Egri kirucc

Ma délután felhívtam Tiboromat, hogy emlékeztessem arra, elfogyott itthon az ásványvíz. Már a vonal másik végén lógott, amikor bevillant valami az agyamba. Nem is tudom. Lehet, hogy oda kellene figyelnem, hogy az ilyen hirtelen gondolatok ne uralkodhassanak el az agyamban. A következő párbeszédet folytattuk le.

- A kutya? - ez voltam én, izgatottan-könnyedén.

- Milyen kutya?

- Hát Molly. 

- ....Őőőő....

- Te elfelejtetted elvinni az orvoshoz??????

- Afenébe!! Ma kellett volna??

- Ezt nem hiszem el, te jó ég...már fél kettő....

- Neeeem! Az holnap van, anya! Ma még csak kedd van.

- Jaaaaa....tényleg! - irulok-pirulok zavaromban. Szóval mikor már azt hiszem, hogy nem hülyülhetek el még jobban, akkor kiderül, hogy de...(Egyébként holnap viszi Tibi az ebemet egy rutinműtétszerű nyisszantásra, remélem, túléli....) 

T. (az ovi pszichomókusa) tegnap újra találkozott Zalánnal egy órácskára. Hogy mit talált, miben erősítette meg ez a második randi az én deli legény fiacskámmal, nem tudom, mindenesetre ma időpontot egyeztettünk nagyjából 2 hétre előre, hogy majd mindezek után velünk, mindkettőnkkel szeretne beszélni T.  Feltételezem, hogy valamire csak jutott. Addig is majd meg kell magyaráznom Zalánnak, miért nem járhat T.-hez minden áldott nap. 

Hétvégén olyat tettünk, amit szerintem még soha, elutaztunk 2-3 napra egy kicsit tavaszolni, lazítani. A célpont Eger és környékét választottuk, a szállásunk Egerszalókon volt egy nagyon szépen felújított ház emeletén. Voltunk bort kóstolni (és raktárkészletet belőle felhalmozni), Egerben a várban (bár a Dobó tér éppen fel van túrva), Szépasszony völgyében pisztrángot ebédeltünk, Saliris hotel fürdőjében áztattuk tagjainkat, kecskesajtot ettünk, barlanglakást látogattunk, vagy egyszerűen  csak beszélgettünk, jókat nevettünk, örültünk, hogy együtt vagyunk, mind a heten Tiborom tesójának családjával. 

Ahogy felcipeltük a holminkat vasárnap késő este a bejárati ajtó elé, Réka első kérdése az volt, hogy MIKOR MEGYÜNK LEGKÖZELEBB??? Ők is nagyon jól érezték magukat.

Néhány hangulatkép.

Érkezés napján

A naaagy és okos unokatesók :)

Hajnalban vendégek jártak a kert végében

Eger  

Az én egri leánykám

Eger városában éppen aznap folyt a lengyel-magyar találkozó, a város és környéke dugig volt lengyel barátainkkal. Egy nagy csapat fiatal lengyel cserkész miatt nem tudtuk magunkat bevenni a minaretbe...node majd legközelebb. Ezen a hétvégén beértük a minaret lábával is. 

Fenn a várban mindenféle népi játékokat lehetett ingyé kipróbálni, nagyon élvezték a gyerekek. Zalánt ugyan a kosár sergőből 4 fordulat után ki kellett emelnem, Réka viszont mini űrhajósként bírt mindent róka nélkül. :) 

Nem volt egyszerű a diót eltalálni, hiszen egy csövön keresztül érkezett a fatuskóra. Idővel azonban ráéreztek a gyerekek és röpült a dióhéj ezer felé. 

Ezt láttuk, ahogy kemencés lepényt és túrós lepényt tömtünk a szánkba. Nyami! Tudtuk fokozni, innen a Szépasszony völgye volt a következő állomás, ahol pisztrángot kóstoltunk.

Sógorasszonnyal

Délután zárásig várt bennünket a pancsi Egerszalókon. Réka félelmetes biztonsággal mozgott a 2,5 méter mély vízben is, hogy nekem a vér megfagyott az ereimben. Büszke voltam rá, bár közben baromira aggódtam miatta. 3 óra intenzív úszkálás után senkit nem kellett noszogatni, hogy pihenjen végre. 

