Nem tudok

 

Mármint vidám és könnyed bejegyzést írni. Válságban vagyok. Pénteken csúcsosodott ki az egész Zalán néhány húzásával, maga után rántva az én mélypontomat. Akkor azt hittem, én most csomagolok és elköltözöm egy lakatlan szigetre, ahol nincs más, mint csönd és sok-sok könyv. Na meg egy wellness szálloda, aki lesi minden óhajomat, ugyebár.  Persze nem mentem sehová, maradt a küzdelem is a kétségeimmel, hiányosságaimmal, a türelmem abszolút hiányával ,és következésképpen az önváddal, ami az egészben a legrosszabb. Aztán aludtam egyet, összebújva a két gyerkőccel, mert ők így kívánták és... valahogy jobb lett.

 

Szombat délelőtt lecseréltük a könyvkészletünket a könyvtárban, mert már sok újat a meglévők nem tudtak nyújtani a gyerekeknek. Zalán bevetette magát a gyerekkönyvtárban felvert sátorba és színét nem láttuk egyáltalán. Neki az a szokása, hogy a könyvböngészés büntetendő illetve végzetesen intim procedúra, úgyhogy azt nem lehet más gyerekekhez hasonlóan a kis asztaloknák folytatni, muszáj a sátor sötétjében lapozgatni a dínós könyveit....Valamint fennhangos hangoztatni, hogy ezt is MEGVESZEM, ANYA és azt is MEGVESZEM...hiába a kántálás, hogy itt biza maximum kölcsönözni lehet....

Réka leragadt egy lovas könyvnél (mi másnál), úgyhogy a könyvek nagy részét én magam válogattam ki. Felcsillant a szemem, mert több klassz könyvet is találtam, úgyhogy megint izgalmas estéknek nézünk elébe meseileg. Bele is fogtunk Berg Judit Lengemesék című kötetébe, tátott szájjal hallgatták a gyerekek. Zalán a végén hozzám vágta a könyvet, hogy UNALMAS, majd követelte, hogy azonnal olvassak még egy fejezetet, mert különben!! Ez mostanában jellemző Zalánra, csimbókokban lógó idegeimnek külön gyógyírt biztosítva...Türelemre tanít, értem én.  Ő is kapott külön mesét, lovagosat, boszorkányosat, úgy tűnt, tetszett neki.

 

Semmi különöset nem csináltunk, semmi extra helyen nem jártunk a hétvégén, leszámítva még a bevásárlást, valahogy én csak arra vágytam, hogy OTTHON legyünk. Négyesben. Vagy ha az nem ment, hát hármasban. Nekem általában a sütés és főzés terápia szokott lenni, olyankor sok minden a helyére kerül a fejemben, megérnek bennem döntések, letisztulnak helyzetek...talán ez most is így történt, mire a szombati ebéd elkészült desszertestül, némi késéssel, jobb bőrben éreztem magam megint. Valahogy tudni kell dolgokat elengedni, amire az embernek nincs ereje vagy ideje. Nem szabad stresszelni azon, hogy már megint mennyi mindenre nincs idő. És egyáltalán, csak fontos dolgokon szabad stresszelni, megtanulhatnám már. Megtanulom e valaha?

Ma fogadóóra Rékának a két tantónénivel külön-külön, ahogy szoktuk...Nagy meglepetésekre nem számítok és már a változó szorgalom sem érdekel, amióta magatartás-szorgalom és illem "tantárgyakból" is megkapta Réka  szeptemberre a JELES értékelést....Mivel két hármas is becsúszott két egymás követő héten elégg bajos matematikai alapon ebből még ötöst kihozni, de a tantónéniknek sikerült és ez a lényeg. Azóta jeles minden, apró hiányosságok be-becsúsznak, óhatatlanul. Réka nagyon furfangos, mert mindenre jelentkezik és mindent teljesít, amivel potya ötöst lehet szerezni. Múltkor heteken át pátyolgattuk a fűfej emberkéjét (az én egyik régi harisnyám feje bánta, némi virágföld és egy Réka maréknyi fűmag), de megérte, mert két ötöst is kapott érte, egyet környezetből, egyet pedig technikából. Máskor leckeírás helyett a Tappancs újságból barkácsol ezt és azt teljesen egyedül, hogy aztán bezsebelje rá az ötösöket. Jól is teszi, hiszen 20 pirospont nem feltétlenül gyűlik össze ennyire könnyen.

Zalánnal még nem fogtunk bele a logopédus által javasolt "nyelvgyakorlatokba", keresem azt az időpontot, ahová be tudnánk építeni a mindennapi rutinba. Nyilván ott a hétvége, mindkét napja és még hétköznap is 2 napot legalább be kell iktatni. Majd valahogy kiokoskodom, hogy lenne a legjobb. Holnap színházba mennek őfelségéék, nem is fognak aludni ebéd után, kíváncsi leszek, hogy bírja a gyűrődést, mert múlt héten, a nevtanos napomon még edzés előtt bealudt az autóban, félő volt, hogy a focinak is lőttek, végül aztán alkut kötöttek Apával és megint edzett egy jóízűt a drága daliám.