Kínlódunk és nyüszítek

Nagyon. Tököm kivan. Nagyon nem bírom a meleget, így ez a jelenlegi klíma most igazi szenvedés nekem. :( Viszont jó ürügy, hogy a szokásosnál jóval több sör (sima, alk.mentes és citromos) sorakozzon a hűtőben, nem főzök, csak villám étkeket és fagyizunk, amennyi belénk fér. A gyerekek anyaszült meztelen szaladgálnak a lakásban és legalább kétszer fürdenek egy nap. Ők jól bírják, szerencsére. Tegnap este fél 7 körül indultunk el a játszótérre és 9 előtt nem sokkal értünk haza. De csak mert a szúnyogok támadtak. 

Vittünk egy üveg csapvizet, A.-ék is legalább ugyanennyit és "dagonyát" játszottak a gyerekek. Néhány másodpercen belül hasonlatosan néztek ki a sárbírkózókra. Mert naná, hogy dobálták és fröcskölték is a mocsaras homokot. Kerültem a többi anyuka, apuka tekintetét. Megszületett K. kisbabája 2 hete, tegnap este le is hozta a nagyon menő , kisebb vagyont érő babakocsijában. A gyerekek meg szerették volna nézni a babát, mire K. nevetve hessegette el A. kislányát:

- Menj innen, piszkos vagy! - nem hibáztattam nagyon. 

Az erkélyen villámgyorsan megszáradnak a ruhák, ami most nem annyira jó, mert vasalni viszont neeeem akarooooook....Toaletten trónolni is kész tortúra, jelenleg az a lakás legmelegebb helyisége. Talán illene rá kitenni a szauna feliratot. De szaunázni is utálok, szóval mindegy.

Egy idevágó és roppant fontos hír: Zalán tud számolni visszafelé tíztől nulláig. Hát nem ügyi? Főleg, hogy véletlenül derült ki (rakétakilövés....), nem "idomítottuk" eféle tudásra. 

Holnap délután szülői értekezlet....Egy nagy flaska jeges ásványvízzel ülök be, az biztos. Nem lenne szép látvány, ha lefordulna Anyuka a székről....

Pontokba szedve

1)  Pénteken Tibi hajnaltól hajnalig dolgozott, szombaton csak este fél 10-ig. Ahogy hazaért, átadhattam magam a mini idegösszeroppanásomnak. 

2) Mi is a neve annak homeos idegnyugtató cuccnak???? Amit 3+ gyerekeseknek szoktak ajánlani? Rám férne.

3) Két napon át hol Réka nyávogott és hisztizett, hol Zalán. Vagy ha egyik sem, akkor éppen nem fogadtak szót és levegőnek néztek. 

4) Szombat este úgy ordítottam Rékával a fürdőkádban, mint a sakál.

5) Már nem emlékszem, mi volt a probléma.

6) Vasárnap pancsolni mentünk Martfűre, nagyon szuperjó volt. Úszógumit leszámítva. Azt, ami tartósan rajtam van.
6.5) Előtte reggel úgy megvágtam magam borotvával bokatájékon, hogy a) káromkodtam egy igen cirkalmasat, mire összeszaladtak a gyerekek b) alig tudtam elállítani a vérzést. 

7) Még mindig nem tudni, ki lesz Zalán óvónénije. Az informátoraim fele hallgat, a másik fele meg Angliába emigrált múlt héten. (E. és J.) 

8) Hosszú idők után először rendeltem magamnak 4 db könyvet. Alig várom, hogy megérkezzenek és rájuk vessem magam. Az illatuk máris az orromban van. 

9) Azt nem tudom, mikor fogom őket olvasni, mert ugye az ebéd utáni alvásidő megszűnt (legalábbis részben), este pedig a gyerekekkel térünk nyugovóra, de kitalálom.

10) Július 1-én kezdődik az úszótanfolyam Rékának. Nagyjából kigondoltam a logisztikát, de még Tibivel nem osztottam meg semmi ilyen tervet, szóval...

11) Martfűn, a fürdőben egy alkalommal nem kaptam el Zalánt, amikor a vízbe vetette magát. Valahogy elvétettem a ritmust. Erre ma reggel azzal keltett nagy bús képpel, hogy én beledobtam a vízbe a strandon....

