A csütörtök

 Reggel végre úgy eszméltem, hogy magam mögött tudhattam hat óra alvást legalább,  úgyhogy egész jól éreztem magam az előző napokhoz képest.  Rögtön összepuszilgattam a még öntudatlan szülinapos Zalánt, akit az ágyamban találtam Tibi helyén, Tibi pedig az elmúlt éjszakán Zalán helyén aludt....

Hirtelen próbáltam visszaemlékezni arra a napra, amikor Zalán megszületett és csak valami 10 másodperc gondolkodás után jutott eszembe, hogy aznap reggel méhszájvizsgálatra mentünk volna a kórházba, de nekem már éjféltől folyamatos keményedéseim voltak, ami reggelre fájdalmas fájásokká változott stb stb....Arra nagyon emlékszem, hogy anyósom átjött, hogy vigyázzon Rékára, ha mi kórházba megyünk, ültünk a kanapén és nem éreztem semmit,..... Nem éreztem semmit, aztán egyszer csak mintha egy jégcsákányt vágtak volna a hátamba. Szinte térdre rogytam, akkorafájdalmat éreztem, szóval valami elkezdődött.... Én úgy emlékszem, ezek ötpercesek voltak, de később - talán nem lövöm le a poént - de ritkultak, el is múltak. Már azt sem tudom, hová tettem a szüléstörténetem, valahol megvan, talán itt a blogban is....Szóval aznap délután megszületett Zalán, némileg hosszabb és jóval gyötrelmesebb vajúdás után, mint Réka esetében, viszont a kitolási a szakasz ezúttal sokkal nagyobb élmény volt - főleg így 13 év távlatából. Rékánál volt egy olyan tehetetlen, nemtudommitkellcsinálni érzésem, pánik, talán túl sem élem fajta érzés, talán még meg is lepődtem egy picit, amikor a szülésznő felmutatta a frissen kibújt Rékát, hogy ez az óriási gyerek bennem volt????  Zalánnál viszont pont, hogy erőre kaptam, amikor végre "megkoronáztam" őt, végre jöttek a megváltást hozó toló fájások, amikor ösztönből és magától is nyom az ember, ha akar, ha nem és és és onnastól fogva gyorsan történt minden. 

Nem is akartam a szülésemről mesélni, most ez nem tudom, hogy buggyant így ki belőlem....

Hajnalban esett az eső, később egyenesen szakadt, majd a délelőtt folyamán úgy szitált, de már jócskán elmúlt az ebédidő, mire felszáradt az udvar a munkahelyemen és kisütött a nap... ja az nem sütött ki, mondjuk, de enyhe volt az idő és már azért is hálás voltam, hogy nincs zuháré.

Igazából napközben nem sok minden történt. Dolgoztam. Egyszer hívott a futár, hogy hozza a kutyakaját. Természetesen a szerdai esőszünet után a csütörtök is esőszünetté vált a házfelújítás szempontjából, de mindegy, elvileg szombaton jön a nagyobb banda és nekiesnek felvinni a színt. Elvileg. Ha nem esik....

Itthon csak este 7 után köszönthettük fel az ünnepeltet, mert addig itt volt a cimborája és Rékának is fél7 és fél8 között matek órája volt, a kilencedikes ismétlő. Az egyenleteket vették, a törteset és a nevezetes azonosságút és a másodfokút is talán? Bár az szerintem tizedikes anyag. Mire vége lett az online mateknak, pont megérkezett Zalán kaja rendelése. A vacsora újfent rossz hangulatban telt, mert a két gyerek úgy összeveszett, mintha direkt a vacsorára tartogatták volna minden haragjukat. Olyan fontos témákon, mint hogy Réka hellokitty lufija hová tűnt, amit még a majálison vett a barátaival és szoros érzelmi szálak szőtték ama lufihoz....Süteményt már nem kért senki, csak mindenki olyan képet vágott, mint aki citromba harapott. Végül az ajándék átadás oldotta a feszkót elég hatásosan és szent lett a béke...

A napot Dió sétája zárta, aki legalább fél órán át próbálta felvenni velem a szemkontaktust, mielőtt valóban elindultunk a sétánkra. A játszótér után, ahogy balra fordulunk, minden este, mintha dróton húznák, úgy megy át Dió az úton az egyik társasház kapujáig. Oda, ahol Mandula, a vizslalány lakik az első emeleti egyik lakásban. Felnéztünk az erkélyre és ott figyelt Mandulaaaaa!! Finoman morgott, mert mi ismerjük őt 4 éves kora óta, de hát ő ugye nem annyira....Itthon rizs és lazacos, marhahúsos konzerv keveréke volt az eb vacsorája, majd igyekszünk most már mielőbb nyugovóra térni. 

