Hol a vége?

 Az elkövetkezendő hetekre annyi a tennivaló, hogy szinte alig tudom, hogy hol áll a fejem. Egyre zsúfoltabb a naptár május hónapra. Nagy szenvedések árán (vagy hát ez így nem igaz, mert nem szenvedett senki, csak nem született döntés) Réka úgy döntött, hogy májusban megpróbálja a BME-s  B2 (középfok) nyelvvizsgát, ami egynyelvű és mostanában kb. havonta rendezik a mi városukban is. Néhány gyerek megpróbálta februárban, páran áprilisban, de Réka nem mert/akart jelentkezni, úgyhogy én bele is nyugodtam, hogy bizonytalan ideig nem lesz ebből semmi, de nem is baj, végülis akár 9. osztály végéig ki lehet tolni. A lényeg, hogy legalább némettanárt találtunk. Ami fontos volt, az a felvételi kimenetele. 

Május 4 vagy 5 a határidő, már nem is tudom, tegnap kitalálta, hogy ő májusban megpróbálja. Tegnap az irodában hagytam a tárcám a fiókban, vele minden adattal, úgyhogy nem tudtam bejelentkeztetni a vizsgára, ami miatt lett egy mini pánikrohamom, nehogy lemaradjunk (mert az akkora dráma lett volna ...)mindegy, ma reggel pótoltam, sikerült, el is utaltam több mint  35000 Ft-ot.....ami persze megy a levesbe, ha nem sikerül. Az más kérdés, hogy mennyire készül rá őfelsége, Réka királykisasszony, vannak kételyeim, de mindegy. Csak akkor minek jelentkezett...ehhh.

Ma és hétfőn írnak kompetenciát ... ők pont az az évjárat, akik még soha nem írtak, de nagyon élvezik, mert ezeken a napokon elmarad a tanítás és dél után hazamehetnek. Ma írták a matek, magyart, hétfőn a németet és a természettudományost, valami ilyesmi. 

Zalánék kicsit lazítanak ezen a héten és a múlt héten is, igaz, dolgozatokat írnak, műsorral készülnek az országos német verseny döntőjére. Zalán marha lelkes, minden baja van, ha a Sowieso című dal szóba jön. Már most leszögezte, hogy a hónap vége felé megrendezett versenyen nem lesz ott, ő fel nem lép....(Dehogynem.)

Rékának megoszlik a kötelezettsége a suli és a gimi között, menni kell majd orvosira, angol és német felmérőre, aztán mégiscsak lesz fotózás a suliban, próbálják a tanárbúcsúztatóra a műsort (erről nem tudok semmit), a héten lett volna fuvola fellépés, de a zeneiskola hirtelen lefújta az egészet, amit nem bántam, mert hibátlanra nem sikerült még megtanulni a darabot és a többi és a többi. 

A nyelvvizsga  a Határtalanul kirándulás előtt és után lesz. Fel kellett hívnom a nyelviskolát, hogy nehogy olyan napokra tegyék a szóbelit, amikor nem leszünk itthon, szerencsére sikerült, szóval május 27-28 lesz az írásbeli a magnóval és június 7-8 a szóbeli. 

A ballagásre rendelem a kaját, úgyhogy azt csak össze kell válogatni, hogy mit kérek és majd fel kell hívni az éttermet, cukrászdát, mittudomén. Aztán akartam másik szemüveget csinálni, mert ezt a 6 éveset már sikeresen kinyírtam a forró sütővel, vegyszerekkel, de egyelőre sajnálom rá az időt, hogy 1-2 órát erre szánjak a kis életemből. 

Keresztlányom diplomaosztója július 2-án lesz Cambridge-ben, de persze nem megyünk, egyrészt nincs útlevelünk (gondolom brexit óta kell...) másrészt csak 3 fő mehet, annyi meg pont tesómékat teszi ki.  Anyukám arcát kellett volna látni, amikor megtudta, hogy miből írja a diplomamunkáját, hát maradjunk annyiban, hogy nem Fidesz szavazónak való téma, hogy finom legyek, de persze ettől nem szeretjük kevésbé a csajt. A család az család, de tényleg, mindig mondom. Így sem maradunk diplomaosztó nélkül, egy nappal korábban lesz Gödöllőn egy másik. 

