50 gyakori mondatom

1) Hányszor mondjam még el? Eddig pusztán csak háromszáznegyvenöt ezerszer említettem.
2) Igen, villanyoltás. MOST!!!....
3) Mert a kiscica szőrös és nem borotválkozik.
4) Allig várom, hogy te főzz rám, hátha az az étel nem lesz érdekes ízű....
5) Nem érdekel ki kezdte! Beszéljétek meg!
6) Nem verekedtek, nincs verekedés, hékás!
7) Nem, Réka nem idióta. Nem, Zalán sem idióta.
8) KÉsz a házi? Hogyhogy nincs házi?
9) Ez van. Ezt forogta ki nekünk a kerék. 
10) Tudom, hogy tegnap is borsóleves volt a vacsora, képzeljétek, ahogy látom, holnap is az lesz.
11) Jó reggelt! Jó reggelt! Jóreggeeeelt!! Jóreggelt!!!!!!! 
12) Jól van na, értsétek úgy, ahogy kell! 
13) Anya nem ismer fel minden autómárkát, ezer bocs és anyamedve!
14) Légyszíves, csináld, ahogy kértem. Ahogy kértem!!!
15) Na most háromig számolok, egy...kettő....három!
16) Engem nem érdekel sem Marci, sem Feri, te annál inkább!
17) Szeretlek, imádlak, annyira szeretlek, mogyorós csokikááám!
18) Azonnal hagyd abba a hisztit! Megsüketülök!
19) A felnőttek, tudod, több fagyit tudnak megenni.
20) Lehet, hogy te utálod, én speciel szeretem.
21) Hidd el, én is annyi mindent szeretnék.
22) Hogy jutott eszedbe ilyesmi??? Ha ötször élnék sem ugrana be ilyen soha!
23) Persze, addig állj fél lábon!
24) Nem hinném, hogy egész nap semmi érdekes nem történt az oviban....
25) Apa? Apa dolgozik. 
26) A nagy dobozos Ferrero nem "egy kis nasi", nem veszek most olyat!
27) Már megint ki kotorászott a táskámban?
28) Tudom, szívem, de muszáj dolgoznom.
29) Több nap, mint nasi.
30) A gyümölcs is nasi.
31) Ha még egyszer így viselkedsz, az életben többet +nem viszlek magammal vásárolni.
32) Már megint cicanadrágban jöttél suliba?? Nemmegmondamhogy...
33) Mi lenne, ha ma a saját ágyadban aludnál?
34) Lehet, hogy apa megengedte, én nem engedem meg.
35) Be van pakolva a táskába? Nem? Akkor addig nincs mese.
36) Hát persze, hogy lesz estimese!
37) Hogyhogy nem fürdesz? Olyan nincs!
38) Nem. Én tolom a bevásárlókocsit. Nem játék az.
39) Mi az, hogy korán jöttem érted?
40) Háhá! Most biciklizni? Este 9-kor??
41) Mi az, hogy "he"? Ezt meg kitől tanultad?
42) Nem ihatsz sört. Ma sem.
43) Az ajtó becsukja magát szerinted? 
44) Ha így folytatjátok, nem lesz esti mese.
45) Nem játszanátok olyasmit, amihez nem kell artikulálatlanul ordítani?
46) Az az oviban maradt. Ne is álmodj róla, hogy visszafordulok érte.
47) A víz a legjobb innivaló.
48) Feltalálták a szalvétát, hallottad? 
49) Ugye nem törölöd a ruhádba a kezed!
50) Fésülködtél? Úgy értem, hogy ma. 

Ébresztő

Jelentem, lement az őszi szezon a cégnél. Meglepődtem, hogy nem igazán éreztem meg azt a marha nagy pörgést, ami pl. tavaly volt. Vagy akár tavasszal. Ennyivel ügyesebb lettem? Azt, mondjuk, kétlem. Az év végéig elvileg szép nyugodtan folynak majd az események, lesz idő utolérni magam, ellenőrizni ezt és azt, pótolni amazt. Remélem, nem fogom magam halálra unni....

