Az én tündérmesém

 

Az az egyik szorgalmi házija Rékának az őszi szünetre, hogy a közelgő Olvasás Hete alkalmából (ami tavaly nagyon jó volt!!) írjon egy mesét. Bármilyen lehet, a lényeg, hogy csoda és varázslat legyen benne. Nem egyedül a másodikosok kapták egy feladatul, sőt, szerintem nem is igazán ők, ám engem megihletett. Megírtam a sajátomat. Lehet, hogy lesz folytatása, mert Rékának persze nagyon bejött....:)

 

El is ábrándoztam, hogy milyen szép is volna, ha lenne annyi tehetségem a mese íráshoz vagy egyáltalán az íráshoz, mint mondjuk JK Rowling-nak (elég lenne adottságának a fele is) , ejteném a termelésszervezést a logisztikával együtt és annak szentelném magam, hogy írjak és írjak és írjak...

 

- Réka, ideje aludni! Kapcsold le az olvasólámpát, kérlek! - a kislány nagyot sóhajtott, majd engedelmesen kattintott egyet a virág alakú lámpácskáján. Sötétbe borult a szoba, néma csönd vette körül. De éppen csak egy lélegzetvételnyi időre. Aztán szikrák lobbantak és fények villantak, majd a semmiből előtűnt egy szivárvány színű tüll ruhás, szárnyas kis leányka, egy tündér. Éppen csak akkora volt, mint egy cső borsó. Vagy egy kisebb alma. Villágosságot teremtett, majd a könyvespolcra szökkent, onnan lógatta le a lábát. 

- Jó estét! Na mi újság? Tetszett az új iskola? - pillantott kíváncsian Rékára, aki aznap kezdte az iskolát, a vadonatújat, miután a nyáron másik városba költöztek a szüleivel. Kétség kívül, izgalmas napon volt túl.

- Pszt! - ugrott az ágyában Réka akkorát, hogy megreccsent az ágya. - Anya meghallhatja!

- Dehogyis, nem hall az semmit. Vasal éppen, közben szól a zene.

- Akkoris....- Réka aggodalmasan pislogott az ajtóra, ám az meg sem mozdult. A nappaliból beszűrődött a klasszikus muzsika. Réka megnyugodott, Anya nyilvánvalóan nem hallotta Tündét, Réka tündérkéjét. Tünde mellette volt,  amióta csak az eszét tudta, egészen pici baba kora óta. Senki más számára nem volt látható, persze nem ez volt a helyzet mindazzal a csíny tömeggel, amit a tündér ellene  vagy vele elkövetett. Elég zabolátlan természetű tündér volt ő.

- Hogy tehetted ez ma velem? Az első napomon az iskolában. - Tünde úgy tett, mint aki nem érti.

- Az összes ceruzámat kivarázsoltad a tolltartómból. Eltűntek. Délutánra visszakerültek valahogy, ám mind egytől egyig piros színű lett. Azt hitték, valami csodabogár vagyok.

- Nem én voltam! - csóválta a fejét Tünde.

- Nem ismerek másik tündért.... - morogta Réka.

- Ó, pedig rengetegen vagyunk, sok-sok-sok ezernyien...- pattant talpra Tünde és táncolni kezdett a könyvespolcon. Közben a lendülettől majdnem leverte Réka kedvenc legó házikóját, így a kislány, ha lehet, még bosszúsabb lett, mint eddig. Összehúzta a szemöldökét és nagyon igyekezett, hogy ne mondjon olyasmit, amit talán megbánna.

- Van már új barátnőd a suliban? - érdeklődött a tündér, hogy elpárologtassa Réka mérgét.

- Még nincs....- hajtotta le a fejét szomorúan a leányka. Haja az arcába hullott. - Nem is csoda, negyven piros ceruzával a tolltartómban...

- Varázsoljak neked egyet? Egy barátnőt!  Kit szeretnél? - pattant fel a tündér.

- Dehogyis! Meg ne próbáld! Még csak az kéne! Azt szeretném, ha holnap itthon maradnál és nem kísérnél el az iskolába.

- Jaj, pedig az iskola nagyon jó móka. Imádom!

- Az biztos. -  bólinott Réka. - Alaposan fel tudnál forgatni mindent a tanteremben....Ne gyere velem holnap suliba, érted? Várj meg itthon!  Ebéd után jövök. - Tünde újra táncolt és pörgött és forgott elmélyülten, nem úgy tűnt, hogy hallja, amit Réka mond neki.