Réka ballagási ajándéka már megvan, részben megvettük, részben kigondoltuk, úgyhogy ide is pipa. Bezzeg Zalán szülinapi ajándéka, na az kemény dió és már csak két hét van hátra. Nosztalgiával nézegettem a tulli.hu oldalát vagy valami más játékokat forgalmazó honlapét. Hát akkoriban könnyebb volt onnan rendelni valamit....

Folynak az érettségik is, ezúttal családi érintettség nélkül - habár nem is mert unokatesóm lánya most végez a Széchenyi gimiben....Minden kedves ismerősöm csemetéjének (a csemetéknek, mert vénülök) nagyon drukkoltam és szurkolok továbbra is, hiszen idén újra lesznek szóbelik is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar és a matek sem volt vészes idén. Már csak négy távolinak tűnő év és betegre aggódhatom magam én is...most, hogy túléltük a nyolcadikos tortúrát, nem tudom elképzelni, hogy annál ez rosszabb lesz. (Rékának biztos nehezebb lesz persze.)

Mit akartam még írni? 

Ja igen, a csokrokat is meg kell rendelni, anyukám nevében is. A meghívók elkészültek, a fotókat kb. 10 nap múlva készítik. 

Közben a csaj már lezárt a tanévet. Mivel nincs lelkiismerete sok, hát szerintem egy egészet is ront a félévhez képest, de már nem is érdekel. Hogy beíratkozáskor mit szólnak hozzá a gimiben, nem tudom, talán semmit. Majd ősztől viszont bele kell csapni a lecsóba.

Úgy volt egyébként, hogy angol főnyelves és francia másodnyelves lesz a gimiben,de végül "chichen" lettem, behúztam a nyakam és nem mertem ebben támogatni. Azt ajánlottam neki, hogy vegye fel a németet másodnyelvnek. Ha nagyon szeretne franciát tanulni, beíratjuk nyelviskolába. Mivel angolból elég kezdő, nem hiszem, hogy jó ötlet két kezdő nyelvet vinni plusz a németet tovább ....

Még 3 hét van durván hátra a tanévből. Júniusban már nem szoktak érdemben tanulni, szóval én csak a májust számolom. Nagyon várom a végét. Nagyon nagyon. Nagyon. 

Húsvét 2022

A bébik és Dió tojáskeresése. Dió jófej volt, nem segített a gyerekeknek semmit. Hahaha...

A zsákmány - véletlenül vettem 4 alkoholos nyuszit, banánlikőröset....Egészen véletlenül harapott rá egyre Zalán és undorral kiköpte. Kiderült, hogy a másik hármat Réka bevitte a suliba és elosztogatta....(Sajnos.) Hogy aztán ki mit gondolt, hogy nálunk alkoholos nyuszik és tojások vannak, azt nem tudom.

Az egyetlen fotó, amit sikerült lőni a két gyerekkel az erős szélben....De legalább ez elkészült.

Zalánnal 

Az idei Húsvét a fáradtság jegyében telt, túl sok emlékezeteset nem tudok róla elmondani, csak ha erőlködöm. Egyből ugye ott lógott felettünk Demoklész kardja a felvételi eredményekkel kapcsolatban- jut eszembe, ma megjött az elutasítás a Széchenyi Gimiből is (3. hely). Szórakoztam is Rékával egy sort, hogy na, csajszi, ide se vettek fel..... - Másrészt nem voltam szabin sem előtte, sem utána. A főnököm elrobogott egy hét Horvátországra, kérdezte ugyan, hogy én akarom-e menni szintén egy pár nap pihire, de gondolkodás nélkül hallottam magam, amint azt mondom, hogy most nem. Ez egy isteni jel bizonyára, hogy később még jól jöhet az a pár szabadnap. 

