2014. március 18., kedd

Márciusi ifjak




Március 15-én majdnem kijutottunk a lovasbemutatóra a Kossuth térre (vagy felvonulás volt? Már nem is tudom.) Végül azon kaptam magam, hogy a program indulásakor a gyerekek még mindig "játszósban" civakodnak a folyosón, én meg kellős közepén vagyok a teregetésnek, a lakás meg...hát nem csillogott és villogott, maradjunk annyiban! Úgyhogy itthon maradtunk, néztük a tévében az állami ünnepséget, közben meg módom nyílt lefűzni a befizetett csekkszelvényeket, selejtezni a rezsis mappámban, ilyesmi. Később kilátogattunk M. mamához, ebédre. Volt húsleves és rántott hús, habos almás pite....szundikálás a fotelben. Újabb jele az öregedésnek, hogy immár képes vagyok ülve aludni. Ez eddig kizárólag Tibi bűvészmutatványai közé tartozott....

Soha nem járunk a Papa szobájában (egykor nappali). Legalábbis az utóbbi 2-3 évben nem,  eszembe sem jutott. Most mégis ingerenciám volt, hogy  betereljem a gyerekeket oda, mondván, ott virít a legtöbb fény az egész házban, ami ugyebár elengedhetetlen a fotózáshoz. Papa nem volt otthon, aznap Pestre utazott. Nem vettem észre Zalánon semmi különöset, a habozás legkisebb jelét sem. Elnéztem, ahogy egy régi hatalmas plüss krokodillal játszanak, gurulnak a szőnyegen, Papa felségterületén.... Hhhhh....Fene tudja...

A kokárdát imádták viselni a gyerekek, olyan nagyon jól állt nekik. Kérdezősködtek, hogy miért és hogyan van ez a március 15. Nagyjából elregéltem ugyan azt, amit október 23 kapcsán. Azon tűnődtem, valahol szomorú, hogy két nagy ünnepünk is szól arról, hogy harcolt egy nép a szabadságáért és egyik esetben sem érte el célját. Legalábbis ott és akkor rögtön nem. 

Az óvodában csákókat, kokárdákat készítettek a gyerekek (a kiscsoportos Zalánék...), a nagyobbak a városi program egyik vagy másik rendezvényére is kilátogattak (Rékáék persze nem). Mini huszár alakulat is érkezett hozzájuk az ovi udvarára csütörtök reggel, hogy előadják a diadalmas szolnoki csata lényegét. Volt 3 labanc, 1 magyar huszár és két-három ló, így mesélte Réka. Akinek volt kedve, beszállhatott huszárnak és visszaverhette a rút ellenséget az ovisok közül.

Ennyire futotta mára. Továbbra sem írtam a munkahelyemről, és még adós vagyok a beszámolóval is a leendő Rákóczis elsősök szülői értekezletéről....Holnap vagy soha. Már ami az értekezletet illeti. 


3 megjegyzés:

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!