Holnap végre péntek! :) Tovább ünnepeljük Zalán fennállását. Isten éltessen sokáig, Zalán! Nagy zsivány vagy, de még annál is jobban  szeretünk! 

A szerda

 Tegnap este már volt egy enyhe gyomorgörcsöm, mikor arra gondoltam, hogy másnap kontrollra visszük anyut.....Reggel ötkor csörgött az ébresztő vekkernek álcázva és egyből úgy keltem, mint annak idején, egyetemista koromban, amikor reggel 7-kor írtuk a matek zh-t, de hajnali fél kettőkor még a jegyzeteimet bújtam. Vagyis gyomorfájással, émelygéssel, minden bajom volt. 

Ittam egy kávét, vagy annak a felét, de nem lett jobb. Fél hét után menetrend szerint visszafelé robogtunk anyuval a kórház felé, amikor rémülten vettem észre, hogy remeg a lábam és periodikusan görcsöl a gyomrom. Végigfuttattam a lehetőségeket, vajon anyu boldogul-e nélkülem (nem), Tibi tud-e engem helyettesíteni (igen, de akkor Zalán késik az első órájáról) stb, stb...végül mire a csepergő esőben kikászálódtunk a kocsiból, valamivel jobban lettem. 

A sürgősségi üres volt, ott anyu leült pihenni egy percre. Aztán tovább araszoltunk a büféig, onnan be a folyosóra, de a gyerek gasztronál ismét le kellett ülnie. Itt egy nagyon kedves nővér figyelmeztett bennünket, hogy pár ajtóval arrébb még a rendelés, amit mi keresünk, persze tudtuk mi azt...

Anyut elsőként szólították, pár percig benn volt, majd amikor kijött, rögtön közölte, hogy nem tartják benn, de csak azért, mert nem hozott kórházi cuccot. Egyben finoman letolták, hogy enyhe hasmenéses panaszokkal bár, de bejött a kontrollra a többi beteg közé, a háziorvossal pedig nem konzultált. Na most háziorvos az nincs, mert mindkettő egyszerre megy nyugdíjba, az új meg nem is tudom, mikor jött vagy jön, de a lényeg, hogy a 30 éve háziorvos háziorvos talán már nem is háziorvos. Illetve ami van, az is telefonon vagy online rendel, ami anyunak gyengéje. 

Jött a labor. Itt átlag egy órát szoktunk várni, mire sorra kerül, ám most soron kívül érkezett valaki. Nem az történt, ami a jobbik variáció, hogy a soronkívüli vip bemegy, megcsapolják, kijön és megy tovább a sor, mintha mi sem történt volna, hanem lekötöttek a vendégek két vérvételes asszisztenst is.... így nagyon lassan haladt az egész. A felsorakozott népség vegyes volt most is, kamasztól a kismamákon át a nagy-nagy beteg idősökön keresztül, a nagyszájú középkorúig volt ott minden. 

Beugrottunk a patikába, aztán bevásároltunk anyunak anyuval a Lidlben, megvettem neki mindazt, amire ő nem szánna pénzt,  vettünk friss epret is és mire idáig eljutottunk, lett dél és végre elállt az eső. Amikor haza értem, csak arra vágytam, hogy elnyúljak a kanapén, keressek valami filmet, amin elszunyókálhatok és pihenjek. Ehhez képest a konyhában találtam magam, mint egy robot. Eszembe jutott, hogy a raguhoz nincs tészta, a húshoz meg rizs, úgyhogy ezeket megcsináltam. Kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam, elmostam az epret, kisuvickoltam a kenyérpirítót és a vízforralót. Letöröltem a pultot, a főzőlapot, zsírtalanítottam, amiről úgy láttam, hogy ráfér....Munkaterápiával vezettem le a mögöttünk levő fél napot, közben egy rém felkavaró true crime videót hallgattam (Bailey Sarian)....Fél 3 körül  hazaért Zalán, nem túl virágos hangulatban. Ebéd helyett, mire észbe kaptam, betolt egy croissantot és nyavalygott egy picit, mert savanyúnak vélte az epret. 