Szóval eleve a péntek és a szombat a vég nélküli főzés - sütés jegyében telt. Én nem tudom, minek és mit akarok bizonyítani, de egyszerűen nem tudtam leállni. Készült először répatorta a fenséges Rachel Allen féle recept szerint, majd Rákóczi túrós és tiramisu. A fagyóból vettem elő a sajtos- sós rudat, a cukrászdából jött a dobostorta, még ha nem is túl nagy....Plusz a kolbászos karaj, a coleslaw, a franciasaláta, a zsidó tojás, a füstölt sonkák sem készültek el maguktól. Akartam kuglófot és áfonyás muffint is sütni, nutellás krémmel, habbal, mittudomén, de közben hétfő lett és én csak üveges szemekkel meredtem magam elé, merev fáradtan, hogy nabakker már megint a munkahelyemen kell kipihennem az ünnepeket. 

Talán a legszebb pillanat az volt, amikor a hosszú hétvége kitörésének estéjén, azaz csütörtök este anyósom átküldött egy tál kocsonyát, amit friss kenyérrel, lilahagymával betermeltem (egy adagot, nem az egész tálat persze). Az volt a paradicsom és az élvezetek kicsiny öble...vagy mi. 

Szombat este átjöttek Tibi tesójék,vasárnap mentünk anyuhoz, ahová jöttek tesómék is (kaja nélkül, azt csak én vittem plusz anyu főzött húslevest és kocsonyát szintén). Még aznap reggel kisütöttem másfél kiló előzetesen általam bepanírozott pankó morzsás csirkemell filét, amit állandóan túlsütök a frituban, de most egész jó lett, szóval volt mit enni, mit ne monjak, volt mit enni....

A gyerekek ragaszkodtak a tojáskereséshez, ami nekem már egy kicsit fura, túl nagyok ehhez, de hát ha van rá igény,hát én szívesen eldugok 2x24 db csokinyulat és tojást anyu kertjében. Én csak 10-10-et vettem, de anyukám is beszerzett legalább ennyit, szóval akkor már legyen mit keresni a kis porontyaimnak. Persze az utolsó 3-at alig találták meg, már nyafogtak és nyöszörögtek, kamaszos felhangja is volt a dolgoknak ("hol a faszban van még 3 tojás????") de már a szemem sem rebbent. Közös fotó sem készült, Réka nem nagyon engedte, Zalán még villogtatta fogpaszta reklámnak beillő fogacskáit. Vagy inkább művigyorát. 

Hétfőn anyósomnál folytattuk a húsvétot, aki idén sem főzött paraszsonkát, igazi, házi füstölésű sonkát...de ez nekem nem jutott el az agyamig, csak húsvét után pár nappal, amikor a mi Pick diósonkánk (kanyarban sincs az igazihoz képest, de ehető) elfogyott. És egyáltalán, az a temérdek kaja, eltűnt a konyhából és a kamrából. 

Ennyi volt a húsvét nagyjából. Én festettem tojásokat, szép pirosak lettek, utána három napig piros ujjbegyekkel jártam fel és alá. Rékát nem érdekelte, a matricákat sem ragasztotta rá. Lehet, hogy ha telefonnal lehetne matricákat tojásra biggyeszteni, kész lett volna.

Jövőre rendelek 2 hideg-meleg tálat, főzök 2 sonkát és csak 2 féle sütit sütök. Pihenek és húsvétolok. Nem játszom a konyhai cselédet. Persze ezt mindig elhatározom, aztán visz a vérem és a lelkesedés a hullafáradtságba....

Zalán abszolút locsolkodástagadó, a "zölderdőben jártamon" kívül semmit nem mond a rokoncsajoknak sem, persze pár trágár locsolóverssel szokott bennünket szórakoztatni , elégedetten begyűjti a berzenkedő pillantásaimat, aztán csak nevet. Idén szerintem meg sem locsolt, csak rávetette magát az anyósom által vett Kinder csoki tengerre.....Még volt időm átnézni a vonalkódokat, mielőtt befalta volna a felét. 

