2020. november 3., kedd

Covid idején

 

Azon gondolkodtam ma este, amikor a kis pásztortarhonyát kavargattam a főzőlapon, vajon hogyan közöljem a főnökömmel, hogy ne jöjjön közelebb hozzám 2 méternél. Ma is, ahogy valamit magyarázott az asztalomhoz lépve, a monitorom pásztázva, totál hómező lett az agyam és lefagyott, mert azon gondolkodtam, vajon áramlik-e ki az én személyes terembe pár darab vírusocska....Jaaj. 

Már nem megyek  le a kisker irodába, mert oda bejár mindenféle vevő és hát a maszk viselés bár kötelező, fene tudja, hordják e, nem e. Egy villám van az ebédhez, egy bögrém, egy csészém, ha kávézásra kényszerülnék kajakóma címén, azokat elmosom használat után és a közös cuccokhoz nem nyúlok egyáltalán. Van fertőtlenítő spray, azokkal rendszeresen lefújom a kilincseket. 

Múltkor feljött az egyik kamionsofőr, aki rendszeresen hoz árut, bár az utóbbi időben nem nagyon láttuk. Ma bedugja az ajtón a fejét, hogy ihat e kávét (elég menő gépe van  a Főninek), és hogy ugye ez a hülye maszk nem kell....Ránéztem szigorúan, hogy dehogynem....kell!! Erre bemenekült a konyha/tárgyaló részlegbe, az állára húzva a zöld, eldobható maszkot. Most erre mit mondjak?

Amikor felszállok a buszra reggel, nem veszek levegőt egészen addig, amíg nem találok ülőhelyet, mert bepárásodik a szemüvegem a maszk felett és akkor elveszett leszek és vak. Szóval mire leülök, kiver a víz, pedig még el sem kezdődött szinte a nap. Az út 7 perc, 3. megállónál leszállok,  addigra max. 5-en ülünk a buszon. Olykor csak hárman. Hazafelé általában autóval hoznak, az autóban mindig van rajtam maszk. 

A főnökömön kívül  2 méteren belülre senki nem jön a többi kollega közül. Persze a kollegák könnyen vannak, java részük 30-on aluli és tojnak az egészre. 

Elkezdtem a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek, illetve ha valami apróságot találok, veszek, már elteszem, nem kapják meg. Rékának vettem pl. egy bőrkesztyűt, szép bordót, menni fog az új bordó téli bakancsához. Kinéztem neki egy éjjeliszekrényt az ikeából, erre hirtelen már nem elérhető....Ilyen az én formám!

Múlt pénteken céges buli volt, valami sörözőben, pizza és pia minden mennyiségben. Nekem eszembe sem jutott, hogy el kellene menni, főleg, hogy aztán kiderült, hogy pár külsős is ott volt....hát remélem, hogy nem lesz semmi következménye. Nem tudom, az év végi karácsonyi buliból mi lesz, remélem, nem kórházi benntartózkodás.

Anyukámat meglátogatni,...hát szó sem lehet róla, ami egyre jobban frusztrál, még jó, hogy Bell apó annak idején feltalálta a telefont. Anyósomat Tibi látogatja, vagy együtt ketten,  a gyerekeket nem visszük. Nem régen engedték ki a kórházból, törékeny....

Ha jól számoltam, 7 hetet kell kibírni a téli szünetig. 

Múltkor mesélte egyik ismerősöm, hogy a hideg kirázza, ha azt hallja, hogy Anyaaaaa!, mert akkor  a két kölke (így mondta) közül biztos akar valamit valamelyik, de nem ám jámbor dolgokat, hanem húzósakat, pl. nem találja a pólóját és két m3 a vasalnivaló, nincs kész az olvasónapló, bár holnap le kellene adni vagy nem érti  matekot és hopszi, holnap tz. Kinevettem, hogy ezt nem gondolja komolyan, de bakker, azon kapom magam, hogy olykor összerezzenek, ha ezt hallom, aanyaaaaaaa.....hogy vajon mi van már megint?! Hát milyen anya vagyok én? Hová tudok még süllyedni? Aztán majd sírok utánuk, ha kirepülnek. Már persze, ha megérem itt a Covid dögvész idején.....

