2013. április 12., péntek

Zalán mondta


Zellerkrémlevest főzök ebédre. Zalán megkóstolja.
- Ízlik? FInom? - tudakolom. Merthogy az orrát erősen ráncolja, ami sok jót nem jelent.
- Hát....
- Krémleves.
- Jaaaa....a leves finom, a krém benne...az nem.

***

- Anyaaaa...nézhetek mesét?
- Mindjárt....
- A mindjárt már letelt....

***

- Ez milyen madár? - bökök egy mesekönyv illusztrációjára.
- Ez? Fa.... - Zalán töri a fejét ezerrel, majd kivágja: - Fakanál!

***

- Zalán, kérsz joghurtot?
- Igen, asszonyom!


***

Ebéd után hozzám bújik, mint egy doromboló cica(fiú) és azt mormolja.
- Köszönöm, anya, köszönöm.... - közben a mackónadrágomat puszilgatja combtájt.
- Mit köszönsz, drágám? - kérdezem.
- Nagyon finom volt a levesed, nagyon köszönöm, köszönöm! 
Egészen meghatódtam!

**

Olyat játszunk, hogy Réka gondol egy állatra, mi, többiek pedig megpróbáljuk kitalálni, mi lehet az. Zalán is szeretne ilyet játszani.
- Gondoltam valamire!
- Állat?
- Igen, farkas.
- Tessék?
- Farkas!
- De ne áruld el, megpróbálom kitalálni.
- Jó!
- Szóval, állat?
- Igen, farkas!!!
- ....
- Kérdezz már, a farkasra gondoltam. Találd ki!
- Jaaa...tudom már! Farkas!
- Neheeem! Kérdezz!!!!!
- Állat?
- Igen!
- Véletlenül nem a farkas?
- Igeeeeen! Még egyszer!
- Jó, gondolj valamire!
- ....
- Megvan?
- Igen. Medve.
- Értem....Négy lába van?
- Mondom, hogy medve!!!
- Hm....Zalán, nincs kedved apával is játszni ilyet???

***

Zalán: "Anya, készítünk narancslevet a hangosgéppel??"
(gyümölcscentrifuga bonyolultabb nevén)

***

Fujj, nem kell a puszid! - töröli le az arccáról egyre gyakrabban a "cuppanósokat". Nagyon nem gáz. Addig amíg hagyja magát más esetben szétpuszilni, addig nem. 

***

Ebéd közben szokás szerint beszélgetünk. Például arról, hogy a kenyér lisztből készül, a pék süti, blablabla...
- Miből készül még kenyér? - kérdezi Zalán.
- Mondjuk, rozsból. 
- Úúúú.... - gondolkodik el Zalán. - De az nadon, nadon, nadon túnya lehet...rozsda kenyér.....
Muszáj fonetikusan leírnom, zabálnivaló!


***

Nem abszolút cumifüggő, képes elaludni nélküle és napközben sem igényli egyáltalán újabban...viszont ha keresi, akkor muszáj megtalálni. VIllanyoltás, kóma, piros hó, világvége...jöhet bármi! Jellemző, hogy a sötétben egyszer csak egy roppant éber és számonkérő hang szólal meg, tisztán csengve, felébresztve az egész bandát (Rékát leszámítva)
- Anyaa....Apaaa....Hol...van...a tumim??? - kár, hogy nincs róla hangfelvétel. Úgy nagyon vicces. 


***

Villanyoltás után:
- Jó éjt, apa, jó éjt, anya, jó éjt, Réka, jó éjt magamnak!


5 megjegyzés:

  1. Kitalálós játék :-DDDD

    Cumival nálunk is hasonló a szitu. Napközben nem kell, de addig nálunk lefekvés sincs, amíg nincs a szájában a "pumm".

    VálaszTörlés
  2. Az állatos játékoson hasamat fogva nevetek!!:)Hatalmas! Azért a többi sem piskóta.:)

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem a Zalán mondta bejegyzéseidet is kedvelni fogom! :)

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, Zalán éppen a sziporkázós korszakában van. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!