Vasárnap reggel csomagoltunk, bár még hosszú nap elé néztünk, unalomra ki volt zárva. 

N. és Zalán

Mellettem az utódom...

Együtt a banda 

Pasijaim

A napot több állomás után végül Szilvásváradon zártuk a Fátyol vízesésnél. Zalán is a képen van, nem hagytuk (volna) le, Tiborom mögött rejtőzködik. 

Mit mondjak, három ilyen szép nap után nehezen indult a hétfői munkanap, csikorogtak a fogaskerekek rendesen....De nem szomorkodunk, inkább szervezzük máris a következő ilyen közös kis utazást. :) Illetve készülünk Zalán névnapjára. :)

Zalán a pszichológusnál

Tiborom vitte ma az ovis pszichológushoz Zalánt, 10.30-ra volt időpontunk. Nem egészen értem a szülő bevonását a gyermek transzferébe (oviból a pszichológushoz), hiszen konkrétan egy fedél alatt vannak Zalán és pszichológus....Ehhez képest Tibinek félbe kellett szakítania a munkáját, elkocsikázni az oviba, kézen fogni Zalánt, felvinni a pszichológushoz, kiülni a folyosóra, várni egy órát, megint kézen fogni Zalánt, levinni a csoportjához és elköszönni....Na mindegy, Tiborom sem egy kivont kardú vitéz, aki fel tudta volna tenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő személynek....

Még dél előtt felhívtam Tibit, ahogy azt sejtettem, hogy egészen biztosan búcsút intett T.-nek. Elmondta, hogy ő maga nem beszélt a pszichológussal, csak ücsörgött és várakozott. Zalánnak még jövő héten hétfőn is be kell kukkantania a T.-hez, aztán beszélünk újra mi, felnőttek. És a slusszpoén. Zalán nagyon csöndes volt, szinte csak suttogva beszélt T. pici irodájában. De. Egyáltalán nem dadogott az egy órás időtartam alatt. Ez valahol várható volt, mégis kész voltam, mint a matekházi....Érdeklődve várom a folytatást. 

Szülői értekezlet a suliban

Ma egy igényfelmérőt, egy egyszerű űrlapot kellett kitölteni az oviban, hogy ősztől melyik iskolába szeretném beíratni a gyermekem. Ez afféle tapogatózás a Tankerület részéről, hogy melyik suliban milyen létszámok várhatók. Legalábbis szerintem, mert ugye a beiratkozás maga (és ez már hivatalos) ÁPRILIS 28-30 között lesz, reggel 8-tól este 18-ig a választott iskolában. Még nem döntöttem el, hogy pontosan mikor ugrom be a suliba beíratni Rékát, vagy kiveszek fél napot és reggel, vagy nem veszek ki és este. Majd még megálmodom. 

Pénteken a nevtanban ücsörögtem,- picit unottan, mert itthon felejtettem a könyvem - amíg vártam Rékára. Tele volt váró ideges szülőkkel, akik iskolaérettségi vizsgálatra érkeztek oda csemetéstül. Töltögették a véget nem érő kérdőívet, igyekeztek visszaemlékezni, hogy pl. mikor mászott Józsika és meddig tette ezt, kúszott e előtte vagy rögtön mászott....Elnéztem őket, picit meg is sajnáltam némelyiket, mert tényleg olyan nagy lépés ez az iskola kezdés. Főleg egy tavaszi - nyári születésű gyereknél.....nem könnyű a döntés. Főleg, ha az óvoda iskolába küldené, AnyukaApuka ellenben inkább oviban tartaná még egy évet....

Hétfőn szülői értekezletre loholtam munka után a Rákóczi suliba. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. Pontokba szedem a tapasztalataimat, hátha úgy könnyebben kikanyarodik a bejegyzés az ujjaim alól. Azt nem mondanám, hogy megnyugodtam, bár részben talán igen, bizonyos szempontból meg sose' fogok....De azért a hitem a suliban megmaradt, szép is lenne, ha szétfoszlott volna....

