Réka első ádventi naptára

Azaz a második. Tavaly, hirtelen ötlettől vezérelve kapott Rékám egy Cadbury-s naptárt, sok apró ablakkal és mögöttük picurka, de annál finomabb csokival. Tudom, mert én ettem meg mindet. Na jó, nem mindet, talán kettőt kapott Réka is. Valahogy nem tetszett az a gondolat, hogy csepp mégnemkétévesemet nap nap után csokival tömjem...Ami erős túlzás (mármint a "tömni" ige) ugyan, ha azt nézem, hogy a Cadbury-s félében TÉNYLEG picik voltak a csokik....Valahogy mégis idegenkedtem az édességes ádventi naptártól, no és ebből idénre is maradt, pedig Réka lassan betölti a hármat.


Akárhogyis, bő egy hónapja úgy határoztam, hogy idén cukorkaéscsokimentes lesz az ádventi naptárunk. Ahogy ezt eldöntöttem, lázban égve tanakodtam, mi mindent pakolhatnék a kis zsákocskákba. Végül összevásároltam sok mütyűrt, édes apróságot (lásd alább) és ezeket csömöszöltem a szütyőkbe. Az ötlet nem teljesen az én fejemből pattant ki, de ez lelkesedésemen mit sem látszott. Olyan izgalom előzte meg a december elsejét, hogy azon magam is megleptem saját magam. Mintha holnap lenne Szenteste.


Rékára is átragadhatott valami az én pörgésemből, mert reggel, amikor elújságoltam neki, hogy december elseje van, vagyis kinyithatja az első zsákocskát, kiderítheti milyen ajádnék van van menne, nagy örvendezést csapott "hurrrrá, hurráááá" kísérőszöveggel. Az első zsákocska 2 db matricát rejtett. Egy katicásat és egy napocskásat. Tetszettek neki. Nagyon örültem az örömének. Holnap két cicás hajcsatot kap. Aztán a továbbiakat illetően elvesztettem a fonalat, talán néhány hűtőmágnes jön? Vagy egy mini macis nyomda? Holnapután arra is napfény derül.

Megkezdődött hát egy újabb visszaszámlálás, mától karácsonyig. Éppen 24 nap. És félúton ott lesz majd Réka szülinapja is! Szülinapig félúton pedig a Mikulás hoz valami apróságot Rékámnak. Ezúttal azt hiszem, az édességet nem nagyon ússzuk meg. Nem baj, ennyi jár!

Képek

Mostanában úgy adódott, hogy több fotót és videót készítek, mint Apa. És ez nagy dolog. Az utóbbi 2 hét terméséből....Ha feltűnik némi minőségbeli különbség a képek tekintetében, az nem a véletlen műve.

Réka és a saját maga összeállított pizza....Volt a tetején egy padlizsán vég is szárastul, azt lekaptam az utolsó pillanatban sütés előtt.

Zalán az őskáosz kellős közepén. És amikor még volt nálunk habtapi. Mert már nincs. Erről még írok egy jó cidriset....

Alvós babám az új sapkában

Használati utasítás

Amikor nyáron látogatóban járt nálunk a két óvónéni, egyik kérdésük volt a sok közül, hogy milyen "használati utasítást" tudnék neki adni Rékához. Szeretnék őt mielőbb megismerni, minél többet megtudni róla. Hiszen januártól a nap jó részét velük tölti Rékám és a sok kispajtijával. Nekem akkor hirtelen - bár kattogott az agyam magas fordulatszámon - nem sok minden jutott eszembe, azon túl, hogy mifelénk bizony bajosak a délutáni szundik. Végül kevés értelmes és értékelhető információval tudtam előhozakodni. Hát izé, jókislány az én Rékám, ügyesokos is, meg ilyenek.....

Pedig ajjjajjj, ami nekem természetes, egy kvázi idegen ember számára nehezen kitalálható infó lehet. Ez jutott eszembe a minap a zuhany alatt, amely a második hely, ahol a legjobb ötleteim támadnak, meg is lódult a fantáziám. Az alábbi listát kreáltam. Persze az óvónénihez ez nem fog eljutni. El is kerekedni a szeme tán...