Réka pedig azzal nyomta fel a vérnyomásom hétfőn és kedden, hogy a szerdai első tanítási napra szünet után, neki, mint hetesnek vinnie kell a 13 szál fiúnak az osztályban 13 közepes méretű csokitojást.....Szerencsére az ofőt megmentette haragomtól az SZK (leánykori nevén SZMK) anyuka, aki biztosította osztálypénzből a fiúknak járó csokitojásokat, különben biztos megkérdeztem volna, hogy honnan pattant ki az a zseniális ötlete, hogy az én lányom lássa el csokitojással az egész osztályt. Illetve, örök vesszőparipámat is előkapnám, vajon az igazgató lánya, az xy sebész apuka lánya megkapta volna-e ugyanezt az instrukciót, mint mi egyszerű polgárok? Mindez puszta elmélet maradt, mert  Réka vitte a tojásokat, az SZK-s tojásokat megkapták a fiúk, a Rékás tojásokat pedig megették együtt az osztályban, fiú és lányok vegyesen. Egészségükre! 

Kizárásos alapon....

 Avagy hogyan jutottunk el a felvételi eljárás végeredményének megismeréséhez.

Arra fel voltam készülve, hogy hiába lesz esetleg döntés a felvételről akár április közepén, azt nem fogjuk megtudni csak a hónap legvégén, akár az utolsó napon, ami idén április 29, péntek. Eddig mindenkit ki kell értesíteni a leadott jelentkezések eredményéről. Ennek ellenére azért egy héttel előtte, vagyis már a húsvét táján kezdett csiklandozni valami...egyre nehezebb volt kivárni a végét.

Az első említésre érdemes esemény pénteken történt, vagyis egy héttel a határidő lejárata előtt. Egy kedves ismerősöm, anyasorstársam szólt, hogy a Széchenyi Gimi kiírta honlapjára a kódos végleges sorrendet. Ezzel csaknem egy időben Réka is megkongatta a vészharangot, hogy az ofő riadóztatta az osztályt, aki a Széchenyibe pályázik, gyorsan nézze meg, sikerült-e bekerülnie. Nálunk 4. helyen volt megjelölve a biosz tagozat a Széchenyi Gimnáziumban, ami tavaly még teljesen jó ötletnek tűnt, mostanra teljesen mellékszálnak, köszönhetően az igen undok biológia tanárnak. 

Viszonylag ügyesen feltaláltam a suli honlapjára és ott egész nyilvánvaló helyre pakolták a listákat, szóval a bioszt is kiszúrtam rögtön. Megnyitottam és pislogtam párat, mert kódokkal találtam magam szemben. 14 fővel indul szeptembertől a biosz szakirány, és első látásra úgy véltem, hogy Réka kódja nincs a felvettek között. Hoppá. Ez nem feltétlenül jelentett semmit, vakartam meg a fejem búbját, de alapvetően pozitiv hír volt. Hiszen ha nincs rajta, akkor  az azt jelenti, hogy vagy a Verseghy vagy a Varga Katalin gimiben benn van Réka, szóval  egy mini örömhullám végigsöpört rajtam. 

Volt pár dilemmám, pl. biztos az-e a kódja, amiről én azt gondolom, hogy az ő kódja.....Réka ebben nem tudott segíteni, szóval  meg kellett nyitnom az elmentett felvételi adatlapot vagy mit, oké, így már biztos volt, hogy Réka nem lesz Széchenyi gimis, ezt a szálat el lehetett engedni. 

Volt azonban egy olyan variáció is, hogy uram bocsá, nem vették fel sehová és akkor elutasítást kapott mindhárom gimiből. Ezt nem tartottam nagyon valószínűnek, de kétség kívül nem lehetett kizárni.  Hogyan győződhetnék meg róla, hogy nincs a Széchenyis listán, mégpedig azért, mert felvették más gimibe? 

