Ma fotózás lesz a suliban. Tavaly olyan botrányos rossz képek készültek a gyerekekről, hogy csak az osztályképet kértem, azt is csak azért, hogy legyen emlék az elsős osztályról. Egyébként nem vagyunk rászorulva külsős fotós alkotásaira, de azért adtam még egy esélyt a fényképésznek. Sajnos, ahogy hallottam, az iskola is. Felajánlottam múlt héten, hogy esetleg Tibi szívesen lefotózná a gyerekeket, csoport képek a cimborákkal, portrék, szerintem remek ötlet volt. Vállalta is az illető. Ám a kapkodó, fél lábbal már máshol járó ofő azt felelte, hogy az igazgatóval kell ezt megbeszélnem, mert ez egységes iskolai dolog, ilyenben mi nem dönthetünk. Ez bosszantott, mert miért ne dönthetnénk, legyintettem is, hogy akkor nem aktuális. Később ébredtem rá, hogy ő nem feltételezi, hogy mindez ingyen lenne.Pedig igen, Tibi, a hobbifotós van ilyen rendesgyerek. Mindössze egy-két tanóra biztosítása kellene hozzá, (ének?rajz?), ahol néhány percre, max. negyed órára lehet nélkülözni egy-egy gyereket. Már el is képzeltem, hogy a nagyfényes "mini aula/lépcsőházban" milyen szupi képek készülnének, ha még lobbiznék pár kört lihegve a tantónénik körül. Annyiban maradtunk, hogy majd beszélünk még róla, de valahogy úgy érzem, nem fogunk egyelőre.
Egészen más téma.
Megkeresett tegnap egyik ismerősöm, hogy szívesen megosztaná velem repi intim betét csomagját, amelyet a munkahelyén kapott. A lányaink suliba járnak, de majd inkább ideadja személyesen a pakkot, nem akarja csak úgy Rékának a kezébe nyomni..... Azt feleltem, hogy rendben, bár Réka mindent tud arról, hogy mi az a betét (én petyónak hívom) és mire való. Mire - az eüben dolgozó - ismerősöm teljesen ledöbbent. Olyannyira, hogy utána egészen eltűnődtem, hogy micsoda liberális nevelési módszert tudhatok magaménak (magunkénak) felvilágosításilag!! Amikor elrebegtem, hogy Rékáék azt is tudják - korukhoz illő részletességgel - hogy hogy születik a baba és egyáltalán hogy teremtődik, ismerősöm szólni sem tudott...azt nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy inkább rossz értelemben.
Mi valahogy ezekből az "intim" dolgokból nem csinálunk nagy ügyet. Jó, jó, talán nehéz is lenne, fele akkora lakásban lakunk, mint kellene mint az ismerősömék. A gyerekek egész pici koruktól fogva bejártak a vécébe utánam és mintha csak a kanapén ücsörögnék, egyáltalán nem zavartatták magukat. Nincs zár sem a fürdőszobán, sem a toaletten, úgy járnak ki és be rajtuk, mintha a vécé csak valami dísztárgy lenne. Úgy látják Tibit, ahogy én soha apámat, vagy ha úgy tetszik, tesóm anyámat. Rajtam meg nincs semmi különös, ha cici, akkor szopi és kész passz.
Amikor Zalán megszületett, már tudta, hogy a baba hol csúszik ki, ugye, a növekedés elég szemmel jól látható, úgymond, látványos folyamat volt még számára is. Hogy pontosan hogyan készül a bébi, valahogy nem firtatták, beérték annyival, hogy anya és apa pici pontocskája egyesül. Hogy hol és hogyan, nem kérdezték. Ma már azt is tudja Réka, hogy a baba a keksz hasonló hangzású szavával készül, csókkal, puszival még nem, és hogy ami a szülők lába között van, na annak összeérintésa a keksz, amellyel létre jöhet a kisbaba. Kérdezett, hát válaszoltunk. A gólya téma komolyan nálunk valahogy nem merült fel. Amennyire emlékszem, nekem sem emlegettek anyukámék annak idején ilyesmit, kéményeket egyensúlyozó madarakat csecsemőkkel a csőrükben.....
Hogy aztán ez sok e, nem e, én nem tudom. Nekünk így megfelelő, pont jó.
A végére itt egy ŐsziRéka. :)
A végére itt egy ŐsziRéka. :)