1) II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola - idén ünnepli 145. születésnapját. 1869-ben alapult, mint "nagyvárosi elemi fiú tanoda". 1898 után hatosztályos népiskola lett. Érdekesség, hogy a két világháború között az elemi és az óvodai oktatás mellett lányok számára szakmai oktatás is folyt, fodrászokat és varrónőket képeztek. 1985 óta német tagozatos iskola, elsőként a megyében. 1990 óta viseli II. Rákóczi Ferenc nevét. 

2) Fenntartó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, Működtető: Szolnok Város Önkormányzata, Szolnok Város Tankerülete (takarítás, ebédeltetés, karbantartás szempontjából)

3) Az iskola diákjai a kompetencia teszten jóval az országos átlag felett teljesítenek. továbbtanulásról: a gyerekek 90% gimnáziumba vagy szakközépiskolába megy továbbtanulni (ebből 60% gimibe)

2) Iskola tanulóinak tanulmányi átlaga: 4,45 (2013-as adat)

3) Az értekezleten jelen voltak a leendő tanító nénik is. Habár szólásra nem emelkedtek, csak csöndesen mosolyogtak. E. és É. néni vagy M. és A. néni a két lehetőség. Az E betűsek most tagozatos osztályt  visznek (negyedikeseket), É. néni volt Réka kedvence az őszi Törpsuliban, erre emlékszem jól. E. néni, a párja ellenben kőkemény, versenyistállós tantónéni, nekem nem is nagyon jött be ránézésre sem....pedig állítólag nagyon jó pedagógus. Lehet tanítónénit megjelölni a beiratkozáskor, arra nincs garancia, hogy kívánságunk teljesül.

4) Beiratkozáshoz szükséges: lakcímkártya, óvodai szakvélemény és nyilatkozat a közös szülöi nemtommi gyakorlásáról (elvált szülők esetében). Beiratkozáskor kell eldönteni, hogy hittanra vagy erkölcstanra íratnánk be Rékát. Meglepő, de kicsi az érdeklődés a hittan iránt. Én még nem döntöttem, a többi Manós szülő erkölcstanban gondolkodik. Én berzenkedem ellene...Ezen kívül egyen sálra és nyakkendőre is a beiratkozáskor lehet megrendelést tenni. Arról is itt kell nyilatkozni, hogy úszós lesz a kis elsős vagy nem. Naná, hogy úszós.

5) Első osztályban heti 3 úszás óra és 3 tantermi testnevelés várja az elsősöket, ugyanez lesz a felállás másodikban is. Az úszás uszoda belépővel és tagdíjjal együtt havi 3900 Ft (ami nagyon olcsó). A gyerekeket alapítványi busszal, háztól házig (mármint suli-uszoda-suli) szállítja majd egy autóbusz. Az úszás órák a tanórák után (tehát nagyjából dél körül?) lesznek, még ebéd előtt.

6) Nagyon szimpatikus nekem Emese apukája az igazgató úr. Az a "mindent megoldunk" felfogás. Pl. Az új törvények (nemzeti alaptanterv) értelmében a második idegennyelv már nem ötödik osztályban lép be a gyerekek órarendjébe, hanem csak hetedikben (ez szomorú fordulat szerintem). Erre mondta, hogy "no problémó", szakkör szinten el fogják kezdeni az ötödikesek heti 2 órában a második nyelvet (angol vagy német). Fogalmam sincs, mikor a legjobb kezdeni egy második nyelvet,  itt még nem tartunk...

7) Ha már sportok, az olimpián pontszerző helyet szerző Karakas Hedvig ebbe a suliba járt valamikor. Milyen sportágak között lehet választani? Elég szűk a paletta, de van úszás, cselgáncs, atlétika és karaktertánc (ez valami csoportos táncféleség elsősorban lányoknak)

8) A kényes pont: Hogyan lesz a gyerekből speces németes? Második osztály második félévében 4 tesztet írnak matekből, magyarból és németből. Ez alapján a legjobb 28 fő (vagy valami olyasmi) német tagozatos oskolás lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy ehhez KITŰNŐ eredményre van szükség. Á, nem feltétlenül, ezt nem lehet előre kijelenteni vagy kiszámítani.... Mindenesetre a mostani elsősök között a két osztályban pont 27 kitűnő volt félévkor, gyanítom, hogy év végére kevesebb lesz...aztán még kevesebb...

