Elszámoltam

4 hét pont, annyi van még hátra a suliból. Frankón elszámoltam tegnap. Na mindegy. 

Nem is írtam tegnap, tegnap Réka panaszkodott, hogy egy elsős rendre felrúgta a játéklovaikat az udvaron, a mászóka alatt.  Macerálja őket. Addig ólálkodott kóborolni körülöttük, hogy egy idő után sikerült szájba rúgnia Rékát, aki erre kétségbeesetten elkezdett sírni, mert azt hitte, kitört a foga. Persze szerencsére nem. Írtam tegnap a kisfiú osztályfőnökének, aki Réka előző ofője, hogy ez meg azt történt. Meg is ígérte, hogy előveszi a gyerkőcöt. Közben egy másik anyuka is panaszkodott, hogy az ő lányát s megrúgta, szintén harmadikos kislányról van szó. 

Ma délután vágtatok a suliba, zárom le a bringám, mikor észreveszem, hogy az egyik apuka mintha várna rám a kapuban. Az amelyik mellkassebész, és amikor találkozom vele, de legkésőbb utána, mindig bevillan egy kép, ahogy talpig zöldben egy nyitott mellkasban turkál. Az jó, ha nem az enyémben. Elmondta, hogy az ő lányát is hátba rúgta ez a fiúcska aki az elsőbébe jár, mint Vackor (bár nem hasonlítom hozzá, mert az egy jámbor, cuki kölyökmackó) és hallotta, hogy Rékát is érte már atttrocitás....Beszélgettünk egy kicsit és annyiban maradtunk, hogy majd ő valamelyik reggel beszél a bántalmazóval és a lelkére beszél, hogy hagyja abba a durvaságokat. Hátha abból ért majd valamit. Mert állítólag a megrovók és fekete pontok mit sem számítanak. Támogattam eme elhatározásában.

Ami engem illet, nem nagyon terveztem ilyen személyes beavatkozást, bár tény, hogy számos példa van rá, hogy csak ez hat. Megkértem Rékát, hogy kerüljék a kisfiút és ha bármi van, arról azonnal tudjon osztályfőnök és felügyelőtanár. Aztán reméljük a legjobbakat, és egészségkárosodás nélkül letelik ez a 4 hét....

Vacsorára derelyét főztem, hogy fogyjon a TK liszt, aki nekem nem nagyon jött be, legalábbis ez a fajta. Reggel még lasagne-t terveztem, amíg az utcán baktatva rá nem jöttem, hogy elfelejtettem kivenni a fagyóból a húst....Hogy a matek Tz hogy sikerült, nem tudom. Réka szerint tuti ötös, bár ő mindig ezt állítja. 

Ja, majdnem elfelejtettem. Reggel - munkaidőben - Zalán tortáját kergettem képletesen. A cukrászda, akit ma hajnalban kellett volna hívnom - végül 10 körül tárcsáztam - nem vállalta el a tortát, mert azt a sok mozaikot, amivel részben vagy egészben ki kellett volna rakni a tortát, a sok megrendelés miatt nem tudták megoldani. Na bumm. Sajnálom nagyon, el is szomorodtam..... Még szerencse, hogy Zalán egy csipetnyi lila gőzt sem tud az én kis tervemről, így csalódás nélkül módosíthattam egy ostyás tortára. Remélem, annak is örülni fog. A torta tetejére csináltatok marcipán figurákat, azt elvállalták a marcipánosok, péntekre azok is meglesznek. Az ajándékok már itthon vannak, ma hoztam haza az irodából, ahogy a dekorokat is. 

Átfutott az agyamon, hogy nekiesem a tortának egyedül, elvégre pénteken szabin leszek és a buli csak szombaton lesz. De mindez tényleg csak átfutott, mert ha Zalán itthon lesz pénteken, akkor még akkora meglepi sem lenne, mint az ostyás tortával. Ráadásul nincs garancia, hogy még ha a tortát ki is rakom, a figurák is felismerhetőek lesznek. Elég lesz nekem pénteken kitakarítani, előkészíteni az ünnepi ebédet, megsütni a sajtosat és az áfonyás muffint...bár ez utóbbi talán már sok lesz a jóból....

Megint le akar ragadni a szemem....bár részben azért, mert az allergia elleni gyógyszer nem igazán hat, vagy csak részben. Jó éjt! Holnap már csütörtök, kitartás, akinek kell! :)