Amúgy meg

 

Vacsorára görög kaját készítettem, amihez a húst bepácoltam, hagytam állni, közben összeütöttem a tzatzikit is, amihez friss kaprot vettem. Jó apróra vágtam, de talán nem eléggé, de mindegy is, annyira szeretem. Eszembe jut gyerekkorom kapros-túrós pitéje, amit anyu minden nyáron készített, többször is (ugyanúgy, ahogy a töltött paprikát is). Szóval amikor mindenünkről folyt a víz, akkor legalább az tett boldoggá, hogy a kapros túrós pitéből nem tudtunk eleget enni. 

Azonban valami hiányzott a tzatzikiből, szóltam is Zalánnak, hogy kóstolja meg, valami nem stimmel vele. Szerintem amúgy a só hiányzott (vagy az uborka íze, amit nehéz pótolni), de nem akartam befolyásolni a pasit. Megkóstolta, rögtön mondta, hogy tegyek még bele bizony sót. Kóstolja, kóstolja tovább, majd atyáskodón megveregeti a vállam. 

- Megvan! Az a baj, hogy túlságosan sok benne a kapor.....Ez van, tesókám!

Pislogtam párat....

Sütni kellene valami sütit is...

Tanulok én is

Ez sem egy jó cím, sebaj...

Múltkor egy ismerősöm nagyon megütközött azon, hogy még tanulok a hatodikos gyerekemmel és megkönnyebbült, amikor megerősítettem, hogy nem, a gimnazistámmal már nem. (Habár lenne rá igényem mondjuk németből, amiből sorozatosan alulteljesít...Viccelek, dehogy van!!) 

Na most induljunk ki a liberális felfogásból, amit magaménak vallok, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogyan neveli a gyerekét.  Vagy ez inkább a demokratikus álláspont? Mindegy. Számos jó elmélet van, a gyerekek is ezerfélék, ahány annyiféle, hagy döntsem el én, vagy a mindenkori szülő maga, hogy tanul a csemetével, segít neki avagy nem. 

Az iskolák sem egyformák, pl. a fenti ismerősöm negyedikes fia még nem élte meg, hogy hétvégére valaha is házit adtak volna fel, ismeretlen fogalom, hogy a szombat vagy vasárnap bármelyik része tanulással telt volna. Ellenben mi első óta nyomjuk a német kéttan miatt. Bár akkor is nyomtuk, amikor emelt németes volt Réka. 

Azt nem is tudom, milyen egy sima általános iskola, mert saját emlékeim a régmúltból már semmit sem jelentenek. Egészen más, jóval nagyobb a tananyag. Na Réka viszont emelt németen heti öt, majd nyolcadikban nyelvvizsga előtt heti 7-8 németórát is letolt. Zalánnak németül van a civilizáció (osztrák,német, svájci történetek), a természetismeret és a történelem. Ez utóbbiból a magyar töri természetesen nem, de csak mert a törvény tiltja. Ezek közül szerintem a töri a legnehezebb, amit az ofő tart, ha a tankönyvet olvasom, még én is használom a szószedetet a töri szaknyelv miatt. Ezt nem tudom melyik gyerek tudja önállóan feldolgozni, aláírom, hogy biztos van olyan az osztályban, viszont szülői segítség nélkül jóval nehezebb. 

Persze jön a következő gondolat, hogy minek írattam ide, ami teljesen jogos, én is megbántam már régen. Eleve volt bennem egy berzenkedés mindig is a kéttan miatt. Ha nem lett volna, lehet, Rékát is inkább az angol kéttanra íratom, olyan suli is van a városban, de úgy gondoltam,  első nyelvnek jobb lesz neki a német, mert ez nehezebb. (Mint az angol.) Illetve sima tanterv teljesen jó egy kis emelt némettel. Nyolcadikra nyelvvizsga könnyedén, gondoltam én, szuper lesz. Ez a része egyébként is is lett, Rékához remekül passzolt a suli. Csakhogy most idén ballag éppen az utolsó emelt németes osztály és onnantól fogva már csak kéttan német indult. Ezt én a kéttant nem kívánom senkinek, csak egészen kiváló képességű gyerekeknek és/vagy sváboknak / német anyanyelvűeknek, mert amúgy és alapból rohadt nehéz. 