- Réka szeret olvasni, rajzolni, építeni és babakocsit tologatni. Ebben merül ki napi tevékenyésének java. Képes hosszú időn át egy foglalatosságra koncentrálni, egyedül éppúgy jól eljátszik, ahogy kisbarátaival


- Húsevő, mint egy ragadozó nagymacska. A főzeléket nem igazán szereti, a rizst megeszi, a tésztát imádja. Tésztát tésztával, akár a sima főtt változat is megfelelne neki ebédre. Kiflinek és zsömlének csak a belét értékeli. Mint aki fél, hogy elkopik idejekorán a fogsora, az a gyöngy....


- Vizet csak a szomjhalál küszöbén iszik még mindig (leszámítva a tomboló kánikulát és az esti fogmosás utáni időszakot. Ezügyben bizonyosan lesz változás...
- A cukrot, mint édességet, chipset nem ismeri, létezésükről nem tud. Tudtommal...


- Itthon nem tűr meg magán csak harisnyát+szoknyát (sokszor még szoknyát sem, de egy szál harisnyában csak nem engedem az oviba....) legginget zoknival. Sem meleg nadrágot (bélelt vagy kord/bársony) sem vékony nadrágot, sem melegítőt. Olyan is van, hogy egyáltalán semmit nem akar felvenni, ilyenkor a nap első hisztije a felöltözés témakörében tör ki....


- Kispárnával alszik. Leginkább mégis nagypárnával. Konkrétan az anyukája nagypárnáján.


- Modern meséket, mesehősöket (Toy Story, Shrek, Jégkorszak, stb...nem ismeri. Mondjuk, a klasszikusokat sem sokat, kivétel lehet talán Hófehérke. Ő is csak azért, mert egyik családi összeröffön valahogy szóba jött Hókef....No comment. Bonyolult az ügy. Nem mesélek részleteket.


- Pisilni és kakálni idegen helyen csak anyával vagy apával hajlandó. Egyébként még azt is letagadja, hogy kis vagy nagydolga lenne. Csak furán áll egyik lábáról a másikra. Ez a másik, ami majd változni fog januártól. 


- A délutáni szundi nála legkorábban fél 3-kor kezdődik....No ez sem marad már így sokáig.


- Csukott ajtó mögött szokott kakálni és egyedül. Ehhez ragaszkodni szokott. Ez a harmadik, ami majd változni fog. Az oviban csak függöny van a kisvécék körül. 


- Fázékony a keze. 10 fok alatt le akar fagyni. És akkor van ám cirkusz....


- Tud: Egyedül orrot fújni, de nem szeret
- Nem tud: Fésülködni, mert nem is akar. Szerintem.
- Tud: egyedül öltözködni (leszámítva harisnya), de tagadja.
- Tud: köszönni bácsinak, néninek, kislánynak és nagyfiúnak, ahogy kell, de ritkán teszi. A neveletlenje....


- Almát csak pucolva eszi meg. Mármint civilizáltan. Ha "bundás" almát kap, szétköpködi a héját (van pár rossz szokása, ez az egyik). A mandarint és banánt szépen és szívesen megeszi.


- 1 éves kora óta egyedül eszik, ám 2 éves kora óta ugyanúgy leeszi magát. Nem érdeklik a foltok. Akár gutaütést is kaphatok, ezen az sem változtatna.


- Jobbkezes lesz, jobb kézzel eszik, játszik.


- Nem allergiás semmire (eddig), egészséges, mint a makk. 


- 17-ig - 20-ig elszámol, ismert minden színt, a betűk legjavát, van kézügyessége, kreatív


- Idegenekkel nem kommunikál, ismerősökkel is csak némi "kiolvadási idő" után. Egyébként barátságos és érdeklődő, de mindezt szavak nélkül.  


- Szívós, képes hosszú távon gyalogolni nyafi nélkül. Sosem kéri, hogy vegyem fel. Hogy ilyen lehetőség egyáltalán létezik, tán el is felejtette, amikor anya még 2in1 volt Zalánnal.


- Egy hisztis tyúk 


- Olykor goromba (biztosan tőlem tanulta...vagy örökölte)


- És mindenekelőtt és mindenekfelett, édes, drága, aranyos, imádnivaló tündérbogárka....

6 hós státusz

Éppen sétához csomagoltam be a család apróbb 50%-át, amikor telefonált a doktornéni, hogy jöhet é a 6 hós vizsgálatra Zalánomhoz?  Nem volt tökéletes az időzítés, ezt már egész megszoktam, szinte soha nem az. Zalán álomittasan csücsült a karjaimban, nehéz pillák mögül is mosolygott a szeme. Láttam rajta, hogy csak a jelre vár, és kész bevágni a szundit. Ez a jel általában az, hogy bundazsákba csavarva elegyengetem őkelmét a babakocsiban és kitolom a levegőre. Ez kivált nála egyfajta pavlovi reflexet, mert azonnal elalszik. Erre azonban nem került sor akkor és ott, "vissza az egész" alapon bánatosan kihámoztuk magunkat a dzsekikből és össznépileg vártuk a doktornénit. 

