Hétfő

Nem volt túl jó éjszakánk hétfőre virradóra, mert ahogy beköszöntött a szeptember, a nyest is úgy gondolta, hogy megszemlézi a territóriumát és csapott egy kis rammmmazu

rit a a padláson. Biztos csodálkozott, mert a nyáron került oda egy kis „paplan” szigetelésképpen, szóval vége a rohangálásnak. Talán pont ezért nem volt nagy buli, de elég volt ahhoz, hogy a kutya ugasson – az okos kutya – odalentről halljak motoszkálást és a frász kitörjön. Negyed háromkor, 5 percnyi rettegés után állapította meg Tibi, hogy ez a nyest, addig én meg voltam győződve róla, hogy betörő van….

A gyerekek már hoztak haza házit, naná, pünkösdi királysághoz hasonló volt a múlt hét.

Zalán egy német feladatlapot töltögetett, Akk., Dativ…nem tudtam eldönteni, hogy ez új anyag vagy csak Zalánnak az, mert igazából lila ibolyája nem volt szegénynek, bár miután átvettük, hogy „anyának” – részes eset – vagyis die-ből der lesz, stb stb…. már ment neki. Szerintem volt benne új anyag is vastagon, az ofő tapogatolózik, hogy mit tudnak, mit nem. Nehéz 4 év után új némettanárnak lenni, kb . félévre kitalálja, meddig terjed a tudásuk.

A magyar tanár (Zaláné) idegesített még fel, mert 6 féle színes csipeszt kér, piros tollat, zöld tollat….Mikor én nem is használok szinte csipeszt. Feketét meg végképp nem.

A ofő is bejelentette este hétre a facebook csopiban, hogy na akkor szerdán, nyolcadikán szülői, még mielőtt online lenne a suli, még gyorsan….Hát optimista a nő, nem mondom. Azért 1-2 hetet még kibírtunk volna. És ő is, legalább megismeri az osztályt egy picit . Könyörögtem egy sort Tibinek, hogy nem menne-e el helyettem, de kétséges még, hogy hajlandó-e. Mikor legutóbb elengedtem szülőire, fánkot kellett sütnöm a farsangra, máskor meg 1,5 órás hangfelvételt készített telefonnal, azt nyújtotta át , amikor hazaért és egyetlen sort sem írt le……Érdemes lehet őt delegálnom?

Közben Rékának komoly órarend kihívásai támadtak. Kezdődött úgy, hogy unszolásomra, hogy akkor mégis mikor lesznek a matek órák, végül választolt a különmatek tanárunk, K…..Sokat nem kell most már gondolkodni, hogy Réka felvegye-e a külön angolt, heti 1 órában, mert K. nem tartotta meg neki a tavalyi helyet – szerda- 14:45.

Kérdésemre, melyet letolás helyett neki szántam kb. , hogy arra gondolt talán, hogy felvételi előtt pár hónappal már nem tartunk majd igényt a matek órájára, különös tekintettel a júniusi, nyári szünetes kurzusra…..azt felelte előbb, hogy nem küldtem órarendet, ami félig igaz, mert megírtam, hogy Rékának minden nap 7-8 órája van, a szerdai óra mehet? Később azt írta, hogy későn küldtem az órarendet, mert már aug. 30-31-én lefoglaltak minden időpontot. Augusztus 1-én , nem? Kinőttem már a mesékből. Na, mindegy, nem volt értelme vitatkozni, ha hozzá akarunk járni, szóval ráhagytam. Egy ponton aztán bocsánatot kért. Vagy kellett az óra valaki másnak, fontosabbnak, vagy csoportot rakott be arra az időpontra…végülis, azt többet hoz a konyhára. Neki.

Az angolt beáldoztam volna a matek oltárán, de így adott a helyzet. Ennek úgy tűnik így kellett lennie. A szerdai nap egyébként nulladikkal kezdődik és még nyolcadik órája is van a csajnak…. Nincs is miről beszélni, ide már nem fér be semmi…..

Marad az, hogy csoportos matek, csütörtökön, 4-en vannak összesen, szorgalmasak és ügyesek, szerintem jót fog neki tenni, a versenyszellem mindig hajtja Rékát, legalábbis eddig így ismertem. Legalább látja, hogy a többiek gyorsak, ezt is tudják és azt is, nem ül a babérjain.