Nem is írtam, múltkor megint fogorvosnál voltunk. Már több mint egy hete. Biztos nem írtam róla?? Minden rendben volt mindannyiunknál, még Réka fogacskái is rendben találtattak, pedig nem vagyok 100%-ban biztos, hogy kellő alapossággal síkál (Zalán dettó).....Zalán idén már harmadik alkalommal nem volt hajlandó még csak bele sem ülni a székbe...ráhagytuk, tudván, hogy józan paraszti szemmel nem látható semmi elváltozás a tejfogain. Picit azért nyösztettük, bíztattuk, de csak mélyebbre vonult vissza a csigaházába, kellett némi hatásszünet, mire újra megjelent a rendelőben, hiába kapta elő a doktornéni a Kinder csokis szatyrát. (Csoki nem volt benne, hanem annál több apró vacak-kacat).

Tegnap színházban járt a banda, Rékáék a szakadó esőben délelőtt, Zalánék, urasan, busszal megközelítvén a színháztermet az Agórában (könnyű annak, aki ingyen utazik), délután. Őt nem tudtam meggyőzni, hogy ebéd UTÁN ültek be Hamupipőkét nézni, szerinte az ebéd előtt volt...hiába értek vissza fél négyre, azaz pont uzsonnára. Tetszett nekik a darab, nem annyira, mint a Szigligetis Óz, de emlegették este, fel-felbukkant a darab, mint témakör.

Még egyetlen nap, a csütörtök és kitör az őszi szünet. Én nagyon örülök neki. Reggelente legalább fél órával tovább alhatok, délután sem kell rohannom sehová. Szóval egy pici őszi szünet nekem is jut azért az egészből, annak ellenére, hogy ma reggel Réka keményen elmarasztalt, amiért én nem leszek jövő héten szabin. Hát milyen szép is lenne! Ha rajtam múlna, legalább 5 nap különszabi járna, per gyerkőc, de a 10 sem lenne kihasználatlan.

Rékát beírattam az őszi szünetben kedden-szerdán a Borka Alkotóházba. Amikor felhívtam őket, még pontos tematika vagy részletes program nem volt, lehet, azóta sincs, de a technikák széles tárháza rendelkezésükre fog állni. Szerintem Réka jól fogja magát érezni. Ha Zalánnak kedve van, valamelyik napon csatlakozhat hozzá. Zalán szerdán délelőtt hivatalos lesz E.-hez a nevtanba illetve délután foci edzés. Más különösebbet nem terveztem az őszi szünetre. Tanulást sem, olvasni persze mindig arany és a matek versenyfeladatokat is lehetne böngészni...

Nagyon szép őszi idő van, azok a színek, azok a fények!

Azt terveztem, hogy délután sajtos rudat sütünk Rékámmal, ha átnéztük a német szavakat (holnap megint dolgozatot írnak). A szerda mindig csajos nap. Remélem, ki tudjuk használni. Nahát, micsoda izgalmas egy bejegyzést kanyarítottam! Ébresztőőőő! :)

 

 

Fogadó

Van abban valami gyomorszáj szorító, amikor az ember arra kezdi hegyezni a fülét, hogy október 23-án este az egyik csatorna műsorra tűzi az Aranyhaj, a nagy gubanc című mesefilmet főműsorkén...Nem mondom, hogy egy oratórium vagy rekviem jobb műsorszám lenne, de...hát na! SZERINTEM ízléstelen. 