Aztán érkezett Réka is, ebédeltek mindketten, majd mi Zalánnal a tengelyes tükrözést nézegettük, de csak úgy óvatosan, meg ne ártson. Félúton kibökte a fiú, hogy bár úgy volt, hogy elmarad a természet óra, ma mégis megtartották és hát izé...megírta a tz-t....de ne izguljak, mert nagyon jól sikerült. Hát gondolom,ha utoljára hétfőn ismételtük át, de csak a fél anyagot. Na mindegy, legalább ezt az anyagot lezárhatjuk és majd elrebegek pár imát, hátha nem lesz katasztrófa rossz...Kinyomtattam neki az új töri anyagot, amit mindig felraknak a classroom-ba, de nem volt hajlandó egy pillantást sem vetni rá, csak a magyar változatra. Amerika a téma, maják, aztékok és ilyesmi. A vázlat nem volt valami érdekfeszítő, de mindegy...

A vacsoránál mindannyian összegyűltünk, bár a sültkrumplin majdnem összeverekedtek a gyerekek, úgyhogy  rendet kellett teremteni. Utána már csak verbálisan inzultálták egymást, ment az adok-kapok,  amíg Zalán duzzogni nem kezdett, ami azzal járt, hogy elhallgatott. Réka pedig témát váltott és a szempillaspiráljait értékelte, mert ezek szerint elég sok van neki. 

Némi szenvedés után megrendeltem a Zalán által áhított vanília tortát...Én nem tudom, ki eszik vanília tortát, de félek, hogy kidobott pénz lesz, mert nem ízlik majd neki. Azért csak ehető lesz, menő cukrászdából rendeltem....Pénteken nem lesz tanítás, mert országos német verseny döntője lesz a suliban (az utolsó, mert idén elballag az utolsó emelt németes osztály is és már csak kéttanosok vannak alsóbb évfolyamokon, ami más versenykategória.) Úgyhogy hurrá, holnap lehet szülinapozni, péntekre nem kell készülni. 

Ma még van egy 12 éves fiam, de holnap már betölti a 13-at is.....

A kedd

 

Tegnap este végül fél egyig nem tudtam elaludni. Nálam ez ritka, bár nem példanélküli. Szerencsére reggel nem voltam totál kiütve. Mint mindig, most is arra ébredtem, hogy Réka ki-be tologatja a fiókokat a szobájában, ahogy készülődik, öltözködik. Főleg be...Az ő fiókjai sajnos még nem önfékezősek....Ha ez nem lett volna elég, hamar kiderült, hogy Réka nem találja a számológépét, azt, amelyiket kölcsönadta Zalánnak a kompetenciára. Én láttam kezében a számológépet előző este - de lehet, hogy két nappal korábban volt az inkább - nem a számok bűvölték el annyira, illetve a gép funkciói, hanem, hogy milyen szavakat lehet kiírni a számológépre úgy,hogy az olvasható legyen fejjel lefelé?  No comment....

Erről eszembe jutott - még mindig az ágyban - hogy Zalánnak pedig feltétlenül körzőt kell vinnie a suliba matekra, mert ha nem, egyes a jutalma. Zalán nagyvonalúan legyintett előző este és nem volt hajlandó megkeresni azt a körzőt, ami a tolltartójában megbúvóval ellentétben körzőheggyel és ceruzaheggyel is rendelkezett egyszerre....szóval kénytelen voltam megkeresni én. Szerencsére ez gyorsan sikerült. A hajam égnek állt, hogy 3 sérült, tönkretett körző is lapult a fekete, asztali tolltartóban....de mindegy. Ha belegondolnék mindenbe, amit a gyerekeim művelnek, szerintem folyamatosan égnek állna a hajam.....

Mivel úgy nézett ki, hogy hamarosan leszakad az ég, hanyagoltam a bringámat és úgy döntöttem, jó lesz nekem a mai napra busz is. Nyúltam a kabátomért a fogas irányába, amikor találkozott a tekintetünk az odakinn, az ablakban munkálkodó egyik Mesterrel.....Talán mégis jó lesz, ha elcuccolnak heteken belül. Múltkor Réka mesélte, hogy olyannyira sietett egy szál bugyiban a földszintre, nehogy kiszúrják az ablakban matató mesterek, hogy egy oltári nagyot esett a lépcsőfordulóban.....szóval balesetveszélyes is ez a felújítás. Hogy miért szaladgál egy szál bugyiban, nadrág nélkül, ezt ne is kérdezzétek!.....

Esett is egyébként, a nap nagy részében az eső, ezen nagyon nem is csodálkoztam....Sőt, holnap állítólag még több fog zuhogni, szakadni, cseperegni....

