Dió 50 pontban

1) Siómenti-Mayerházi a böcsületes neve, keresztneve Joker, a J alom tagja, mi magyarosítottunk Dióra. Valamennyi lánytestvére Németországban él és jól beszél mára németül. Réka olykor irigykedik rájuk emiatt.
2) Siófokon született, Aranyvadász Parázs a faterja, bár nem hinném, hogy valaha is találkoztak.
3) Ő volt a legkisebb, de a legmélyebb mellkasú, legfürgébb és legcukibb. Őt választottuk.
4) Február 17. a szülinapja. Érkezése 2018 legszebb eseménye volt, túl a felújítások borzalmain és eufóriáin (ebből volt kevesebb)

5) Nem biztos, hogy tudja, hogy ő egy kutya. Legalábbis vannak helyzetek, amik erre utalnak.
6) Első játéka egy locsolórózsa volt, első kuckója egy hatalmas fonott kosár. Nagyjából 3 hétig lakta.
7) Ragaszkodik hozzá, hogy a kanapén aludjon, pihenjen, nem a „talaj szintjén” bármilyen csilli-villi kosárban. Próbáltuk lezavarni. elküldeni, de rendíthetetlen volt. Akkor is, amikor ezért kapott a fenekére. Van egyfajta nézése, amit ha bevág, tudom, hogy nem fogok győzni. Szerintem ő is tudja.
8) Amióta nálunk él (11 hetes kora óta), a cuki kis díszpárnáim a nappaliban csak akkor másznak le a szekrény tetejéről, ha vendég jön vagy buli rendezünk. De már buli közben egyik a másik után visszarepül.
9) A buksiján a legpuhább a szőre, de én minden porcikáját imádom. Egyszerűen rajongok érte, ahogy van. Az orrát, a füleit, a hosszú lábát, a vizslaszagú mancsait és sorolhatnám.
10) Hátrányos tulajdonsága, hogy nagyon válogatós. Eddig próbáltuk etetni Royal Canin-nal (azt kapott a tenyésztőnél), Joserával és Platinummal is, de egyiket sem eszi meg, csak az éhhalál szélén. Most Aldis vizslásat vettem neki mérgemben, na azzal szabályszerűen kergetni lehet. Ki a világból.
11) Korábbi kutyámmal ellentétben, Dió anyuéknál is bemehet a lakásba és nem csak hébe-hóba. Anyu szerint Molly-m forog a sírjában….Nem értem, miért. Hideg téli éjszakákon Molly is jókat durmolt a fotelban, majd egy órával később kikéreckedett őspánielsége a hóba….Egész másfajta kutya volt, más temperamentum. Nem vagyok hozzá hűtlen, ez egy másik fejezet, másik szerelem.
12) Szereti a nyers répát, de főve nem eszi meg. Péppé szétnyomva sem. Hát jó.
13) Általában reggelire kap egy kiskonzerv nedves tápot, amit megeszik, vacsorára zöldséggel főtt csirkeaprólékot fogyaszd, de a zöldséget eléggé mellőzi.
14) Talán éppen ezért, a súlya elég pehelykés, mindig aggódom, hogy csak hízna már még.
15) Tibi nyugodt, szerinte másfél-2 éves kora után jobb lesz az étvágya.
16) Igen, nem csak a családra, a kutyára is főznöm kell, jól látjátok. Így jártam.
17) Folyton felugrál örömében, erről még nem tudtuk leszoktatni. Próbáltunk rálépni finoman a hátsó lábára, de nem szoktuk eltalálni. Túl fürge.
18) A csonttól behány. Jó kis kutya, nem?
19) Evés után felpörög. Ennek nem mindig örülünk.
20) Nagyon szeret kunyizni, amit mi eszünk, az csak csodálatos lehet. A tükörtojást nem eszi meg a táljából, csak ha mi adunk a sajátunkból.
21) Csokoládét és xillitet nem ehet még véletlenül sem, mert mérgezők a kutyákra nézve.
22) Kedvenc elfoglaltsága a séta a Zagyvaparton vagy a Tiszánál. Akkor látom igazán boldognak.
23) Megugatja az idegent a kapu előtt, de csatakosra nyalogatja a kapun belül.