Na viszont a kuglóf megint iszonyú jól sikerült hétvégén (utálom a negatív szavakat pozitív jelentésben , de hagyjuk) , egyszerűen tökéletes. Egy lendülettel már sütöttem kakaós csigát is, aztán jól bezabáltunk. Csodálkozom,hogy vasárnap szétrepedt a fenekemen  a farmer. Hát istenkém, elérett az anyag ott, ahová a nap sem süt be....Reménykedtem, hogy a 38-as méretet erőltettem magamra, de sajnos a 40-es járt így. Az nem lehet, hogy 42-es farmert kell hordanom....Hétvégén megint mehetek nadrágot venni és kínosan érezni magam a tükrök előtt, amik torzak és csúnyán nagyítanak. Bár Réka nem számolt be ilyesmiről....fura, nem?

Múlt héten egy vagyont hagytunk ott a Nev Yorkerben (nincs dupla v-m, bocsi), Rékácska egy kazal ruhával eltűnt, hiába mondtam, hogy csak 3 cucc vihető be  a fülkébe. Rájöttem, hogy egész jó cuccok vannak. Vett két csini garbót, fekete nadrágot, 3 szoknyát és találtam egy nagyon cuki , lámás pizsit, amit nem hagyhattunk ott. A szoknyákhoz aztán muszáj volt téli harisnyákat is venni, szóval egyik dolog hozta a másikat. Tibi mondta is neki, hogy boldog névnapot....boldog szülinapot.....boldog karácsonyt!  Egyelőre inkább etetném, mint ruháznám őket, de lesz ez még másképp is....

Remélem, arra ébredünk reggel, hogy nem változik Amerikában semmi......



2020. október 30., péntek

A hetünk röviden

 

Hétfőn reggel korán kinéztem a konyha ablakán és pont láttam, amint a szemközti házban lakó nénihez megérkezik a fia. Még gondoltam is, hogy ilyen korán? Nem gondoltam akkor tovább, hogy talán viszi valahová az anyukáját, aki kb annyi idős, mint az én anyukám, vagy esetleg hozott neki valamit. Egy pillanat volt az egész. Csak hogy már kiszállt az autóból, de még nem lépett el tőle. 

Délután jött a hír, hogy a néni meghalt. Volt itt rendőrség, mentő, helyszínelők, mint egy új magyar krimiben. Jött a meny, akit még soha nem láttunk itt, a majdnem 3 év alatt, és az unoka, aki a sokktól a gesztenyefa alá hányt. Én nem hittem el, hogy meghalt a néni, bár Tibi állította, hogy pont ebédszünetet tartott, amikor a hullaszállító is kiszállt. Egész este vártam, hogy a néni felkapcsolja a villanyt a nappaliban. Vagy ahogy késő este szoktuk látni, a hálószobában égjen a lámpa, valamilyen éjjeli vagy asztali, mert a redőnyt nem húzta teljesen le soha, egy pici rést hagyott. Egyre-másra reménykedtem, hogy majd reggelre eltűnik a redőny, és kiderül, hogy csak rosszul lett. Valahogy nem stimmelt az egész, persze ezt utólag könnyű mondani. Egyre több levél gyűlt közben azon az autón, amit a néni fia hagyott a ház előtt. Illetve én nem is voltam benne biztos, hogy hétfő reggel óta az autó sehová sem moccant. A szélvédőn valószínűtlenül világítottak   a pitypangszínű levelek.

Szerdán délután derült ki, hogy  néni életben van, mondtam én, éreztem én, hurrá! Hétfő reggel jött a fia látogatni, aztán valahogy, valamiért, senki sem tudja, hogy miért, felakasztotta magát. Ennél kevés borzalmasabbat tudok kitalálni. De sajnos, ez megtörtént. Ha valaha ki akarnám nyiffantani magam, biztos nem anyukám házában csinálnám, találnék rá más helyszínt.   Az is kiderült, hogy a néninek nem egy fia volt, aki vagy a Peugeot-val, hol  a nagy Audival jött, hanem kettő, egy Peugeotos és egy Audis. A Peugeot-os lakott helyben, ő volt a fiatalabb, neki lett elege ebből a földi világból....

Más téma, bár ezek után elég nehéz folytatni....

