Szezonzáró

Ma hivatalosan is befejezettnek nyilvánítottuk kismama társaimmal az őszi szezont a játszótéren. Egyrészt, mert november közepét írjuk és lassan túl hideg lesz a játszótéren tobzódni, másrészt, mert a nagy trió (Zsolti, Kornél, Réka) tavaszig nem röffenhet össze többet játszótérileg. Zsolti nagyfiú hétfőn kezdi az óvódát, szorosan a nyomában Rékával, aki ugye majd csak a január első munkanapján.

Jó lesz ez a kis pihi tavaszig, meggyőződésem. Az utóbbi időben a fiúk egyre többet nyírták, nyúzták Rékát, aki akkor sem agresszív, ha ütik és tépik, max. segítségért kiált...Tegnap már odáig fajult a dolog, hogy Kornél úgy meg találta húzni Réka haját, hogy öklében ott lengedezett jónéhány szőke, Rékától származó hajszálacska. Rékának ez be is tette a kaput, elege lett és indítványozta, hogy inkább sétáljunk a napsütésben - játszótéren túl - szedjünk pitypangot vagy gyűjtsünk leveleket. Távoztunk hát. Kornél még akkor is Réka után nézett, motorján ülve, rezzenéstelenül, amikor már messze jártunk. Ma pedig, ahogy a játszótér felé kanyarodtunk, Réka ilyesmit jegyzett meg. 

- Nem lesz Kornél a jászótéren. És ha nem lesz, nem húzza meg a hajam és nem tépi ki a hajam és nem lök el....

Azért ezt leszámítva, jókat játszottak együtt ők hárman, sajnálom, hogy fotót nem készítettem, ahogy nagyban bandáztak, kukás autónak integettek, önfeledten hintáztak, homokoztak, motoroztak....

Szép volt, jó volt, hiányozni fognak a rosszcsontok. De sebaj, eljön a tavasz seperc alatt (amilyen ütemben telik az idő mostanság....) és vele a folytköv.

Réka mondta 7.

A délutáni szundi előtt kötelező programelem a meseolvasás. Ezt már Réka is nagyon jól tudja. Talán túlságosan is? Egy délután az órára pillantok, konstatálom, hogy Réka szundijának legfőbb ideje és jön a nagy ötlet:
- Olvassunk mesét! 
Mire Réka:
- Ááá, nem. Még nem vagyok álmos.


***

Réka a mérlegre pattan, hogy kiderüljön, hány kiló is pontosan.

- Hány kiló vagy? - kérdezem, mert a lány nagyon hallgat.
- Harmincezer forint. - feleli lazán.

***

Egy délután azt játszuk, hogy Rékának ki kell találnia, milyen állatot utánzok. Tenyeremmel a füleim körül kavarok, némán tátogok és a szemem is düllesztem. A válasz nem is marad el.
- Halacska a Teszkóban! - vágja ki.
Na igen, ha belegondolok, máshol még nem igen láthatott halat a lelkem. Max. filét.

***

Rossz fát tesz a tűzre, egyiket a másik után, hogy már sokadszorra szólok rá Rékára, de nem fogad szót. Egyre csak huncutkodik. Végül felemelem a hangom és eréjesebben rászólok.
- Ezt nem szabad, Réka. Tessék befejezni!!!!!!! - mire ő lebilincselően rámmosolyog, nyugalma meghökkentő.
- Anyaaa, ne mérgeskedjél már! - hallani kellett volna, ahogy mondta. Rögtön elnevettem magam.

***

Egyik rossz szokása Rékámnak, hogy nyalogat dolgokat. Például építőkockát vagy akár a saját (piszkos) kezét, padlót, asztal lábát, papucsa talpát....mikor mit. Talán Zalán ihleti meg időről időre, talán csak a figyelmünkre pályázik, de nagy mák, hogy még semmilyen fertőzést nem szedett össze.
Egy nap Tiborom unokahuga jön látogatóba, aki nem tud Réka fenti perverziójáról.
- Réka, ne nyalogasd a legót, baci van rajta, beteg leszel! - szól rá kedvesen.
Réka meghökkenve veszi alaposabban szemügyre a szóban forgó legó darabkát.
- De ezen nincsen boci. Semmilyen boci nincs rajta....- azzal nagy szemekkel néz hol egyikőnkre, hol másikónkra, nem értve a helyzetet...

***

Véletlenül eltör egy tányért. Látom rajta, hogy nagyon bántja a dolog, így hát vígasztalom.
- Nem baj, semmi baj, előfordul az ilyesmi. - nem nagyon hatnak rá szavaim, járkál a szobában fel és alá, emészti a történteket.
- Semmi baj, Réka, anya is el szokott törni olykor egy-egy tányért. Nem haragszom. - eképpen próbálom felpörgetni a történtek feldolgozását. Ez sikerülhetett neki, mert egyszer csak megszólal:
- Neeeeem baj, anya, neeem baj. Van másik!
Van. Egyelőre van....

***

Olyat játszunk, hogy én mondok egy állatot, Réka pedig rávágja, hogy az adott állat hogyan mozog. Például:
hal - úszik, kacsa - totyog
- Légy! - mondom én.
- Repül. - ragyog Réka arca. - Repül, aztán egy nagy puff...és leesik a földre.
Na ja. Ez az életgörbéje egy hozzánk berepülő egyednek.

Boldog névnapot, Réka!

Pizsamaparti

Egyik este spontán pizsamapartit rendeztünk lefekvés előtt. Annyira nem volt jó ötlet, mint ahogy először tűnt....ha addig álmos is lett volna Réka, mint ahogy nem volt az....hát a nagy buliban kireppent volna minden álom a szeméből. Azért nagyot hancúroztunk, volt móka és hangos kacagás mindenki részéről (leginkább Zalánét élveztük, de Rékáéval sem lehet betelni, sosem elég belőle....)

A kép, amely elárulja, hogy a Ketteskék élete sem mindig fenékig tejfel. Ez Zalán "haggyámántesó" és "segítsanyagyorsan" nézése egyben. Tudom, mert elég gyakran látom. :-)

Jajj, de jó dolog anya hasán lovagolni!!!! És a nyáltenger sem áztatja el a rugimat, felfogja azt anya pizsije. - gondolhatta Zalán.



Réka nem bánta, hogy a Kistesó otthonosan elterpeszkedett az ő ágyacskájában és mennyei nyugalommal szemlélte nővére mutatványait....Ez egyébként egy jellemző póz Zalánra. Jóllakottságban, elégedettségben, békében....

Zalán azért nem sokáig heverészett egyedül és magányosan azon a bizonyos Réka tulajdonában álló ágyon. A nagytesó ahogy lehetett, már huppant is melléje egy kis mókázásra. 

A "kutyázás" koronázatlan királya. Háttérben Réka ugrabugrál....

Zalán, a kameraérzékeny. Réka itt a háttérben éppen azon ügyködik, hogy nyakát törje, ha csak egy mód van rá....És nem. Következő pillanatban nem zúzta szét Zalán buksiját. Még csak rá sem esett. De talán csak mert Apa résen volt....

Rékáról portré nem készült, mert őfelsége nem járult hozzá....

Zalánom

A fenti kép az, amire azt mondanám, kiköpött apja...legalábbis a számomra. Ahogy néz, amilyen képet vág...Tibi ellenben Zalán tekintetében az enyémet látja, szólva vélemények megoszlanak. 

Az alsó egy Holt-Tisza menti parti séta során készült, szombaton. Alig indultunk el, Zalán buksijával a mellkasomhoz bújt és már szundított is.....