Első lépések

Tegnap este a gyerekek a Hisztimesék című könyvből kértek esti mesét (nagyon szeretik mindketten). Gondoltam, teszek egy próbát, mi a helyzet a kisbetűkkel, szóval megkértem Rékát, hogy az első sort (nagyjából 3 szót) olvassa fel ő, a többi az enyém. Egy ideje gyanakszom már, hogy azokat is ismeri többé kevésbé, anélkül, hogy tanítottam volna rá. Lebukik, amikor tejfölös dobozokat, gyümölcsleves flakonokat, kenyércímkéket silabizál.  

Ebből aztán az lett, hogy meg sem állt nagyjából a nyolcadik sorig. Egyszerre csodálkoztam és találtam bámulatosnak, hogy egy könyvből először olvasott össze mondatokat. Egyszerre volt fura, hogy milyen nagy már, itt tartunk és örömteli, mert én igazi könyvaló voltam boldogult fiatalabb koromban. Persze nem olvas még folyékonyan, mert a kettős betűk még talányosak számára (kivéve az "SZ"-t), de ha azokon átsegítem, nem sokat töri a fejét a szavakon. Úgy belelkesült, hogy abba sem akarta hagyni az olvasást, amíg el nem fáradt a nagy "kódfejtésben". 

Erről jut eszembe, valamelyik nap beszéltem egyik ismerős "anya társammal". Kérdezte, hogy mi újság Rékával, hogy állunk, mert ők már a szorzásnál tartanak hasonló korú kisfiával. Azt feleltem neki, hogy Réka játszani szeret, abban a legjobb, illetve úszni. Na meg rajzolni is marha jól tud, legalábbis én meg vagyok vele elégedve. Erre kiigazított, hogy de nem úgy érti, iskola előkészítés szempontból mi a helyzet. Merthogy Pistike százas számkörben összead, kivon. Azt feleltem, hogy szerintem ez nem fontos és majd megtanulja az iskolában. Ismerősöm nem is leplezte, hogy hülyének nézett. Nem mintha érdekelt volna, mert annyira nem. Szerinte a tehetséget meg kell ragadni, amint lehet és kihasználni, fejleszteni azt. Ebben egyet értünk, csak nekem más elképzeléseim vannak a tehetség gondozásról. Az én gyerekem nem tud 6 évesen szorozni, összeadni, kivonni sem szoktunk, csak ha kéri. Szokott lenni ilyen rohama, bár az utóbbi időben, ahogy mindenre kevesebb idő jut, nem jellemző. Ő tényleg még játszani szeret leginkább. Azt sem állítanám, hogy nagy feladatlap faló, az inkább Zalán hétről hétre, imádja, amikor hibátlanul megold egy korosztályának szóló feladatot. Ettől függetlenül én hiszem azt, hogy Rékából BÁRMI lehet, amire csak kedve szottyan. Egyébként is, én vidám gyermeket igyekszem nevelni, nem osztályelsőt vagy kiválót. Ha a kettő megvan együtt, egye fene, de nem esek kétségbe, ha lesz négyese is a bizonyítványában. 

Hát fura időket élünk. Osztás szorzás 6 évesen, na persze......

UI: Az lemaradt, hogy Pistike persze már a nyáron is olvasott, most fejezték be a Bóbitát. Szégyellem, de nekünk még meg sincs a kötet. Elsős tananyag lesz, ahogy hallottam. 

Aktuális füstölgéseim

Reggel a mosolygós és sugárzó A. óvó néni fogadott bennünket a Napraforgóknál. Ahogy Tibi próbálta lefejteni Zalán karját a nyakáról (na igen, az elválás még mindig nem egyszerű csupamosolygós, habos babos álom-gudbáj) A. úgy nyilatkozott, hogy Zalán olyan nagyon jól érzi magát a csoportban, teljesen fel van oldódva, boldog és vidám. (Nahiszen. Ő nem látta, ahogy reggel full depresszióban készülődött oviba, hogy neeeeakaroookmennniiii!) Továbbá! Ő (A.) nem tapasztalja AZT A VALAMIT Zalánnál egyáltalán. Pislogtam egy párat Zalán hátára a pihepuhában, majd leesett. Arra célzott, hogy az oviban drága fiacskám folyamatosan beszél. Magyarán itthon dadog, velem, Tibivel vagy bárki mással, de beteszi a lábát az oviba, kiszakad az itthoni terrorból és egyből nem akadozik. Pereg a nyelve, mint kés a vajban, hogy képzavarral éljek....Hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak. Leginkább az járt az eszemben (jellemző...), hogy ha így is van (amit erősen kétlek), mit gondolhat rólam most ez az óvónéni...Sok jót biztos nem. 