24) Az éjszakai helye a mi szobánkban van, egy régi fotelben, ami sok-sok pléddel és takaróval van felvirágozva. Az utóbbi hónapokban már nem szokott a gyerekekkel aludni. Olykor éjjel arra ébredek, hogy megbök az orrával, olyankor megsimogatom és a helyére küldöm. Szót szokott fogadni.
25) Ha vécére kell mennie ki a kertbe, akkor meg szokta zörgetni a zárban a kulcsot. Visszafelé finoman kaparja az ajtót…
26) Ajtónyitáskor (ő kinn, mi benn) megvárja a „gyere” vezényszót, addig nem moccan.
27) A vizslások úgy tartják, a vizsla nem kutya, hanem vizsla. Pontosan tudom, mire gondolnak. Ő több mint egy kutya.
28) A falkavezér Tibi, de nekem is szót fogad nagyjából. A gyerekeknek persze nem.
29) Amíg kisebb volt, imádta a gyerekeket, mindig velük akart játszani. Ma már ez nem így van, sokkal inkább szeret a mi közelünkben lenni, tehát ha a gyerekek fenn játszanak a szobájukban és mi lenn nézzük a tévét, akkor a kanapén horkol a kutya.
30) Színe sötétbarna, csodaszép, mint minden rajta
31) Mindig a kerítéshez vagy azon kívül pisil.
32) 8-9 hónapos kora óta emeli a lábát a pisiléskor, mint a kanok. A nagy kanok.
33) Csodásan „állja a vadat”, vele tényleg élmény sétálni menni, mert annyit lehet rajta és benne gyönyörködni.
34) Ivartalanítását nem tervezzük
35) Én szeretnék egy másik vizslát is, de még nincs itt az ideje. Egyelőre azonban három gyerek is elég...
36) Mindig mindenhol ott akar lenni és mindig mindenről tudni akar. Ha rendet rakok pl. a konyhaszekrényben, befekszik a szekrény és közém. Ha idegen helyre megyünk és neki nem jut szék, felkéreckedik az ölünkbe. Olyan nincs, hogy a puszta földre lefekszik.
37) Volt már beteg párszor, két fülgyulladás és egy kennel köhögés van a kontóján, ebből egyiket valószínűleg az állatorvosnál kapta el, amikor oltást kapott.
38) Szívférgesség ellen védőintézkedéseket megtettük, bár nem kinti kutya, vagyis nem csípi több ezer szúnyog, per nyár
39) Amikor hazaértünk, az előszoba ablakban figyel
40) Akkor a legboldogabb, ha mindenki otthon tartózkodik
41) Tibivel 24 órás szimbiózisban élnek, szinte
42) Szereti a napirendet. Fél nyolckor ébred, kimegy pisilni, visszajön, végignézi, ahogy készülődünk és távozunk, közben megreggelizik. Általában 11-ig alszik. Két óra körül már tudja, hogy hamarosan jön haza Réka, fél –kor én, majd Zalán. Ilyenkor nagyon aktív. Este fél 10 körül magától elteszi magát holnapra.
43) Nagyjából 2 hetente fürdik.
44) Szerintem nincs kutya szaga a lakásban. Legalábbis amikor hazaérek, csak otthon szagot érzek, semmi mást. A nappaliban a plédeket sűrűn mossuk.
45) Mindig ott szeret lenni, ahol mi vagyunk, hiába süt 100 ágra kinn a nap és csicseregnek a madarak, ha mi nem megyünk ki a kertbe, hát ő sem…
46) Foresto nagyörvet fog kapni kullancs és szúnyog ellen
47) Ha nagyon jól érzi magát, jellegzetes vizsla pózban alszik – négy lába az égnek mered, fejét oldalra csapja a testéhez közel.
48) Van, hogy alszik, van, hogy csak stand-by üzemmódban van. Ilyenkor minden hűtőnyitás és kimondott vezényszó felvillanyozza
49) Sok szót tud magyarul, pl SÉTA, CICA, KERESD, ÜL, FEKSZIK, MARAD, TIÉD, OTT SZALAD. Kedvence természetesen a séta.
50) Már nem is emlékszünk, milyen volt nélküle az életünk. Vizslások vagyunk, és élvezzük.