Zalánnak egy új kedvenc műsora van, valami Gumball kalandjai? Két barátről szól főleg, az egyik egy macska, a másik egy hal, hogy melyik, melyik, azt nem tudom. Háttérzajnak nem jó a mese, annyi hadaró szöveget tolnak le, hogy pár rész után garantáltan megfájdulna a fejem. Zalánnak persze nem. Arra értem ma haza, hogy ezt a sorozatot nézi és még mielőtt  bármit mondhattam volna, közölte, hogy ma nem hajlandó tanulni, mert sem német órája, sem matek nem volt. Sőt, holnap természetismeret helyett is csak német civilizáció lesz, szóval no para és no természet tz (neki a pót).... Velem lehet egyeztetni, mindig nagy öröm, ha nem kell kikérdeznem semmit, vagy papagájként azt hajtogatnom, hogy tanulj már, haladjunk már, felmondod már,  érted már, mivan már?

Kisült, hogy ma fogorvosnál járt a HatodikÁ, méghozzá úgy, hogy nem is ők battyogtak el a rendelőbe, hanem házhoz (sulihoz) jött az orvos. Ez előnyös volt, egyrészt mert így nem áztak el, másrészt nem kellett vagy 20 percet sétálniuk a rendelőig az esőben. Egy idősebb orvos nézte meg a fogaikat és mondott azokról rövid, de velős ítéletet. Zalán kettőt is kapott az egyik, hogy nagyobb figyelmet kell fordítania az alsó fogsorára, már ami a fogmosást illeti,  másrészt - és ezen eléggé meglepődtem - " Mondd meg anyádnak, hogy fogszabályzó kell!".......Zalán pedig annak rendje és módja szerint elmondta. Ezen a mondaton amúgy jó sokáig pislogtam, a szavak elszaladtak, egyet sem tudtam megragadni.....

Elindíthatjuk tehát azt az pár éves folyamatot, melynek eredményeképpen éveken belül időpontot kaphatunk első fogszabályzásra egy tb-s rendelőben.  Nagyon nem kell kapkodni pont ezért, no meg azért sem, mert Dr Tibor apuka szerint a fogszabályzás felesleges, sőt, maga Zalán sem akar kötélnek állni, hogy rajta fogszabályzást hajtanának végre. Én még ilyet nem hallottam, inkább örülne, hogy szebb lesz a mosolya. Úgy látszik, Zalán kellőképpen elégedett így is a külsejével, de azért ráfér az a fogszabályzás, inkább most, mint felnőtt korában....

Réka, aki mostanában kevésbé lelkes a biológia iránt és sokkal lelkesebb a töri iránt, nem átallotta elmesélni a töri tanárnőjének a gimiben, hogy járt Zalán a töri dolgozatával. Azt már Réka tegnap este is állította, hogy Zsigmond igenis volt cseh király, nem kell ide neki wikipedia, ma pedig a tanárnőt is megkérdezte erről, aki rögtön megerősítette, hogy jó Zsigmond tényleg volt cseh király. (Nyilván, nem a kisujjunkból szoptuk ki.) Sőt, nem is lehetett volna német-római császár, ha nem cseh király. Ez már nekem magas volt, de biztos így van, ha egy töri szakos mondja. 

Ma Réka két hét dezertálás után újra megjelent a külön matek órán - online. Elég gáz lett volna, ha ma is sumákol, de ma fogadta a tanárnő hívását és lement az óra. Habár állítólag az érettségiről beszélgettek elsősorban...

Vacsorára rántott hús volt kukoricapehely bundában, mert elfogyott a zsemlemorzsa. Tzatziki volt hozzá és sült krumpli. Gondolkodtam, hogy ütök össze pár palacsintát is, de mivel nem tudtam volna a finomságnak ellenállni, inkább ruhát hajtogattam a vasaláshoz.

Holnap mindenképpen meg kell rendelnem a tortát Zalán szülinapjára.  Vanília tortát akar még mindig, nem tudom, milyen megfontolásból. Jobban jártam volna, ha már a múlt héten megrendelem az én kedvencemet, a csokis-marcipános-meggyes trüffelt és akkor nem fájna a fejem. Vagy legalább egy tripla csokisat, vagy raffaellot....Na mindegy, valamit kitalálok holnap, muszáj lesz. 

A hétfő

 

Éjjel többször is félig-meddig felébredtem álmomból és érzékeltem, hogy esik az eső. Újra és újra csak esett és esett. Érdekes élmény, hogy esténként még mindig a tavaszi kabátomban sétáltatjuk a kutyát és többnyire a kis tutyim (kapucni) is kell, mert szemerkél az eső. A kutya is hülyét kap, ha meglátja a kezemben az esőkabátját, de még mindig jobb, mint egy átázott bundájú vizsla a lakásban. 