Szóval két osztályra tagozódik az évfolyam okosabbik és kevésbé éles eszű része. Ez utóbbi foglalja majd magában várhatóan (sűrűn használom ezt a szót??) az összes sajátos nevelési igényű és kisebbségi tanulót. A másikban pedig hajtják a bandát, mint az állat ahogy csak lehet. Aki a Rákócziba jön, NEM "A" osztályos, azaz nem tagozatosként képzeli el a gyerekét, azt gyanítom.

9) Heti 1 német órája van az elsős és másodikos nebulóknak, negyediktől nyolcadikig pedig heti 5. Hogy harmadikban mi van, az valahogy kiesett, biztos amikor erről volt szó, éppen elraboltak az ufók....

10) Jól felszerelt iskola. Ez számomra nem annyira létfontosságú (van ismerősöm, aki úgy választott ovit, hogy mindenütt bekukkantott a mosdókba, így nyert a Pitypang) azért felírtam néhány adatot. 9 db interaktív táblája van, nyelvi labor, klimatizált ebédlő. Minden teremben van DVD, Tv és CD-s rádió. A folyosón plazma tévén faliújság. Biztonsági rendszer, 5+3 kamerából álló, ami kívül belül figyeli a suli épségét. Számítógép és net van minden teremben. Az iskolát nemrégiben felújították kívül és belül, akárhányszor voltam benn, tisztaság és rend volt mindenütt. 

11) A város zeneiskolája kihelyezett órákat tart a suliban (bár szerintem mindegyikben a városban), ami nagyon jó, nem kell suli után átcibálni a gyerkőcöt a zeneiskolába (város másik részén van), hanem helyben tanulhat fuvolázni, zongorázni, amit akar.

12) Az iskola Tehetségpont, tehetséggondozásban erősnek mondják magukat (mentor szakkörök, felvételi előtt (nyolcadikban külön foglalkozások). A tanulmányi versenyek eredményei alapján az iskola a megye ötödik legjobb általános iskolája. Hangsúlyozták a családias légkört....hogy mindenki mindenkit ismer, csak két osztály indul évfolyamonként.

Az értekezlet után összedugtuk a fejünket, mi Manós szülők, hogy vajon együtt maradhat e a banda első osztályra és hogy milyen taktikát folytassunk? Én örülnék neki, ha egy osztályban folytathatnák, ott lenne Kamilla, Emese (az igazgató egyszem leánykája, ugye, említettem már párszor), Áron, Hanna...Igazgató bácsi persze diplomatikusan nyilatkozott, nem ígért semmit. Illetve zárásként azzal engedett haza bennünket, hogy nyugodjunk meg, ne izguljunk, minden rendben lesz. Csak június elején dől el, kit melyik osztályba sorolnak be.  

Márciusi ifjak

Március 15-én majdnem kijutottunk a lovasbemutatóra a Kossuth térre (vagy felvonulás volt? Már nem is tudom.) Végül azon kaptam magam, hogy a program indulásakor a gyerekek még mindig "játszósban" civakodnak a folyosón, én meg kellős közepén vagyok a teregetésnek, a lakás meg...hát nem csillogott és villogott, maradjunk annyiban! Úgyhogy itthon maradtunk, néztük a tévében az állami ünnepséget, közben meg módom nyílt lefűzni a befizetett csekkszelvényeket, selejtezni a rezsis mappámban, ilyesmi. Később kilátogattunk M. mamához, ebédre. Volt húsleves és rántott hús, habos almás pite....szundikálás a fotelben. Újabb jele az öregedésnek, hogy immár képes vagyok ülve aludni. Ez eddig kizárólag Tibi bűvészmutatványai közé tartozott....

Soha nem járunk a Papa szobájában (egykor nappali). Legalábbis az utóbbi 2-3 évben nem,  eszembe sem jutott. Most mégis ingerenciám volt, hogy  betereljem a gyerekeket oda, mondván, ott virít a legtöbb fény az egész házban, ami ugyebár elengedhetetlen a fotózáshoz. Papa nem volt otthon, aznap Pestre utazott. Nem vettem észre Zalánon semmi különöset, a habozás legkisebb jelét sem. Elnéztem, ahogy egy régi hatalmas plüss krokodillal játszanak, gurulnak a szőnyegen, Papa felségterületén.... Hhhhh....Fene tudja...