Az egy éves Dió

Lesz még egy bejegyzésem Dióról, hogy milyen

Dió és Kabát

Dió nagyon szeret a Zagyva partján szaladgálni. Ez az egyetlen hely a városban, ahol szabadon szaladgálhat és senkit nem zavar. Már a Lidl parkolóban el szoktam engedni és ő kötelességtudóan átkocog a füves területre és megvárja, hogy kikászálódjunk az autóból és pórázt ragadjunk. 

Onnan átbattyogunk a gáton túlra, ahol már ott csörgedezik a Zagyva. (Hol fenn a gáton baktatunk, hol lenn, de általában lenn is és fenn is. Ha a Nefag irányában elsétálunk, bő két órát is tudunk kóborolni, ami Diónak meg sem kottyan, de a gyerekek már nyöszörögnek, hogy leszakad a lábuk. Még szokniuk kell, a télen eltunyultak.  

SZaladgálhat a bogáncsosban, a Zagyva partján, akár bele is gázolhat, fel a dobra, fel a gátra, le a folyópartra. Dió vizslamód poroszkál előttünk, jobbról balra, majd balról jobbra cikázik, közben folyton keres és kutat, orra a fűben. 

Megérkeztünk 

Az ott Kabát és a gazdája. Amikor kiszúrta Diót, lehasalt. Még a fejét is a fűre tette. 

Dió ellenben, mint lelkes, fiatal kan, rögtön elkezdte  becserkészni. Olyankor jellegzetesen kocoogni kezd, mint egy vadászó, még nem begyorsuló gepárd. Ilyen mozdulatsorral embereket is célba vesz, de akkor le szoktuk állítani. Még nem vadászott le senkit. Valószínűleg alaposan összecsókolgatná a vadidegent is, egész magasra fel tud szökkenni, meglepően magasra....

A szabad játék Kabáttal,a "drótos" cimborával testközelben

Nem túl előnyös fotó Kabátról, de az egyik kedvencem

Játék közben - Amikor Kabát szalad el egy fadarabbal, Dió vadul kergette és igyekezett megszerezni a kincset. Ha fordult a kocka és Dió iramodott el egy fadarabbal, Kabát csak ugatta felháborodottan és követelte, hogy adja neki oda Dió. Pasik és nők...másmilyenek a kutyáknál is. 

Dió felméri a terepet

Játék, játék játék :) 

Szépségem.....

Kedvencem, a péntek.....délután

Reggel, ahogy sétáltam a munkahelyemre, láttam egy „SANTA” feliratú postaládát. Megmosolyogtam. Nahát, szóval itt bújkál a Mikulás két Mikulás között.....Sajna nem, szinte azonnal ráébredtem, hogy igazából "SÁNTA" volt odafestve, klassz piros kerítésfestékkel.... Inkább csak az volt, hogy nagyon péntek volt….

Tegnap este megint lenyomtunk egy tanulásmaratont. Réka a tavaszi szövegével kínlódott, állítom, fél óra alatt megtanulhatná, de még 2 óra múlva is üveges szemekkel bámult a világba….Közben Zalán hat órakor került elő az apja irodájából, miután 5 után tipegtek haza a rajziskolából. Mivel ma matek felmérő, hát gyorsan átvettük az alapműveleteket, de megy neki, ügyes. Aztán német szavakat tanultunk, amiből ugyan kedden írnak, de olyan sok, hogy nem akartam a hétvégére hagyni. Átvettük, mi az, ami már megy. Aztán kiderült, hogy amit németből kell megtanulni- szöveg - az nincs meg , mármint a lap, szóval gyors kontakt M. anyukájának, aki fél órán belül küldte is, amit kell. Aztán nyelvtanból volt másolni való, majd olvasás - egy olvasmány. Ekkor hirtelen 8 óra lett. Nem őrület? De még nincs vége. 

Réka még mindig a tavaszos szöveggel viaskodott, de végül felmondta fél kilenckor. Ez ment volna 2 órával korábban is, nem tudom, mikor jön erre rá. Valahogy meg kell tanítanom tanulni, de hogy? Ekkor eszébe jutott, hogy neki természetismeret versenyre projekt van, rajz és teszt. Én azt hittem, az már készen van régen, de kiderült, hogy nem. Google segítségével végül minden válasz a helyére került, a rajzot meg leadjuk hétfőn, gondoltam én, majd ma reggel láttam, hogy március 10 a határidő….Na mindegy, nem a legütősebb rajzot adjuk le szerintem, mert az csak vázlatosan van kész, de mindegy. Hátha így is elég az országosra, tavaly megakadtunk a megyeinél, egy hajszál hiányzott. 