- Ha visszavarázsolom a ceruzáidat, akkor elmehetek veled holnap?

- Nem!

- Kérlek!

- Nem lehet!

- De jó tündér leszek, megígérem! - Réka habozott. Belenézett Tünde könyörgő tekintetébe és tudta, hogy elveszett.

- Visszakapom a ceruzáimat?

- Hát persze!

- Mintha sosem varázsoltad volna el őket?

- Naná!

- Hagy lássam! - Réka az írasztalán heverő zárt tolltartó felé mutatott. Tünde elvigyorodott, csak suhintott egyet a varázspálcájával, mire a tolltartó mintha egy kicsit füstölni kezdett volna, vagy csak megvilágította valami, nehéz volt eldönteni. Réka kilépett az ágyból, hogy megnézze, működött e a varázslat. Most sem csalódott. Szebbnél szebb ceruzák sorakoztak a tolltartóban egymás mellett.

- Illatos radírom nem is volt! - mosolygott Tündére. Az már válaszolni nem tudott, mert a semmiből hirtelen Anya jelent meg az ajtóban.

- Réka, nem megkértelek, hogy kapcsold le a lámpádat? Már nagyon késő van! Jó éjszakát! - közelebb lépett és puszit nyomott Réka arcocskájára, majd megvárta míg Réka újra eloltotta a lámpát. Aztán nyomban be is tette maga után az ajtót.

- Reggel ébresztelek, együtt megyünk suliba! De jó lesz! - suttogta Tünde a sötétben a lego házikóból.

Jajj, de jóóó...

... a habos sütemény is, naná, de most igazából az őszi szünetre gondoltam. Szerintem átmenetileg leállt az őszülésem ebbe a nagy nyugalomban.

 

Este Tiboromat a meglepetés erejével érte, hogy ma 10.30-kor Zalánnak randevúja van E.-vel (pszichomókus) a Nevtanban. Még csak 2 hete szajkózom egyfolytában, forgattam ringlispílként a szemem gondolatban. Hangosan nem mondtam inkább semmit, nem voltam benne biztos, hogy hangos volt e az a szajkó vagy csak magamban morfondíroztam a mai időponton. Akárhogyis, felajánlottam, hogy veszek ki szabit sürgősséggel és elrángatom a legénykét én E. elé. Úgyis pont tegnap világosodtam meg a hazafelé vezető buszjáratomon, egyik pillanatról a másikra, hogy az ÚjÉv utáni szabikat már nem ennek az évnek a terhére kell majd kivennem a karácsonyi szünetben. Hohohohóóó! Szóval valószínűleg kicsik nagyvonalúbb lehetek velük, mint gondoltam.

 

A ház ura nem élt a lehetőséggel, pedig tényleg szívesen maradtam volna otthon, legalább délelőtt. Aztán jött a következő csapás számára, mikor finoman emlékeztettem, hogy 5 órakor edzés a Ligetben Zalánnal. Sokszor érzem magam a személyi titkárnőjének. Tiborom azt hittem, kardjába dől és elkezdi a falat kaparni. Kijelentette, hogy ő nincs és nincs és NINCS. Vicces látvány volt. A kegyelemdöfést az adta meg, amikor elcsipogtam, hogy emlékszik e rá, ma megyek orvoshoz, este 7 felé. Ahhoz, ahová kb. 5 éve egyfolytában készülök. Na majd ma! Akkor láttam, kicsit összeomlott. Viszont otthon dolgozott kb. fél 7-től, ami bámulatos hatással van idegeimre, mindig rácsodálkozom.

 

Visszatérve a dokihoz. El telt hat év a legutóbbi látogatásom óta. Oké, Zalán 5,5 de a szülés és a hat hetes vizsgálat, nem számít.  Hihetetlen és szégyellem is magam. Különös tekintettel arra a megjegyzésemre, amit valamikor két gyerek között ki találtam ejteni a számon, hogy minden nő hülye, aki nem jár el évente-két évente szűrésre. Mert vezető halál ok, rutinszűrés, blablabla....erre mit csinálok? Hát pont ez az, semmit. Távol maradok. Meg soha nem érek rá. Most aztán majd lehet picit majrézni abban a pár napban, hétben, már nem is emlékszem, milyen hamar van eredmény. Feltéve persze, ha rendel ma. Annak szurkolok, hogy rendeljen, túl akarok esni az egészen.