Az ideiglenes listák kihirdetésekor volt egy olyan beteges szenvedéllyel űzött hobbim, hogy próbáltam kitalálni, vajon hányan esnek ki Réka elől, hogy bejutó helyre kapaszkodjon előre? Hiszen mindenki jelöl 2-3-4-5  szakot, de csak egy helyre veszik fel a legmagasabb pontszámmal rendelkezőeket is....  Tudományosan tanulmányoztam a kéttanos és a magyar-angolos listát, melyek népszerű szakok. Úgy okoskodtam, hogy a Vargás listán, az általános tagozatra jelentkezők közül egészen biztosan kihúzhatóan azok, akik biosz-kémia tagozatra, kéttanra vagy matek-angolra felvételt nyertek. Hogy ők pontosan hányan vannak, az persze rejtély, de nekem az is elég volt, hogy 40-50. helyet elfoglalják a listákon. Egész jól elszórakoztam vele. Arra jutottam sok órányi meló után, hogy nagyjából egyforma esélye van bejutni a Varga általános tagozatára , a Verseghy spanyolra és a Verseghy társadalomtudományra is. Szóval sokkal okosabb nem lettem, azért egy picit biztató volt. Az ideiglenes listán nem volt bekerülő helyen sehol, talán spanyolből állt a legelőrébb, ami egy rutintalan szülőnek ijesztő jelenség lehet. 

Eszembe jutott, hogy a Széchenyi bioszos listát is kinyomtattam annak idején, csak arra nem emlékeztem, hogy hová tettem. Végül Zalán tankönyves kosarának rendbehozatala közben egészen véletlenül szembe jöttek a listák.  Innen már csak egy lépés volt összevetni a végleges listát az ideiglenessel és valami olyasmire jutottam, hogy Réka a 8. helyen befutó lett volna. Ám mivel nem futott be sehová, hacsak le nem felejtették, hogy ide is jelentkezett , tényleg benn van a Vargában vagy a Verseghyben. Hogy melyikben, az rejtély volt még, de hurráááá! Réka nagyon örült, ha óvatosan is, intettem, hogy várjuk ki a végét. Álmokat dédelgetve kezdődött így a hétvége.

A következő hét aztán annál lassabban indult. Nem történt semmi sem hétfőn, sem kedden. Vagy mégis? Kedden délelőtt megtudtam, hogy a Verseghy ímélben (de fura így írni) értesít, a Varga pedig ugyanezen a napon postáz, először a felvetteket értesíti, aztán az elutasítottakat. Hát oké, feszkelődtem az asztalom mögött az irodában egyre türelmetlenebbül, mikor a telefonomra pillantottam és majd kigúvadt a szemem, mert azt láttam, hogy tényleg jött értesítés a Verseghyből. Megnyitottam a csatolt fájt, egy ideig kerestem a lényeget, majd meglepődtem egy picit, mert azt írta az igazgató úr, hogy mindkét szakról el lett Réka utasítva. Mivan??? 

Úgy saccoltam, hogy a spanyol szakra - öt éves, nyelvi előkészítős, lehet esélye és még ennél is több esélye van a humán / társadalomtudomány (TT) szakra. Erre elutasítottak? Mit jelenthet ez? Hogy felvételt nyert az Egyeskeként megjelölt Varga Katalin gimi általános tagozatára. Más nem lehet, mert máshová nem jelentkeztünk. Felhívtam Tibit és mindent elmeséltem neki , tök izgalomban, hogy te jó ég, úgy néz ki, mégis felveszik a Vargába!!!! 

Délután ahogy tekertem hazafelé a bringával, arra gondoltam, hogy egyelőre nem szólok Rékának, most már kivárjuk a Varga értesítését, max 1 nap lehet? Vagy kettő. Azzal nem számoltam, hogy az ofő legalább olyan jól értesült, mint én, vagyis Réka már tudta, hogy a Verseghyből aznap eredményt kapunk. Jött is elém az ajtóba könnyes szemmel, hogy Apa már mondta neki, hogy nem vették fel a Verseghybe. Kelletlenül bevallottam, hogy tényleg jött ilyen levél...mire sírva elrohant a szobájába, még mielőtt meg tudtam volna nyugtatni. Pasik, most mit mondhatnék? Tibi annyit mondott neki, hogy nem vették fel a Verseghybe, de nem gond, majd fellebbezünk max....Nem nagyon értettem, hogy hogy tudtak mindketten elfeledhezni arról az apróságról, hogy első helyen a Vargába jelentkezett , de mindegy....Estére azért már tudott mosolyogni Réka, de hitte is, meg nem is, hogy fel fogják venni. Olykor félre is beszélt, hogy a Verseghyben van túró rudi automata és ahol túró rudi automata van, az csak remek suli lehet....Ezen úgy csodálkoztam egy picit, hogy vagy megsütötte a gyereket a nap vagy a stressz alatt idegösszeroppanást kapott, de inkább felülemelkedtem az egész témán. 