Péntek este
Rékával kitakarítottuk a szobáját. Lassan ideje lenne, hogy a saját szobáját ő tartsa rendben teljesen. Eléggé unta a banánt, de nem volt választása, addig nem engedtem a lovas játékéhoz. Úgyhogy összeszorított fogakkal "segített" pakolni, port törölni. Nagyon helyes kis szobája van, majd ha nyáron ki lesz festve, mert az nincs, akkor fotókat is teszek. Főleg, ha az új bútorai is a helyükre kerülnek. 

Tibi talizott a cimborájával egy pizza erejéig a belvárosban, Zalán is csatlakozott hozzá, így pasis-csajos este volt külön-külön párokban. Tévéztünk, pihiztünk, a kutyát próbáltuk lefoglalni, aki alól mindig kicsúszik a talaj, ha elmegy itthonról a Falkavezér. Nem találja a helyét, ötpercenként kikéreckedik és minden neszre azt gondolja, a Alfa hazatért....Egy idő után elég idegesítő tud lenni. MIndegy, azért imádom. 

Tibi egy ünnepi, Nőnapi gyros tállal jött haza a helyi görögtől, és mint mindig, most is úgy, hogy más vacsoráztunk. Azért jól esett így is ám! Délután már befaltuk az ünnepi, nőnapi sütit, úgyhogy minden adott, hogy jövő héten most már tényleg elkezdjem a tavaszi diétámat. 

Szombaton nagytakarítást tartottunk az emeleten, Réka szobája már kész volt, így jött Zaláné és a mi hálórészünk. Ágyneműt is cseréltünk, így nagyon klassz, tiszta a lakás. Persze ilyenkor senki nem jön hozzánk vendégségbe, senki nem ugrik be két puszira, senki nem tér be beszélgetni...az mindig olyankor van, amikor a kutya a tálja mellé eszik a konyhában, áll a nappaliban a vasalódeszka, alatta ott a kosár, a konyhában nincs patikatisztaság, az ablak alatt meg nyitva a szárító, az összes asztal pedig hemzseg a tanszerektől,  játékoktól, csokispapírtól és csomagolóanyagtól, szeméttől.... Na mindegy.
A lényeg, hogy vasárnap reggel szupercsodás volt felébredni a csupa napfény, valószínűtlenül rendes emeleten.

Szombaton volt még szokásos bevásárlás és egy hatalmas séta a Zagyva partján a kutyával. Terveztem, hogy veszek magamnak pár nadrágot, ami végül elmaradt, a séta és a bevásárlások után már nem volt kedvem. Nem is baj, hátha pár hét alatt fogyok pár kilócskát és akkor nem kapok sokkot a kegyetlen öltözőfülkék tükrétől...vagy inkább attól, amit abban látok. Akkorát legalábbis.

Vasárnap tanultunk Zalánnal a matek TZ-re, de nem volt valami nagy formában. Később németeztünk, majd elrobogtak Tibivel fodrászhoz, úgyhogy jött Réka és az ő leckéi. Én igazából a németre koncentráltam, a többi kevésbé érdekel, abból viszont TZ-t írnak holnaphoz egy hétre és nem akarom az előttem álló hosszú hétvégét a németnek szentelni, végre pihenni akarok (és biciklit nézegetni - mondtam ugye, hogy venni készülök egyet??). A német tz mindig olyan megfoghatatlan, tág fogalom, úgyhogy átnéztük ezt is meg azt is....Réka szerintem bámulatosan ügyes, úgy irigylem az eszét, olyan jó lenne tudni, hogy mi lesz belőle, milyen irányba mozdul ez az érdeklődése. 

Nekem fura, hogy szereti a németet és idegen neki, macerás és nehéz az angol, mert egyáltalán nem így van, (mármint nem nehéz és nem macerás) csak heti több óra kellene neki és egy jó tanár....Majd hetedikben nyomják élesben az angolt is, addig csak szakkör, de veszélyes szakkör, mert attól tanulni kell, hogy jegyeket nem kapnak, különben hetedikben kellemetlen jegyeket szereznek. Persze a németen van a hangsúly és már látom előre, hogy az idei tanév az utolsó, amikor sokat tudnék neki segíteni,  ha valamit nem értene, hatodikra elveszítem a varázsomat. 

