Visszasírni való

Ó, megint egy visszasírni való hétvége áll mögöttünk...Csodálatos idő volt egész hétvégén, olyasmi, amit az év 365 napjában elfogadnék, ha lehetséges lenne.

 

Pénteken megkésve bár, de kellő lendülettel estünk be az óvodai Őszköszöntő bulira, melyet idén Zalánék csoportja szervezett. A program egész napos volt, a gyerekek pogácsát sütöttek, gyümölcslevet készítettek...őőő...és biztosan volt még egy és más. A hivatalos nyílt program 16 órától kezdődött (nem dolgozók, kismamák és köztisztviselők előnyben), viszont nekem még Rékát is le kellett vadásznom az iskolából (szó szerint, mert az rajziskola másik tanteremben kapott helyet a felújítások miatt,) így 3/4 5 körül vegyültünk el a minitömegben. Akkorra a meghívott vendégművész már befejezte a műsorát, de az össztánc még tartott. Ropta minden csoport, ahogy csak tőle telt. Zalánt hamar megtaláltam a fehér egyenpólósok közül, egyike volt azoknak, akik otthon hagyták a Pitypangos pólót....pedig kikészítettem a komódra, de Tibinek nem szóltam róla., mindegyismostmár...

 

Szerintem egyébként a legjobbkor csatlakoztunk a bulihoz, mert egykettőre elfoglalta minden csoport a maga kis asztalát, melyet mindenféle finomságokkal rakott meg a csoport. Amolyan magyaros, népi eledelek, őszi csemegék sorakoztak, kolbász, szalámi, füstölt szalonna és töpörtő, libazsír, dió, mogyoró, méz, lekvárok sora (a darazsak őszinte örömére), több féle friss kenyér a kosarakban, innivalóként szörp, gyümölcsök, a gyerekek által sütött pogácsa, aprósütemények, aszalt gyümölcsök, szeletelt paradicsom, uborka, hagyma, paprika....ésatöbbiésatöbbi. A gyerekek jutottak uzsonnához először, jó étvággyal neki is láttak, mint aki nem kb. 1 órája uzsizott.....Zalán mézes kenyeret választott reszelt sajttal. Az egyik bajuszok apuka érdeklődött is, hogy gurmé e a gyerök, mert ő meg a bundás kenyeret szereti barack lekvárral...Az óvónénik, dadusok lelkesen invitáltak, hogy falatozzunk mi is kedvünkre. Mi hárítottunk, hogy majd eljön a mi időnk is, hagy csemegézzenek az aprónépek. Egy órával később egyedül találtam magam a hosszú asztal mellett a kis kolbászos-lila hagymás szendvicsemmel két-három anya társammal.

 

Összességében klassz rendezvény volt, több anyukával, apukával beszélgettem, akikkel még soha. Kár, hogy mindez nem kiscsoportban történt. A gyerekekből mondjuk nem sokat láttam asztaltól való távozásuk után, csak úgy nyomokban. Réka nyert egy kis doboz mézet valami kvíz játékban, Zalán a többi kispasival almát gyűjtött az egyik népi játék keretében (itt értelmet nyert, miért figyelt piros alma minden bokor és cserje tövében, gyanús is volt nekem....) Végül asztalbontásig maradtunk, gyorsal elrepült az a két óra, már sötétedett. A gyerekek még maradtak volna, naná.

 

Szombaton rendbe vágtam a lakást, a szokásos teendők figyeltek be, vásároltunk, mamát látogattuk meg. Vasárnap tovább tartott a csodás idő, alig vártam, hogy kiérjünk Martfűre anyuhoz. Mozgalmasra sikeredett azért még a délelőtt, Réka önállóan tanult (vagy legalábbis úgy tűnt, azt csinálja), én közben kalácsot sütöttem. Aztán elszaladtunk megnézni azt a biciklit, amit egyik ismerősünk árult. Már váltós, Réka panaszkodott is, hogy "kattog", hát ez ilyen gyárilag, megnyugtattuk. Nem biztos, hogy jó üzletet kötöttünk, megvettük végül a járgányt, de lánccserére szorul Tibi szerint. Na mindegy, majd keresünk valami megbízható szervizt neki.