A héten két napot kivettem szabinak, szerdát és csütörtököt, hogy egy kicsit együtt legyünk a gyerekekkel. Még hétfő este a gyerekektől elvettem minden kütyüt, mert úgy tűnt, Réka keze a telefonjához nőtt és lassan műtétileg kell leválasztani. Zalánból pedig csúnya szavak áradata ömlik szennyvízként a nyakunkba, ha nincs komolyabb korlátozás. Ma kapott Réka telefont  kettő órára, mert végre befejezte a Szent Johanna Gimis olvasónaplót.

Mit mondjak, jó volt itthon. Sütöttem isteni, tökéletes kuglófot, pehelykönnyű, mennyei volt. MaiMóni 10 perces receptje, nagyon ajánlom, mert gyors és tényleg fenomenális. Szegénykének nálunk nem volt alkalma kihűlni sem szinte, egyetlen szeletnek jutott ez  a megtiszteltetés. 

Rékát elkísértem lovagolni...nahát az is egy mesés hely. Már a parkolóban megcsapott az a finom LÓSZAG, amit úgy szeretek, bár közelebb érve inkább vizeletre hasonlított. A lovak nagyon helyesek, már meg mertem simogatni az orrukat, ami tőlem nagy dolog. Réka lovának (a kezdők lova) kiscsikója van, aki olykor türelmetlenül felnyerít az óra közben (ő a közös boxukban marad) és  nagy örömmel üdvözli az anyját, ha az visszatér. Folyton kommunikálnak az óra alatt és amint alkalma nyílik rá, a kiscsikó szopik is. Réka egyelőre üget a lovon, már kiül ütemre a nyeregből, vagy hogy mondják. Bár  a paci, Csalogány nem nagyon szeret nagyobb sebességgel ügetni, futni, talán nem is baj, kezdőkkel óvatosan kell bánni. Szóval valóra vált a csaj egy újabb álma....Hogy aztán fog e ugratni, nem tudom, láttam, hátul,  a legelők mellett van egy pálya....a lehetőség megvan. 

Mi volt még? Vég nélkül mostam és vasaltam, elvégre így kell eltölteni a szabit....Viszont ma meló volt és itt máris hétvége. A gyerekek szomorkásak, mert hétfőn suli, de olyan közel van a téli szünet, nagyon gyorsan el fog telni.  Szegény Zalánt úgy megsajnáltam, azt hitte, két hét az őszi szünet, kötelességemnek éreztem felvilágosítani, hogy csütörtök- péntek- szombat -vasárnap, majd ....izé...suli. 

Hétvégén megismételjük  kuglófot, pihenünk és próbálunk tanulni egy kicsit. 

Klassz hétvégét mindenkinek!



Túlbuzgó anyu

 Fizika Tz közeledik a szünet után.

- Fizikát atfutod majd?

-  ... 

- Az utolsó órai anyagod is megvan?

- Ühüm...

- Szólj, ha valami nem kerek!

-..... Jó...

- Az exoterm és endoterm folyamatoknál volt valami... Nem is tudom, mi...

- De anyaaaa... - hördül fel a lány. - Az Kémia!!!!!

Hoppácska.. 

2020. október 26., hétfő

Bevezetés

 Október 24 a mi házassági évfordulónk, egy (majdnem) elfelejthetetlen dátum. Annak, akinek a nagyszüleit az ötvenes években 3 gyerekkel a kukorica góréba költöztették ki a helyi erők, mert új állatorvos érkezett a faluba és nem volt szolgálati lakás. El tudjátok ezt képzelni? Próbáljátok meg!

Volt olyan is, hogy a beszolgáltatási rendszer szerint két borjút kellett volna leadni a zsíros paraszt nagyapámnak, de csak egy volt. 

- Vegyél egyet, Janikám! - kacagta nagyanyám kínjában, hogy kicsordultak a könnyei. Ők megélték a nagy padlássöpréseket, pedig csak papiron voltak kulákok, nem voltak nagy birtokaik. 

Amikor anyu konfirmalt 13 évesen, 1956-ban, az egész falu sírt meghatottságában, nem csak anyukám, ahogy elmondta, amit a tiszteletes kiadott neki az ünnep alkalmából felmondani és igazabb volt rá, mint bárkire.

- Vessed az Úrra a te terhedet, ő nem engedi, hogy ingadozzék valamikor is az igaz.....

Szerencsére az állatorvos nem fogadta el a szolgálati lakást, ezért pár hét után visszaköltözhettek a saját házukba. 