További bonyodalom, hogy Zalán rendkívül és kivételesen lusta. Eddig sem volt a szorgalom mintaképe, folyamatosan macerálni kell, hogy kész a házi, csináld a házit, tanuld a leckét, stb, de most, hogy rászakadt a 13. szülinapja, még annyira sem tanul, mint esetleg eddig. 

Hát mindezekért együttesen tanulok vele, és mert valamilyen szinten kötelességemnek is érzem, anyai feladataim egyikének. Biztos vagyok benne, hogy a HatodikÁ-ból a szülők jó része besegít változó szinten a csemetéknek. Én is ilyen vagyok, meg sem tudnám állni, ismerve Zalánt....

Természetesen nem tartom rosszabb anyának azt, aki nem tanul a gyerekével, sőt, elismerésem neki, mert vagy 1) meg tudja állni, hogy ne avatkozzon bele a gyermeke kötelességébe és ezáltal fejlessze azt 2) alapból olyan ügyes, felelősségteljes gyereket nevel illetve nevelt, hogy azzal nem kell tanulni. Van aztán egy harmadik csoport, akiből tényleg sokkal többet ki lehetne hozni némi szülői segítséggel, de hiszem azt, hogy tehetség nem vész el és előbb - utóbb valamilyen formában utat tör magának. 

A fokozatos leválás persze elkerülhetetlen.  Ideális lenne, ha jövőre már csak ki kellene kérdezni a leckéket és nem kellene minden matekfeladatot átvenni az összefoglalásig, amikor már ő is önálló. Azért a hetedik túl durva ahhoz, hogy Zalán ne tanuljon jórészt egyedül. Remélem, így lesz. Hallottam már anyukáról, aki a jogi egyetemet is végigtanulta  a fiával, nekem ez nem célom egyáltalán...Ha támogatásra, segítségre szorul, rám mindig számíthat, de elvárás, hogy legyen kötelességtudata, felelősségtudata. Vagy legalább tegyen lépéseket ebbe az irányba....

A péntek 3

 Súlyos válságban vagyok a posztok címeit illetően, teljes az ötlettelenségem....

Hopp, ez a hét is elhussant különösebb gond nélkül.

Kedden fogadtuk Hans-ot az irodában (meló), úton volt Romániába (vagyis Erdélybe) és beugrott pár percre, de végül elég sokáig maradt. Nagyon szimpi volt, így könnyű dolgom volt vele. Német vendéget nem is tudom, fogadtunk-e már, osztrákot igen... Néhány éve mi látogattuk meg a gyárat, de akkor még Hans (álnév) nem dolgozott ott, csak a főnöke. Nyáron majd találkozunk Erdélyben, ha minden jól megy, ahol gyárat vettek, egy egész fűrésztelepet, fafeldolgozó gyárat és azt tervezzük, hogy majd a bajor beszállítások helyett Erdélyből jön egy bizonyos léc. Igy a logisztikai költségek miatt alacsonyabb lesz az ár. A Főni nagyon lelkes, kíváncsi leszek, mi lesz ebből a bizniszből....

Zalán csak kedden és szerdán volt suliban, mivel kirándultak a hét többi napján. Sok érdemleges nem történt a héten, legalábbis most semmi nem jut eszembe, de még jövő héten lesznek sajnos dolgozatok, tehát ez a hétvége - és már csak ez - a tanulásé lesz. Nade aztan....

Szerdán befejezték a házat a kőműves csapat és délutánra, mire hazaértem, össze is pakoltak és elvonultak. Tisztára meghatottan néztük körbe a kéglit, hogy ezt is megértük!  Megtörtént a lábazat bevonása nemesvakolattal és a terasz peremét, oldalát is lefestették. Tiszta hihetetlen volt, hogy végre kész és ilyen meseszép lett, tényleg nagy volt az öröm. Hatalmas lépés ez az elmúlt hat év felújításos eseménysorozatából, de még mindig nem az utolsó (ha létezik egyáltalán ilyen). Hát szóval ez is kész lett. Ha most fel kellene sorolni, mi minden munkálat történt már itt.... nekem végtelennek tűnik a sor. Már a nyilászárók cseréje sem egyszerre történt, hanem legalább 3 ütemben. Ugyanígy a légkondik 2 ütemben, stb...stb...Azt az érzést nem ismerjük,hogy birtokba veszünk egy vadiúj lakást, de teny, hogy ennek is van romantikája...