Ui: Újabb csomag érkezett ma reggel, ajándékokkal teli a közelgő ünnep dömpingre. Rékának egy kis pónis csomag, ezt majd mamától kapja, Zalánnak vonatos cuccok. Majd összeírom, kinek mit vettem és hová dugtam, mert találtunk mi a nyáron a szekrényben húsvétkor elfelejtett nagy doboz gumicukrot. Mondjuk, ennek is megvan a maga varázsa...

 

 

50 dolog

Csak viccelek! Azt hiszem, az ötven dolgos témákból kihoztam mindent, amit lehetett.

 

Nem mondhatnám, hogy fergeteges hosszú hétvége után vagyunk...Pénteken temetőben jártunk anyuval, meglátogattuk nagynénéméket is, mint minden évben. Vasárnap temető, tesómék is haza jöttek, kimentünk Apuhoz a temetőbe. (Apu...olyan nehéz, bénító érzés volt vinni a sírjához a koszorút, virágot...nem is tudok erről mit írni......)

Szombaton Rékát kölcsön kérték a barátosnőjéék, akik "fiús" buliba voltak hivatalosak, így azonban a két lány jól elvolt egymással. A fiúk (Tibi és Zalán) addig dolgoztak, illetve főleg Tibi, én meg itthon némi duzzogás közepette átrendeztem a gyerekek ágyát, az íróasztalt a szobában, kitakarítottam, majd film nézés közben melléktevékenységként kivasaltam egy kazal ruhát. Nem azért duzzogtam, mert ezt meg kellett tennem, hanem mert nem sikerült 3 napot EGYÜTT tölteni.  Tibi felajánlotta, hogy vele mehetek dolgozni, de valahogy annál találtam magamnak jobb programot itthon a saját feladataim között.

Vasárnap reggel fél 9-re edzésre volt hivatalos Zalán a Széchenyi Gimi melletti műfüves pályára. Az óraállításnak hála, nem volt reménytelen, hogy odaérjünk. Mint utólag kiderült, ez nem sima edzés volt, mint azt én hittem - megint hiba csúszott az információ áramlásba ezek szerint köztem és Tibi között - hanem egy torna. Szép idő volt, élesen sütő reggeli napsütéssel és egy igen álmos Zalánnal. Ahogy 9 körül be kellett volna tipegni a pályára, Zalán behúzta a kéziféket és úgy döntött, ő aztán nem mozdul mellőlünk egy tappodtat sem. Nem és nem. Hablatyolt valamit a tigrises játékról, amelyben a múltkor méltánytalanság érte, mert nem ő nyert egy hajszállal, illetve arról, hogy ő csak focizni akar, nem bemelegíteni....Idegen helyszín, idegen emberek....Szóltam Tibinek, hogy tárgyaljon vele, mert nekem ehhez nincs türelmem most.

 

A műfüves pályán 4-5 helyszínen folytak a különböző feladatok és játékok, kezdésnek - mit ad Isten - rögtön fociba csapott a banda, úgyhogy Zalán némi nógatás és rábeszélés után először az én karomból mászott le, bár onnan az apja nyakába vándorolt...de onnan is sikerült lecibálni, ééééés hatalamas megkönnyebbülésre beállt végre focizni.

 

Én máris látom a fejlődést a legelső foci edzéshez képest. Ott még nem tart, mint O., aki már a bölcsiben is fociedzésre járt és full Barca szerkóban nyomta, nem mellesleg tényleg nagyon ügyes, de van haladás. Nagyon fürge és robbanékony Zalán. Még nem tapad ragacsként a labdához a lába, nem is várható el 4 edzés után. Cselezést sem láttam tőle igazán. Leginkább arra vár a 16-os táján, hogy majd valaki a lábára varázsolja a labdát, amit aztán diadallal a hálóba küldhet. Viszont lelkes, igyekvő, jól érezte magát, ki is melegedett, kapott oklevelet, csokit és üdítőt, úgy hogy egy jó program volt, vasárnap hajnal ide vagy oda. :)

 

A héten őszi szünet a gyerekeknek, úgyhogy elvileg a stressz szintnek minimálisnak kell lennie a héten. Remélem, úgy lesz. Vágyom a csöndre, minden értelemben. Beindítottam ma reggeltől mini fogyókúrás és tisztító kúrás heteimet, ami kb. egész novemberben fog tartani. Nem annyira azért csak Adventig, mert ennek jelentősége lenne, hanem örülök, ha addig bírom. Csalán teakeveréket iszom reggelente (borzasztó) és hozzá napközben sok-sok vizet. Nagyon mást nem csinálok. Vacsora még az, ami felejtősnek kellene lenni illetve úgy általában a bőséges étkezésnek.  Sok zöldség, gyümölcs blablabla...Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Nagy kihívás előtt nem állok, mert 3-4 kg leolvadását már üdvözölném.