Egyáltalán nem erről akartam írni, hanem a házassági évfordulónkról, teljes telefon és kütyü megvonásról, lovagló óráról, csikóról, odaégett bulgurról, de mindegy, majd holnap! 



2020. október 25., vasárnap

Visszatért, hisz itt az ősz....

 Mivel pénteken csodaszép időnk volt, szombatra úgy döntöttünk, hogy temetőlátogatást tervezünk. Ki tudja, milyen lesz az idő jövő héten és anyukám ugye már törékeny és a dédszülők sírját rendbe tenni nem egyszerű mondjuk, ha szakad az eső. 

Nagy vízválasztó szokott lenni a Mindenszentek, lezárja a nyári - őszi időszakot, ami valamennyire egybefonódik. Most ez meg lett fejelve még egy óraállítással is, ráadásul az időjárás is esősre fordult, úgyhogy végképp más idők járnak mint eddig. Reggelente gondolkodás nélkül nyomom be a vízforralót, készül a citromos tea és meleg reggelik, sűrűn hullanak a levelek a fákról és ilyentájt a legszebb a Szarvasi Arborétum, ami kutyabarát, vagyis pórázon be lehet vinni kutyát.

Szombaton akkora forgalom volt az utakon, hogy alig tudtunk kiszabadulni a városból, mindenhol hosszú autósorok a lámpáknál, dugó. Egy helyen megálltunk virágot venni apu sírjára, berohantam, kirohantam csak a boltból, aztán éhesek voltak a gyerekek, Aldiba be és ki.......rohanás és kapkodás volt az egész, amit utálok, de akkorra már egy órás késésben voltunk.

Sajnos egyre több helyre kell virágot vinni a temetőbe, én már alig tudom számom tartani, persze főleg anyu barátnői és a rokonság néhány tagja..... Erre mondta annak idején apu a maga kis fanyar humorával, hogy addig jó, míg nem te kapod a virágokat. Habár ő feleslegesnek tartotta az egészet, egészen kicsi koromtól ketten jártunk anyuval temetőbe. 

Aztán Vezsenyre utaztunk át, ahol anyu és apu nevelkedett és élt, amíg a tesóm kb. 2-3 éves lett.  Álomszép itt a Tisza ősszel, tényleg festői, de most nem merészkedtünk le a Tiszához, rögtön a temetőbe vettük az utunk. A kutya nem értette, neki miért kell  a kocsiban maradnia, úgyhogy kinn maradt a 3 gyerek....

Nem sok emlékem van a nagyszüleimről sajnos, pláne nincs a dédszülőkről, de tudom, hogy apunak például nagyon fontos volt a nagymamája. Mindig azt mesélte, hogy nem maradt volna életben, ha nincs a nagyija. Kikúrálta vérszegénységből, többször tüdőgyulladásból, ami majdnem végzetes volt. Kérdeztem, hogy no de hol volt akkor az anyukája, mármint az én nagymamám? Anyu szerint - hogy úgy fogalmazzak - nem nagyon volt alkalmas a gyereknevelésre, valahányszor az elsőszülőtt fia kicsiként belázasodott, hisztériás rohamot kapott. Úgyhogy inkább a nagymama nevelte kisgyermek korában. 

Jó ilyenkor emlékezni rájuk is, anyu történeteit hallgatni, a gyökereinket ápolgatni. Persze idén ez az előrehozott Mindenszentek nem volt igazi, mert rokonlátogatást teljesen kihagytuk, ahová máskor beülünk kólát és vaníliás karikát enni (kb.30éve nagyjából ezt kapjuk), ott most a kertben beszélgettünk csak, unokatesómhoz pedig csak beköszöntünk. Szomorú volt ez, bár inkább akkor esett le mindez, mikor hazaértünk és olyan..... hiányérzetem volt. 

Holnap dolgozom, de lesz még jövő héten szabi is, ha már őszi szünet! 

Ja és váratlanul visszatért a nyestünk múlt éjjel.  Olyan bulit csapott   a padláson fél 4 körül, hogy ihaj. Keressük, honnan rendeljünk élő csapdát, talán egy kis fürjtojással még idejekorán befogjuk, mielőtt kárt okoz.... De most hirtelen azzal is beérném, ha hagyna aludni.