A magyar szombatonként van, 10 órától, ott egyelőre heten vannak, de várhatóan ez a létszám emelkedni fog szerintem. Vannak kételyeim, hogy kell-e nekünk a magyar egyáltalán, egyelőre jár, ártani biztosan nem árt. Nem szívesen nyúltam hozzá a hétvégéhez, de januárig kibírjuk. Ez az új jelszavunk, januárig kibírjuk.

Na szóval aztán jött a nagy sakkozás, mert németből is van középfokos csoport, oda is jelentkezett. Nem sok igazából egyelőre, félévig, heti 1 óra, de ütközött volna a csütörtöki matekkal is, a csoportossal, míg végül Réka megszülte, hogy szerinte azon a héten van csütörtökön, amikor belefér az órarendbe, másik héten pedig kedden sima ügy….

Szóval összesítve van heti 38 órája, ebből 1 db plusz angol, 1 db plusz német, 2 matek felvételi előkészítő, 2 magyar felvételi előkészítő. Ezen kívül külön órák: 2 db, fuvola felejtős, lovaglás heti 1, ha belefér….Röviden ez a lényeg. Mindenesetre az órarendje valami borzalom.

Már kiszámoltam, hogy 4 hónap és kevesebb, mint 3 hét….. a felvételiig.

Mondtam Rékának – persze könnyű mondani – hogy csak ne idegeskedjen, csinálja a dolgát, tanulja meg amit kell, ne maradjon le az anyaggal, mert aki itt lemarad, az nagyot koppan, és akkor minden rendben lesz.

Ennek megfelelően németből rögtön felelnek holnap az Umwertverschmutzung-ból, az új anyagból.

Zalán még nem csapott bele a töri mélységeibe németül, de azt már láttam, hogy a „régész munkája” témájú mondatban minden szó idegen volt…Jó lesz ez!

Nincs idő már visszaolvasni, remélem, nem pötyögtem félre sokat...

Nógrád , a csodás

 Úgy terveztük, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni az új tanévtől (amúgy de, csak tartjuk magunkat, mint két cső kukorica egy zsákban - ahogy nagyanyám mondaná) és a hétvégén továbbra is kirándulunk, mintha mi sem történt volt. Én egy Eger környéki túrakörutat néztem ki az egyik kirándulós oldalon, ám aztán jött piri, a kisbetűs és ott is a második nap, ami pont szombatra esett és akkor úgy döntöttem, hogy felejtős.....

A család nem értette, hogy miért nem tudok én kirándulni a piri második napján, hiába magyaráztam, de úgy tűnt, beletörődtek, itthon maradunk. Még pihentek vagyunk, nem tanultuk szét magunkat, úgyhogy szombaton egész korán ébredtünk, végre felpakoltuk a padlásra a lomokat reggeli után és a kertben is kertészkedtünk egy sort. Délben arra jöttem rá, hogy egész mobil vagyok, vagyis megvagyok 2 órát budi nélkül, szóval akár mehetnénk is világgá....

Az én ötletem az volt, hogy robogjunk át Szarvasra, bár az arborétum még nem elég színes, de hajókázni milyen jó lehet és a mini Magyarországot sem láttuk már vagy 3 éve. Bár az nem hiszem, hogy kutyabarát, de az arborétum az, pórázon. Végül némi spéttel, fél 3- kor indultunk el Nógrád vára felé, Tibi szokás szerint meglepetésnek szánta a helyszíneket, de az gyorsan kiderült, amikor Pest felé kanyarodott, hogy itt nekünk nem lesz ebéd a szarvasi csárdában....

Ja, azt el is felejtettem, hogy reggel sütöttem egy kis csokis villám kiflit Limara módra, a  konyhatündér énem szárnyakat kapott, amióta nincs 40 fok. Nagyon finom lett, próbaképpen lefagyasztottam párat, hátha uzsonnára jó lesz a gyerekeknek egy kis csemegének. Fél 2-fél 3 körül esnek haza a suliból, addig kell valamit harapniuk.....