Csütörtökön Debrecenbe utaztak Zalánék, ahol jól érezték magukat. Reggel, még indulás előtt eléggé felidegesített Zalán, már korán reggel, mert az állította, hogy egyetlen rövidnadrág sem jó rá, farmerben nem megy, úgyhogy melegítőalsót húzott....Mivel nem sikerült rábeszélni a rövidgatyóra, végül melegítőalsóban ügetett ki a vasútállomásra a vonathoz. Mondanom sem kell, hogy nem fázott, volt aznap vagy 30 fok.

Rékáéknak sportnap volt, azt hiszem, szerdán, de mérget nem vennék rá...Réka röplabdára iratkozott fel, de még nem mesélt róla sokat. Nem szokott történni a suliban soha semmi, tudom én. Irodalom tz ötös lett, ez jo hír volt.

Ma, pénteken aztán zsúfoltan indult a reggel, Zalán 8.00-ra kinn volt a buszpályaudvaron, Tibi kivitte, de közben már itthon kellett volna lennie, mert meghozták a kivitelezők a napelemeket.  Bár a lelkére kötöttem, hogy győződjön meg arról, hogy a 25 gyerek felfér a Cserkeszőlőre induló járatos buszra, Tibi tépett haza, úgyhogy csak kitette Zalánt a buszpályán. Ettem is a kefét egész nap, hogy mi lehet az én kis magzatkámmal a tűző napon, idén először a strandon....bekeni-e magát naptejjel...Mivel jó idő volt, természetesen kinn töltötték a napot. Természetesen (vagy nem) jól megpörkölődtek, kíváncsi leszek, hogy az a sok piros szín, ami most Zalánon tündököl, átfordul-e holnapra barnába vagy tényleg leégett. Állítólag a járatos buszon volt mindenkinek hely bőven....hát nem tudom. 

Délután az irodában már nem sok minden történt, dolgoztam egy fordításon, közben Ákost hallgattam, aztán 3-kor kivételesen hazaengedett a Főni.  Végül fél 4 körül haza is karikáztam. Imadom a pentek délutanok hangulatát.

A napelem rendszerről már tudtam, hogy készen lett, többször beszéltem napközben Tibivel, de alig vártam, hogy lássam a saját szemeimmel is. Nagyon gyors, profi, összeszokott banda volt, mindössze néhány óra leforgása alatt készen is voltak.Persze még a rendszer nem működik, majd ha az E-on lecseréli az órát.  Ez azonban egy héten belül már a második fantasztikus dolog volt, ami befejeződött, sikerült , összejött... szóval nincsenek is szavak, hogy örültünk. A napelem főleg Tibi régi álma volt és két év reménytelenség,tervezés, szerelés, ajánlatkérés, várakozás eredménye....Ebben a témakörben nekem most nagyobb türelmem volt, mint neki, én - kibicnek semmi sem drága alapon - nyugodt voltam, hogy egyszer, előbb utóbb, valamikor lesz ebből valami, csak ki kell várni. Tibi már feladta a reményt, hogy idén lesz ebből rendszer, hiszen még engedélyünk sem volt az E-on-tól. Szeptemberben, ugyanígy egy pénteki napon adtuk be a kérelmet, majd áprilisban derült ki, hogy megkaptuk az egész rendszerre az áment. Most pedig, kb. 1-2 hónap várakozás után a kivitelezés is megtörtént. Juhúúúúú!