Akárhogyis....délután beszéltem a másik óvónénivel, Cs.-val, aki panaszkodott, hogy Zalán nem igen áll vele szóba...Úgy kell fülelnie, ha a hangjára kíváncsi, mert bezzeg a többi gyerekkel cseverészik vidáman, tegnap még ki is osztott valakit csípőre tett kézzel. Azt egyébként én is észrevettem, hogy sokat nyitott a többi gyerek irányában. Eleinte meg sem látta őket szinte, mostanság pedig el-eljátszik egyik vagy másik KISLÁNNYAL vagy pasival. Szóval ez már haladás és eredmény.

Még délután is ezen rágódtam, hogy bakker, kiderül a végén, talán még a pszichológusi szakvélemény is alá fogja támasztani, hogy ÉN vagy MI vagyunk a hibásak Zalán beszédhibáját illetően.  És ha így lesz, vajon magamba fogok e roskadni szállni? Kiderül egyáltalán valaha, hogy hol a gubanc és tudjuk e oldani? Esetleg akkor talán leszokom arról, hogy felemeljem a hangom a gyerekekkel.(1) Bár ilyen alapon dadogna a fél ország. Hát majd meglátjuk!

Délután olyan okos voltam, hogy  hosszú hónapok után végre nem felejtettem el, mikor lehet időpontot kérni a gyermekszemészetre. Arra gondoltam, hogy iskola előtt nem árt ellenőrizni, hogy RékaCica látja majd a táblát, mint a sas. Igaz, sasok nem ülnek padban, de értitek....Zalánra is ráfér a kontroll, ahhoz képest, hogy évente ajánlott a szemészeti kontroll és 2,5 éve arra sem jártunk. Elkérte az asszisztens hölgy az adatainkat, majd JÚNIUS 11-re kaptunk időpontot. De úgy, mintha most lenne nagyjából mondjuk ötödike. Júniusban. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam e, nem volt ippen néma csönd körülöttem, de a hölgy megerősített, hallásom kiváló. Háttt egyelőre nem lesz olyan gondom, hogy felkészítsem a gyerekeket a szemészeti vizsgálatra, ejráérünkarramég...De szó szerint!! 

(1) Pedig Isten látja lelkem, én is fejlődőképes vagyok. Zalán összefirkálta filccel a vadiúj pólóját, nem szóltam egy szót sem túl 2 db ejnyebejnyén. Vacsoránál első megmozdulása az volt, hogy a nyakába borította a levest (még jó, hogy nem volt forró), csöndesen annyit mondtam, mint egy lenyugtatott elmebeteg, hogy vegye le (jönnön, segítek, semmi baj, jó étvágyat). Ujjával vadul nyomogatta a laptop képernyőjét, ami külön gyengém és még akkor sem kiabáltam vele. Szóval szánsájn és nyugi van itthon, istibizi! 

Záróra

Szerintem minden meghívót kiosztottam, illetve a megadott e-mail címekre elküldtem.  Kapott mindenki. Szóval akár zárhatok is? 

Zárás után majd írok munka témában is.

Zalán rajzol

Túl lusta fáradt vagyok ahhoz, hogy a konyhai "faliújságra" kitűzött Zalán rajzot trimmeljem, színhelyessé varázsoljam, vagy bármi más módon szerkesszem. (Már tegnap is az voltam. ) Igazából az történt, hogy a tablet-tel fotóztam le a mesterművet, majd

véletlenül a blog helyett egyenesen a facebook-ra küldtem (még jó, hogy nem Tibi ruhátlan képeivel tettem ugyanezt...Na jó, olyanok nincsenek. Túl sok. :)) ) Szóval, aki "ismer" facebookilag, már láthatta a rajzot.

Ez Zalán első "egész lapos" rajzos műve, afféle csendélet és hihetetlenül boldog vagyok miatta. Nagyon ügyes (ahhoz képest pláne, hogy fiú és még nincs 4 éves...) és hirtelen jutott el idáig. Az egész úgy kezdődött, hogy Zalánom újra felismerte, hogy hoppá, tud négyzeteket rajzolni.... Nagyon kis pofás példányok születtek, mondtam is Zalinak, hogy nem kerekítene nekem egy házat, ha már ilyen szupi négyszög bukkan elő a ceruzája alól? Erre nekiült alkotni. Először a ház született meg, már azon ledöbbentem, mert életében még házat nem rajzolt (hiszen négyszöget is kb. karácsony óta). Utána kémény, füst, a bal szélére ajtó és kilincs is került. Naaaagyon megdícsértem és már alig vártam, hogy a kezem közé kaparintsam a rajzot. Hogy archiváljam az örökkévalónak. Türelmetlenségem nem volt véletlen, Zalánnak is megvan az a szokása, hogy addig rajzol, míg végül idővel magával ragadja valami örvény, vad firkálásba színezésbe fog, egészen addig, amíg - teszem azt - kiszínezi vastagon feketére az egészet, hogy már nem sok vehető ki belőle. 