Most itt ül mellettem, nagy elégedetten, mert már vacsorázott is, öszegömbölyödött, négy lába egycsomóban, de mindenfelé irányban és azt figyeli mi a frászt kalimpálok ezen a fekete masinán, aminek világít a képernyője. Gyors leszek, aztán mehetünk aludni, már 10 óra elmúlt.

Összességében nem volt ez egy rossz nap, most kerek 10,8 kg-mal vagyok kevesebb, mint mondjuk január elején. Nade nem ez a leglényegesebb infó. Reggel természetesen majdnem elkéstünk, sőt, én szerintem el is késtem, mert Tibi az utolsó pillanatban nem engedte, hogy kerékpárral menjek az irodába, viszont akkor, ha kocsival megyünk, először a suli felé gördülünk, hogy kidobjuk Zalánt és ezzel a kitérővel el is kések. Öt perc volt 8 óra előtt, mondta Balázs a rádióban, amikor elhagytuk a sulit...hát az nekem bukó, kb.  annyi a melóhelyem is....Mindegy, beértem. Mellbedobással, bár nekem olyan nem is nagyon van mióta fogytam egy keveset...

Uzsonnaszünetben - egyeseknek kávészünet kitöltöttem Zalán kérdőívét, amit a kompetenciához kell, és online férhető hozzá egy kóddal. Már eleve a kóddal gond volt, mert Zalán esküdött mindenre, ami szent, hogy ő nem kapott. Mindegy, kértem pótot, az ofő készségesen küldte is. Szombatig kellett kitölteni és az infók bizalmasak, plusz az ofőtől tudom, hogy nem érdemes sumákolni, pont látja, ki tölti ki, ki nem. Nyilván kitöltöttem.  Kissé zavart voltam, mert a nagy rutinommal hirtelen nem tudtam, hogy most ki a kérdés alanya, de hát nyilván a gyerek...Istenem! Úgyhogy a második kérdés után rögtön vissza kellett térnem az elsőre és módosítani a választ. Zalán 4 évet járt oviba, én jártam kettőt...

Ebédszünetben tortát választottam volna Zalánnak, de nem jutottam dűlőre magammal. A csokis-marcipános-meggyes trüffel mennyei, de nem biztos, hogy neki ízlene..... Délután, már itthon,  írtam Réka matek tanárjának, hogy mennyivel tartozunk, kb. havonta szoktuk fizetni a cehhet. Mióta online vannak az órák, azóta utalunk. Kiderült, hogy Rékát két hete nem látta és a hívásaira sem reagált tegnapig  vagy hogy, amikor is megírta neki a lányom, hogy bocs,szét van esve, de majd most, majd most összekapja magát és minden jó lesz. Mindezt azután, hogy összeszorítottam a fogaim és felmentem a Krétába, hogy szembenézzek a jegyeivel. Ahhoz nem voltam elég bátor, hogy Zalánét is megnézzem....A 3 remek matek ötös után ott árválkodott egy hármas, szóval tényleg szétesett a gyermek. Nem nehéz, ha nem látom tanulni. 

Elnézést kértem persze, hisz a tanárnőnek is bukók az egyéni órák, a csoportos kilencedikes matek nem annyira. Magánórát nem lemondani, csak nem megjelenni szerintem elég bunkó dolog, szerintem Réka sincs vele tisztában, hogy mit tesz, de A. megígérte, hogy majd rávilágít nála erre, nekem nem kell leszidnom, számonkérnem semmit. Az a fontos, hogy Réka rájöjjön, hogy felelőssége és feladata van...illetve lenne. Egyelőre nem volt alkalom felhozni nála a témát, de vadul figyelek, hogy holnap, azaz kedden becsatlakozik -e az órára annak rendje és módja szerint. 

Igyekszem nem foglalkozni a jegyeivel, nem olyan fontosak, nálam már az is eredmény, hogy az érettségi tantárgyakon kívül nagyjából el tudom engedni a többit. Viszont az a német négyes (full négyesre áll)  úgy, hogy nyelvvizsgás, eléggé durva szerintem, annak az ordító jele, hogy nem tanul. Vannak persze ötösei is, bár azok sem egyenes ötösök. Németből ugye emeltezni tervez, méghozzá előrehozva, de így nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy még távoli és túlreagálom a dolgot, úgyhogy mindegy. 