Ja, más. Pénteken szólt a fuvolatanár, hogy szerzett nekünk cserehangszert, most kapott a zenesuli vadiúj fuvolákat.  Mivel a miénk állításra szorul és még nem voltunk képesek december óta felvinni Pestre, valahová az Operaházzal szembe kellene, egy zeneboltba, hát ő lépett és lesz jó fuvolája Rékának. Először nem is értettem az egészet, mert ott tartottam, hogy a fuvola helyrejött és kellő hőmérsékleten jól szól, Réka nekem nem panaszkodott....az igaz, hogy nem hallottam mostanában gyakorolni. Szóval lesz egy utunk Pestre a fuvolát beállítani. Ami jó, mert akkor annyi erővel igazán beugorhatnánk az IKEÁba is, elhozhatnánk pár bútort, amit kinéztem magunknak, Rékának....de persze még nem lehet, a következő projekt az ablak március végén, az pont elég drága lesz és ugye még kerékpárt is szeretnék...szóval lehet, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, de egészen biztosan nem május előtt...

Holnap hétfő, matek TZ Zalánnak. Pénteken írtak tájékoztatót, alapműveletek csak, más nem, és mindenkinek ötös lett. Én nem tudom, milyen osztály ez, ahol mindenki ötöst ír, de elég kellemetlen. :) Rékáéknál sokkal színesebb a kép, ennyire nem "eminensek" de valahogy annyira szeretni valóak, olyan jó kis összeszokott cuki banda, hogy biztos nehéz lesz a búcsú nyolcadikban, még ha harmada banda várhatóan egy gimibe is megy majd tovább. Na nem mintha ezen kellene picsogni, mert még elég sok van addig hátra, csak eszembe jutott. Mert amúgy ritka az igazán jó osztályközösség, még ők is megbolondulhatnak hetedikre, amikor elönti őket a kamaszkor, ki tudja....

Megint más.

Az iskolánk idén 150 éves, ezért idén minden ekörül az ünnep körül forog, az alapítványi báltól kezdve a farsangon át, a májusi gáláig minden. A gyerekek sűrűn hoznak haza mindenféle történeteket, legendákat a suliról, egyik izgalmasabb, mint a másik. Valamikor apu ebbe a suliba járt "négy polgáriba", de sajnos erről már nem tud nekünk mesélni, nem is volt arra alkalmunk, hogy a sulit belülről megmutassuk neki. Nagy kár, mert biztos tudott volna érdekességeket mesélni illetve neki is élmény lehetett volna, de ez ügyben már nem tehetünk semmit sajnos.... 

Réka múltkor azt mesélte, hogy a suli alatt pince van, ha a földszinti tantermekben nagyon ugrálnak, hallani, hogy üreg van a termek alatt. Az is mesélte, hogy a világháborúk idején kórházként működött az iskola és sok ember meghalt itt, állítólag csontvázak is maradtak a pincében, úgyhogy a pincét bebetonozták, hogy így  szüntessék azt meg. Gondolom előtte kihozhatták onnan a csontvázakat, de a gyerekek ezt tagadják. Réka egyszer azzal a történettel jött haza, hogy a padlástérben szellemek járnak, szintén a háborúban megsérült, a suli épületében meghalt katonák kísértetei. Ezt Halloween-kor különösen nagyon szeretik emlegetni. Valamikor régen kétszer akkora tantermek voltak, mint most, mert 50 fősek voltak az osztályok és ahol most Zalánék terme van, valamikor az étkező volt. A mellette levő mini terem pedig egy ablakkal volt ettől a teremtől elválasztva és ott lehetett befizetni az ebédet. Most az ebédet egy egészen másik épületben fogyasztják a gyerekek, ami azért jó, mert a suliban olyan "okos" illat van (mondják a gyerekek, este 6 után inkább fertőtlenítő, tiszta illat) és nem lisztes főzelékillat vagy zsírszag. Ez igaz. 