Most azonban nem ez volt a forgatókönyv, helyette Zalánom virágokat kezdett el kanyarítani. Egyik bukkant elő a filctolla alól a másik után. Oda vissza voltam az örömtől. Majd következtem én, majd Apa, bár addigra elfogyott a lelkesedés és inkább úgy döntött, kitűzi a konyha falára a világszép rajzát. Késznek nyilvánította azt. Hurrá!

Tibi vacsora közben hosszan figyelte a faliújságot, rajta a rajzot, hosszan forgatta a szájában a falatot, majd kibökte:

- " És....Mi van a kezedben? Pókok??" 

No, az ki van zárva!

Ui. Utólag olvastam, hogy gyermekrajz elemzők leírása szerint, ha egy gyerkőc elég szeretetet kap itthon, (persze egy rajz alapján nem lehet véleményt alkotni. ) arányosan rajzolja a Napot a házhoz képest.  Na puff neki, szegény szeretethiányos Zalán! :) Jobb oldalon van a Nap, vagyis Apától kap több szeretet. Réka is rendre a jobb oldalra rajzolja, sőt, én is. Na puff neki megint! Jelzem, ez - nálam speciel - nem jelent semmit. Viszont engem rajzolt le Zalánkám először, szóval fontosnak fontos vagyok neki. (MIlyen meglepő!) 

Óvó nénis

Réka néhány perce még szívszaggatóan itt zokogott mellettem a kanapén, amiért nem a New Level Empire megy az ESC-re idén, sőt, a legjobb négybe sem jutottak be. Jómagam is csalódott voltam, kókadtan igyekeztem megvigasztalni, hogy de, de van igazság (fogjuk rá!) és egyébként is, Eurovízió nélkül is szerethetjük a bandát. Ugrabugrálhatunk a dalukra akár álló nap és álló éjjel. (Na én mondjuk nem bírnám szusszal, a gyerekek igen...:)

Hogy Réka módra "bakugorjak" egyet, belevágok témám közepébe. Beszéltem A. óvó nénivel valamelyik nap Zalán ügyében, ekkor történt meg bennem az igazi lezárás. Hétfőn futólag már szóba jött a szájbarúgós affér, de akkor túl nagy volt a pörgés a csoport körül, sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy négyszemközt cseverésszek az óvó nénivel. Node másnap! Nem úgy törtem be az oviba, mint egy szoptatós vaddisznó, hogy ejh, majd én az asztalra csapok, leordítom az óvónéni haját, amiért Zalánom testi épsége sérült....valahogy a körülmények kínálták fel magukat. Pl. hogy bár már majdnem öt óra volt, óvónéni mégis a csoportban tanyázott a dadussal, másik óvónénivel, gyerek már sehol egy szál se'.....Némi tétovázás után bedugtam a fejem a csoportszoba ajtaján, hogy beszélni szeretnék A.-val. Erre persze készségesen kijött, hellyel kínált az öltözőben elhelyezett mini székek egyikén. Nem voltunk egyedül, a szomszéd csoportnál néhány szülő torna óráról várta vissza középsőseit. 

Azzal kezdtem, még mielőtt leültetett volna, hogy nem tudom túltenni magam ezen a bizonyos ominózus eseten és hogy segítsem már nekem ezt megemészteni. Vagy valami ilyesmi volt a kiindulópont. Mindent egybevetve egyszerre volt számomra szimpatikus, olyan óvónénis, nyugodt, kedves, egyben diplomatikus. Ez utóbbi nem tetszett annyira. Véleményformálását azzal kezdte, hogy "Anya, ez egy közösség. Itt mindenféle személyiségű gyerkőcök megfordulnak." Nincs is nekem ezzel gondom, bár azért mint mindenben, itt is vannak határok. Az ilyen fajta agresszió nem feltétlenül része egy csoportnak. Valami megoldásnak lennie kell, nem hiszem, hogy az a normális, hogy Andriska ámokfutást végez a csoporton, ha arra van ingerenciája. Persze igazából Andriska nem volt téma, csak érintettük, akkor is (ami az óvónénit illeti) szelíden.  