Réka csalódott volt persze, hogy a séta témát felfüggesztettük, de gyorsan lenyomtam neki egy improvizativ mesét, így nem volt nyafi vagy hisztérikus kitörés. Ja, igen, ha már említettem, ez a mesélősni új nálunk, de napról napra népszerűbb játék. A mese főszereplője a  Kiscica, így nagybetűvel, kinek kalandjait a beszéd pillanatában ötlöm ki. Vagyis amikor beleesik a macsek a tejfölbe, még dunsztom sincs, hogyan fog onnan kikapaszkodni. Réka imádja ezeket a történeteket, még sosem panaszkodott, hogy valami logikai gikszer csúszott volna be vagy elbénáztam volna a cselekményt...pedig szokott az úgy lenni. Tátott szájjal, olykor fátyolos szemekkel - függően a dráma horderejétől - fülel.


A meseolvasás és várépítés után ez lett a harmadik számú kedvenc elfoglaltság, aminek örülök, mert a képzelőerejét, ha mást nem is, biztosan fejlesztjük vele. Azt halkan jegyzem meg, hogy Tibi belehallgatott már pár mesében, egyszer sem bírta ki, hogy ne horkantott vagy fuldoklott volna csendben a röhögéstől. Komolyan nem értem, mi a baja, ártatlan, habkönnyű meséket találok ki, még csak egérvér sem folyik benne...


Szóval visszatérve arra, amiről eredetileg írni szerettem volna.

Doktornéni maximálisan meg volt elégedve Zalánommal. Úgy tűnik, múlt hónap óta egy fél centit sem nőtt (azaz múltkor bizonyára elmértük), viszont nagyjából pont fél kilót magára kapott (hurrráááááá!), vagyis 7410 g a súlya. A születéskorit nem sikerült megduplázni, súlyos 10 dekán múlott a dolog.

Elmeséltem a doktornéninek, hogy hogy állunk a  hozzátáplálással, pont ott, hogy ebédre főzeléket kap a kisded, ez egyelőre alma-barack-krumpli triót jelent. Vagy alma-répa-krumplit, bár ezt még nem próbáltam. A barackosat annyira szereti, hogy itt megrekedtünk erre a hétre, azt hiszem.

Csodaügyesen iszik a csőröspohárból (Aventes varázsitató), még annyi hezitálás sem volt a kispasiban az első kortyoknál, mint annak idején Rékánál. Úgy vette a szájába, mint aki világéletében ebből ivott. 

A többi étkezés egyelőre továbbra is anyatejes. Előfordul, hogy bojkottálja a vacsorát, talán túl fáradt már a szopihoz, talán nem elég éhes, ki tudja. Ilyenkor, ha jó idegállapotban vagyok, belenyugszom, hogy kimarad egy kaja, van ilyen, majd szól Zalán, ha éhes....ha rossz idegállapotban találtatok, kavarok neki némi tejmentes tejpépet, melyet változó intenzitással kanalaz. Az általános az, hogy nem igen eszik belőle, de legalább én megnyugszom, hogy tényleg nem éhes, nem csak a cici nem érdekli.  

Doktornéni úgy vélte, a decemberi státuszvizsgálat el is maradhat, Zalán mozgásfejlődése és súlynövekedése is teljesen jó, mit jó, szuperjó. Fekvőtámaszban produkálja magát, a popsija a magasban, erőteljesen "kutyázik" és most már kúszik is. Egyre fürgébb, így hát a tv körül található káberhálózat, mely Zalán számára az egyik legizgalmasabb dolog az egész szobában...beleértve Réka komplett játékállományát, barrikád mögé került. Egyelőre. Mert még abban a korban van, hogy azt hiszi, amit nem lát, az nem is létezik, eltűnt....

Szóval kisfiam nagyfiú, ebédre rendes kosztot kap és sebesen kúszik, hogy egyhelyben tartani is egyre nagyobb kihívás....Talán már unalmas, hogy folyton ezt ismételgetem, mint egy üzemhibás papagáj, de annyira azt érzem minden egyes nap, hogy nagyon gyorsan telik az idő. Ez a fél év elröppent, mint egy pillanat....

