Hatalmas örömujjongás tört ki, amikor az igazgató bácsi ünnepélyesen lezárta az idei tanévet. Azt az örömet, ami a gyerekekből áradt! Kicsit még el is hittem, hogy ez nekem is szól....pedig hát sajnos nem. :) A bizonyítványosztással most már végképp megkezdődött a vakációóóó!
A pillanat, amikor E. , az osztályfőnök átadja Rékának a bizonyítványát. Aki esetleg még ilyet nem látott (elsős bizit) annak elmesélem, hogy elsőben csak annyit írnak a bizonyítványba, hogy "második osztályba léphet", illetve ha öt tantárgyból vagy annál többől kiváló az illető, azt is ide vésik be. Hátul egy külön lapon történik a részletes tantárgyi értékelés.
Réka a zsákmánnyal
A kedvenc képem. Ami akár a suli reklámja is lehetne, kedvcsináló az első osztályhoz. A három barátnő az évzáró végén. Igazából közös fotót szerettünk volna, olyan egymás mellé állós, mosolygós, jókislányos. Nem jött össze, csak ez, de már nem is bánom. Többet beszél ez, mint ezer szó!
Az ölelkezés a szőnyegen végezte...nem enyhe megbotránkozásunkra. :)
Ofős, barátnős fotó. Kár, hogy É. nénivel ( a másik tantónéni, aki a magyaros) nincs képünk. Nem voltunk elég rámenősek.
Újabb zsákmány igazgató bácsitól
Hát mit lehet mondani zárszóul? Szép év volt, jó év volt. Eseményekben, programokban, élményekben gazdag. Számomra egy kicsit kimerítő, mennyi mindent kellett észben tartani, beszerezni, megszervezni, megszámolni, alárni, visszaküldeni, elintézni, befizetni. Izgultam is nem egyszer, persze teljesen feleslegesen, hogy tudja e majd hozni a leányka azt, ami benne van, lesz e eléggé motivált. Várakozásaimat messze felülmúlta (már megint) sok szempontból. Könnyűszerrel és félgőzzel teljesített, ahogy optimista énem azt súgja a fülemben, hogy ez még pár évig legalább így lesz.....pszt!.....
Mennyit egyensúlyoztam magamban, hogy mivel teszek jobbat, hogy legyen, mint legyen, tanuljunk, ne tanuljunk, gyakoroljunk, ne gyakoroljunk. Végül 10/9 esetben Rékára hagytam a döntést, azaz nem gyakoroltunk semmit. És az eredmények őt igazolták, kár lett volna a vitáért és erőlködésért. Amit elért, az a saját munkájának az érdeme, ami így még értékesebb.
Azt kívánom magunknak és minden kisdiáknak (különösen azoknak, akik ősztől kezdik az első osztályt), hogy legyen minden tanévünk ilyen vidám és napsugaras, amilyen ez volt. Még akkor is, ha értem én, hogy a tudás mögött munka van és egyre több munka, ahogy telnek az évek. Hogy mást ne mondjak a nyelvvizsgákat, a középfokút vagy akár a felsőt nem fogják könnyen adni (majd a távoli nyolcadik évben).
Köszönet illeti a tanár néniket is, akik hallatlan türelemmel lavírozták az ElsőBét végig ezen a tanéven. Rugalmasak, kedvesek, megértőek, mégis következetesek voltak, bámulatra méltó energiával felszerelve. Örülök, hogy ők a tanítónénik, hogy Réka szereti őket és ők viszont szeretik. Remélem, negyedik év végéig nem lesz változás a felállásban. Réka szomorkás képpel, nagy öleléssel búcsúzott mindkét tanító nénitől, magyarázkodhattam, miért a savanyú arcocska. Felvidult azonban rögtön, amikor az iskolából kilépve meghívtuk egy fagyira/sütire megünnepelve az év végét és a bizonyítványát. Egyébként is jövő héttől két hét tábor a suli szervezésében, amit alig vár a Réku.
Hajrá vakáció, hurrá pihenés!