Másnap tűkön ültem, hogy mikor megy Vargás levél újra a felvételi óta először. Tibit nyaggattam, hogy jött-e már a postás, mikor szokott jönni a postás, ilyesmi. Egyszer csak annyit írt, hogy jött levél. 

- Jött levél.

- Kitől? A Vargából?

- Igen.

- Kibontanád?

- Réka nevére szól. 

- Bontsd már ki légyszi.,..

- ...

- Jól szórakozol??

- Döntés 

- Micsoda?

- Felvételről

- És mi a döntés? 

- Venni kell a gyereknek jó sok túrórudit. 

- Hurrááááááá!

- Vargás lett a lányunk, anyaaaa

Hát ennyi volt. Egyből más szemmel néztem a világot.

Dél tájban időpontunk volt az okmányirodába, mert nem esett le, hogy a Határtalanul program keretében kirándulni mennek Erdélybe május végén, amihez nem ártana egy érvényes személyi igazolvány minimum. Ami még decemberben lejárt, csak a felvételi és adventi forgatagban, valamint a járványos helyzetben nem nagyon tudott érdekelni egyelőre. Hétfőn aztán pánikszerűen kértem időpontot. 

Amikor felvettek a munkahelyem előtt, elég volt egy pillantást vetni Réka mogorva kamasz képére mielőtt beültem az autóba, hogy tudjam, Tibi nem szólt neki a felvételi eredményéről. Ügyintézés után Tibi rohant a szervizbe olajcserére, minket kitett kutyázni és macskázni Mamáékhoz, szóval még mindig sötétben tartottuk Rékát. Csak mikor fél ötkor hazaértünk, akkor adtuk neki oda a borítékot és a több  lapból álló pakkot. Hatalmas volt az öröm, volt nagy ölelkezés és könnyezés.....Réka nagyon örült,mi pedig büszkék voltunk rá. Vargás még nem volt a családban. Verseghys, Apáczais, ELTE jogi karos, Corvinusos, Agráregyetemes, BME-s stb stb akad, de Vargásból ő az első.

Bízom benne, hogy jól fogja érezni magát a következő négy évben, kedvelni fogja a tanárait, kellőképpen inspirálni fogják ők, kihozzák belőle, ami van benne,mert egyelőre negyed gőzön van. Sőt , tegnap óta tized gőzön....Szeretném, ha barátokra találna az osztályban, a csoportjában és ha úgy élné meg ezt a négy évet, hogy mindenre jut ideje, amire nagyon szeretné, hogy jusson, de a tanulásban is tudja azt hozni, amit kellene. Lovagol, fuvolázik, írogat, rajzol, elmélkedik. 

Hát így volt. Kicsit érdekes módon jutottunk el a végeredményig, fordított sorrendben, de bánja kánya, a lényeg, hogy ennek a korszaknak is vége, a nyolcadikos felvételi legnehezebb időszakának. Minden jó, ha a vége jó és remélem, ebben a történetben minden úgy alakul majd, ahogy szeretnénk. 

Varga Katalin Gimnázium, Szolnok 

Vivaldi mindent elmond

Gloria in Excelsis Deo - 2022.04.03

Semmi infó

 

Továbbra sincs hírem a felvételiről, az is lehet, hogy 16-áig nem is lesz. Nem is baj, mondjuk....

Tegnap Zalánnal készültünk az Erdkunde / környezet témazáróra....Szerintem tök jól felkészült, remélem, a dolgozat sem okoz sok problémát, ügyes volt....Aztán végül ma úgy írták meg, hogy közben a 8b nyelvvizsgás csoportja némezett. Délutánra derült ki, hogy ő sem lesz kivétel, először Réka dőlt ki múlt héten, pénteken Tibi, vasárnap én és most kedden Zalán. Nekem volt a legrövidebb lefolyású, fél napig nem voltam toppon, rázott a hideg, émelyegtem, ment a hasam, de hétfőre kutya bajom nem volt.....Zalán most alakított magának egy mini tavaszi szünetet, a héten már biztosan nem fogja engedni a doktornéni.....