A hét legnegatívabb eseménye volt, hogy az egyik esti séta során Diót majdnem elütötte a szomszéd utcában az ismerős patikus autója....Tulajdonképpen a mi hibánk volt valahol, mert póráz nélkül sétáltatjuk, szépen jön láb mellett, barátságos, szóra jön, ha hívjuk....de most kiszaladt a csendes egyirányú utcában az útra, ahová nagy lendülettel pont bekanyarodott egy telepjáró. A reflektora, lámpája megvilágította a kutyát, gondoltam, huhh, oké, mindjárt fékez, látja a kutyát. Azt az érzést nem kívánom senkinek, amikor a fékezés elmaradt...Egy embereset ordítottam vagy sikoltottam hirtelen, majd végre a pasas beleállt a fékbe és a kutyát épphogy csak érintette az autó. Nem látta a kutyát, mert nem oda figyelt, gondolom. Nem igazán tudom hibáztatni, mert bár gyorsan jött, mit keresett a kutya az úton....Azóta levisszük minden este a Tiszapartra, a forgalomtól messze Diócskát. Én nem is tudom, mit csinálnék, ha tényleg elütné egy autó.....

Kedd óta nem tanultunk semmit Zalánnal, legalább mindannyian pihenünk egy kicsit. Viszont újra néztem a Keresztapa 1 és 2-t, amiről már el is felejtettem majdnem, hogy a kedvenc filmem. Egy ismerősöm mesélte, hogy az első részt sem tudta végignézni, szerinte olyan rémes, amit nem is akartam elhinni. Úgyhogy sokadjára bár, de újra néztem és most is nagyon tetszett. Imádom benne Al Pacinot. Zseniális.... Úgy emlékeztem, hogy a második rész  a kedvencem, de rájöttem, hogy igazából az első...A harmadik rész nincs fenn a Netflixen, legalábbis én nem találtam, de nem is hiányzik, az még annyira sem vidám, mint az első kettő....

Kellemes hétvégét mindenkinek! :) 

A hétfő 3

 Nem mondanám, hogy fantasztikus hosszú hétvége állna mögöttünk, mert nem vagyok valami jó hangulatban, de mindegy. Csütörtökön hívott anyu szomszédja, Évi, hogy jaj, ő nagyon aggódik, mert anyu nagyon rosszul van. Kiderült, hogy csak nagyon gyenge és erősen izzad, de igazából mindkét dolog akkor még belefért az alapbetegségébe és pár óra múlva jobban lett. Másnap a dolog megismétlődött, csak másik szomszéd támogatta anyámat, aki most is elmulasztott engem felhívni - merthogy szerinte nem is volt ő olyan rosszul. Ennek ellenére mentőt akart hívni a szomszéd, majd végül beérte az ügyelettel. Az ügyelet persze nagyon nehezen jött ki egy egyébként nem a halálán levő nyolcvanéveshez, akinek egy tünete volt, nagyon gyenge volt. Szinte a vécéig nem tudott elmenni és ekkor mintha levegőből sem lett volna neki elég, bár ez másnap derült ki.

Szombaton délelőtt főztem-sütöttem, majd az össze kaját kivittük anyuhoz - akinek még nem volt étvágya, viszont az össze ételt visszaküldte. Azért titkon hagytam egy kis levest a hűtőben, biztos, ami zicher. Megint egy picit jobban érezte magát, úgyhogy nekem támadt egy sátáni gyanúm, hogy covid-os, merthogy annyira minden tünet egybevágott. Bár a covid ugye a tünetmentességtől a tünetek széles választékáig sok mindent le tud fedni....Ekkor már a harmadik napot idegeskedtem végig, hogy mi lesz anyuval, amiben eléggé el is fáradtam.

Vasárnap nem éreztem jól magam valahogy, keveset is ittam, mindenféle kajával tömtem magam, amiket már nem is eszem, édességgel pl....szóval már délután anyósomnál legszívesebben lefeküdtem volna aludni és fel sem kelek másnap reggelig. Főztem napközben egy burgundi marharagut, ami isteni eledel, de a gyerekek meg sem voltak hajlandók kóstolni. Hogy amiatt -e,mert van benne gomba, nem tudom. Zalán este ketchupos tésztát főzött (a szósz ketchup, vaj és rengeteg sajt keveréke), Réka pedig valami sajtszószt kotyvasztott. Hát legalább kísérleteznek a konyhában. Igaz, utána úgy nézett ki a konyha, mint ahol robbantottak....Két adagot simán ment a mosogatógép, ma pedig hármat....

