Múltkor békésen relaxáltam a zuhany alatt, élveztem a relatív csöndet és nyugalmat....a kádban ülve....zubogott a fincsi meleg víz...egy fárasztó nap végén...mi esne még ennél is jobban? A gondolataim egészen máshol jártak, szinte teljesen kikapcsoltam, bár már meg nem tudnám mondani, hogy merrefelé. Egyszer csak nagyjából egy méter távolságra tőlem, megpillantottam egy sötét alakot. A szemüveg ugye nem volt rajtam, úgyhogy csak ennyit láttam. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, majdnem hitelesen hoztam a zuhanyos jelenetet Hitchcocktól....Leszámítva, hogy itt erőszak és vér nem volt. Csak a röhögéstől fuldokló és éppen ezért alig tántorgó Tiborom, aki kiszédült a gőzből a folyosóra. Van egy olyan tendenciája, hogy ha alkalma van rá, ad hoc jelleggel megijeszt. Szerintem egyáltalán nem vicces. Ahogy ő a hasát fogta, én még pityeregtem is, annyira megijedtem....Mire ő: kizárt dolog, hogy nem hallottam, ahogy behatolt a bejárati ajtón.
Grrrr........
Grrrr........
Én is nagyon meg tudok ijedni. De így olvasva/elképzelve tényleg nagyon vicces volt :-)
VálaszTörlésAhogy öregszem, úgy lehet egyre jobban megijeszteni. Biztos túl mélyre vonulok magamba befelé. :)
TörlésJaj, ezt az én uram is jatsza, sokszor én is sírva fakadok az ijedségtől. 😞 Odáig jutottunk, h a gyerekek is "játszák" egymással. Kornél olyan tökéletesre fejlesztette, h félek, Kristóf egyszer tényleg szívinfarktust kap. 😞
VálaszTörlésIgen, Zalán ugyanilyen ijesztgetős. Rékával nem szórakozik, velem annál inkább. Nagyon jól csinálja. :) :)
Törlés