Nem tudom, meséltem-e, de Ukrajnában rekedt két orosz áruval megrakott, Oroszországból útnak induló kamionunk még akkor, amikor kitört a  háború ....Jelentem, mindkettő azóta a csodával határos módon átjött Záhonynál, úgyhogy éljen és hurrá! Nem nagyon hittem benne, sokat segített az ungvári attasé csaj is, szóval hála és köszönet neki is. Ami egyébként az orosz áruval megrakott magyar kamionnál is rosszabb volt  Ukrajnában, az az orosz áruval megrakott orosz kamion, orosz sofőrrel....Ők állítólag szabályosan bújkáltak Kárpátalján, viszont az ottani magyarok vittek nekik ennivalót, mert a kamiont sem merték elhagyni. Ez volt kb egy héte Azóta remélem, megoldódott már a helyzetük valahogy...

Hétfő délután járt nálunk a víz/gáz szerelő, hogy felmérje a fenti fürdőszobát, amit évek óta újítunk folyamatosan képzeletben....Burkolónk már van, de ő nem tudott ajánlani víz/gázost, szóval külön azt is keresni kellett. Most várjuk az ajánlatot lelkesen. Azt sem bánom, hogy két hétig (vagy több) nem lesz melegvíz. A gyerekeim - nyugati modellt követve - nem nagyon szeretnek amúgy sem fürdeni az utóbbi pár héten, mi meg megoldjuk valahogy a kánikulában...

Érdekes, hogy már maga az is élményszámba ment, hogy reális esélyt kapott a fürdőszobánk megvalósulása. Hihetetlen. A mostani dizájn olyan szürkés-rózsaszín csempe és járólap, babarózsaszín káddal és rózsaszín mosdóval...Lassan 40 éves lenne, ahhoz képest jól néz ki, de a kád eléggé megérett a cserére és a vezetékek is.  A szaki szimpi, remélem, hogy minőségi melót hagy maga után. Most újra lehet csempét nézegetni a boltokban, klotyót, mosdót....kádat. Nagyon sok varia nem lehet, mert  mindkét fürdőszoba nagyon pici, de azért új lesz, szép lesz...már nagyon várom. Először azonban még jönnek fentre az új ajtók. Ha minden igaz, idén készen lesz végre a ház BELÜLRŐL. Januárban múlt 4 éve, hogy beköltöztünk...

Tegnaptól nem kötelező a maszk az üzletekben, buszon, sehol kb...nem is gondoltam, hogy ekkora megkönnyebbülés és öröm lesz NEM használni. Végre! Remélem, mosás után elrakhatom őket és soha elő nem kerülnek többé!

Rékáék tegnap voltak Pesten színházban (Pesti Magyar Színház - Rómeó és Júlia) Az ofő rosszallotta a színházi programot a februári szülői értekezleten, én nem értettem miért, amikor szerintem a színház egy csoda és minden évben kétszer is mehetnének a sulival, az is kevés lenne. Állítólag nem volt kötelező program - pont a vírus miatt - ráadásul ütközött a Zrinyi matekkal, de azért az osztály nagy része jelen volt az előadáson. Réka 8 után ért haza, közölte, hogy jó volt a színház és nem éhes, majd eltűnt a szobájában és rajzolgatott villanyoltásig. Ma mesélte végre, hogy jó volt, jó volt, de Mercutio volt a kedvence, azt miután kinyírták, már nem volt olyan a darab, mint Mercutionval addig....Nekem is Mercutio volt kamaszkoromban a kedvencem, emlékszem, átírtam a darabot, hogy Mercutio csak megsebesült  vagy legalábbis távoli országba utazott, de semmiképpen nem halt meg. Nem, nem.

Most este brióst sütöttem Kálci receptjét, próbáljátok ki, mert pontos recept és nagyon finom, habkönnyű briós lesz az eredmény. A szórásnál a cukrot ne sajnáljátok, nem fogjátok megbánni!