Szóval Vác felé robogtunk, majd fel Nógrádig meg sem álltunk. Az út 1,5 óra volt ,teljesen baráti, nem hosszú. Kiszálltunk a kocsiból a vár alatt és egyből gyomron vágott bennünket a kürtőskalács illata....Úgy láttam, a domb lábánál létesült valami vendéglátóipari egység és 100Ft-ért vécé is volt, de inkább mindenki csak kürtőskalácsot evett és pihent a lombok alatt az eredményes várlátogatás után. Mi is így döntöttünk. A vár csak pórázon vezetett kutyával látogatható, amit Diót nem nagyon akart megérteni, de mindegy. Felfelé találkoztunk egy csodaszép hófehér spániel fiúval, még kölyök volt, no őt szívesen haza vittem volna. Jámbor volt és meglepően szép, mintha most pottyant volna ki a kozmetikából 2 óra sika-mika, fodor-bodor után.

Nógárd vára - vagy hát ami megmaradt belőle -egyik legrégebbi kővárunk. Egy 292 m magas vulkáni eredetű domb tetején ül. Építésének idejéről megoszlanak a vélemények még történész körökben is, egyesek 9. századiknak mondják, mások a honfoglalás utánira datálják.  Az bizonyos, hogy 1108-ban már említik egy oklevélben Novgradensis néven, ekkor királyi ispáni vár és Slauiz volt a várnagy és ispán.

A belső vár boltíves nagykapuja talán a legszebb a várban, leszámítva a csodás panorámát innen, ami bennünket mindig lenyűgöz, mert valami hihetetlenül szép. Emberek, Nógrád megye IS csodálatos, fel kell fedezni, aki még nem tette! 

Körbejártuk, közben oda kell figyelni, mert a várat mindenki saját felelősségére látogathatja, nahát kisgyermekeknek és szüleinek nem ajánlanám, esetleg, ha minden gyerek nyomában ott tud lenni egy felnőtt. Elég könnyű alágurulni, ha mellélép az ember a várfalon, de túléltük. Egyszer pont Rékával beszélgettem, amikor a látómezőmbe besétált Zalán az egyik várfalon, hát a frász kitört, ilyenkor nem tudom,  miféle kalandvágy szállja meg őkelmét.

Voltak kutyások, árnyékban piknikezők, mindenki fotókat készített, ahogy csak tudott. Lefelé a gyerekek a meredekebb, de gyorsabb utat választották, el is képzeltem, hogy mire mi leérünk kutyástul, ők már vadul falatozzák a megvásárolt kürtős kalácsot...de nem így történt. Mi hamarabb leértünk, de hallottuk a fák között, ahogy kacagnak és visítanak, mert a meredek lejtőn csak guggolva, teli talpon csúszva gondálták, hogy érdemes közlekedni....Végül fülig koszonan, de legalább vigyorogva bukkantak elő az erdőből.....

Elfogyasztottuk a kalácsokat, a diós nagyon finom volt, majd visszaültünk az autóba és ekkor derült fény a második úticélra, mely Drégely vára volt. Az uram szeret célpontokat kitalálni, de utánaolvasásban már gyenge, ezért először kvázi eltévedtünk, Nagyoroszi felől próbáltuk megközelíteni, ami egy tévedés volt, mert az út rossz, elhagyott katonai területek mellett halad el, kb. 20 km/órával lehet haladni, de ez semmi, mert egy idő után csak egy kerékpárút/járda tábla jelenik meg, majd 100 méterrel arrébb a behajtani tilos is, erdészeti magánút...Hát frankó, szóval fordulj, nyerjelj és kb. fél óra időveszteséggel a saroglyában továbbmentünk Grégelypalánk felé. No erre kell menni, kérem szépen. 

Drégelypalánkhoz érve elhaladtunk egy gyanakvó rendőrőrmester, néhány porban fetrengő, de igen csinos cica mellett, majd egy lakodalom mellett is, de szorgosan követtük a Drégely vára táblákat és azok, ahogy az útleírás is megmondta, kivezetett bennünket a faluból/városból egy másik oldalon. Egy mini roma telep mellett is elhajtottunk, sok szurtos képű, napbarnította helyes pofika szaladgált az úttesten (szerencsére visszafelé már nyomuk sem volt), majd bele az erdőbe a Nomád táborig, ahol végül leparkoltunk. Későre járt már, 6 óra elmúlt, talán fél 7 is, úgyhogy nem volt valami jó ötlet nekivágni, de úgy gondoltuk, hogy 2km az semmi. A Schaffer forráshoz érve találkoztunk egy táblával, mert felfelé vezetett a helyre - 2,4 km- Drégely vára. Hoppá! És ilyen meredeken felfelé? 