Lényegre térvén:

Mire jó egy fogadóóra? Nekem elsősorban arra, hogy végre találkozzam a tantónénikkel és mindenféle zavaró körülmény nélkül váltsak velük 10 perc elejéig néhány mondatot. Még mindig szeretem a tantónéniket és hálás vagyok azért, amiért őket választotta a lányának A. igazgató   nekünk a Jóisten. Mindent észre vesznek, szelídek és türelmesek, napról napra jobban ismerik Rékát és szeretik őt. Na jó, őt egyébként könnyű szeretni. Megbízom bennük, szerintem sem túl sokat, sem túl keveset nem követelnek, nincsen elképesztő mennyiségű házifeladatok és túlzott szigor sem. Tele vannak viszont ötlettel és a programok széles választékával. 

É. (magyar+tesiért felelős tantónéni) azzal fogadott, ahogy helyet foglaltam vele szemben, hogy nosza válasszam ki a fotózáson készült képek közül, melyiket szeretném a csoportképek és osztálykép tekintetében. Ez könnyű volt. Amelyiken hozzávetőlegesen a lencsébe néz Réka és nem fintorog....

Utána rögtön azzal folytatta, hogy igazából sok újdonságot Rékáról nem tud mondani, minden a lehető legnagyobb rendben. Egyetlen aktuális és friss "probléma" merült fel az utóbbi napokban. Tudniillik, túlságosan összemelegedett padtársával O.val, beszélgetnek órán.Hirtelen világossá vált, hogy mindaz az infó, amit Réka nekem elpletykál O.-val kapcsolatban talán nem olyasmi, amit szünetben derítenek ki egymásról. Mindez nem gond Rékának, mert ő bármikor vissza tud kapcsolódni az órába, de nem annyira kedvező O.-nak....szóval már meg lettek intve, lentebb is vették őket a magatartás táblin.....és ha mindez nem orvosság, szét lesznek ültetve.

Réka egyébként az osztály lelke (vagy legalábbis az egyik), mindent tud, lehet rá számítani és vág az esze, mint a borotva. Olyan felsőfokok röpködtek a levegőben, hogy alig győztem befogadni őket. Felmerült a dráma szakkör témája, amire É. nagyon szeretné Rékát is bevonni, de úszósként erre nincs lehetőség. Viszont ami fontosabb, a magyar tg (nem terhesség gondozás, hanem tehetség, hehe) na, az szerdán van, oda mindenképpen várja és jár is. 

Szóba kerültek versenyek, szavalóverseny, Bendegúz, NyelvÉsz....mindegyiken ott a Réka helye. A TG gyakorlatilag erről szól, a felkészülésről az alap magyar meg sem kottyan Rékának. Sőt, elhangzott, hogy a tagozatos dolgozat sem lesz kihívás neki, ki fogja rázni a kisujjából, amin mások görcsölnek.  É. azzal fejezte be, hogy örüljek neki, hogy ilyen gyerekem van....mert mindenből toppon van, nem tud említeni olyan területet, ami gyakorlást vagy ráerősítést igényelne. 

Kibeszélvén magukat átültem az osztályfőnökhöz, aki mindig egy kicsit más fényben vetíti meg Rékát, mint ahogyan én ismerem. Hogy mennyire törekvő, ambíciózus, szereti azokat a feladatokat, amelyet elgondolkodtatóak, csavaros gondolkodást követelnek meg. Maximalista, mennyire elkeseredik, ha valami nem úgy sikerül....habár ilyen nagyon kevés van, mert amibe csak belefog, abban ügyes. Az ofő szerint (matek vonalas) a matematika és a rajz az, ami az ő útja, ezekben kiemelkedő. Erősödik tehát a reálos vonal, magam is látom, hogy bár egyformán teljesít matekból és magyarból, azért jóval szívesebben matekozik, mint magyarozik....

Az orrom alá tolt egy szép sárga papírost, melyen két matek verseny neve szerepelt és megkért, hogy írjam fel rá Réka nevét, legyek olyan aranyos.  É.-hoz hasonlóan úgy vélte, hogy nem kell visszafogni tánc, sakk szakkör vagy bármi más témájában, mert a tehetséges emberekék mindig sokoldalúak és játszi könnyedséggel elbírják a terhelést. Hagyjam, hogy csinálja, amihez csak kedve van. Nagyon kreatív, nagyon ott van minden feladatban lelkesedésben és kedvben, ott figyel benne a versenyszellem, úgyhogy hagy szárnyaljon. 

