Ők mondták

Réka

- Tudod, miről beszélgettünk ma apával?
- Miről?
- Az árakról.
- Az izgi lehetett.
- És tudod még miről?
- ....
- A perspektívákról.
- ???
- És a perspektivikus ábrázolásról. Tudok perspektivikusan képet ábrázolni.
- ????  - 
Itthon szégyen szemre rá kellett kérdeznem Gugli havernál, hogy mi is az? Halovány lila gőzöm az volt, több nem.


Zalán

Balatonlelle, strand (a fizetős) 

Beleszalad a Balatonba, szinte hallom, ahogy csikorognak a fogai, de nem mondaná, hogy hideg. Az én kis fakírom lovagom. Egyszer csak futásnak ered a partra a sátrunk felé.
- Rohadthideg...rohadthideg....rohadthideg.....rohadthideg......rohadthideg.....

Bekukkantok

Reggel késéssel indultam dolgozni. Szedtem a lábam az utcán, ahogy tudtam. Kinyitottam az ernyőm, majd rájöttem, hogy igazából nem is esik, max. a fákról csöpög ez vagy az. Szóval összcsuktam az esernyőt, hónom alá vágtam. Kétszer majdnem elnyaltam, mert a bőrtalpú (tesómtól ezer éve kapott) cipőm volt rajtam, tekintettel a ménkű nagy reggeli zivatarra. Ezen cipellőm meg erősen csúszik, mindig elfelejtem. Egy bajuszos pasas gyanakodva figyelt, már akkor, amikor még meg sem előztem a járdán. Végülis tök rendes volt, figyelmeztetett, hogy valami a nadrágomra ragadt. Egy matrica féle volt, rajta végig egy szám 38....ami a méretet jelezte. Ultra gáz! Hálát rebegtem az úrnak, majd rohantam tovább. Eszembe jutott, hogy tesóm mesélte, hogy egyszer a felesége járt majdnem így, még ígyebbül, mert ő be is jutott a kórházba, meglátogatni az anyukáját egy vadonatúj, még felcímkézett nadrágban. A bátyja szólt rá megdöbbenve.

- Hát te meg hogy nézel ki?? - neki is ugyanez a méret megjelölés maradt a nadrágja hátulján. Hát miért teszik oda, kérdem én.

 

Hát szóval így indult ez a nap, az első munkanap a második mininyaralás után, augusztus 21-én, amikor már csak durván egy hét van hátra a nyárból és a szünidőből. Brühühühühüüüü.....

 

Annyi, de annyi mesélnivalóm és megörökítenivalóm volna, de sem időm, sem agyam hozzá. Az iskola fenyegető kezdetével extra kavargás van a gondalataim között mindennek a tetejébe, úgyhogy várok, amíg valamelyest "lenyugszom", vagymi..... Addig is egy fotó a nyaralásról. Balatonföldvár 2014. Ó, be' szép is volt! :)

 

Találóskérdéses

Tiborom - mint írtam volt - reggelente képtelen felkelteni a gyerekeket. Azok rendre maguktól ébrednek (dejónekik!) Így náluk 10 órakor indul a nap általában. Kérdés, mit csinál az uram a hirtelen támadt szabadidejében reggel 7 és 10 között.

 

A. Dolgozik, szerkeszt a laptop-on, ne menjen veszendőbe az idő. 

B. Fényesre súrolja az összes háztartási kisgépet, mixertől a konyhamérlegig.  

C. Gyúr, edz, tornázik, hisze nem járt edzésen tavasz óta, ideje meg éppen tenger.

 

A helyes megfejtők dícséretben részesülnek majd....aaaa többieket sem marasztalom majd el.

Nyomós ok

Arról beszélgetünk Tibivel, hogy elröppen lassan a nyár, 2 hét és kezdődik az iskola.
Réka felkapja a fejét és rá jellemző módon elkerekíti a szemeit.
- Az nem lehet!.... Én még nem tanultam meg korán kelni! - sípítol őkelme.

Hát igen, ez lesz az első lecke, utolsó vakációs héten indul ennek begyakorlása.

Egyébként meg hihetetlen, hogy bő 2 hét van hátra a szünidőből....

 

Rutinos Csipkerózsika

 

Tegnap este Réka talált egy szálkát a saját talpában. Először csak nyöszörgött, nem engedte, hogy megnézzem, aztán mégis engedett a nyomásnak. Tényleg, talpának közepén, egészen picit elmosódott kontúrokkal bár, de ott virított egy szálka. Sajnos a bőre alatt. Olyannyira, hogy én hirtelen, lámpafénynél, a bementesi sebet (sok krimit nézek??) sem leltem.

- Mindjárt hozok egy tűt és kiszedjük! - pattan fel az apja az ágyról.

- Micsoda??? - dülled Réka szeme focilabdányira. - Neeeeheheeeem!!!

- Muszáj kiszedni. Fájni fog, de ha benn hagyjuk csak rosszabb lesz.

- Nem akarom, hogy fájjon! Hagyjuk benn!

- .... - itt egy kicsit elveszítettem a párbeszéd fonalát. Gondolom, ment a hozavona, hogy mi legyen, hogy legyen. 2 perc múlva.

- Legalább hagy nézzem meg a talpad. - kéri Apa.

- Nemnem....még nekiesel a tűvel....

- Réka. Ki. Kell. Szedni. Onnan. A. Szálkát.

- De én nem akarom, hogy fájjon!!

- Akkor mi legyen?
Pici csönd, Réka határozottan kivágja:

- ......Altassatok el előtte!