Szerintem én egy tök jófej, szolid kerékpáros vagyok. Nem száguldozok a városban, gyalogosok közvetlen közelében mindig lassítok, nem cikázom autók között, semmi hirtelen mozdulatot nem teszek, gondolok arra, hogy az autóst ne ijesszem meg, így nem vágok ki balra, ha egy álló kamion mögé érek...ilyenek. A vasút felett átívelő hídon viszont immáron másodszor ért attrocitás.
Ez a híd elvileg az autósoké, biciklis sáv nincs kijelölve rajta, az úttesten négy sávon (2x2) tombolnak a kamionok, teherautók, cirkálnak az autók. Oda én még nem mertem betenni a kerekeim, bár egy piros lámpánál mondjuk, volt már, hogy elcsábultam volna, vagyis amikor az autók állnak a pirosnál, én a zebrán túl tolva a járgányom áttekerek a hídon, ami nagyjából 2-3 perc lehet bringával. Lehet, kevesebb, de mivel felfelé igen csikorognak a térdizületeim, soknak tűnik.
Na szóval hajtok, mint a kerékpárosok java, a járdán. Két kerékpáros nem fér el rajta minden szakaszán, az elején és a végén, ilyenkor én mindig félreállok, különösen ha csemetével közelít egy szülő. Jobb az úgy mindenkinek, inkább, mint hogy összeakadjunk és essünk egy hatalmasat. A kerékpárosokkal tehát semmi gond, ha a túloldal nem áll le, akkor én megteszem azt. Középen meg, a csúcson ugye, elférünk ketten is ,de itt is lassítani szoktam. Vagyis ott már pihegek és vicsorgok szolidan, úgyhogy nem is mennék ennél csigásabban....
Viszont. Ma másodjára szólt be nekem egy gyalogos. Ugyanis ahogy ketten egymás mellett sétálgattak, kényelmesen és ráérősen, megtette nekem az a szívességet a pasas, hogy beállt a másik háta mögé, ezáltal elengedve engem. Szerintem semmi különöset nem alakított, nem gondoltam, hogy hálát kellene éreznem, úgyhogy elrobogtam mellettük egy
szó nélkül. Erre utánam kiabáltak, hogy SZÍVESEN, MÁSKOR IS. Nem tudom, repülnöm kellene vagy hátra tolatva elengedni őket egész addig amíg le nem sétálnak a hídról? Mit gondoltak, hogyan oldhatnánk meg a közlekedést máshogy, mint hogy helyet ad nekem? Nem áll meg, nem kell lehúzódni, csak éppen nem hagyja magát elüttetni velem. Hiperérzékenyek az emberek. Azt hiszem, legközelebb hálát rebegek, mert még valaki lekap a bringáról nagy indulatában.....
Nah, ez nem egyszerű téma, én sem tudok okos lenni. Autósként már évek óta időnként eléggé bosszantanak a biciklisek, főleg, ha lenne bicikliút is, de a minősége vagy más ok miatt az út szélén libegnek, de OK, kielőzöm őket óvatosan, viszont amikor újra és újra jobbról kielőznek a piros lámpánál, hogy aztán ismét ki kelljen kerülnöm, eléggé zavarnak. A járdán meg azért zavarnak, mert - bocs, nem neked szól - köszönöm nélkül hasítanak el mellettem, pár hete konkrétan majdnem elgázolt egy, amikor kiléptem a kapun, és volt már, hogy én is utánaszóltam valamelyiknek, amikor egy köszönömöt sem mondott (mondom, nem neked szól). Ja, és a biciklis, aki hol az úttesten halad, hol kereszteződésben a zebrán, az a kedvencem, mert döntse már el, hogy melyik akar lenni. Aztán közben ugye mi is lettünk biciklisek is. Én egyedül soha nem megyek a járdán, ha muszáj valahol felhajtanom, ott a zebrán áttolom a bicajt. Ha meg családilag vagyunk, akkor Ákos miatt nem tudunk az úttesten haladni, mert neki egyrészt még tilos, másrészt meg féltem is, hogy egyszer meglibben, és elcsapja egy autós. Azóta mondjuk megtapasztaltam, hogy nem egyszerű biciklivel sem közlekedni, ráadásul a bicikliutak is borzasztó állapotban vannak, szétverik az ember hátsóját, megértőbb vagyok velük. A családfő átesett a ló túloldalára, egyenesen kiakadt bizonyos helyeken, hogy miért nincs az autók elől elzárva, a bicikliseknek is vannak jogaik. :D Bezzeg ezt két-három éve még nem így gondolta. Szóval... nincs igazán jó megoldás...