Annyi bizonyos, hogy Réka ritka módon szereti a sulit illetve ami ezzel jár, közösség, barátok, programok, feladatok, órák, stb.....Mindig azért imádkozom, hogy ez minél tovább így maradhasson. Mert addig lesz ő igazán boldog iskolás. 

Hát nem élmény nekem fogadó órára járni?  De, ez vitathatatlan. 

Nem tudok

 

Mármint vidám és könnyed bejegyzést írni. Válságban vagyok. Pénteken csúcsosodott ki az egész Zalán néhány húzásával, maga után rántva az én mélypontomat. Akkor azt hittem, én most csomagolok és elköltözöm egy lakatlan szigetre, ahol nincs más, mint csönd és sok-sok könyv. Na meg egy wellness szálloda, aki lesi minden óhajomat, ugyebár.  Persze nem mentem sehová, maradt a küzdelem is a kétségeimmel, hiányosságaimmal, a türelmem abszolút hiányával ,és következésképpen az önváddal, ami az egészben a legrosszabb. Aztán aludtam egyet, összebújva a két gyerkőccel, mert ők így kívánták és... valahogy jobb lett.

 

Szombat délelőtt lecseréltük a könyvkészletünket a könyvtárban, mert már sok újat a meglévők nem tudtak nyújtani a gyerekeknek. Zalán bevetette magát a gyerekkönyvtárban felvert sátorba és színét nem láttuk egyáltalán. Neki az a szokása, hogy a könyvböngészés büntetendő illetve végzetesen intim procedúra, úgyhogy azt nem lehet más gyerekekhez hasonlóan a kis asztaloknák folytatni, muszáj a sátor sötétjében lapozgatni a dínós könyveit....Valamint fennhangos hangoztatni, hogy ezt is MEGVESZEM, ANYA és azt is MEGVESZEM...hiába a kántálás, hogy itt biza maximum kölcsönözni lehet....

Réka leragadt egy lovas könyvnél (mi másnál), úgyhogy a könyvek nagy részét én magam válogattam ki. Felcsillant a szemem, mert több klassz könyvet is találtam, úgyhogy megint izgalmas estéknek nézünk elébe meseileg. Bele is fogtunk Berg Judit Lengemesék című kötetébe, tátott szájjal hallgatták a gyerekek. Zalán a végén hozzám vágta a könyvet, hogy UNALMAS, majd követelte, hogy azonnal olvassak még egy fejezetet, mert különben!! Ez mostanában jellemző Zalánra, csimbókokban lógó idegeimnek külön gyógyírt biztosítva...Türelemre tanít, értem én.  Ő is kapott külön mesét, lovagosat, boszorkányosat, úgy tűnt, tetszett neki.

 

Semmi különöset nem csináltunk, semmi extra helyen nem jártunk a hétvégén, leszámítva még a bevásárlást, valahogy én csak arra vágytam, hogy OTTHON legyünk. Négyesben. Vagy ha az nem ment, hát hármasban. Nekem általában a sütés és főzés terápia szokott lenni, olyankor sok minden a helyére kerül a fejemben, megérnek bennem döntések, letisztulnak helyzetek...talán ez most is így történt, mire a szombati ebéd elkészült desszertestül, némi késéssel, jobb bőrben éreztem magam megint. Valahogy tudni kell dolgokat elengedni, amire az embernek nincs ereje vagy ideje. Nem szabad stresszelni azon, hogy már megint mennyi mindenre nincs idő. És egyáltalán, csak fontos dolgokon szabad stresszelni, megtanulhatnám már. Megtanulom e valaha?