 

Délután megint ordítoztam egy kört Rékával, mert nem akart tanulni. Németet. Sem. Később persze menetrendszerűen jött a lelkifuri és a felismerés, hogy nem Martfűn kell leckét írni (illetve magolni), hanem otthon a kis íróasztalkája mellett. Végül ráhagytam, mert német órája majd csak csütörtökön lesz és a szavak jól is mentek neki, csak a "spelling", na az nem annyira. És a derdiedas is olykor tipp szintjén. Furulyát is gyakoroltuk, sasként figyelem, hogy csillog e még a szeme, hát csillog, de nem a furulyával kel és fekszik, őkelme úgy tűnik megmarad a rajz mellett, mint szenvedély. Ugyanúgy folyton rajzol, mint 3-4-5-6-7 éves korában....Nem is baj, ezt is kipróbálja, örömét leli benne, ez a lényeg.

 

A ma esti programom is adott, erkölcstanra családfát kell rajzolni Rékának (illetve nekem). Egész hétvégén adatot gyűjtöttem a mamáktól, hogy ma este már csak úgy papírra tudjam vetni, hogy az átlátható legyen. Szóval ha gondolnátok rám este 10-11 magasságában, hát éppen családfát fogok körmölni és közben cifra káromkodásokat morzsolok el a bajszom alatt.....

 

 

 

A kettes számú (frissítve)

Hú, le vagyok maradva, itt vigyorog rám újra egy hétvége és még az előzőről sem írtam. Pedig Pesten jártunk a Tropicarium-ban és imádták a gyerekek. Nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog nekik. (Van az úgy, hogy alábecsülöm őket, na.) Eredetileg az állatkertbe készültünk, mert N. Szülinapos így szerette volna, ám az eső vígasztalhatatlanul szakadt és zuhogott és csepergett és szitált....Szóval oda nem jutottunk el, hihetetlen, de még SOHA nem jártunk a budapesti állatkertben a gyerekekkel....B. tervként viszont annál inkább a Trocipariumba. Most erről többet nem, majd fotókkal pötyögök egy erről szóló bejegyzést később.

Szóval mai témám Zalán szülői értekezlete.

 

Azt soha nem fogom megérteni, hogy ha az ovi rendelkezik x számú konferenciateremmel (elvileg egy, de ez háromba szétválaszható, úgy tudom), miért nyomorgunk minden egyes szülői értekezleten ici-pici székeken kb. 1,5 órán át? A helyzet csak rosszabbodott Rékáék óta, nekik legalább amolyan IKEÁ-s ülő alkalmatosságuk volt, műanyag, egész terjedelmes ülő felülettel...... Zalánéknak szülőnevelő FA anyagú székük van, abból is a legkisebb fajta. Komolyan mondom, hat órára nyüszíteni tudtam volna attól, hogy elzsibbadt a fenekem. Persze az én hibám, minek öregszem.

 

Összességében kellemes hangulatú volt az értekezlet, kicsit kevesebben voltak jelen, mint szoktak, főleg a különórák miatt. Rögtön az elején felment a vérnyomásom, ugyanis kiderült, hogy túl vannak a gyerekek a logopédiai szűrésen, ami ugye 5 éves kort  betöltött gyerkőcöknél szokás. Zalánt nemes egyszerűséggel kihagyták. Mintha ott sem lett volna. Kérdésemre, hogy miért vagy hogy, az óvónő azt válaszolta félig viccesen, hogy úgy voltak vele biztosan, hogy majd jövőre, ejráérünkZalánramég....Mire én nem vettem a lapot és rendíthetetlen faarccal folytattam, hogy hogyhogy, hiszen elvileg tanköteles jövőre, májusban tölti a hatot, szóval kötelességük lett volna leszűrni...Na erre nem tudott mit válaszolni, ahogy láttam nem is nagyon érdekelte, ami miatt szűkebbre húztam a szemem, amikor az óvónőre fókuszáltam. Lesz tehát egy köröm a Nevtanba. Már megint.