Itthon Zalán hazahozott egy négyes töri tz-t, aminek örültem, jó eredmény neki, bár most ez magyarul van, hisz magyar töri. Itt is találtam rögtön két meg nem adott pontot a térképnél és lehúzta  tanárnő, hogy Zsigmond cseh király lett volna, pedig a wikipedia is azt mondja, hogy 1419-től cseh király.....Azért a max pontot megadta erre a feladatra, úgyhogy csak magamban morogtam, hogy ez mennyire fura. Hogy a mai német tz hogy sikerült, csak remélem, hogy jól, meg azt is, hogy idén többet már nem írnak. Még négy hét van hátra annak minden nyűgjével és májusi szépségével (?). Nosztalgiáztam is, hogy tavaly ilyenkor jártak Erdélyben Rékáéka a Határtalanul programmal és akkor szinte nyár volt....Most nem süt 100 ágra a nap, de Zalánt így is kergetni kell lakásszerte, hogy tanuljon, szegény már totál ki van égve erre a tanévre. Na nem mintha túlzásba vitte volna....Ez az utolsó békeév még fizika és kémia nélkül. Jáj....

Azt nem tudom meséltem-e, hogy Dió (a kutya) mestere a féreghajtó tabletta kiszagolásának és az istennek sem akarja megenni, ha egyszer rájön, ha Tibi le akarja nyomni a torkán....Erre Zalán szombaton egy sonkába tekerve simán megetetette a kutyával a tablettát, nem volt semmi sonka be, tabletta ki, sem hányás, sem semmi dráma, egyszerűen lenyelte, nyalta még a pofáját egy ideig és azzal le volt tudva az ügy. Új felelőse lesz a féreghajtónak mától  - Zalán. Mondtam is Tibinek, hogy talán Zalánra nem gyanakszik a kutya, hogy trükközik vele, Tibi viszont belenyomja a torkába a tablettát, majd simogatja a torkát, hogy nyelje le...szegény léleknek talán ez is trauma, amely aztán arra bírja rá, hogy inkább rókázzon egyet kinn a kapu előtt, a szokott spotban. 

Na Dió közben alszik mellettem, mint a bunda.

Mit akartam még mesélni? Nem tudom. Vacsora - fehérboros tarja rizzsel, illetve egy kis tokány szintén rizzsel, mert a tarhonyához kifutottam az időből. Majd holnap. Akkor úgyis rántok is pár szelet húst, ahhoz aztán megint hiányozni fog a köret...valami mindig hiányzik.  

Legkésőbb szerdán meg kell rendelni a tortát Zalán szülinapját....

Folytköv.

 Na persze elvesztettem a fonalat, de mindegy, pedig annyi mindenről szerettem volna mesélni. Így marad az, ami most éppen eszembe is jut.

Idén még nem voltunk kirándulni sehol, ami elég szomorú dolog. Általában csak a Tisza partig jutunk a kutyával sétálni, maximum a Zagyva partjáig, pedig hát úgy, de úúgy hív az erdő. 

Igaz, egyetlen egy helyen voltunk, egyik szombaton, egy kellemes szombaton felvágtattunk Szentendrére a Petőfi pihenőhöz Zalán kérésére. Valamelyik jobb sorsra érdemes vlogger vagy youtuber említette, hogy húsvét alkalmából felcipel oda a saját hátán egy fakeresztet, Jézushoz hasonlóan, ez pedig Zalánt jobban megihlette, mint akármelyik iskolai irodalom óra. Úgyhogy fogtuk magunkat és Szendendréig meg sem álltunk. Mondjuk, én elaludtam az autóban és arra ébredtem, hogy a kertek alatt szerencsétlenkedünk, ahelyett, hogy az autót letettük volna és kirándulunk egyet...., de mindegy.

Szerintem pont az ellenkező oldalról próbáltuk megközelíteni a Petőfi pihenőt, mint kellett volna, de egy nagyon rövid túra után egy méretes rétre csöppentünk, ahol már több túrázó lézengett a büfé körül, innen pedig tényleg csak egy ugrás volt a pihenőhely. Igazából ez Pomáz és Szendendre között/felett található a Kő-hegyen és 1845-ben, ha jól emlékszem, tényleg maga Petőfi is megmászta barátaival a hegyet Esztergom felé menet. 

Zalán nagyon csalódott volt, mert azt a bizonyos keresztet nem találta sehol, ahogy erre egyébként lehetett számítani. Mert tavaly ugyanígy megjárta  a srác a keresztutat, lehet, idén egyesek már számítottak a faanyagra, ki tudja? Mindenesetre volt, nincs fakereszt, maradt a kilátás a hegyről. Réka itt azzal borzolta az idegeimet, hogy a korláton túlra merészkedett, a hajam égnek állt, hogy a mélybe zuhan, csak egy rossz lépés, de szerencsére túlélte ezt a napot is. 