Ma fogadóóra Rékának a két tantónénivel külön-külön, ahogy szoktuk...Nagy meglepetésekre nem számítok és már a változó szorgalom sem érdekel, amióta magatartás-szorgalom és illem "tantárgyakból" is megkapta Réka  szeptemberre a JELES értékelést....Mivel két hármas is becsúszott két egymás követő héten elégg bajos matematikai alapon ebből még ötöst kihozni, de a tantónéniknek sikerült és ez a lényeg. Azóta jeles minden, apró hiányosságok be-becsúsznak, óhatatlanul. Réka nagyon furfangos, mert mindenre jelentkezik és mindent teljesít, amivel potya ötöst lehet szerezni. Múltkor heteken át pátyolgattuk a fűfej emberkéjét (az én egyik régi harisnyám feje bánta, némi virágföld és egy Réka maréknyi fűmag), de megérte, mert két ötöst is kapott érte, egyet környezetből, egyet pedig technikából. Máskor leckeírás helyett a Tappancs újságból barkácsol ezt és azt teljesen egyedül, hogy aztán bezsebelje rá az ötösöket. Jól is teszi, hiszen 20 pirospont nem feltétlenül gyűlik össze ennyire könnyen.

Zalánnal még nem fogtunk bele a logopédus által javasolt "nyelvgyakorlatokba", keresem azt az időpontot, ahová be tudnánk építeni a mindennapi rutinba. Nyilván ott a hétvége, mindkét napja és még hétköznap is 2 napot legalább be kell iktatni. Majd valahogy kiokoskodom, hogy lenne a legjobb. Holnap színházba mennek őfelségéék, nem is fognak aludni ebéd után, kíváncsi leszek, hogy bírja a gyűrődést, mert múlt héten, a nevtanos napomon még edzés előtt bealudt az autóban, félő volt, hogy a focinak is lőttek, végül aztán alkut kötöttek Apával és megint edzett egy jóízűt a drága daliám.

 

Még mindig E.

Csak néhány gondolat, ami úgy érezem bennem maradt a szerdai pszichológussal történt beszélgetésem óta.

E. a harmadik pszichológus, akit megkerestünk. Eddig valamennyien máshol próbálták megfogni a probléma gyökerét, de a legutóbbi kettő, T. és E. ötleteire tanácsaira nyitott vagyok. Ha nem így lenne nem is lenne érdemes folytatni az egészet illetve más szakember után néznék, ha nem lenne nekem egyébként E. szimpatikus. Hihetetlen fontos, hogy az adott szakemberrel legyen valamiféle közös hullámhossz. Hogy aztán ez nekünk kettőnknek, hármónknak mennyira van meg, fene tudja. Első x alkalommal nagyon jól el is beszélgettünk, azt hiszem, hogy most érint már (?) fájó pontokat is, ennek az egész történetnek a része, a mi életünk része is.

Úgy érzem teljesen nyitott vagyok előtte, gondolkodtam is, hogy lehet, túlságosan, mert mindig azt mondom ki, ami a legelőször eszembe jut, nem mérlegelek vagy gondolom át a válaszom. Szerintem ezt így érdemes csinálni. Akkor is, ha esetleg hülyeségeket bökök ki. Könnyű tehát rám úgymond lecsapni. Azt is elmondtam neki, valamely kérdésére reagálva, hogy az biztos, hogy az időhiányt soha nem fogom tudni megemészteni vagy elfogadni.  Akkor sem, ha azt gondolom, hogy ezen már túl vagyok. Ezen nem lehet. Működnek a hétköznapok úgy, ahogy működnek, gördülékenyen és vidáman, hogy aztán egy nap, amikor Tibi már 5 órakor otthon találtatik, rádöbbenjek, mennyire nagyon hiányzik is ő a mindennapjainkból. Mi mindent veszíthetünk mi is, a gyerekek is. De megint az a gondolatmenet vége, oda kell visszakanyarodni, hogy ahogy Tibi személyisége, ahogy a gyerekekhez hozzááll (én vagyok a jóval szigorúbb ugyebár), ez is fix dolog, olyan, mint egy beton fal, azt aztán nem lehet arrébb emelne egy centit sem. Persze, gondolom mindezt én, és ezzel veszem el tőle a fejlődés lehetőségét, szóval áááááh...