Végig tábla jelzi, mennyi van még hátra, 1,8 km, 1,5 km,  1,2m, 750m ---- 600m

1,2 km-nél voltam úgy vele, hogy végem van, túl meredek - elvileg nem volt az - nekem ez sok, de aztán pihentünk egy kicsit a sötétedő erdőben és 750 m után már valahogy könnyebb volt, úgy voltam vele, hogy nem adhatjuk fel, most már fel kell menni a várba. Nincs olyan, hogy nem. 750m-nél felkínál az erdő egy másik utat is, ami jóval meredekebb, de mindössze 280m. Én hallani sem akartam róla, kapkodtam a levegő után és nem tudtam, hogy hirelen levegőt vegyek vagy vizet igyak....750m után egész sík lett a terep, amiért nagyon halás voltam, az ember el is felejti, milyen könnyű járni, ha vízszintes az út alatta. 

Persze később, amikor már szinte a vár alatt jártunk, ismét volt egy újabb meredekebb szakasz, de oda se neki.....Amikor végül el tudtam a szakadni attól a nagy sziklatömbtől, aminek nekitámaszkodtam, mert kifogytam szuszból, fellépdeltünk pár lépcsőfok szerűségen és már ott is voltunk a belső várban. A várból csodás volt a naplemente, bár mire mi odaértünk, már eléggé lement. Szinte amennyire csak le tud menni egyáltalán. A ritka, csodaszép látvány egészen meghatott, főleg, ha belegondoltam, hogy Szondi Györgyék voltak 146-an, a törökök meg valami 12 000-en??  Mekkora hősök voltak, hihetetlen!. Először a belső várba szorultak, majd ahányan még maradtak, kirohantak a halálba.... Komolyan megkönnyeztem, a látvány teljesen maga alá terített. 

Odafenn még fotózni lehetett, volt annyi fény és a vendégkönyvbe is beleírtunk.....de lefelé menet nem volt sétagalopp. Bele is gondoltam, hogy 100 szülőből 99 biztos nem mászta volna meg ezt a hegyet/dombot ilyen késői órán két kiskorúval és egy kutyával, ja és még a gyerekek külön úton is jutottak fel a várhoz, 1-2 perccel előttünk....szóval vakmerőségért nem kell a szomszédba menni. Szerecsére lefelé nem találkoztunk sem emberrel, sem állattal, amennyire mi észrevettük és a telefonok zseblámba funkciója nagyon jól jött.

Felejthetetlen volt azért, egy ilyen vár este.....meseszép, könnyes, izzadságos és csodálatos, na , mit mondhatok? Próbáljátok ki! De inkább gyerekek nélkül! Mire hazaértünk, már nem volt Meki, a McDrive-ban pedig voltak vagy 100-an, Zalán elaludt, szóval amíg a többiek fürödtek, sütöttem itthon egy kis húsos szalonnát és sok friss zöldséggel azt fogyasztottuk el jó étvággyal. Csodás nap volt! 

1-2. nap a suliban

 Nem fogom mindet megörökíteni, ne ijedjetek meg, nem, nem. Azonban az első kettő, az első hét mégis izgalmas és újdonságokkal teli. Én pl. nem akarom elhinni, hogy Réka nyolcadikos, folyton rácsodálkozom. Az évnyitón készült róluk is pár kép, videó, óriásiak. Mint amúgy általában a nyolcadikosok. Réka még nem is tartozik a "túlkoros" ésvagy túlfejlett kategóriába, ha akarok ilyet kitalálni (nem), mégis olyan NAGYLÁNY. Most pl.elővette azokat a kockás, csíkos ingeket, blúzokat, amiket az unokatesójától örökölt és korábban azt mondta rájuk, hogy ő azokat soha fel nem veszi. Volt az akkor, amikor még kislány ruhákban járt, most meg inkább felnőtt akar lenni és .... úgy is néz ki helyenként.