Ősszel vár minket az ovi pszichológus (ha a dadogása nem szűnik meg). Lesz mit kianalizálni a csajszinak. 

12) A gyerekek bejelentették, hogy nem tudnak tovább várni, holnap indulnak nyaralni. :) Vonattal mennek, annyit elárultak és viszik az összes Filly pónit. 

13) Nem is írtam, Zalán végül kerek egy hétig fosott. Ilyet....én még nem láttam.

14) Evett, ivott, evett, ivott, aktív volt, csak éppen...fosott. Olykor óramű pontossággal fél óránként. Végül hatodik napon (vagy a hetediken?) megkönnyebbülhettem, mert visszatért (jóindulattal) a "kolbászos" kakaállag. 

15) Azóta Zalán hízókúrán van.

16) Az igaz, hogy nem fogyott semmit a mérleg szerint. Az én aggódó szemem viszont szinte áttetszőnek látja....Vannak csontjai, amiket nem szeretek látni. Lesek minden falatot, ami lemegy a torkán. Nincs kecmec.

17) Ma beköszöntött a kánikula, hurrá, hajrá, de úúútálom! Remélem, nem lesz tartós.

18) Kitaláltam, hogy varrógépet veszek és megtanulok varrni. Nem szupi ötlet?

19) Egyszerre érik a meggy és a cseresznyeeeee! Jeeeeee!

20) A fagyigépet (Delonghi) ideje lenne megint beüzemelni. Tekintettel tavaly nyári számos kudarc élményre, ami fagyi terén ért (konkrétan: fogyasztható fagyit nem sikerült előállítani) picit aggódom....

21) Megyek, lefekszem. Előtte hálaimát rebegek a légkondi feltalálójának, akinek jóvoltából ma éjjel aludni is tudok. Jó éjt!

1. nap

A vakációt egy maratoni (nekem annak tűnt) játszóterezéssel nyitottuk tegnap. A nem túl kedvező időjárás miatt Zalán már nagyon ki volt éhezve egy kis homokozásra (hinta itthon is van), csúszdázásra stb. Réka sem bánta, főleg, hogy hamarosan csatlakozott hozzánk Kata barátnője (Emese nélkül természetesen). 

Nekem nem volt fényes a kedvem. Egész úton hazafelé (játszótérre) azon gondolkodám, hogyan jutottam el odáig, hogy immár E. óvónénit is legalább annyira nem szeretem, mint Ed.-et....És hogy miért van ez? Miért van ennyi gond az ovival? Miért pont ez az én keresztem? 

Tény, hogy amióta ovis a lányom, rengeteget tanultam az emberekről. Többet, mint szinte egész életemben. Ez egy nagyon komoly és jó lecke, amiért hálás vagyok így önmagában. Habár....lehetett volna úgy kavarni odafenn a kártyákat, hogy legalább második nekifutásra normális óvónőket fogunk ki. Nem magam miatt, Réka miatt. Nem sikerült. Hogy mi romlott meg, miért mentek félre a dolgok, nem tudom. 

Olyan alapvető problémák vannak, elmagyarázhatatlan hiányosságok, hogy én megoldást nem látok. Most magyarázzam el az óvónéninek, hogy ha ordibál Rékával, attól az nem alszik el hamarabb? Vagy üljünk le Marikával, hogy a gyerekek nem visszaeső bűnözők, nem kell velük úgy beszélni és bánni. 2 éve van a nyugdíjig. Úgysem értenék, miről beszélek. Hogy vezessem elő az óvónőknek, hogy azt szeretném, ha sokkal többet foglalkoznának a gyerekekkel. Ha felkészítenék őket az oskolára. Ha tanítanának nekik verseket, meséket. Nem csak az évzáróra vagy karácsonyra, hanem alapból is. Ha szeretnék őket, mert azt érdemlik. Tudom, hogy nem könnyű 26 gyerekkel, nekem olykor elég kettő, hogy felmenjen a vérnyomásom, ha de már óvónőségre adták a fejüket, mindez a minimum amit elvárok tőlük. Már lemondtam az extrákról, nem tegnap.