A kokárdát imádták viselni a gyerekek, olyan nagyon jól állt nekik. Kérdezősködtek, hogy miért és hogyan van ez a március 15. Nagyjából elregéltem ugyan azt, amit október 23 kapcsán. Azon tűnődtem, valahol szomorú, hogy két nagy ünnepünk is szól arról, hogy harcolt egy nép a szabadságáért és egyik esetben sem érte el célját. Legalábbis ott és akkor rögtön nem. 

Az óvodában csákókat, kokárdákat készítettek a gyerekek (a kiscsoportos Zalánék...), a nagyobbak a városi program egyik vagy másik rendezvényére is kilátogattak (Rékáék persze nem). Mini huszár alakulat is érkezett hozzájuk az ovi udvarára csütörtök reggel, hogy előadják a diadalmas szolnoki csata lényegét. Volt 3 labanc, 1 magyar huszár és két-három ló, így mesélte Réka. Akinek volt kedve, beszállhatott huszárnak és visszaverhette a rút ellenséget az ovisok közül.

Ennyire futotta mára. Továbbra sem írtam a munkahelyemről, és még adós vagyok a beszámolóval is a leendő Rákóczis elsősök szülői értekezletéről....Holnap vagy soha. Már ami az értekezletet illeti. 

Ovis pszichológusnál

A pénteki napot naggyon leszerveztük, "kilogisztikáztuk" Tibi és én. Először elvisszük az oviba Zalánt, majd Rékával átrobogunk a Nevtanba I. nénihez. Innen az óra leteltével együtt átautózunk vissza az oviba, a pszichológus nőcihez (persze előbb kidobjuk Rékát a Manó csoportnál). Eredetileg azt szerettem volna, ha együtt ülünk le beszélgetni a pszichológussal (továbbiakban T.), ám Tibinek szokás szerint akadt sürgősebb dolga, szóval itt elviekben megint szétváltunk, hogy 60 perc múltán Tibi visszavihessen a munkahelyemre, ahová 8 után legközelebb csak 10-kor döcög el busz....Azonban....saaajnos ritkán alakul az úgy, mint ahogy megtervezzük, ugyebár.

I. néni sajátos bosszút állt Tiboromon, aki a múlt héten "elfelejtett" Rékáért menni a nevtanba. Olyat tett, mint még soha: negyed órával TOVÁBB tartotta a foglalkozást, így borította a terveimet. Talán úgy gondolta, úgy sem leszünk pontosak? Akármit is gondolt, háromnegyed 9 helyett 9 után hozta elő Rékámat a szobájából, ezért már csak elméletben volt esélyünk negyed 10-re visszaérni az oviba. Mondtam már, hogy utálok késni?

Amikor 9 óra húszkor a busz még kényelmesen pöfögött a péntek reggeli csúcsban, néhány megállóra az ovitól, fásultan pislogtam ki az ablakon. Utálom vagy nem, elkésünk csúnyán. Ekkor csörgött rám T., hogy késésben van , de hamarosan érkezik az oviba. Ettől új erőre kaptam, annyira kapitálisan csak nem késünk el, ha T. is megcsúszott az időben....Az oviba berontva felrohantunk az emeletre Rékával, átadtam az óvónéninek azzal a felkiáltással, hogy "meghoztam, de már megyek is tovább". Így végül x perc késéssel (10-15?) lerogytam T. vel szemben egy icipici iroda icipici ovis székére. 

T. tulajdonképpen szimpatikusabb volt, mint gondoltam. Egyáltalán nem lengte körül pszichológus szag, hogy úgy mondjam. Egy kedves nő, akit érdekelt, amit meséltem neki. Hogy úgy éreztem, vevő a humoromra, külön imponált nekem, bevallom. Ahogy a bevezetőjét felvázolta,  rájöttem, hogy még az életben nem láttam az oviban vagy legalábbis nem ragadt meg az arca az emlékeimben. Pedig a kisfia is a mi ovinkba jár, igaz, a speciális csoportba....