Hullámoztak aztán körülöttünk a témák, októberben Difer femérés (Zalánnak az első), mulasztást ezentúl külön formanyomtatványon igazolni (kötelező!), ebédlemondás másnapra vonatkozóan aznap 15 óráig lehetséges, szabad levegőn napi két órát vannak, "nemalvás" nagycsoportos módra januártól (lesz az március is). Állatok Világnapja, Napsugár Gyerekház, Agóra Mesék Szárnyán színház bérlet, angol különóra, Minimanó újság, FitKid, Tornaóra november 1-től...ezek jutnak eszembe. November táján kezdődik a nagycsoportos úszás, heti egy alkalom kb. áprilisig. Klassz lesz szerintem, külön busszal viszik majd őket, nem kínlódnak a tömegközlekedésben. Remélem, tetszeni fog neki, ha sikerül, talán még véletlenül úszni is megtanul. Klasszul bukik a víz alá, siklani is szépen tud, a víz az ő barátja. Remélem, együttműködő és igyekvő lesz.

 

Legizgalmasabb programpontnak az iskolakezdés témaköre bizonyult, ez mindent vitt. Meglepő módon a 25-ből ebben a gyerekínséges időkben egyelőre 8 db olyan gyerkőc van, aki biztosan iskolába megy jövőre. A többi kétesélyes. Azt vettem ki az óvónők szavából, hogy inkább marasztalnák a gyerekeket az oviban, az a biztos, mintsem erőltetnék a hat éves iskolakezdést. Akár a téli gyerekek esetében is, ami azért picit gyanús. A szülők is leginkább aziránt érdeklődtek, hogy hány csemete marad, a csoport egyáltalán, mint nagycsoport fennmarad é vagy átfordul kicsibe...Azt mindenképpen biztató jelnek vettem, hogy az igazgatónő kisfia maradni látszik egy extra évre.  Nem lett kimondva, csak ott lebegett a levegőben, valahogy.

Legideálisabb az lenne, ha az óvónők maradnának illetve az összes csemete egy csoportot alkothatna továbbra is,  némi kiegészítéssel. 15 fővel már alakulhat új csoport. Persze ez, úgy lehet, nem derül ki, majd csak nyáron, hogy pontosan hogy lesz és mint lesz. Azt pedig, hogy iskolában avagy óvodában folytatja a Hatévkörüli, január táján már tudni illik az óvónők szerint. Ez érdekes, mert Difer értékelés novemberre várható és én még terveztem egy Nevtan tanácsadást is.

Jelen állás szerint úgy gondolom, Zalánra ráfér még egy ovis év. Talán már írtam, hogy sokszor elbizonytalanodom, főleg látva, hogy azon kispasik, akik iskolába mennek, különösebben semmivel nem jobbak vagy nagyobbak nála (Difer nem érdekel, nekem ne egy  10 pontos tesztből ítélje meg semmilyen szerv, hogy az adott területen iskolaérett avagy nem a gyerekem!) Újabban az oviban is írogat betűket, számokat, figyel a mesére és leköti az, rajzol (nem mondom, hogy zseniálisan, de rajzol).  Aztán kijózanodom, hogy normális vagyok én? Neeeem, kell még az az egy év ovi.

Most egyelőre Difer, már ha szóba áll érdemben az óvónőkkel, félek, hogy ezzel azért lesznek gondjaink és nem mutat Zalánról a teszt reális képet (főleg, hogy már Rékáról sem mutatott). Illetve logopédiai szűrés, amikorra időpontot kapunk a nevtanba. Plusz még a nevtanos pszichomókus véleményére is számítok. Aztán meglátjuk.