Beszéltem facebook-on keresztül B. anyukájával, aki az évzárón jelentette be, hogy ovit váltanak, nagycsoportra máshová viszi a kisfiát. Én megdöbbentem, más reakciója akármi is volt. R. (az anyuka)-ék elköltöznek, de megsúgta, hogy elege van, hogy reggelente gyomorideggel nyit a gyerek az oviban, ahogy ő is...és hogy ez az egy- két óvónő dadus trió NAGYON negatív, elég volt belőlük is. 

Tegnap úgy köszöntünk el E. óvónénitől, hogy szinte sehogy. Megközelítettük kéz a kézben Rékával, míg ő D. anyukával beszélgetett. Mondatába ágyazva felénk szórt egy "sziasztok"-ot, aztán mondta tovább a magáét. Hát így. Rosszul esett, de odébb sétáltunk, hazajöttünk. Ha belegondolok, február óta tőle érdemben semmit nem hallottam Rékáról. Ha kérdezek, persze minden oké, minden fajin. De hogy mi minden, azt már nehezen tudná kifejteni. 

Na szóval nem volt fényes ez a tegnapi nap. Régi ismerősömmel is összefutottam a játszótéren, akivel annak idején együtt jártunk terhesgondozódni. Hajam égnek állt, olyasmiket mondott. Vannak emberek, normálisnak tűnő, átlagosan értelmes emberek, akik ha (saját)gyerek téma jön szóba, teljesen meglepő dolgokat tudnak kiejteni a szájukon. Akkorákat tudok csalódni emberekben újra és újra, hihetetlen. 

Na és hogy totál jól sikerüljön a napom, este a kanapéra hajítottam a tévé távirányítóját (a szobán keresztül, úgy kell elképzelni). Elvileg lett volna nagyjából egy méter Réka fejétől, de persze leánykám ugrott egyet PONT AKKOR és ebből nulla centiméter lett. Úgy eltalálta a távirányító a bal szeme fölött, hogy pillanatok alatt bedagadt neki a homloka. Hát bőgni lett volna kedvem! Mondtam Tibinek, hogy hozza be a fagyasztott kelbimbót a fagyóból, de erre Réka még hangosabban zokogott, mint annak előtte, úgyhogy hideg kanál homlokra szorításán túl nem tettünk semmit. 

De hogy a jóra is koncentráljak, hamarosan, belátható időn belül indulunk nyaralni és júliusba Rékát úszótanfolyamra is beírattam a Tiszaligetbe. Még fogalmam sincs, hogy fogjuk kilogisztikázni ezt Tibivel, de nem is érdekel, 2-3 hetet megoldunk valahogy. Valahogy azt érzem, hamarabb menni fog neki, mint az anyukájának, akinek 30 év kevés volt az úszás elsajátításához.

Utolsó nap a középső csoportban

Ez is eljött...... Egyébként ideje volt. A héten lezseren 9-re jártunk oviba, ami ugyan még okés, de alapjáraton fél 9 a célidőpont. Reggelente alig lehet életet verni a gyerekekbe, olyan álmosak és nyűgösek. Holnaptól aludhatnak délig, legalább nyolcig. 

Régen volt szeptember vagy tegnap volt, nem tudom eldönteni. Sűrű év volt. És számomra még nehezebb jön, nagycsoportos lesz Réka, iskolát kell választani, júúúj...De még nem tartunk ott, itt a nyár, a meleg, a vakáció, a nyaralás időszaka, Éljen hát a jelen és a nyári szünet!

Első nap szeptemberben....

És az utolsó júniusban (ma) 

Ugyanazt a szerkót már nem tudtam rájuk adni, mert mindet kinőtték.

Sportnap Pitypangéknál

Nagyon nyűgösen indultam erre az idei sportnapra. Még oda sem értünk kéz a kézben Zalánnal, máris egyfolytában vissza akartam fordulni. Tűzött a nap, tudtam, hogy az elkövetkezendő 3-4 óra arról fog szólni, hogy keresem az ovi udvarán szétszóródó gyerekeimet, enyhe tömeg, neeem az én világom. Mint általában egyik többszázfős rendezvény sem, ahová egyedül megyek a gyerekekkel.