Még megvagyok

Múlt hétről

Szerda van. Tök olyan, mintha csütörtök lenne. De még nincs. Azt álmodtam, hogy a főnököm leültetett az irodájában, azzal, hogy ők megbeszélték a feleségével és a továbbiakban nem kívánnak alkalmazni engem. Mert a felesége azt mondta….Nem volt gyomorgörcs vagy verítékben fetrengés, csak a puszta tények ….Vannak álmok, amiből tök jó felébredni, úgyhogy ne becsüljük alá a rossz álmokat!

Zalánhoz jobb nem szólni reggelente, ez most is így volt. Ilyenkor számára nincsenek alapelvek és morál sem, gond nélkül eltörölné az összes általános iskolát, soha nem nézne vissza. Kezébe nyomtam egy pohár gyümölcslevet, de nem ízlett neki, sőt, be akart tőle hányni. Császárzsömlét megkentem sajtkrémmel, paprikás szalámival, azt mondta, fúj, sajtkrém! Készítenem kellett neki egy másik szendvicset, csak szalámival. Kissé el van kényeztetve. Egyszer láttam egy dokumentumfilmet egy mélyszegény családról, ahol minden reggel margarinos kenyér sima teával a reggeli….

Réka sem pattan ki soha az ágyból üdén és frissen, legalábbis nem hétköznap. Sokszoros felszólításomat, hogy este pakoljon be a táskába figyelmen kívül hagyja, így sokszor negyed nyolckor még szaladgál fel és alá és rikácsol, hogy hol van a töri füzete?? Hát fogalmam sincs, de ha nagyon őszinte akarok lenni, nem is érdekel.

Csütörtökön lemondtam Réka ebédjét. A nőci fel volt háborodva (az ebédlemondós), hogy ezt hogy gondolom, írásban kellene. Aztán megenyhült, amikor annyit mondtam, hogy jó, már küldöm is az email-t neki. Pénteken először evett otthon Réci és tök boldog volt ettől. Hát már megérte, a többit meg majd megoldom. Borsófőzelék volt rántott csirkével. Órák után haza ballagott, megevett egy doboznyit (egy adagot), majd visszatipegett a Rajziskolába a suliba. Ötkor tért újra haza. Jó, hogy már ilyen önállóan közlekedik, ami nem nehéz, mert tényleg 2 sarokra lakunk a sulitól, 5 perc gyalog….

Múlt héten üzemorvosin is voltunk a céges bandával. Már múlt csütörtökön beharangozták az ügyvezetők, amitől rögtön megfájdult a fejem és aggódni kezdtem, hogy vajon jó e a vérnyomásom?? Van egy kis orvosfóbiám hipochondriával keverve….A doki egy orosz repülőorvos, amitől rögtön űrhajós tanoncnak érzem magam, és alkalmatlannak mindenre, pedig kedves amúgy. Mindenkit tegez, mindegy hány éves. Végül minden rendben volt és már fél négy körül mehettem haza, végeztem, szóval üdítően korán otthon találtam magam. Átnéztük Rékával a törit, mert szerdán írtak, azóta kiosztották. Voltak benne érdekes dolgok. A tanárnő nem fogadta el a provincia definicióját, a tankönyvből idézettet, illetve kérte latinul az „oszd meg és uralkodj” jelszót, plusz valami ajtóból szavazó nem tommit, amiről szó sincs a könyvben, de még az órai jegyzetben sem. Hogy miért nem azt kéri számon, ami a tankönyvben van plusz órán leírják, nem tudom. Mivel Réka hiányzott, így nehezített a helyzet.
Szombaton csaptunk egy alapos nagytakarítást a földszinten, olyan jó volt, hogy illatos, tiszta volt minden és ragyogó rend. Most mondanám, hogy ilyen alapos, teljes takarításra sűrűbben lenne szükség, ha nem lenne überciki. Ebéd után elvittük az ebet a Zagyvához futni egyet. Ott találkoztunk egy drótos cimborával, Kabáttal és a két kutya nagyon jót játszott, szaladgált. Általában feszeng a kocsiban Dió, nem találja a helyét, mert ahhoz van szokva, hogy ugyanolyan ülőhelye van mindenütt, mint az embereknek és ez csak az autóban nincs így…de úgy elfáradt negyed órára, hogy most lefeküdt a lábamhoz és hagyta, hogy simogassam.