Naszóval csütörtökön és pénteken még "bocikám, bocikám"volt, azaz nem mutatta ki a foga fehérjét egyik tanár sem, Zalán kifejezetten lelkes. Az új tanárai szimpik, az új ofő (aki egy csöndes, szolíd ötvenes nő -némettanár, mi más lenne...) kedves és ismeri Rékát, ami itt jó pont lehet Zalánnak átmenetileg.  Az ebéd egy kicsit vontatott, mert hatodik óra után ebédelnek az ötödikesek (ez is tök sokkkk, hogy Zalán felsős....tejóég) , és egy gyerek ülhet per asztal az étkezőben. Szerintem ez totál agyrém, hiszen az osztályban egymás szájában ülnek, de mindegy, nem keresem a logikát, ha így marad, októbertől itthon eszik. Ha hetedik óra van, akkor 10 percük van enni, szóval nem tudom mikor lesz idejük egy órát sorban állni...de ezek a lényegtelen dolgok igazából, majd az idő megoldja. 

Rékáéknál tart az órarendek összecsiszolása, most pont ott tartunk, hogy mivel Verseghys akar lenni, kötelező másodnyelve minimum az angol lesz, szóval van kedve nyomni az angolt. Ehhe a meglévő 2 angolhoz felvesz még egyet hetente, ez egyik héten hétfő nulladik órában van, másik héten szerdán 8. órában, amikor nulladik is van, tehát aznap KILENC órája lenne....csakhogy ott van még a különmatek is. Itt ugyan átmehet elvileg a csütörtöki csoportosba, vagy beáldozza az egyik angolt a matek oltárán, hát nem tudom. 

A fuvola kedden fél hattól vagy szerdán fél héttől....a szerda egy jó kis nap lesz - zene töri online. Arról eddig nem volt szó, hogy zenetöri is lesz, de hát másik zene suli , más szokások. Andere Länder, andere Sitten, ahogy a bölcs német mondja.  Ha szerdán a 9 órája után még elvánszorog fuvolára és készül is a másnapra, én megeszem a kalapom. 

A lovaglással nem tudom, mi lesz, igaz, már lassan egy éve kering vezetőszáron a lóval, én már sikítófrászt kaptam volna unalmamban, de Réka szerint már közel a cél a vágtázáshoz és ugratáshoz. Hát nem tudom.  Mire leérettségizik, lehet, hogy ugrathat 30cm akadályokat. Mindegy, ez az ő dolga, csak nekem ne kelljen ülni a lovon. 

Egyébként a reggelek meglepően alakulnak, másrészt meg semmi új. Zalán ugyanúgy alszik fél 8-ig, aztán könyörgés és rimánkodás árán feltápászkodik és Tibi elrángatja a suliba. Még szerencse, hogy itt van 3 percnyire kb. Réka viszont reggel teljesen önálló, saját maga készít uzsonnát, csinibe vágja magát és 7.10-kor lelép,hogy még találkozhasson az osztálytársaival. Hogy ez meddig tart , nem tudom, de baromi önálló. 

Az, hog 2-3 között érnek haza a suliból, főleg Réka, sok töprengést okoz nekem, hogy tudok minél finomabb és változatosabb reggeli-ebéd-vacsorát - na jó, azt nem - csomagolni nekik, amit jó étvággyal meg is esznek. Néhány dolog, ami eszembe jutott a változatos szendvicseken túl - calzone (az hidegen is finom, max visz hozzá egy kis telfölt, hehe), mindig fagyasztok le a péksütikből, most a csokis kifliből is tettem el. Hogy ezek hogy viselik a fagyasztást, majd kiderül, de jól lezártam őket zip-lock-bag-ek, sült husi + saláta beletekerve pita szerű kenyérkébe, de akár friss kenyérrel is jó. Valami nem annyira szagos fasírt - ennek a szagától gyerekkoromban elég messzire tudtam elszaladni, valószínűleg a fokhagyma miatt, gyros szerű falatkák és hát kb. ennyi. Nem kell túl sok, mert madárétkűek a gyerekek és Zalán még szeptemberben biztosan benn ebédel, de neki pl. lehet csomagolni gyümölcsöt és zöldséget is, Réka inkább csak az uborkát és a pritamin paprikát eszi meg. Zalán pont ezeket nem. Nasi is jár, nyilván, de csak amíg a szendvics és a "főmenü" elfogyasztásra kerül. 