Közben lefutott még egy foci edzés, amíg én nyomorogtam a szülőin...Zalánom ugyan továbbra sem vezet jól labdát, viszont rúgott két gólt az én madaram! Tiborom elbeszélése alapján jól érzi magát az edzésen és szívesen jár. Szupi! Rékám is megkapta a matek dolgozatait, az egyik 100% lett. Igazából a másik is, merthogy hibátlan lett, de arra csak 90%-ot kapott. A lényeg, hogy ötös, nem is mérgelem magam rajta. Ha olyan gatya lesz rajtam, egyszer majd megmutatom , hogy kell hibátlan dolgozatra 90%-ot adni.

Tiborom azt kérte, nyílt blog lévén korlátozzam az iskoláról/óvodáról írt mély értékeléseimet, kritikai elemzéseimet. Vagy zárjam be. Még mérlegelem a lehetőségeimet. Mert hát öncenzúrának sem örülnék és a zárt formától sem vagyok odáig....Rágódok még ezen is, egyet több emészteni való már mit sem számít nekem!

Ui: Azért megjegyzem, hogy meg vagyok elégedve az iskolával, mindkét tanítónénivel, az iskola szellemiségével és úgy egyáltalán mindennek. Ami az óvodát illeti.....mindennel egyetértek, amit korábban leírtam róla és vállalom. :)

 

 

RékaMondta

Budapesten autózva.
- Nézd, ott a Keleti Pályaudvar!
- Tényleeeg! Ott vannak a migránsok.
Egyet sem láttunk, de fura hangulata volt ennek a mondatnak...


 

Visszaestem

Tegnap délután megint remekül hoztam az idegbeteg frusztrált anya figuráját. Két dolog lebegett a szemem előtt, mint napi feladatok: valami vacsorát főzni, mert ma csak 7 körül érek haza a szülői értekezletről. Illetve vasalni. Ez önmagában egy nagyjából minimum 3 órás tevékenység, tehát kitöltötte volna az időmet 5 és 8 óra között...de persze annyi minden más is akadt.

Jött rögtön Réka, hogy bár nincs is kedden matek órájuk, azért az egyik rajzóra mégis Sakkpalotás matekká alakult, a szorzásokkal foglalkoztak. Persze semmi matekos cucc nem volt nála, ahogy a legtöbb gyereknél sem. Igaz, hogy az a módi, hogy a matek felszerelés MINDIG a táskában kell hogy legyen, ez tavaly is így volt, viszont a hat magyar könyvvel olyan nehéz Réka táskája, hogy inkább mást gondoltam. Ez volt a bökkenő, merthogy az ofő még házit is adott Sakkpalotás matekból, amit csak nagy nehezen tudtam kiszedni Rékából illetve annak a tudadallatijából, hogy mi is volt....És még mire kész is lett....Az a gond a Sakkpalotával, hogy a magam fajta jámbor negyvenen éppenhogy túli embelánya nem ért hozzá, vagyis csak les, mint Rozi a moziban, ha valami háziról van szó....Mindegy, végül kész lett. Réka elmagyarázta nekem is.

Később rám írt a facebook-on egy anyatársam, hogy szerdán újra matek dolgozat, annyira rossz lett a hétfői. Ugyanez volt magyar szövegértéssel is múlt héten vagy azelőtt....szóval nem is értem. Így sikerült, írják be a jegyet (százalékot) és kész. Mit kell ezen annyit vacillálni? Ezentúl minden dolgozatot duplán írnak? És ha Rékának jó lett, minek újra írni? Vagy mindenképpen a jobb számít? Gyűjtöm a kérdéseimet a fogadóórára. Milyen jó volt tavaly, amikor semmi kérdőjel nem lebegett a fejem felett....el nem tudom mondani!