Visszafelé, a büfénél ettek a gyerekek egy nagyon finom gulyást és néhány palacsintát, aztán lesétáltunk a hegyről és hazajöttünk kb. Pomázon még megnézhettük volna a Teleki-Wattay kastélyt, ahol minden évben a "nagycsaládnak"  találkozója van, de még soha nem mentünk el, ám ez most is elmaradt.  

Május elején Zalánnak volt a suliban gála, amit kétévente rendeznek meg és mindig szinvonalas, érdekes, ha maratoni is...Sokat próbáltak rá a gyerekek, Zalánék osztálya is több órát beáldozva készült rá. Erre kiderült egy héttel a rendezvény előtt, hogy már réges-régen nem kapni rá jegyet. Erre azért egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy nekem, nekünk szülőként nem jut jegy....Gondolom, az iskolának az nem volt szempont,  hogy a fellépő gyerek felmenője ott legyen, a lényeg, hogy a jegyeket eladja, hogy kinek, mindegy. Állítólag már az első héten elfogytak a jegyek, majd eladták a lépcsőt is ülőhelyeknek. Zalán ofője abba sem egyezett bele, hogy Tibi a színpad mellől készítsen profi fotókat a gyerekek előadásáról, mondván, hogy mindenütt ülnek vendégek, sajnálja....Hát, ha nem kell profi fotó a 6.a műsoráról, akkor nem kell. Korábbi években megszokott volt, hogy minden rendezvényen odáig voltak Tibi fotóiért.  Most 10 percre sem engedték be, de elfogadtuk persze. Csak éppen így Zalánnak nem volt kedve fellépni a gálán, főleg, hogy a párja az egyik műsorszámban kidőlt betegség miatt, szóval....ehhh.......Mivel aznap, a gála napján iskola nem volt - nagyon komolyan vették a készülést- egész nap próbáltak a színházban, ezért Zalán már iskolába sem volt hajlandó menni, este pedig nyilván az előadáson sem vett részt.  Előre megírtam az ofőnek, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, Zalán nem vesz részt a gálán...nem írt rá semmit. Tanulság, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meg kell venni a jegyeket arra a nyomorult gálára. Note to self. Hogy aztán más gyerekek unokatesói láncolatban ott tudtak lenni, sógor, koma, jóbarát, szomszéd, az más kérdés. Akkor nagyon szomorú voltam, hogy nem jutott jegy, persze furdalt a lelkiismeret, aztán bosszús voltam, végül lapoztunk az egész felett és azóta sem volt kedvünk megnézni a videón rögzített műsort....Nyolcadikban, ha minden körülmény úgy alakul, lesz még gálára mód, ráadásul akkor túl lesznek felvételin és minden más megpróbáltatáson, próbálhatnak nyugodtan....Remélem, akkor már jut jegy, biztos, hogy amint lehet venni, ott toporgunk a suli titkárságán....

Rékáék lazítanak mostanában.  Írtak a szünet után kompetenciát két napon át, aztán jött az érettségi szünet, ami meglepetésemre csak azt jelentette, hogy délután kellett iskolába menni napi 3 tanóra erejéig. Pénteken pedig osztálykirándulásra mentek most Debrecenbe. A nagyszabású Rákóczis kirándulások után ez nagyon alap volt, elslattyogtak az állatkertbe, ahol szabadprogramot kaptak,  aztán elcsípték a 4 órás vonatot és hazarobogtak. Kb. ennyiben össze lehet foglalni  a kirándulást. Hogy esetleg buszt bérelnek és ki-rándulnak a városból két napra, az szóba sem jött. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de nem is lényeg, talán majd jövőre már két napra is elmehetnek. Az biztos, hogy az ofő nem az a fajta lelkes szervező pedagógus...

Zalán is a héten kapott értesítést, hogy kirándulni mennek június 1-2-én.  Hogy, hogy nem, ők is Debrecenbe fognak utazni és mint mindig, vonattal. Valamiért náluk soha szóba sem jött a buszbérlés, ami Rékáéknál olyan kényelmes volt és alap....Hogy mennyire jönne ki per koponya, busszal, azt nem tudom, és hogy milyen hajlandóság lenne megfizetni a bérelt buszt. Én azok közé tartozom, akik szánnának erre pénzt, mint ahogy Réka volt osztályában volt...Zalán osztálya sem szegényebb szociális rétegű, csak valamiért az osztályfőnök szűk budzsével számol. Persze még aznap hazajönnek, mert az aktuális ofők még soha nem vitték el őkeg két napra, pláne nem háromra....Viszont másnap Cserkeszőlőre utaznak a fürdőbe JÁRATOS busszal!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a papírost. Hogy hogy fog járatos buszra 30 fő felférni, fogalmam sincs, de a sofőr biztos érdekesen fog a csipet csapatra reagálni....Mindegy, biztos megoldják valahogy. Bízunk benne, hogy addigra az időjárás is tavaszira fordul...