A. szerint ők ketten két nagyon különböző fiúcska, Zalán olyan csöndes, nyugis, belenyugvó fajta, vagyis kvázi nem egy vezéregyéniség, Andris ellenben mindig pörög, mindenben benne kell lennie, hol itt pattog, hol ott. Ebből pedig elkerülhetetlenül adódhatnak konfliktusok. Így óvónéni nem is tudta megígérni, hogy soha többet nem fog hasonló megtörténni, mint ahogy ezt szigorúan véve nem is vártam tőle. Nem azért voltam ott, hogy ezt kiverjem belőle. Azonban azt sem engedhetem meg, hogy valaki sorozatosan bántsa, uram bocsá, nem szeretnék egyszer arra menni oviba, hogy hát sajnos Zalánkának kiverték a fogát....Elismerte, hogy Zalán érdekeinek védelme meg az én feladatom. Azt is, hogy nem irreális kérés az, hogy Zalán testi épségét meg kell őrizni ovis környezetben is. 

Valahogy végig az volt az érzésem (nem tudom, mennyire valós volt ez), hogy A. jóval kevesebbet árult el, tárt fel előttem a csoport életéből, mint amennyit mesélhetett volna. Volt egy fal, ami mögé nem pillanthattam be. Mintha igyekezett volna Andris agresszív megmozdulásait minél jelentéktelenebbé tenni. Nem tudja, hogy én azért tapasztaltam már ezt-azt ettől a kisfiútól. Megjegyeztem, hogy az én gyerekeim sem tejbetökök, de egyik sem agresszív. Nem mondom, hogy nem kólintják egymást olykor kobakon, de el sem tudom képzelni, hogy mondjuk Zalán szándékosan szájba rúgja a Rékát és vice versa. Azt meg különösen nem, hogy nézeteltérés nélkül egymásnak essenek. Nekem ez olyan beteges dolog. Erre azt felelte, hogy ne a saját gyerekeimből, a saját családunkból induljak ki, lécci....Nem volt több megjegyzése ezzel kapcsolatban.

Megkérdeztem azt is, hogy tájékoztatták e Andris anyukáját a történtekről. Szoktak e ilyet tenni. Láttam a szeme villanásán, hogy ez a kérdésem nem tetszett neki vagy nem esett neki jól, pontosan nem tudom, akármelyik is volt, majdnem tökéletesen leplezte. Azt felelte, hogy természetesen, persze. A bizalmamat kérte, a hitemet bennük. Bármikor leülhetünk beszélgetni akár Csilla óvónénivel is négyesben, ha nyomja valami a lelkem. 

Ennyi volt a lényeg, sokra nem jutottunk, nem is gondoltam, hogy elérünk valahová. Mégis valahogy a lezáráshoz szükségem volt arra, hogy négyszemközt is beszéljek az óvónővel. Kapaszkodókat kerestem, hogy továbbra is bízhatom bennük, vigyáznak az én csöpp fiamra. Jelezni szerettem volna, vészfényeket gyújtani, hogy én nehezen viselem el, ha bármi gubanc van a csemetémmel az oviban, ha sérelem éri, én itt vagyok. Az meg csak remélem, hogy ama bizonyos fal mögött, ahová nem lehetett bepillantásom (bizonyára személyiségi jogok és egyebek miatt is) ők szorgosan dolgoznak azon, hogy Andriskát megfékezzék valamely pedagógiai vagy kevésbé pedagógiai módszerrel. Van másik kiscsoport, ha nagyon nagy gáz lenne, de jobb lenne nem váltani.

Múltkor, amikor beszélgettem az ovi logopédusával, említette, hogy vannak a csoportban nagyon határozott és erős személyiségek. Nevek nélkül persze. Ismeri a csoportot, hetente x órát eltölt közöttük valamilyen pályázaton nyert pénz révén. Hozzátette, hogy A. és Cs. óvónénik viszont kiváló óvó nénik szerencsére, csodálatosan irányítják a bandát. Egy valami szíven ütött viszont, mivel szaktekintélyként tekintek a logopédusra, szinte megrázott. Azt monda, hogy a 25 fős kiscsoport túl nagy létszám. Szó szerint ezt mondta: Isten ellen való vétek. Isten ellen való vétek. Ez már egyfajta átvezető egy másik témához (Zalán és az ovi), innen folytatom majd egyszer.