A program a Pelikán egyesület (fitness) bemutatójával kezdődött. Az első sorban ácsorogtam, gondolván arra, hogy majd videóra veszem Rékáék kis műsorát is, amit a 3 középső csoport ad elő. Zalán viszont nem bírta a kitartóan égető napot, még akkor sem, ha a kezemben fogtam, így hát engedtem a nyomásnak és elsétáltunk az árnyékba homokozni, hintázni. Le is maradtam mindenről, kivéve Rékáék műsoráról, amire könyörtelenül odarángattam a "színpadhoz" Zalánt is. Ügyesek voltak Manók, Katicák, Nyuszik egyaránt, legyezővel táncoltak zenére. Ahogy láttam, Réka nem is igen figyelte az óvónénit, mit mikor kell mívelni, ment ez magától is. Mivel csak a második-harmadik sorban jutott nekünk hely és Zalán is a kezemben volt, így felvételt nem tudtam készíteni. Néztem hát csak, ittam magamba Réka látványát, ahogy vigyorog, sugárzik a kis arca az örömtől....velem ellentétben, úgy látom, imád szerepelni. Még egy kicsit túl is pörög. 

Ahogy minden korcsoport eljárta a magáét, lényegében kezdődött a sportnap. Téma: 7 próba. Minden gyerkőc kapott egy kis korongot, amire össze kellett gyűjteni 7 nyomdapecsétet a próbák során. Itt volt az tavaly, hogy leragadtunk egyetlen feladatnál, Réka E. óvónéni szoknyája mellől el nem mozdult volna. Ott ücsörögtünk vagy 3 órán keresztül egyhelyben és pont egy darab pecsétet gyűjtöttünk össze. Node az tavaly volt, idén arra kaptam  fel a fejem, miután aznap tizedjére elvesztettem és megtaláltam a kódorgó Zalánt, hogy Réka már túl is van az első próbán. Pedig éppen a merengőt játszottam, mert rájöttem, idén E. és Ed.  egyik próbánál sem lesz ott, a csocsóasztal mellett állomásoztak. Nem lesz egy árva pöcsétünk sem? Dehonnem!

Tanulhattam Rékától, mert míg én azon morogtam, hogy Tibi megint nincs itt és szóba sem jött, hogy legalább a vége felé beesik, míg más apukák bezzeg....mások bezzeg nagyszülőstül....én meg megint egyedül  blablabla.....Azon nyavalyogtam, hogy mindenhol marha hosszúak a sorok és éget a nap,  blablabla....Réka ügyesen beállt a sorba, hogy tegye, amit kell (célbadobós). Kijózanodtam nagyjából és finoman szégyenkezve csatlakoztam hozzá. Hogy hasznára legyek, törölgettem a kezét és söpörtem le róla a kristálycukor szemcséket. Mert sorban állás közben is és két próba között is, sűrűn tankolt kürtős kalácsból, ami nagyon finom volt. Sajnos frankón nem illett a diétámba, úgyhogy csak lopva ettem belőle, hátha a pocakom, a hájas észre sem veszi...Összesen 4 próbát felvettem videjóra, de Réka szuper ügyesen összegyűjtötte mind a hét pecsétet!!!! És olyan ügyes volt, mindenhol gyorsan végzett. Na persze, már hatalmas középsősről van szó, majdnem nagycsoportosról.  

Este fél nyolcra értünk haza, miután ötvenszer elvesztettem és megtaláltam Zalánovicsot és ebbe jelentősen belefáradtam. Ezzel egyidőben Réka begyűjtötte a próba kiállóinak járó lufi állatkát. Fél órát álltam érte sorba. Mit mondjak, kellőképpen kellemesen elfáradtunk valamennyien. 

UI. Próbák során figyeltem a szóba jöhető óvónéniket Zalán számára. Ani és Kata óvónénit. Mindketten nagyon kedvesen voltak, de főleg Ani. Bárcsak!....Holnap nevelés nélküli munkanap (vagy hogy hívják, amikor csak az óvónéniknek van ovi?), hátha kiszivárog valami....