 

 

Jöjjön akkor Tibi!

És az ő 50 mondata...vagy egy kicsit több. :)

1) 10 perc és otthon vagyok  (2 óra és megérkezik)
2) Nem vagyok éhes (ő sosem az, vagy ha mégis, hát farkas)
3) Harcra fel, győzni kell! (Napindító csatakiáltás!)
4) Neked mire megy el a fizetésed?
5) Te fizeted vagy én?
6) Van még fokhagyma?
7) Ez nem a te nadrágod?? (méregetvén a sajátját. Azért akkora fenekem még nincs....)
8) Szalonnát vacsorára? Biztos, hogy jó ötlet? (Méregetvén a kajám....)
9) Születésnapomra? Egy nyomdagép vagy egy 1D kamera jó lesz....
10) Mosogatni? Mindig én mosogatok! (Csak ha én haldoklom ágyban és párnák között)
11) Megint füstöl az autó....
12) Hát adjuk el a lakást, adjuk el!
13) Autóban nem eszünk, nem iszunk!
14) Már megint túl sokat költöttél!
15) Minek ennyi nasit venni?
16) Ott van, ahová te tetted!
17) Hol vannak a gatyáim?
18) Muszáj minden másnap hajat mosnod?
19) Rengeteg ruhád van, majd' szétrobban a szekrény.
20) Nincs elég fény! (Ha kérem, hogy fotózzon)
21) Töröld ki, ez a kép nem éles.
22) Anya, nekem rengeteg munkám van.
23) Dehogy késtünk el./Hát egy kicsit elkéstünk.....
24) Mit kellett befizetni? Nem is mondtad!
25) Már megint ezt a szart nézed?
26) Nem láttad a pizsamaalsóimat??
27) Afenébe, Mama szülinapja ma van??? Teljesen elfelejtettem.
28) Az a baja annak a kutyának, hogy senki nem mondja meg neki, hogy nem ő az Alfa.
29) Mikor hoztam volna sütit, anya, én dolgoztam egész nap.
30) Van fogalmad arról, hogy mennyi munkám van??
31) Kapcsolj át a NatGeo Wild-ra, köszi!
32) Nekem nem megy a következetesség!
33) Én vagyok itthon a főnök!
34) Nem mész el te a kocsiért a garázsba?
35) Hogyhogy hol voltam? Elvittem a kocsit a garázsba!
36) Szóba sem jött....tuti, hogy nem mondtad!
37) Ezért vagyunk mi együtt!
38) Egyszerre mondtuk!!!
39) Fogalmam sincs, mi baja a kocsinak.
40) Ezt lefordítanád?
41) Tűéles a kép, TŰÉLES!
42) Mélységélesség, rekeszértés, fehéregyensúly blablabla....
43) Fogadjunk, te sem tudod, mikor volt az esküvőnk!
44) Igen, én is ezt akartam pont mondani.
45) Ez a te dolgod, én dolgozom.
46) Minek ég itt a villany? Nincs is itt senki!
47) Ez pocséklás, miért nem ettétek meg a főzeléket??
48) Mennyi szemetet gyártunk minden nap, te jó ég!
49) Tésztahas, tésztahas, finom kis kelttésztaaaa....
50) Nem elég gyümölcsös ez a bor. Van itthon sajt?
51) Na mondd csak meg, mennyibe került a nyaralás összesen?
52) Ez? Dehogy is, nem most vettem! (Fotós kütyük esetében gyakran elhangzik....)
53) Nem volt időm ebédelni....vagy vacsorázni....
54) A te hibád, hogy híztam, túl jól főzöl.
55) Járnom kellene edzésre....
56) Mi kerül ennyibe egy szemüveglencsében??
57) Nem kell ehhez szakember, majd én megszerelem....
58) Jaj, ne....oda ne....ott túl sokat költesz.
59) 62 táskád van. Nekem csak egy.
60) Mindig az én fésűm használja az egész család....
61) A fotós cuccomhoz nem nyúlhat senki.
62) Nagyon jól megy ez az autó! Mint az állat!
63) Kólát? Az fémtisztító!
64) Mit foglalkozol ilyen lényegtelen dolgokkal?
65) Az még nem szennyes!
66) Hová tettétek már megint a kisollókat?
67) Miért nem lehet mindent visszatenni a helyére?
68) Anya, szétszórt vagy!
69) Telefont viszed? Mindkettőt?
70) Most akarsz vasalni??
71) Amerikába? Oda soha nem jutunk el!
72) Tudod, mennyit hagytam ott ma is a postán??
73) Túlzásba esel mindig. Minek ennyi ajándék a gyerekeknek?
74) Nem alszom, csak a szemem pihentetem.
75) Én nem horkolok!
76) A te hibád!
77) Gyere, na, megsimizem a hátad! 