Amúgy a tanulmányokról inkább ne beszéljünk!  Réka nem tesz erőfeszítést egyáltalán, de ezt betudom a kilencedikes kamaszlány gondolkodásának. Ami bíztató, hogy már több visszajelzés érkezett a tanáraitól, melyek értékelik a képességeit, gondolkodásmódját, ahogy következtet....aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég.  Az biztos, hogy késő éjszakába nyúlóan nem szokott tanulni és állítása szerint a többiek sem a régi osztályából, sem a matekosok, sem a kéttanosok, sem a bikémesek. Nem mintha az rajtam segítene, ha tudnám, hogy más gyereke tanul, de mindegy.  Amellett első gimiben annó én sem tanultam sokat, igaz, nem is jártam erős gimibe. Nyilván bosszant olykor, hogy nem tanul eleget, de mivel nagyjából hetedik óta ez a helyzet, ha nem is megszoktam, de valahol beletörődtem. Illetve Réka talán elég nagylánynak mondható ahhoz, hogy annyit tanuljon, amennyit akar. Ha nem akar, nem akar.  Réka még mindig a szorgalmasabbik gyerekünk a kettő közül, sosem marad itthon felszerelés vagy felejt el dolgokat, reggel önállóan kel és megy iskolába, nem kér traszfert haza, kitartóan jár a nyelvsuliba angolra, szóval igazából panaszra nincs okom. Sok panaszra. Persze, lehet, hogy sírva fakadok,ha meglátom a bizonyítványát...

Netflixen a Firefly Lane új évadát néztem legutóbb, Szentjánosbogár lányok - nekem tetszettek az eddig évadok és ez a befejező is klassz volt, csak elég sokat bőgtem rajta, úgyhogy ilyen téren elég megterhelő volt....

Múlt héten megint végigszaladt rajtunk egy betegség hullám, pedig normál esetben április-májusban nem szoktunk dögrováson lenni. Csak hát ez megint egy barátságtalan tavasz, alig tudok bringával melóba tekerni, mert vagy hideg van reggel, vagy esik az eső, esetleg orkán erejű szél fúj....Én múlt pénteken éreztem magam nagyon kutyán, folyamatosan folyt az orrom és rosszul éreztem magam, ennyi volt a tünet. Este egy kád forró vízbe áztattam magam, majd bedőltem az ágyba Zalán mellé, aki éppen a mi ágyunkban nyomogatta a laptopját és többre nagyon nem is emlékszem. Hétfőre lerobbant Zalán, de szerdán ismét iskolába ment, hogy a kompetenciákat megírja. Ugyanekkor Tibi is kidőlt, durvábban, mint Zalán és még mindig nincs teljesen jól....Réka megúszta.

Jövő héten már ötödik hete járnak ide reggelente a Mesterek, szinte hiányozni fognak, ha egyszer nem érkeznek pontban reggel 7-re. (Nem, azért örülnék, ha kész lenne minden.) Dió is megszokta már őket, ha beugró ember van, azt mindig kiszúrja és megugatja az erkélyről. A múltkor arra lettem figyelmes, hogy lenn van a kutya, én engedtem le pisilni, de 5 perccel később folyamatosan ugat. Lenéztem és mit látok, reggelizik az egyik pasas és előtte ül a kutya és figyeli, hogy mi a menü. Akkorra már valahogy nem volt kedve ugatni Diónak....

Mindegy, elvileg a héten kész lesz a nemesvakolat is, elmehet az állvány, de nincs szűk határidő, nem bontják el az állványt, ha letelik az öt hét. Ez megnyugtató némileg. Járt nálunk a héten redőnyös is, mert a pár éves redőnyünk fogta magát és leszakadt egy este a hálóban.....A bádogos is dolgozott nálunk pár napot, szóval van itt sürgés-forgás rendesen.

Ja és ami fontos infó, ma újra méréseket végeztünk és kiderült, hogy Zalán elhagyott engem magasságilag. Nem hiába mondja mindenki újabban, hogy folyamatosan nő a gyerek, szemmel is látható. Még a múltkor egyforma magasak voltunk, erre kész, passz, már elhagyott. Ennek megfelelően elég jó étvágya is van. Nem fog ki rajta a spenótfőzelékem sem, igaz, nagyon finomra sikerült pénteken. Jövő héten szülinapot ünneplünk, Zalán is betölti a 13.-at.....az én drága kisfiam....:)