Az ő napja

Amikor új kollégát kaptam annak idején Z. Zalán személyében, még nem gondoltam, hogy belátható időn belül nekem is lesz egy kisfiam, akit pont Zalánnak hívnak majd. Addig erről a pasi névről csak az Arany vers jutott eszembe. Na jó, Vörösmarty, marha vicces vagyok, nem? Közben elröppent 4-5 év felettünk. Ami azt illeti, Zalán egyébként jó minta volt személyiségileg, ha a "nomen esto omen"-nek tulajdonítunk jelentőséget..... okos volt, szelíd és a türelme végtelen. Egy kicsit hasonlatos Tiboromra egyébként, hehe. :) Ha jól emlékszem, gépészmérnök diplomája volt és a főnök lányának udvarolt, más hibája nem volt. 

Na szóval Zalán. Ma már csak nagyon ritkán jut eszembe, hogy valaha Marcit szerettem volna, egy Dávid Mártont (Tibi: az ő fia nem liba!!!), vagy éppen Gergőt (Tibi: Az a haverom, neve, foglalt!!! - a cimboráról évek óta nem hallottunk csak hírből.) Zalán az Zalán a maga huncutságával, vagányságával,  őszinteségével, az angyali szépségével, seprűs szempilláival és a többi és a többi emlengős cucc....Hány féleképpen mondtam már ki a nevét az elmúlt csaknem 7 évben! Felháborodva, megbotránkozva, lágyan olvadozva, szerelmesen, alig látva a pipától...volt már itt minden. 

Boldog névnapot, drága kisfiam!!! 

Azóta kevésbé foghíjas, pedig ez a két egy hónapos sincs :))