 

Hogy ő mennyire jó apa vagy nem jó apa. Nem igazán ez áll E. fókuszában, sokkal inkább az, hogy egy fiúgyermek egészséges lelki fejlődéséhez milyen apa figura szükséges és hogy ettől Tibi mennyire messze vagy nem messze áll. Valamikor a nyáron már kifejtette E., hogy a nevelésben egy véleményen kell lennünk, nekünk szülőknek, ha pl. én azt mondom, hogy 9 óra és a lefektetett kisded kopogtat a nappali ajtaján, egy emberként az legyen a véleményünk, a hangoztatott, hogy vissza kell bújnia az ágyba. Ez általában nálunk nem így van. A következetes és határozott apa figuráról már nem is beszélek, megtettem korábban, van némi hiányosság ezen a téren.

 

Nyilván bennem sem kerek minden lelkileg. Sokszor úgy érzem azt, hogy a nyomás rajtam, a minden irányból érkező, alig elviselhető. Apu halála kapcsán pedig végképp az fogalmazódik meg bennem újra és újra, hogy kerekségre nincs már soha többé esély. Valahogy megnyugvást talál az ember, próbálja feldolgozni, mondogatja magának, hogy mégsem 45 évesen esett össze egy infarktusban, hanem súlyos betegség után, viszonylag rövid szenvedés után blablabla...Persze mindez mit sem ér, ha az ölelése, a lénye nincs és a hiánya pótolhatatlan, főleg anyám számára. Amikor májusban beszélgettünk E.-vel ezt még sokkal intenzívebben éreztem.

 

Hogy a fociba belecsöppentünk Zalánnal és lassan, de biztosan egyre mélyebben benne vagyunk, azon E. mindenképpen meglepődött, úgy láttam a tekintetén. Jó iránynak tartotta, apa-fiú programnak is jó (T. pszichológus iránymutatása szerint), más csapás is ez, mint Réka útja (szintén T. iránymutatása), szóval a dolgok ezen állásával meg vagyok elégedve. Foci után átbeszélik a fiúk, melyik tetszett a legjobban Zalánnal (természetesen a foci edzés foci része, ahol gólokat lehet lőni) és kielemzik még az autóban az egészet, hogy közös élmény legyen. Ha hazaér se azt kérdezzük tőle, hogy hány gólt lőtt, mert nem az a lényeg, ne a teljesítmény legyen a középpontban, hanem inkább a "hogyanéreztedmagad".

 

Remélem, mindent leírtam, ami kimaradt az előző bejegyzésből. Jó, lehet, hogy nem, volt szó pl. az elfojtásról is, ami az én érzelmeimet illeti. Szerintem ebben mellé lőtt, legyintettem is gondolatban, miközben hátra dőltem a székemen, hogy na ez aztán olyasmi, ami nekem soha nem ment. Ebben Tiborom a profi a családban.

Ja igen, az ovi is szóba jött érintőlegesen, hogy ugye ovit nem váltottunk nagycsoportra, akkora probléma nincs ott...jegyezte meg E.. Akkora nincs, persze. Ovit egyébként sem most váltanánk, ha ezt fontolgatnánk is, hanem majd jövőre. Ám már most látom, hogy erre nem fog sor kerülni. Jelen állás szerint az ovi megfelel minden lényeges feltételünknek, többről magunktól lemondtunk, úgyhogy ezt a szűk két évet valószínűleg ebben az oviban fogja lenyomni Zalán.