Még később Rékának eszébe jutott, hogy holnap furulya óra és ha furulya óra, akkor van egy új dal, amit tanultak, hoppá! Nekiesett, amíg főztem (bár megkért volna, hogy tartsam a kottát, de hát akkor éhen veszünk....) ....Mint mondjak, elég sok türelem kell hozzá, az egy jó dolog, hogy én nem lettem zenetanár. Tuti idegösszeroppanás elvitt volna, a sokadik. Elsőre szerintem tiszta hang nem hagyta el a furulyát, aztán huszadjára egész hallgatható lett a dal. Már nem volt sírhatnékom, ahogy hallgattam és a bagzó macskák sem villantak be. Már három likat kell tudni lefogni. Melegszik a helyzet. :) Hétfőn sor került az első szolfézsra is, tetszett Rékának, ennyi maradt meg emlékeimben. Hogy konkrétan mit csináltak...azt nem tudom.

Később vesztemre belelapoztam Réka üzenőfüzetébe, melynek állapotán alaposan sikerült felhúznom magam. Mert hagyján, hogy Réka rajzfüzetnek nézi és a helyesírása hemzseg a hibáktól, nem tétel, még csak épphogy másodikos. De az, hogy az Erkölcstan házit is az üzenőbe véste fel, majd hibájára ráébredve a körömollómmal esett neki, hogy kivágja azt (családfa a téma)....azon már erősen csodálkoztam. Ezek után a  magyar füzetébe már csak villanyoltás után vetettem egy pillantást...1-1 hiba per feladat, rossz passzban voltam, mert ez sem tetszett, pedig azért új anyagnál még belefér. Nehéz anyagot is vesznek, rendhagyó példák "i" és "í" használatára. IRIGY, MINDIG, TÍZES, ÍGÉR....és kedves kis barátai....Gyorsan be is csuktam és még a házit sem néztem át, ami nem szokott előfordulni.

Ahogy Tibi hazaért immáron alaposan lestrapálva hangosan eltűnődtem a kanapén mély levegőket véve, hogy valamit kezdenem kell magammal. Vagy újra kell kezdenem a futást/tornát , bármit vagy tényleg rendelnem kell pár tonna türelmet, mert megint úgy állnak a dolgok, hogy az nem tetszik nekem. Valamin változtatni kell. Elsősorban nekem, szerintem, én vagyok az, aki lassan minden nap kiakadok valamin . Nem így kellene, tényleg....

Na és akkor eltelt egy nap, de ma sem olvastunk Rékával, banki ügyeket nem intéztem, a múlt héten rendelt 3 könyvemet még fel sem ütöttem, csak reggel pakoltam el a ruhákat a vasalás után (a kosárba egyelőre, mert a szekrényig nem jutottam), az eladásra szánt ruhákkal sem csináltam semmit, nem számláltam PET palackot, nem vittem le a szemetet, nem porszívoztam, nem raktam rendet a lépcsőházban, sem a gardróbban, nem sütöttem kekszet, sem semmi finomságot....és még sorolhatnám.

Ja, tegnap felhívtam a Nevtant Zalán ügyében, hogy időpontot egyeztessek a pszichomókus csajjal. Ahogy megbeszéltük a nyáron (igaz, a szeptember ELEJÉT említette időpont kérésre)Nem volt benn, kérték, hogy keressem majd 15 óra után. Rendben. Ez volt reggel. Egész nap figyeltem az időt, hogy mikor telefonálhatok. Szinte egész nap. Mert aztán 15:45-kor a homlokomra csaptam, hogy elfelejtettem telefonálni....de már késő volt. Nagyszerű!

De hogy valami jóval fejezzem be, Zalánt nagyon dícsérik az oviban, hogy kinyílt és beszél és cuki és imádják. Gyanakodtam, hogy a dolog összefügg azzal, hogy Tibi tervezte az őszköszöntő bulira a plakátot az ovinak és még ki is nyomtatta x példányban őket....de aztán ezt elhessegettem. Tegnap büszkén jelentette is, hogy tudta a választ a találóskérdésre. Valami ilyesmi volt, hogy melyik várban lakik ennivaló? "Hát a lekvárban, és én tudtam, anya, jelentkeztem, óvónéni felszólított és azt mondtam: LEKVÁÁÁR!" - na csak hogy érezzem, történnek jó dolgok is.