Nahát ilyen izgalmak vannak nálunk mostanság.

A héten még nem indultak be a felvételi felkészítő órák, tehát -4-gyel indultak, jövő héten már ennek is vége. A felkészítést az őket egyébként is oktató tanárok fogják tartani, ami jó, mert mindkét tárgyból szeretjük a tanárokat. Matekból máris megrendeltünk valami olyan könyvet, ami persze nincs meg, bár elég sok felkészítős könyvet beszereztünk már....

10 perc múlva 10

 

Késő van, úgyhogy nincs sok időm, de azért megörökítem az első tanítási napot a 21/22-es tanévben.

Szabadságot vettem ki erre a napra, sőt a névnapom alkalmából is, szóval igazán rápihenhettem volna...de mindig volt teendő. Így is elmaradt, hogy nutellás kalácsot vagy szilvás pitét süssek, sőt, Zalán szobája sem patyolattiszta. Jut eszembe, a padlásra sem pakoltuk fel a lomot, pedig már múlt hét óta be van dobozolva, na mindegy, egyszer lesz még hétvége is.

Szóval reggel nyugalomban keltem, mert eszembe jutott, hogy nem kell rohanni dolgozni. Májkrémes szendvicset kértek a csöppek salátával, uborkával, zöldpaprikával --- ez utóbbi annyira nem követelték. Tegnap este stresszelésemnek köszönhetően készítettem kókuszgolyót, szóval azt is csomagoltam, és valami itókát....A kenyérről levágtam a héját, így szabályos. Erre nem sokáig lesz türelmem. A nyesedéket megette reggelire Tibi, nekem nem volt étvágyam. Ki kellett még vasalni Réka blézerét, Zalán vonyított, hogy az egyik lábára kicsi az új cipő, szóval az én fekete adidasomat adtam rá....Tibi a fejét fogta, mert Zalán lefeküdt a kanapéra az ünneplőben, még szerencse, hogy a nyakkendő nem volt rajta. Egész jól mutatott a minecraftos fekete zokniban. Réka mogorva volt, viszont nagyon csinos tűsarkúban és miniszoknyában....de jó is volt, amikor én is ilyen formáska voltam, hehhh....

Végül csak rosszul végződött a reggel, mert a közös fotóhoz csak Zalán állt oda, Réka nem akart, aztán mégis, de már akkor felemeltem a hangom. A sulis sálat állítólag nem találta, pedig meg mernék esküdni rá, hogy tegnap megtalálta begyűrve a szoknyái közé. Nem hiszem, hogy ilyesmiről álmodtam volna. Szóval felpaprikázódott a hangulat, mert már Réka ment volna, de közben nem vitte a matek könyvre a pénzt, ujjatlan blúzba akar menni, pedig volt vagy 10 fok és lusta volt este vagy reggel a sulis kendőt megkeresni....Egyből idegállapotba kerültem, pedig még akkor nem is tudtam, hogy a bizonyítványát is itthon fogja felejteni. Pedig semmi mást nem kérnek a suliban, csak hogy vigyék a bizonyítványt és egy táskát a tankönyveknek....hehhh.....

Szóval marha jól indult az első nap. Bánatomban rendberaktam Réka szekrényeit és mire végeztem egyéb teendőimmel is, fél 12 lett kb és hazajöttek a gyerekek. Egymás szavába vágva mesélte, hogy csak úgy kapkodtam a fejem, még ebéd közben is csak nagyokat pislogtam, mi mindenről számoltak be. 

Rékának brutál az órarendje, bár ezen nem nagyon lepődtem meg,  2-2 matek és magyar előkészítőjük van, ebből 3 nulladik órában és egy hetedikben. Vagy nyolcadikban? Még jó, hogy csak januárig kell kibírni. Gyakorlatilag mindig 7 órájuk van, mert amikor hat lenne, akkor ott a felvételis óra. 

hétfő -  földrajz, infó, angol, nyelvtan,  kémia, német, tesi

kedd - matek előkészítő, német, irodalom, matek, nyelvtan, ének, német

szerda- matek előkészítő, fizika, rajz, biosz, matek, német, ofő, infó

csütörtök - tesi, tesi , földrajz, töri, etika, irodalom, magyar előkészítő

péntek - magyar előkészítő, matek, ének, német, töri, fizika, angol 

Kicsit megbántam, hogy beíratkoztunk a zeneiskolába....

