Ama első zsúrról

Megint olyan hétvégén vagyunk túl, hogy most, hétfő délelőtt azt érzem, mikor volt itt egyáltalán hétvége??? Mmmmmm...nem is volt, hol volt??

Szombaton lezajlott Réka barátnőjének, PaffKatának a szülinapi zsúrja a játszóházban. Réka átesett hát élete első ilyen buliján. Leánykám már szombat délelőtt igen izgatott volt és ahogy letudtuk a szokásos nagybevásárlást és kimondatlanul is a következő programpont a szülinapi buli volt, Rékán erőt vett az izgalom. Legalább ötször elmondta, hogy nem sokára indulnunk kell, nehogy elkéssünk és hogy dejódejóóó, mindjárt kezdődik a buliii! 

Fél négy magasságában felpattant a kanapéról, hogy jujj, menjünk, menjünk, már hat óra vaaan! - nevettünk egyet, hogy az nagy baj volna, biza, mert akkor éppen zárórára toppanunk be. A tervekkel ellentétben, miszerint Apa viszi el Rékát a zsúrra, majd sürgős teendőit irodailag elintézvén két órával később hazafelé felkapja a lányt...szóval ezt utolsó pillanatban keresztülhúzván végül valamennyien autóba vágtuk magunkat. Zalánom, a Fáradt úgy toporgott az ajtóban indulásra készen, mint akit szintén meghívtak. Ehhez képest alig parkoltunk le a játszóház mellett, a hátsó ülésre tekintvén egy mormotaként alvó Zalánt láttam náthától finoman horkolni. 


Hogy ne szaladjak annyira előre, még félúton sem jártunk a játszóházig, Réka máris megragadta az alkalmat és kijelentette, az ő szülinapi bulija is majd abban a játszóházban lesz, ahol a Katáé. Hogy életében még nem volt ott, valahogy nem számított. Érkeztünkkor Réka és Kata úgymond némán túlestek a viszontlátás örömén, majd rögtön belevetették magukat a forgatagba, ugrálóvár, trambulin, kisházikó, háromkerekű járgányok,  nemtoménmi....Úgy köszöntem el a többiektől, hogy Réci észre sem vett, el sem köszönt. 

Érdekes érzés volt aztán elhajtani a helyszínről, először hagytam "magára" idegen helyen Rékát a négy éves fennállása alatt....Persze tudtam én, hogy jó kezekben van, hisz Kata szüleivel szoktam a legtöbbet beszélgetni az össze anyukaapuka közül....de akkor is. 


Két órával később, hat óra után nem sokkal tértünk vissza a helyszínre, hogy pont tanúi legyünk a torta érkeztének tüzijátékostul, gyertyástul. Halász Judit szólt a hangszórókból, az asztalt körülülte a 7 copfos Manó csoportos csaj + 2 db nővér (nagyobbtesó)....Réka talán jobban örült a tortának a látszat alapján, mint Kata. Ott ült Kata jobbján és majd' kicsattant a vidámságtól. Bevallom, egy picit meg is hatódtam, mert olyan helyesek voltak, ahogy ott ültek, nézték a tortát, várták, hogy leégjen a tüzijáték...elmondhatatlan....

Pár könnyet hősiesen visszanyelve prózaibb témába merültünk, látván, hogy a buli még fog tartani egy darabig, átslattyogtunk hármasban a szomszéd üzletbe étolajat venni és ásványvizet, ha már mindkettő lemaradt a bevásárló listámról délelőtt. Mire visszaértünk a játszóházba, két tündéri csajszi éppen az utolsó szelet tortát majszolta nagy egyetértésben egy kisasztal tetején ülve, láblógatva. Réka, mint az utolsó vendég és Kata, az ünnepelt.

Nehéz dolog volt betenni az autóba a lányt, annyi csomagja volt. A bohóc hajtogatta lufivirágokat és különféle kreációkat nanáá, hogy nem hagyhattuk ott. Meg is telt vele az autó utastere, amit Zalán bánt legkevésbé. Miután Rékum egész nap nem aludt (hétvégén nincs itt az óvónéni, hogy lefektesse, nekünk pedig évek óta nem sikerül) majd a játszóházban is ugrabugrált, szaladgált legalább két órát, este tündéri engedelmességgel bújt ágyba és aludt reggelig.  Egyáltalán nem kellett noszogatni, sőt, még esti mesét sem kért. Csak jóéjtpuszit, jó sokat. 


Néhány kép:

Baráti ölelés

A bohóccal 

 Lebegés

A barátnők

Tortás

És bár rengeteg mesélni valóm és írnivalóm volna még az elmúlt hetek eseményeiből, azt hiszem, most elhallgatok egy hétre. Ma ugyanis kitör a tavaszi szünet, a laptopot nem igen fogom látni közvetlen közelről két haramiával a fedélzeten. :)