szerencse, hogy nem a fodrásztól jöttem, minden ablak le volt húzva. Ez egy. Kettő - reggel 10kor még elviselhető volt a meleg. Az üzemorvosnál vártunk fél órát, közben jött üzenet végre Rékától, hogy túl van rajta, megvan, jó lett. Hurrááá, mázsás kövek gördültek le rólam, majd be is szólítottak. Szemem sem rebbent, hogy magas volt a vérnyomásom, örülök, hogy nem volt rögtön 200. Itthon mindig a békés 130 vagy alatti tartományban vitorlázik. CsongorésTünde, nyelviemlékek, Urlaub voltak a fő témák röviden és tömören.

Egy megváltás volt visszaérni az irodába, ahol volt levegő, légkondi, csönd és nyugalom....Bár kaptunk egy munkaügyi ellenőrzést, de szerintem minden rendben találtatott. Még friss orvosi papírral is tudtunk vagánykodni. Aztán felhívtam Rékát, hogy mesélje el töviről-hegyire mi volt, korai ebédszünetet tartottam a tegnap vacsoráról maradt csoffadt KFC csirkeszárnyak felett. Mesélte Réka, hogy a legelső kislány, B. annyira stresszbe jött, hogy majdnem elájult korán reggel a vizsgabizottság előtt. Két jófej tanár igyekezett elterelni a figyelmét, kicsit felvidítani, ami ilyen helyzetben lehetséges lehet. Olyan jó, hogy vannak ilyen tanárok is!!!

Aztán dolgoztam, immáron vidáman és elégedetten, majd vártam Tibit 15:45-re, hogy együtt menjünk E.hez a párterápiánk következő állomására. Amikor 16:02-kor gördült be a cég kapuján, csalódott voltam, de nem meglepett...Máris 2 perc késésben voltunk. Tibinél sajnos a késés az szinte teljesen természetes. Amin csodálkoztam, hogy nem is voltam annyira dühös. Sőt, egyáltalán nem voltam dühös. Nyilvánvalóan fejlődöm. A szokásos 7 perc helyett nagyjából negyed óra alatt értünk be végül háztól házig. Előre szaladtam, amíg ő parkolójegyet vett. 

E.nél kellemes volt a klíma, hűvös és árnyékos. Itt egy jót beszélgettünk - 45 percben a kb. 55 helyett. Mint mindig, én nagyon élveztem, annyira érdekes ez az egész. Majd írok még róla külön. Utána besétáltunk a belvárosba, ahol ki van helyezve Rékáék tablója. Kicsit rontott a meghatottságomon,  hogy a kirakatot nem tegnap takarították, de részletkérdés, nekem így is tetszett. Olyan hihetetlen volt, hogy a tablóról mosolygó csapat leérettségizett/vagy legalábbis a legjobb úton van afelé...Azt éreztem, hogy annyira nagy dolog. Nem mintha nem érettségizne le kb. mindenki, minden évben 4 osztály csak ebből a suliból, de valahogy az keringett bennem így, hogy ez olyan nagy dolog...

Tibi nagyon éhes volt, mert nem is ebédelt, úgyhogy beültünk pizzázni a Verseghy parknál. Életem egyik legfinomabb pizzáját ettem, bár pizzailag még sosem jártam Olaszországban, de ennél jobb nem nagyon lehet egy pizza. Nagyon jól éreztem magam Tibivel, annyira kellenek ezek a programok kettesben és mi annyira elhanyagoltuk ezeket az utóbbi 18 évben nagyjából, hogy hajajj....Megfigyeltem, hogy a párterápiás ülések mindig közelebb hoznak minket egymáshoz. Meg nem tudnám mondani hogyan, mert Tibi szerint felesleges az egész, Zalánnak kellene járnia. Nyilván nem felesleges, de abban igaza van, hogy Zalánnak is kellene valami szakember, akinek meg tud nyílni és akihez kapcsolódni tud akár mélyebben is, mint én E.hez. Ennek hiányában azonban a legjobb, amit tehetünk, hogy mi járogatunk kettesben is E.hez. 

Még úton a tablóhoz és a tablótól a pizzériához vezető úton megköszöntem Tibinek, hogy csinálja ezt, mert nem magától értetődő. Tudom, hogy nem akarja, nincs kedve, a késések is szerintem részben erről szólnak valahol mélyebben. Mégis csinálja. Azt mondta, hogy csak az én kedvemért....Részben persze ebből én is profitálok, de leginkább Zalánért teszi. 

Miután beszélgettünk egy jót, mellesleg degeszre ettük magunkat egy -egy fél pizzával, elcsomagoltattuk a maradékot és haza indultunk. Olyan kicsi ez a város, Zalán osztályfőnöke ült a szomszéd asztalnál, hehe...

Haza érvén találkoztunk a kutyával, amiről eszünkbe jutott, hogy el kellene vinni sétálni....még az esti meccsek előtt. Imádom, hogy foci vb van és naponta minimum két meccset lehet nézni. Mostanában nem is megy más a tévében csak ez. 

Úton a Tisza partjára kaptam egy üzenetet, ami megnyomott rajtam megint egy gombot. Azt, amelyik azt sutyorogta a fülembe, hogy az én cuki lányom leérettségizett ma és vele együtt egy osztálytársa is, aki hasonló múlttal rendelkezik, mint most Zalán. És ettől nekem persze sírnom kellett, de már nem érdekelt, hogy erre ki mit mondana, sírok, nem sírok. Jól esett, felszabadult bennem gondolom, sok minden. TIbi ugyan megkérdezte, hogy anyukám sírt -e ,amikor én leérettségiztem. Igazából nem tudom, én sem Réka előtt premier plánban itattam az egereket. Csöndes magányában lehet, ő is meg volt hatva. Mindent egybevetve a teljes végeredmény ismerete nélkül is egy fantasztikus érzés volt, hogy ennek az időszaknak is vége. A fantasztikusba pedig annyi érzés, szín, árnyalat belefér és ez mind ott hullámzott bennem... 

Na szóval volt séta, aztán foci meccs nézés, majd a második meccs után azt éreztem, hogy olyan fáradt vagyok, mindjárt elájulok. Vagy hát szebben fogalmazva, elalszom ülve, állva, mindenhogy. Nagyon későn zártuk a napot, de megtehettük, mert ma szabadságon vagyok. Ami nagyon jó ötlet volt!! Ma délután bizonyítvány osztás.

Ja, igen, este volt még egy kis bunyó a szülői csoportban az érettségi büfé miatt. Néha elcsodálkozom, hogy egy műveltebb iskolázottabb réteg is mit tud veszekedni sütis edények, száraz pogácsák, nem létező szendvicsek felett! De valahol azt hiszem, itt sem voltam igazán meglepve. Remélem, a kuglóf, amit küldtem, elfogyott....Mindez azonban már csak apró adalék volt az amúgy is nagyon sűrű naphoz.