Délután és este elintéztem minden könyvet, felcímkéztük a füzeteket, megírtuk az órarendeket. Közben Réka és mindenki más elment lovagolni, akkor szusszantam egy kicsit. Tök jó, holnap már csütörtök!

első tízórai

tanszerek halma

Dió is izgul

Akik már nagyon várták...

Hja, volt egyszer elsős is, bár hihetetlen....

De ami a lényeg

 Réka tegnap megkapta az első Pfizert a suliban. Nem volt tömegnyomor, de a doktornéni késett egy kicsit egy másik iskolából, így végül 1,5 órával később érkeztek haza Tibivel. Én már azt hittem, hogy beíratkoztak a zeneiskolába is, amiről Réka az utolsó pillanatban döntött, hogy mégis bevállalja.....hátt jó. Nem voltam népszerű mikor lelkesen felsikoltottam, hogy de ügyesek vagytok, egy füst alatt a zeneiskolát is megjártátok?! (Nem.)

Zeneiskola No2 - Egyeztettem a régi-új tanárnővel, megoldható, hogy heti 1 órája legyen Rékának összevonva, főleg, hogy a "nagyoknak" egyébként is így is szokta tartani....de hogy mikor lesz ideje gyakorolni, már ha egyáltalán, azt nem tudom. Még a lovaglás is  ott van. Ahogy ismerem, az ilyesmire lesz ideje bőven....

Ma szabin vagyok, felkészülök lelkiekben az iskolára. Asszem. Reggel hatkor kipattantam az ágyból, mert úgy hallottam, hogy esik az eső és az erkélyen maradtak a ruhák a szárítón, plusz egy szék is a kimosott párnával -egyébként nem esett. Később ráérősen reggeliztem, sütöttem magamnak tojást, ami tökéletes állagú lett,  volt egy kis pirítós és narancslé, zöldségek, pici dijoni....megadtam a módját. Aztán kimostam mindent, amit találtam, ez eltartott egy darabig. A szokásos teendők a konyhában, lakásszerte...

Zalán 9 körül könnyes szemmel bújt mellém, hogy tényleg holnap suli???!?!? A szívem szakadt meg érte akkor és ott....de 3 hónap vakációt azért klasszul töltöttük és nem lehet panasz a hosszára sem.

Hívott anyu is, hogy felköszöntsön.. Megjegyezte, hogy érezte, hogy a kutya már egy hete nem volt megfürdetve, mert most erősebben érződött a szaga...(Mármint amikor a hétvégén nála jártunk.) Megjegyzem, én itthon soha nem mondanám meg, hogy kutya szag van, akkor sem, ha éppen hazaesem 5 körül a melóból "gyanútlan" orral.   Nade anyu! Anyu orra érzékeny, kutyátlan.  Azt már nem is mondtam neki, hogy nem szoktuk ám sikálni a kutyát hetente, csak mondjuk ha sár van, illetve kirándulások után. Lábmosás van MINDEN séta után. Hiába, anyu soha nem tudja elnézni Diónak, hogy ő nem spániel és nem a néhai Molly kutyám földi reinkarnációja...bár ki tudja. 

Azt is megjegyezte, hogy jól kitoltunk a Zalán gyerekkel, túl nehéz suliba írattuk, nehogy idegösszeroppanást kapjon évzáróig! Értitek, nem MIATTAM aggódik, az mindegy, hanem hogy Zalán nehogy kinyiffanjon. Anyukám egy drága asszony, imádom, tulajdonképpen bármit meg lehet vele beszélni és olyan, mint egy legjobb barátnő, de bizonyos dolgokat jobb elengedni, hagy adja ki magából, nyugtázni olyasmivel, hogy "jaja'" vagy "naná" , "igaz", "jó", aztán ennyi. Mert ha párbeszédbe keveredünk a kényes témákban, abból veszekedés lesz, de minimum felbosszantom magam, az meg senkinek sem jó. Ha viszont engedem, hogy a nemtetszését kiadja magából, legtöbbször ennyivel be is éri, vagyis beszélhetünk másról. 

Folyt. köv.