Hétfőn jött a mosás, vasalás, pakolászás végtelen körforgása, melynek végén még mindig nem üres a szennyesláda. Ugyanis egy nagy táska kihízott ruhát levonszoltam ma a padlásra és nagy örökömre a nagy része újra jó rám...viszont ki kell őket mosni, pár éve már ott dekkolnak. Én nem tudom, hány adagot mostam, egy idő után már nem is számoltam. Három szárító tele van, három nagy kosár a vasalt ruha....szóval jaj....

Amikor délután 3 körül végre lehuppantam pihenni, Zalán közölte, hogy palacsintát szeretne enni. 10 percre rá jött Réka, hogy mi ez a palacsinta szag? Hogy nem azt sütök ? (Zalán készített magának omlettet) Jaj, pedig csorog a nyála. Szerencsére Kálci palacsinta receptjét gyorsan összedobtuk hárman Tibivel és Rékával, majd megosztottuk a sütést is, bár amiket ezek ketten sütöttek, elment volna amerikai palacsintának is, az enyémek szép vékonyak voltak, remekül sikerült a tészta. Még a Torockón vásárolt sárgabarack lekvárt ettük hozzá....Én is megettem kettőt, kit érdekel ilyenkor a diéta? :) 

Túléltem egy mini agyvérzést is, mert Zalán legutóbbi jegyei katasztrófálisak, egyszerűen rettenetesek. A német nyelvű tantárgyak nagyon cudarul mennek neki, egyszerűen nem értem miért, amikor én mindig kikérdezem. Bár jegyet nem módosít, úgy néz ki, de hát akkor is.....Ráadásul úgy, hogy mindegyik dolgozatra segítettem neki felkészülni. 

Ennyi volt a hétvége. Erre mondják, hogy jobban elfáradtam, mint egy munkahéten. Ráadásul holnap jön Hans tárgyalni (nem úgy hívják, de echte német), úgyhogy észnél kellene lennem. Szerdán matek doga és nyelvtan dolgozat, úgyhogy még holnap tanulunk, aztán ezt a hetet elengedjük, meg szerintem az egész tanévet...Nagyon elég volt már. Persze a tananyagot még nyomják, főleg töriből és természetből, de ....ehhh...olyan fáradtak mindannyian. Ja, hogy Rékát ki ne felejtsem, holnap kémia tz-t ír. Légyszi, drukkoljatok neki (is), köszi! :)  

A péntek 2

 

Nemrégiben eszembe jutott, hogy totálisan elfelejtettem visszaigényelni Réka nyelvvizsgaköltségét, amely 35 000,- Ft volt (BME-s írásbeli + szóbeli), valamikor tavaly áprilisban fizettem be a nyelviskolának, amely szervez nálunk ilyen típusú nyelvvizsgát. Egy éven belül lehet visszakunyerálni a bizonyítvány kiállításától számítva és hát mint a viccben mondja a nyuszi a csigának, már eléggé szorult a hurok. Ügyfélkapun keresztül pikk-pakk kitöltöttem, még egy hibakeresőt is rászabadítottam a kitöltött kérdőívre, jelezte, hogy hibátlan, csatoltam a számlát és láss csodát, egy héten belül, vagyis az 5. munkanapon, vagyis ma már  a bankszámlámon találtam a lóvét.

Ma intéztük Réka lovas táborát is, amely majd július elején lesz ugyanott, ahol általában jár lovagolni. Azt leszögezte a lány, hogy a nyelviskola nyári intenzív angoljára NEM hajlandó járni. Nekem eszembe sem jutott eddig, hiszen év közben tanul eleget (illetve nem tanul semmit, állítása szerint mindent megtanul az órán....Ezt csak addig veszem be, amíg a tesztjei 90% felettiek) Zalán nyilván semmiféle táborba nem hajlandó menni, majd eljárnak úszni Tibivel hetente párszor...legalábbis az a terv. Már az is eredmény, hogy ma negyed órát rollerezett az utcában, szívott egy kis friss levegőt...

