2015. október 26., hétfő

50 dolog



Csak viccelek! Azt hiszem, az ötven dolgos témákból kihoztam mindent, amit lehetett.
 
Nem mondhatnám, hogy fergeteges hosszú hétvége után vagyunk...Pénteken temetőben jártunk anyuval, meglátogattuk nagynénéméket is, mint minden évben. Vasárnap temető, tesómék is haza jöttek, kimentünk Apuhoz a temetőbe. (Apu...olyan nehéz, bénító érzés volt vinni a sírjához a koszorút, virágot...nem is tudok erről mit írni......)

Szombaton Rékát kölcsön kérték a barátosnőjéék, akik "fiús" buliba voltak hivatalosak, így azonban a két lány jól elvolt egymással. A fiúk (Tibi és Zalán) addig dolgoztak, illetve főleg Tibi, én meg itthon némi duzzogás közepette átrendeztem a gyerekek ágyát, az íróasztalt a szobában, kitakarítottam, majd film nézés közben melléktevékenységként kivasaltam egy kazal ruhát. Nem azért duzzogtam, mert ezt meg kellett tennem, hanem mert nem sikerült 3 napot EGYÜTT tölteni.  Tibi felajánlotta, hogy vele mehetek dolgozni, de valahogy annál találtam magamnak jobb programot itthon a saját feladataim között.

Vasárnap reggel fél 9-re edzésre volt hivatalos Zalán a Széchenyi Gimi melletti műfüves pályára. Az óraállításnak hála, nem volt reménytelen, hogy odaérjünk. Mint utólag kiderült, ez nem sima edzés volt, mint azt én hittem - megint hiba csúszott az információ áramlásba ezek szerint köztem és Tibi között - hanem egy torna. Szép idő volt, élesen sütő reggeli napsütéssel és egy igen álmos Zalánnal. Ahogy 9 körül be kellett volna tipegni a pályára, Zalán behúzta a kéziféket és úgy döntött, ő aztán nem mozdul mellőlünk egy tappodtat sem. Nem és nem. Hablatyolt valamit a tigrises játékról, amelyben a múltkor méltánytalanság érte, mert nem ő nyert egy hajszállal, illetve arról, hogy ő csak focizni akar, nem bemelegíteni....Idegen helyszín, idegen emberek....Szóltam Tibinek, hogy tárgyaljon vele, mert nekem ehhez nincs türelmem most.
 
A műfüves pályán 4-5 helyszínen folytak a különböző feladatok és játékok, kezdésnek - mit ad Isten - rögtön fociba csapott a banda, úgyhogy Zalán némi nógatás és rábeszélés után először az én karomból mászott le, bár onnan az apja nyakába vándorolt...de onnan is sikerült lecibálni, ééééés hatalamas megkönnyebbülésre beállt végre focizni.
 
Én máris látom a fejlődést a legelső foci edzéshez képest. Ott még nem tart, mint O., aki már a bölcsiben is fociedzésre járt és full Barca szerkóban nyomta, nem mellesleg tényleg nagyon ügyes, de van haladás. Nagyon fürge és robbanékony Zalán. Még nem tapad ragacsként a labdához a lába, nem is várható el 4 edzés után. Cselezést sem láttam tőle igazán. Leginkább arra vár a 16-os táján, hogy majd valaki a lábára varázsolja a labdát, amit aztán diadallal a hálóba küldhet. Viszont lelkes, igyekvő, jól érezte magát, ki is melegedett, kapott oklevelet, csokit és üdítőt, úgy hogy egy jó program volt, vasárnap hajnal ide vagy oda. :)
 
A héten őszi szünet a gyerekeknek, úgyhogy elvileg a stressz szintnek minimálisnak kell lennie a héten. Remélem, úgy lesz. Vágyom a csöndre, minden értelemben. Beindítottam ma reggeltől mini fogyókúrás és tisztító kúrás heteimet, ami kb. egész novemberben fog tartani. Nem annyira azért csak Adventig, mert ennek jelentősége lenne, hanem örülök, ha addig bírom. Csalán teakeveréket iszom reggelente (borzasztó) és hozzá napközben sok-sok vizet. Nagyon mást nem csinálok. Vacsora még az, ami felejtősnek kellene lenni illetve úgy általában a bőséges étkezésnek.  Sok zöldség, gyümölcs blablabla...Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Nagy kihívás előtt nem állok, mert 3-4 kg leolvadását már üdvözölném.
 
 

1 megjegyzés:

  1. Amikor megláttam a blogok sorában a posztod címét, már viszkettek az ujjaim, hogy majd valami elméset posztolok az ötvenes sorozatod újabb darabjára. Jól beugrattál. :D
    Ákos, amikor utoljára meglestem fociedzésen, mindent csinált, csak nem a labdát figyelte. Futni utána meg végképp nem láttam. Majd egyszer eljön ez náluk is.

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!