LabdaRúgó

Ezt még a hétvégén írtam, csak aztán közbe jött a mag/szorg....

Amolyan "Carpe diem" illetve "Utánam az özönvíz" alapon járunk a foci edzésekre egyelőre. Nagyon képlékeny még, bármikor fel vagyok rá készülve, hogy vége szakadhat, talán mert Tibinek halaszthatatlanul fontos és egyben sürgős munkája támad vagy Zalán nem lesz hajlandó rész venni az edzésen....Azt sem tudni, meddig tart, beválogatják e a csapatba vagy eltanácsolják. Amennyire én meg tudom ítélni, az ügyesebbek között van. Fürge, robbanékony, tudja merre van a labda és fegyelmezett az edzés alatt. Az igaz, hogy labdát vezetni nem tud, értem ez alatt, hogy futva nem jut labdástul A-ból B-be, max. sétálva. Olykor elbizonytalanodik, melyik kapura is kell támadni és hát nem az a rámenős, agresszív fajta. Gondolom, bizonyos szempontból gyakorlat teszi a mestert és még sokat fejlődhet. Nem agresszivitásilag, hanem technikában.

Amilyen rossz híre volt az első óra alapján J. bácsinak, annyira csodálkoztam én a másodikon, hogy a vádak szinte megalapozatlannak tűntek. J. tényleg megköveteli a szigort és sokszor hiányos utasításokat ad a gyanútlan 5 éves bandának, ám goromba egyik gyerekkel sem volt. Buksikat is simogatott, ha kellett, elismételt négyszer is egy valamit és egész türelmesnek tűnt. Gyorsan megnyugtattak a szülők, akik már a második edzést taposták a lelátón, hogy  ki van cserélve J., egészen szelíd és nyájas. Volt szigor és szabályok, katonás rend, de vajon hogy lehet másképp másfél órán át egy maréknyi bolhát 18 db ötévest lefoglalni?

Volt lepkefogócska és amolyan...fogócska, sorjáték (életükben ilyet még nem játszottak a Pitypangosok, de ahogy láttam, más ovik küldöttei sem, így volt nagy őszkáosz, hajmeresztőőő.....) Labdával szlalomozni kellett, vezetni a labdát, zsámolyba pottyantani. Zalán ügyes volt, bár sokszor rajtakaptam, hogy nem figyel J. bácsira, vagy nézelődik vagy a cimborájával mókáznak. Nem rosszalkodott egyébként, azt csinálta, amit kell. Az óra végén ismét alaposan elfáradva és megéhezve tértünk haza. Ami azt illeti, én is, pedig egy métert sem futkostam  a tornateremben. 

Zalánéknál jövő héten szerdán (vagyis most szerdán) szülői értekezlet, ami ütközik a suli leendő elsős szülőknek rendezett szülőijével. Téma a kéttannyelvűvé válás, ami izgalmasnak igérkezik. Viszont nem teljesen aktuális. Azon a ponton vagyok, hogy nem tudom, minek kellene történnie, hogy hat évesen suliba írassam....Kihagyom, úgy néz ki, az ovi szülőije talán aktuálisabb, két helyen meg még mindig nem tudok lenni egy időben. Tibi elvileg Zalánnal foci edzésen ücsörög majd.

Pénteken Rákóczisok napja volt a suliban, ami alsóban alig észrevehető. Mondjuk, talán azért, mert rossz volt az idő, konkrétan hol esett az eső, hol csak szitált, így  a külsős programok elmaradtak. Tanítás így sem volt, kreatívkodott a banda és a matek dolgozatot is hétfőre tolták el. Néhány képet hoztam erről a suli honlapjáról.

 

Réka - természetesen - fülig benne a vetélkedő kérdéssorában. (Piros pulcsiban)