VálaszTörlésÉn nem engedem a gyerekeket az úttesten haladni, bár ők szeretnének. Ha ketten kísérjük őket Tibivel, akkor persze ott robogunk, de nyugodtabb vagyok a kerékpárúton, csak sajtos az nincs még mindenhol.
TörlésSajtos :) Ja és hát Zalán külön történet, akik még nagyon meg kell tanítani a felelősségteljes közlekedésre, mert olykor a hajam égnek áll. :)
TörlésEz pontosan az az ördögi háromszög, (biciklisek-gyalogosok-autósok) ahol sosem lesz béke és egyetértés.
VálaszTörlésMi nagyjából minden nap biciklivel közlekedünk a suliba, különórákra, stb. Itt a környező utcákban az úttesten megyünk, ( 30-as övezet), mert úgy a praktikus, mivel bicikliút nincsen, a járdán meg többnyire padka van. Én ezen jókat szoktam morogni, pedig nincs is már babakocsim, hogy a 21. században akadálymentesítés terén kábé a nullához közelítünk. Ha forgalmasabb úton haladunk, akkor mi is járdázunk. Igyekszünk mindig udvarisak és előzékenyek lenni. Az autók elöl is lehúzódunk, megállunk, míg elmennek mellettünk, a gyalogosokat is óvatosan kerüljük, amennyire lehet. Én, ha elengednek, mindig odakiáltok egy köszönjüköt, mint ahogy az autósoktól is jól esik egy intés, amikor elengedjük őket. Mondjuk mifelénk, itt a zöldövezetben sok bicajos jár, kicsik-nagyok egyaránt. Hozzá van mindenki szokva. Bent a "nagyvárosban" meg nem járunk.
Ugyanígy csináljuk mi is. Bejárunk a belvárosba is olykor kerékpárral, gyerekestül, de csak mert sok a kerékpárút. És hát a mi belvárosunk nem a főváros, ugyebár...:)
TörlésBocsánat, hogy ilyen hosszú, wordben írtam, nem tűnt ennyinek.
VálaszTörlésEszter
Kedves Blogger!
VálaszTörlésSzerintem az írásban már benne van a válasz:) „Megtette nekem azt a szívességet a pasas” -- a szívességet pedig illik megköszönni, nem? Ahogy természetes(nek kellene lennie), hogy ő félreáll, természetes a köszönet is, ez is egy olyan dolog, ami „emberré” tesz minket. Az jutott erről eszembe, hogy például a pénztárosnak sem köszönöd meg, amikor adja a visszajárót és a számlát? Mert ráadásul részéről nem is szívesség, hanem a munkája része. Persze lehet, hogy velem van a baj, de szerintem így helyes.
Percek óta azon gondolkodom, hogy vegyem el az élét annak, amit most írni fogok, mert kérlek hidd el, semmi bántó szándék nincs bennem. Egyszerűen csak én is kerékpárral, vagy gyalog járok… és ezért rossz olyat olvasni, ami rontja a közlekedő felek közötti viszonyt. Te (és én, és mindenki más) a járdán tekerve vendég vagy. Nagyon sokat lehetne írni a kerékpározás lehetetlen helyzetéről, de jelenleg ez van. Valószínűnek tartom, hogy az a fickó egy szót sem szólt volna, ha azért kell félreállnia, hogy elférjetek miközben tolod a biciklit, de így tényleg olyasvalaki útjából tért ki, akinek elvileg nincs ott semmi keresnivalója. Az írásod végén sajnos nagyon az van, hogy „én biciklizek, mások igazodjanak hozzám, csak egy icipicibe kerül nekik” -- na ez az, amit rossz olvasni. Én is úgy tartom helyesnek, hogy a másik is odafigyel, félreáll, de a fentiek miatt elfogadom, ha nem teszi és meg kell állnom (szélesebb akkor sem lesz a hely, de remélem érthető mire gondolok). És nagyon-nagyon kis betűvel, bántás nélkül: biztos, hogy nem az a túlérzékeny, aki miután nem köszöni meg a kapott szívességet, felháborodik azon, hogy a nyújtója azt szóvá teszi? (Persze ily módon szóvá tenni sem egy barátságos lépés részéről!)
Szóval egyszerűen mindenki részéről kellene egy kis odafigyelés, és egy kis udvariasság:)
Remélem nem haragszol, hogy vettem a bátorságot billentyűzetet ragadni. Szeretem olvasni, ahogy írsz, és köszönöm a lehetőséget, hogy megtehetem.
