Rutinos Csipkerózsika

 

Tegnap este Réka talált egy szálkát a saját talpában. Először csak nyöszörgött, nem engedte, hogy megnézzem, aztán mégis engedett a nyomásnak. Tényleg, talpának közepén, egészen picit elmosódott kontúrokkal bár, de ott virított egy szálka. Sajnos a bőre alatt. Olyannyira, hogy én hirtelen, lámpafénynél, a bementesi sebet (sok krimit nézek??) sem leltem.

- Mindjárt hozok egy tűt és kiszedjük! - pattan fel az apja az ágyról.

- Micsoda??? - dülled Réka szeme focilabdányira. - Neeeeheheeeem!!!

- Muszáj kiszedni. Fájni fog, de ha benn hagyjuk csak rosszabb lesz.

- Nem akarom, hogy fájjon! Hagyjuk benn!

- .... - itt egy kicsit elveszítettem a párbeszéd fonalát. Gondolom, ment a hozavona, hogy mi legyen, hogy legyen. 2 perc múlva.

- Legalább hagy nézzem meg a talpad. - kéri Apa.

- Nemnem....még nekiesel a tűvel....

- Réka. Ki. Kell. Szedni. Onnan. A. Szálkát.

- De én nem akarom, hogy fájjon!!

- Akkor mi legyen?
Pici csönd, Réka határozottan kivágja:

- ......Altassatok el előtte!