Délután elhoztuk a "Kosártól" a finom házi tejet, kovászos cipót,  salátát, péksütiket, egy nagy csomag spenótot és pár doboz friss, meseszép epret. Ez már azután volt persze, hogy hazakarikáztam és ámultam, hogy eltűnt a ház körül az állvány és hűűű mennyi hely van és húúú milyen szép lett a szigetelés. Most látszik igazán a ház színe, hogy milyen napfényben és árnyékban. A lábazathoz csak majd kedden fognak hozzá és várhatóan szerdára be is fejezik. Kész a garázs és minden melléképület is. Szóval hihetetlen, de majdnem kész....Sőt, Tibi úgy is vette már ,hogy finishben vagyunk, lehet szabadon örülni. 

Itt a hosszú hétvége, kár, hogy jövő szerdán még matek tz és nyelvtan doga a névmásokból, de azok már az utolsó vonaglásai lesznek szerintem a tanévnek, csütörtöktől kirándulnak Zalánék. Igaz, még utána is marad két hét a suliból, de a tavalyi évet leszámítva mindig az a tapasztalat, hogy a június nem a tanulásról szól Zalán sulijában. Hogy ősztől jön a hetedik osztály, az nagyon durva - bár az is, hogy Rékának a 10....... - Fizika, kémia új tantárgy, de ismerem a tanárnőt - folyamatosan kell majd tanulni, mert a számonkérés is az lesz és a dolgozatok egyáltalán nem könnyűek. A természetismeret, ami célnyelven volt, most szétválik a magyar nyelvű bioszra és a német nyelvű földrajzra. Szerintem nagyobb mennyiségű anyag jön újra, de persze meglátjuk. A töri anyag becsapós, mert valamiért nagyobb arányú magyar törire számítottam erre a tanévre, de kiderült, hogy a kétharmad idén is németül ment, ami nem könnyű, bár ahogy öregszenek a gyerekek, tanulnak egyre több nyelvtant, talán egyre kisebb kihívás. Talán....Ja és bejön még az angol is hivatalosan is, mint második idegennyelv, de ötödiktől ők már tanultak angolt heti egy , azaz EGY órában, csak éppen eddig jegyet nem kaptak rá. Kéttanon sok jelentősége nincs a másodnyelvnek, van, ahol nem is oktatnak, de én azért annak örülök, hogy van, mert valamiért az angolt nagyon szereti mindkét gyerkőc és könnyűnek találják....No azért óvatosan azza a könnyűvel! Majd meglátják ők is, hogy azért meló nyelvvizsgát tenni ebből is.

Rékának a 10. osztály még sima lesz, abban az értelemben, hogy minden tartárgyat visz, amit egy mezei, ártatlan gimnazista (gondolom én) . Van heti 4 matek órája, 2+1 irodalom, 1 nyelvtan, 2+1 töri, 3 angol, 3 német, 3 biosz, 1 kémia, 2 fizika + tesi, ének, rajz, infó. szerintem ez így is marad még jövőre is. A bioszból marad 2, de cserébe a kémiából is 2 lesz. 11- től eltűnik a fizika, biosz, kémia és föci, kivéve azoknak, akik emelteznek vagy érettségiznek belőle és maradnak az alap tárgyak, csak magasabb óraszámban. Réka most azt állítja, hogy várja ezt az időszakot, de van egy olyan gyanúm, hogy akkor fognak igazán eldurvulni a dolgok....Mindegy, szerencsére még az az aktuális, hogy kilencedikes. 

Diót megfürdettük, mert a tiszaparti séta során egyszer arra fordultunk hátra holvanmárezakutya füstölgéssel, hogy négy lába az égnek és vadul hembereg valami illatosban....Na ez minden kutyásgazdi réééémálma, hogy vajon rotható hal, más kutya kakája vagy valami más??? Mert illatos holmiba ritkán gurulnak jobbról balra és vissza ilyen élvezettel. Bár futólag megcsapott egy kis könnyed dögszag, szerintem csak a sok esőtől befülledt szénába hempergett az eb. Mindegy, biztos, ami biztos , megfürdettük, ha már kanapékutyánk van....Úgyhogy hozzá képest bármelyik plüsskutya csak hanyag utánhat, isteni a bundája.

Most eltesszük magunkat holnapra, mert már leragad a szemem.......