Réka mondta 8.

Húst klopfolok a konyhában lelkesen (útálok klopfolni, majd egyszer elmesélem, miért, pszichés a háttér...)

Réka beszalad a zajra a konyhába, majd alig túl a küszöbön megtorpan:

- Hát te mit kalimpálsz, anya? - kérdezi színlelt felháborodással.

***

Kitalálósat játszunk. 

- Melyik állat ez, Réka? Szürke bundája van, hosszú vékony farkincája, kerek fülecskéi és szereti a sajtot.

Réka kivár egy másodpercet, majd rávágja.

- A kecske. - amilyen váratlanul jön a válasz, úgy kap el a nevetés, ott és akkor ez olyan viccesnek tűnt, hogy nehezen nyertem vissza komolyságom.

- Réka, a kecske sajtot eszik?

- Igen. A kecske nagyon szereti a sajtot. - mondja nagy bölcsen. Meghökkenek, csak makogok.

- Dehogyis, Réka, a kisegér szereti a sajtot, a kecske a káposztát, répát, salátát, ilyesmit eszik.

Réka dühösen felpattan.

- Nem! A káposztát a nyuszi szereti. A kecske szereti a sajtot. 

És nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem és nem. Hát jó, ha legközelebb találkozom egy kecskével, istenbizony megkínálom egy kis jó trappistával. Hátha ráfanyalodik....

***

Réka egyik szokása, hogy vacsoránál a saját tányérjának tartalmán túl sokkal nagyobb figyelmet szentel a többiek porciójának. Mert az -  "szomszéd fűje mindig zöldebb" alapon - ugye mindig finomabb. Sőt. Ha valami gusztát lát apa tányérján, simán fogja a villát és falatozni kezd.  Egy ebéd során rászólok:

- Réka, a saját tányérodra koncentrálj, lécci! - hangom élesebb, mint illene, mert lassan az asztal alatt több tészta lesz, mint a tényéromban, amit megostromolt.

Pár perc múlva leülök mellé és megkérdezem, hogy felszeleteljem e a husikáját. Ő rábólint a dologra, majd ahogy aprítom a csirkéjét, eszébe jut valami.

- A saját tányéroddal foglalkozz, anya! - és ahogy az ilyenkor már szokásos, villan a szeme huncutul. Ott a pont megint! 

***

Egy tányérból cseresznyézünk, azaz nasizunk. Ahogy világos lesz Réka számára, hogy én nagyobb ütemben fogyasztom a csemegét, mint őkelme, nyomban szükségét érzi, hogy valahogy lassítson a tempómon. Így hát megjegyzni:

- Anya, ne egyél sokat, mert meg fog fájdulni a hasad!


***


Készítem a reggelit, amikor Réka felmászik a konyhaasztalhoz és várja a magáét. Hogy lekössem, verset mondok neki. Ahogy befejezem, kedvesen megdícsér:
- Ügyes vagy! 
Jól esett.


***


Meglátja Tibim fotóját a személyi igazolványában és vidáman felkiált.
- Pici Apa! 


***


Zalán popsiját takarítom éppen egy pelenkacsere sokán. Kisfiam nem sajnálta a pelust, telenyomta szépen isteni állagú, savanykás illatú, mustársárga kakával. Réka megpaskolja Zalán buksiját és emígyen vígasztalja öccsét (bár az szemlátomást nem szorul rá.)
- Nem is büdi, Zalán, nem büdi. Anyáé, apáé, Rékáé sokkkkkkal büdibb ám!
Ez vitathatatlan. 


***


Énekelek neki felszabadultan, minden gátlás nélkül.... nem izgat, hogy ha fals (és hát az...) hiszen amióta csak megszületett, énekelek a lánykának. Szóval dalra fakadok. Egyszer csak félbeszakít.
- Zalán alszik?
- Alszik. -  felelem kissé zavartan (hogy kerül a csizma az asztalra?!)
- Akkor maradj csendben, jó? 
Hát így került....tényleg nem lehettem valami jó....


***


Mostanában tűnt fel, hogy van egy műsor az M1-en (?), melynek címe "Dob meg basszus". Ez nagyon tetszik Rékának. Nagyon. Mármint a cím. És én mai napig összerezzenek, ha Rékámnak váratlanul kántálhatnékja van ezt a 3 szót, vagy ha ebéd közben csak annyit nyög: "Dob meg basszus...." - mert hangsúlya alapján mintha egészen mást mondana.....