Évfordulós

Szombaton lesz még csak a 6. házassági évfordulónk, de most kapott el az ihlet.

Jellegzetes mondataim Tiborom felé.

1) Nem késtetek el?
2) Befizetted az úszást?
3) És a matek versenyt?/Alkotóházat/Csoportpénzt?
4) Reggel nincs mesenézés. Nincs is bepakolva a táskája Rékának.
5) Mikor jössz haza?
6) Nem hoztál sütit?
7) Már megint cápás természetfilm?
8) Igen, nézem a Szomszédokat.
9) Magától nem megy el a szennyesládáig, tudod.
10) Kész a reggeli!....Már kihűlt....
11) Korán jöttél, most fektettem le őket.
12) Ne engedj már meg nekik mindent!
13) Ezt nem meséljük el E.-nek a nevtanban.
14) Mi lenne, ha felvennél egy alsónadrágot?
15) Fürödhetek előtted? (időben, nem térben!)
16) Kinyitnád ezt az üveg bort?
17) Nem, nem vezetek.
18) Ne mondd azt, hogy sárkány vagyok. Legalább a gyerekek előtt ne.
19) Itt a távirányító, kereshetsz valami más műsort.
20) Hétvégén is dolgozol?
21) Téged ez hogyhogy nem bosszant?
22) Végképp nincs egy rongyom sem....
23) Csak neked sütöttem!
24) Azt még nem is meséltem...
25) Arról beszéltünk már....?
26) Már megint vettél egy gépet?
27) Hogyhogy mire megy el a pénz?
28) Te is megehetted volna, te is itt laksz.
29) Nincs olyan, hogy nincs időd enni.
30) Te fodrásznál voltál!
31) Egyszerre mondtuk!
32) Persze, hogy emlékszem, mikor volt az esküvőnk.
33) Ugyanez jutott eszembe.
34) Látod, ezért vagyunk mi együtt.
35) Hogy lehet NEM megjegyezni anyukád szülinapját 40 év alatt?
36) Nem is költöttem sokat.
37) Idaadod a pénztárcád?
38) Hová tettem, hová tettem, fogalmam sincs!
39) Tegnap itt hagytam, biztosan emlékszem.
40) Minden az én hibám, igen...
41) Ne aludj már, el vagyok hanyagolva!
42) Felpörgeted a gyerekeket, így éjfélig sem lehet őket lefektetni.
43) Én is dolgozom!
44) Neked mindig rengeteg munkád van.
45) Nem kelt tészta...ne markolászd!
46) Már megint ki kapcsolta le a villanyt mindenhol? Nem vagyok én vakond!
47) Ez valami új teregetési módszer?
48) Mégiscsak az apád!
49) Tudod, milyen anyu! 
50) Öt perc múlva kész az ebéd. Őőő..biztos, hogy kolbászt eszel kenyérrel?
51) Nálam nincs több csekk.
52) Apa? Nincs a konyhában, úgyhogy szerintem a vécén ül.
53) Tessék járni edzésre! Van rá időd, csak akarni kell.
54) Hová pakoljam a ruhákat? Egyszerűen nincs hová.
55) De édes vagy! Pedig anyukádé finomabb.
56) Jól van na, anyukád profi szakács.
57) Mikor szabadulunk már meg ettől a kocsitól?
58) Alig várom, hogy elköltözzünk innen.
59) Pedig olyan jó itt lakni!
60) Dehogynem mondtam! Válaszoltál is.
+ 1. Hátperszehogy szeretlek!
+2. Olyan jó, hogy itthon vagy!
+3. Megmasszíroznád a hátam? Simisimi még jobb lenne....