Vacsorára görög kaját készítettem, amihez a húst bepácoltam, hagytam állni, közben összeütöttem a tzatzikit is, amihez friss kaprot vettem. Jó apróra vágtam, de talán nem eléggé, de mindegy is, annyira szeretem. Eszembe jut gyerekkorom kapros-túrós pitéje, amit anyu minden nyáron készített, többször is (ugyanúgy, ahogy a töltött paprikát is). Szóval amikor mindenünkről folyt a víz, akkor legalább az tett boldoggá, hogy a kapros túrós pitéből nem tudtunk eleget enni.
Azonban valami hiányzott a tzatzikiből, szóltam is Zalánnak, hogy kóstolja meg, valami nem stimmel vele. Szerintem amúgy a só hiányzott (vagy az uborka íze, amit nehéz pótolni), de nem akartam befolyásolni a pasit. Megkóstolta, rögtön mondta, hogy tegyek még bele bizony sót. Kóstolja, kóstolja tovább, majd atyáskodón megveregeti a vállam.
- Megvan! Az a baj, hogy túlságosan sok benne a kapor.....Ez van, tesókám!
Pislogtam párat....
Sütni kellene valami sütit is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!