Este alapítványi bálban voltunk a suliban. Jól szórakoztunk, Marót Viki és bandája volt a sztárvendég, finom volt a vacsora, nagyon teleettük magunkat, már a tortára (4 féle volt) rá sem bírtam nézni. Tibi gesztenyéset kért, abból csíptem egy falatot az íze kedvéért. Jókat vihorásztunk, könnyesre nevettük magunkat. Kezdetben voltak aggodalmaim, mert az ofő mellé ültettek, laza volt és a férje nagyon jófej. Végül fél kettőre értünk haza. Réka virrasztott a kanapén, gyorsan az ágyamba vettük, mire azonnal elaludt.

Vasárnap bevásároltunk, elvittük a kutyát újfent sétálni, tanultunk és ennyi volt a hétvégének. Még mindig nem jártunk a Munkácsy kiállításon, pedig mindig készülünk. Rékáék mennek az osztállyal március végén, mi majd kettesben beosonunk, Zalánt nem hinném, hogy érdekli, persze, ha szeretne, jöhet ő is.
Ennyi volt, minden hétvége egy villanás csupán…

A héten vannak kisebb zökkenők a tanulással, de semmi új igazából. Réka nyűgös, mert egyedül tanulni nem tud/akar, szóval a régi nóta. Tegnap hazaballagott egy négyes német felmérővel – birtokos névmások ragozása. Persze ötös lett volna, ha egyeztet egyes és többesszámot, odafigyel, nem érdekes. Egyébként nagyon szép jegyei vannak, ötöstenger…nem lehet rá panaszom. Mondta is az ofő a bálon. Igazából nincs is. Csak ha róla van szó, olyan maximalista leszek, mert tudom, hogy félgőzzel csinál mindent. De nem baj, nehogy nekem kiégjen hetedig-nyolcadikra, amikor már készülnek ezerrel a felvételire, nyelvvizsgákra.

Zalán ügyében rosszabb a helyzet, ő nagyon hullámzó és olykor kétségbeejtő eredményekkel ballag haza. Tegnap is felmerült a fejemben, hogy mit keresünk mi ebben az iskolában…..Nagy is a követelmény, a tanárait sem szeretem igazán. Nyilván maradni akar, úgyhogy maradunk, nem kérdés, csak én nem tudom megszokni ezeket az újfajta jegyeket….Matekból a legügyesebb, de ott is vannak kételyeim, hogy az ötöst meg tudja e tartani.

Persze akkor sem egyszerűbb sokkal, ha a gyerek eminens, mert akkor meg ott a dilemma, hogy mennyire nyomja az ember elit suliba, általános után, ha a legjobbak elitbe mennek, ahol nagy a nyomás és a stressz, a diákok mind válogatottak, nagyon ügyesek. De könnyebb onnan egyetemre bejutni, az ott végzett diákok mégiscsak ott végeztek, nem gyengébb iskolákban. Ugyanakkor én sem elitbe jártam, mégis élek és boldogultam, nem éreztem soha hátrányát. Hát szóval nem egyszerű. Még szerencse, hogy nem tartunk itt…..

Ez az első hét, hogy Réka otthon ebédel, 2 napja cigánypecsenyét eszik krumplipürével és borsólevessel, felváltva, bár volt egyszer sült krumpli is kolbásszal és milánói is, de azokból nem evett csak én vagy az apja. Ma rakottas lesz, ami úgy készül, hogy egy réteg zöldség, egy réteg krumpli, egy réteg hús, ez még egyszer, tetejére tejföl meg minden finomság. Ha szerencsém van, ezen is elnyammognak két napig. Van még egy csomó ötletem, de valahogy egyik sem konkrét, pl.
- paradicsomos káposzta – natúr szelet, sült csirke
- paradicsomszósz húsgombóccel
- zöldbab főzelék
- szárazbab főzelék – füstölt hússal
- tökfőzelék – pörkölt
- pörkölt tarhonyával
- halpaprikás túrós csusza
- hamburgerhúst készíteni 1kg húsból
- fasirtot összedobni – stefánia szeletet, az jó főzelékekhez
- brassóit mindig imádják

Majd kitalálom még, mi legyen jövő héten vagy éppen ezen a héten ezekből. Az a kis probléma van, hogy nem vagyok elég lelkes, sem a hétvégi főzőcskében, sem az előretervezésben.

Az biztos, hogy virsli mindig van otthon, biztos, ami sicher. És a pizzások telefonszámát is kívülről tudja Tibi.