Nem először és talán nem is utoljára elmeséltem egy nagy hosszú monológban mindazt, ami hirtelen eszembe jutott Zalán dadogásával kapcsolatban. Ezután egy kérdőív alapján következtek T. kérdései, terhesség, szülés, mozgásfejlődés, alvási szokások, beszédfejlődés, ovis beszoktatás, fütyi műtét, tavaly nyár, idei nyár...Mivel pszichológus előtt ültem, még azt is elrebegtem nagy kitárulkozásomban, amit máshol nem szoktam, hogy Zalán szilvakék fejjel született, hozzátéve, hogy 10/10-es Apgar értékkel. 

T. aztán összegzett, hogy hirtelen semmit nem talál, ami okot adhatna a dadogásra. Családi "hagyománya" ennek nincs, sem más görcsös betegségnek (pl. epilepszia), nem jutott eszembe semmi olyan esemény, ami 2-2,5 éves kora között történt és valami megrázó erejű lett volna, pl. hirtelen napokra eltűnik valamely szülő (elutazik, kórház stb.). T. szerint maga az érzelem megvonása is elég lehetett. Igen ám, de ilyen sem volt. Ott kutakodtam a fejemben, visszarepültem Zalán 2. szülinapja tájékára, mert T. szerint akörül lehetett valami gubanc. Egyrészt elvesztek a részletek, mint szürke szamár a ködben, másrészt a mi viszonylag unalmas életünkben semmi nem ugrott be, ami azon a nyáron kb. történhetett..... Majd esetleg átolvasom a blogot, visszamenőleg, hátha találok valamit. T. azt mondta, nem kell hogy nagy dolog legyen, csak olyasmi, ami blokkol valamit Zalán kis lelkében. Széttártam a kezem, hogy egyelőre nincs ötletem. Hisz én már mindenre gondoltam. Vagy mégsem?

Ekkor jött a számomra váratlan kérdés, hogy van e a családban olyan személy, akivel nem tartjuk a kapcsolatot. A sok NEM és NINCS után jött egy "VAN". Tibi ugyanis nincs beszélő viszonyban az édesapjával. Mivel ő sincs, hát én sem. Azaz egyikőnk sem. Igazából ez egy nagyon bonyolult és kemény történet, amely jóval azelőtt kezdődött, hogy mi megismerkedtünk volna Tibivel. A lényeg, hogy a viszonyunk kölcsönösen olyan, mintha a másik nem is létezne. Vagyis mégsem....Ezt igen nehéz elképzelni és ezt T. nek sem sikerült elsőre, csóválta a fejét hitetlenkedve, hogy ilyen létezhet, úgyhogy meséltem neki néhány történetet, amelyet még Tibi osztott meg velem egykor....Erre T. megkérdezte, hogy van e valami mentális betegsége a Papának....

T. véleménye szerint állhat a háttérben, az akadozó beszéd hátterében ez a megszakadt kapcsolat. Könnyen el tudja képzelni. Említett nekem valami Hellinger féle családállítást és hogy ugyebár a Papa apa apukája, Zalán Tibi fia, ugyanúgy apa-fiú kapcsolat....Hogy vajon hogy élheti meg azt Zalán, ami nekünk kvázi természetes: a papa úgy jár a házban (legtöbbször egy fehér klottgatyában), mint egy szellem....Mi szinte észre sem vesszük , Papa sem kommunikál velünk....Mit gondolhat vajon erről Zalán? Mennyire tartja elfogadottnak mindezt, úgy, mint mi? Hisz nem ismeri a hátteret...nagyjából 30 év benyomását....

Persze a dolog egyáltalán nem biztos, egy puszta gyanú ez, melyet vizsgálni fog T, méghozzá elsősorban játékos módszerrel. Szerinte a rajzos és beszélgetős módszerekhez még fiatal Zalán. Szeretne majd találkozni Tibivel is, elbeszélgetni mindarról, ami az apukájával egész gyerekkora során illetve fiatal felnőttként történt és talán együtt kitalálhatják, hogy mi lehet a megoldás. Nem is tudom, lehet e megoldás...annyit gondolkodtam a napokban ezen. 

Csütörtökön Tibi viszi Zalánt (délelőtt fél 11-re....) , talán pár gondolatot vált majd T.-vel is? Ha igen, az mindenképpen érdekes lesz. No, kissé kutyafuttában írt lett a bejegyzés, de ez van.