Molly

Minden akkor fordult rosszabbra, amikor Zalán szülinapját ünnepeltük múlt héten. Aznap már nem mászott fel többé a lépcsőn. Oda, ahogy az elmúlt 14 évének legjavát töltötte. A bejárati ajtóhoz. Lebénult a hátsó két lába, gerincbeteg, tudjuk február óta, talán kicsit korábban is. Nem is tudok mit mondani.,,, 

Anyukám végigsírdogálta a múlt hetet, én nem tudtam, kit sajnáljak jobban, anyut vagy a kutyát. Pénteken még utoljára sokadszorra elvittük Mollykámat az állatorvoshoz, hogy találjon ki valamit. Kapott egy erős szteroidot, majd a megjegyzést, hogy készüljünk, készüljünk a legrosszabbra....Innen nem szokott lenni visszaút. Amikor pénteken elbúcsúztam tőle, tudtam, hogy utoljára látom. Rettenetes volt. Elvonszolta két élettelen lábtát a kapuig, ott ücsörgött a fűben, mint akivel minden rendben és szép az élet. Hisz úgyis nem sokára következik a vacsora. Enni pedig nagyon szeret a Molly. 

Az utat Szolnokig végigbőgtem, szó szerint. Kb. 20 perc alatt értünk vissza a városba. Molly volt az első kutyám. Egy nehéz életszakaszban vettem, amikor pont egy reménytelen kapcsolatban tengettem a napjaimat. Hat hetes volt, amikor egy forró júniusi délutánon elhoztuk a tenyésztőtől. Körösvölgyi Edina volt a törzskönyvi neve, az E betűs alom oszlopos szukája volt ő. Gyönyörű formás kiskutya, élénk és roppant jóllakott. Arany színű cocker spániel. 

Anyám amikor meglátta, biciklire pattant a negyven fokban és valami hivatalos ügyre hivatkozva bekerékpározott a városba. Azt hittem, meghal valahol agyvérzésben az úton és akkor csakis én leszek hibáztatható, de nem , túlélte. Apám nem sokat mondott, annyit ,hogy nem vagyok normális, amiért kutyát hozok a házhoz. Persze hamar megbarátkoztak vele, nem is lehetett őt nem imádni. Volt számos csínje, egyszer pillanatragasztót evett, máskor a locsoló ragadt a fejére....Egész felnőtt koráig nagyon szeretett pancsolni. Akár egy kacsa. Séta közben úgy húzott, hogy öklendezésig lefojtotta magát, hámot kellett vásárolni neki, úgy sem ment minden simán. Imádta a nagy sétákat, közben az orrát szorosan a talajhoz nyomta. Lógtak a fülei, olykor meg is botlott bennük. Egy időben minden nyáron menetrendszerűen toklász ment a fülébe, amit az állatorvos könnyű altatásban szedett ki.

Talán másfél éves volt, amikor elköltöztem otthonról Tibihez, figyelmen kívül hagyva némiképp, hogy felelős vagyok azért, amit megszelídítettem....

14 év nagy idő egy kutyának, szép élete is volt, mindent megkapott, amit csak kívánhatott. Finom falatokat, szerető pótgazdikat, kertet és szabadságot. Sétákat, gumikacsákat, jutalomfalatokat, simogatást, engem....valamilyen szinten....Szerettem, ahogy tudtam, és amennyire tőlem tellett. Tudom, hogy háttérbe szorult, amikor megszülettek a gyerekek, bár ő nem okolt soha, csak nézett rám lihegve az árnyékból, tisztes távolságra a babakocsitól és benne Rékával....szerintem tudott mindent. 

Kimondhatatlanul fáj, hogy ma eldöntettetett, szerdán elaltatjuk. Most is kicsordul a könnyen. Az én drága egyetlen kutyám....Üres lesz nélküle az udvar a szülői házban, oda lesz egy családtag, egy drága, imádott családtag. 

Öreg kutya nem vén kutya

Most mondjam, hogy semmi nem olyan, mint amikor még apám élt. Molly nélkül is egy kicsit kevesebb leszek ...