(Lenne még egy kérdésem, ha már híd. Nem ismerem a városodat, és azt a hidat, de nem szoktál félni? Amikor áttekerek ilyen „gyalogoskorlátos” hidak járdáján, amiknek ugye a korlátja a bicikliről nézve elég alacsony, számomra olyan félelmetes, hogy ha valamiért megbillenek, simán átesem rajta…)
Minden jót kívánok Nektek, és további „atrocitásmentes” tekerést!
Eszter
Ui: tehát bocsánat, hogy ilyen hosszú… Most már tudom. Elküldtem, akkor láttam a hosszát, és megnyomtam a „válasz” gombot, hogy bocsánatot kérjek miatta. De hogy ettől hogy tűnt el és hogy került a bocsánatkérés Bea hozzászólása alá, azt nem tudom. Ha most újra elküldöm, és kétszer jelenik meg – elnézést érte, és töröld ki, ha van rá lehetőség. Köszönöm.
Kedves Eszter! Aki ismeri ezt a "hidat" (vasúti felüljáró, rajta négysávos, nagyforgalmas út) és látta mellette azt a kerékpárosok és gyalogosok által egyaránt használt utat, amiről neked az a véleményed, hogy semmi keresnivalója rajta kerékpárosnak (igazad lehet), jó szívvel nem fogja azt mondani senkinek, aki nyeregbe ül, hogy irány a négysávos...Maradjunk ennyiben!
TörlésHa én gyalogos lennék és sétálgatnék, majd ugyanezen az úton jönne szembe egy biciklis, minden gond nélül elengedném, anélkül, hogy trágárságot kiabálok utána, mert lennék vele annyira szolidális, hogy a szerencsétlen ne kerüljön nyerges vontató alá idejekorán.
Erről szólt csak ez a bejegyzés, nem többről.
A gyaloghíd megint más káposzta, ott gyalogos és kerékpáros egyaránt haladhat.
Kedves Erika!
TörlésNem azt írtam, hogy az a _véleményem_, hogy a kerékpárosnak nincs ott semmi keresnivalója, hanem hogy jelenleg ez a szabály. (Mint a következő hozzászóló is… bár ő később írt, mint Te, még nem olvashattad.) Az, hogy tényleg nem zavarnék senkit arra az útra, szerintem lejön abból, hogy azt is írtam, hogy én is szoktam így tenni. És mindenkinek megköszönöm, ha előzékeny velem, mert ott én vagyok a „rossz helyen”. Legutóbb pár napja kerültem ilyen helyzetbe, igaz gyalogosként. Mikor észrevettem a kb középiskolás korú srácot, elengedtem, ő megköszönte, ennyi. Azért nem árt, ha mindkét fél udvarias, nem? (Elhiszem, hogy Te is olyan vagy, aki elengedi a másikat, de ez attól még kerékpárosként nem lehet elvárás a gyalogosokkal szemben.)
(Nem védeni szeretném az illetőt, és magamat ismételve, nem volt szép, amit tett, de ki tudja, mi járt a fejében? Lehet, hogy egyszerűen csak Te voltál aznap az ötvenedik, akit elengedett, és még egy biccentést sem kapott érte. (Írsz vicsorgásról is… ha esetleg abból is jutott neki…?) Sok ilyen eset után talán ő is olyan lesz, aki utálja a bicikliseket, egy egyszerű oldalra lépés helyett kiselőadásba fog a kreszről, pedig lehet egyetlen szótól elnézően rád mosolygott volna, és szebb lett volna mindkettőtök napja. Tudod, nem kerül semmibe. Ahogy neki sem, úgy Neked sem.)
Eszter
Szerintem, ha nincs kerekparut, a negysavoson nem tudsz menni, akkor a hidon le kell szallni, nem tekerhetsz at rajta,mert a kresz csak akkor engedi a jardara felmenetelt, ha kerekparozasra alkalmatlan az ut, vagy 12 ev alatti gyereknel. A nagy forgalom miatti alkalmatlansag nem tartozik ide. http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/baleset-megelozes/aktualis/kerekparozas-jardan
VálaszTörlésNem kell tragarsagokat kiabalni, de neked meg le kellett vona szallni. Amikor jardan budapesten utnek el majdnem, el szoktam rebegni egy baszdmeget, de csak magamban, mert volt gyerekszobam.
És a másik oldal: évekkel ezelőtt pampogtam egy biciklis társaságnak, amikor majdnem elütöttek bennünket a járdán, aztán nem is ők, hanem a mögöttük kerekező, nem hozzájuk tartozó nő világosított fel, hogy az a szakasz éppen gyalogos- és biciklis út is egyben, így hát túlzásba estem. És ezt megerősítette a párom is. Elszégyelltem magam...
VálaszTörlés