Törpsuli 4.

Tibi tegnap este (pénteken) lazán közölte, egyetlen tőmondatban, hogy szombat délelőtt muszáj dolgoznia. Ezzel eldőlt, hogy Zalánnal együtt, hármasban látogatunk a soron következő TörpSuliba másnap reggel. Nagyon nem voltam feldobva, de azért valamennyire bíztam benne, hogy Zalán tökös gyerek módjára végig fogja ülni azt a röpke 2 órát, amíg Réka iskolásat játszik. 

Kora este a várakozásoknak megfelelően szállingózni, majd sűrű pelyhekben szakadni kezdett a hó és abba sem hagyta sok időre reggelig. Ahogy megközelítettük az iskolát, éppen vízszintesen esett, úgyhogy Zalánt az út felén inkább kézbe vettem. A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy végre minden fehér, kesztyű nélkül markoltak a hóba, próbáltak hógolyót készíteni, szájukat tátották nagyra a hóesésbe és bosszantóan lassan vergődtünk el az iskoláig. 

A kapun belül köszöntött bennünket egy fogadó bizottság, igazgató bácsi, egy hölgy egy névsorral (feljegyezte Réka nevét), egy másik egy kamerával, megint másik néhány méterrel beljebb pedig eligazított bennünket, hol találjuk a bandát, A TörpSulisokat. 

Nagyjából 30 gyerkőc ücsörgött a padokban 10 órára, ebből 5 (!) db Manó csoportos, szóval nem volt vészes a tömeg. Mindenekelőtt igazgatóbácsi tartott egy rövid tájékoztatót. Ő ugyebár nem teljesen idegen egyikőnknek sem. Viszonylag sokáig nem volt tudomásunk arról, hogy hogy T. apuka böcsületes foglalkozása iskola igazgató, egyszerűen ő volt E. apukája. Az utóbbi időben azonban számunkra sokkal inkább a Rákóczi suli igazgatója, mint szülő....T apuka (azaz A.)  tehát elregélt néhány tudnivalót. Mosolyogtam magamban, mert meg van az a szokása, hogy olykor, látszólag különösebb ok nélkül hangosabb hangerőre kapcsol beszédileg, mintha valami gyerek zsivajt próbálni túlkiabálni. Gyerek zsivaj nélkül. Ezt egy idő után egész vicces volt hallgatni. 

A lényeg, hogy idén megváltozik a felvétel rendje a tavalyi évhez képest is. Sőt, az egész országban a mi, azaz a szolnoki modellt fogják követni. A folyamat úgy néz ki, hogy az iskolába készülő gyerekek szülei átveszik majd az óvodákban a szükséges nyomtatványokat, amelyet kitöltenek, megjelölik a választott iskolát pl. Majd bizonyos napokon (2-3 április elején) leadják azt a kedvenc iskolában. Ekkor történik meg a lakcímkártya egyeztetése is. Ezen a ponton A. igazgató bácsi értésünkre adta, hogy körzeten kívülit illetve olyan lakcímkártyával bírót sajnos szinte biztosan nem tud felvenni.....

Április 7 körül tehát meglesz a jelentkezés, melyre 15 napon belül jön a válasz, hogy Réka felvételt nyert e vagy felvételt nyert. :) A törvény egyértelműen kimondja, hogy körzetes gyermeknek a körzetes iskola köteles helyet biztosítani. Pont. Az osztálylétszám maximális száma 27 fő lehet, melyet külön kérvény alapján emelni lehet 32 főre. Ha túl nagy a túljelentkezés. A felvehető gyerekek száma tehát 64 fő, ennyien férnek be az első osztályok valamelyikébe. Április végére eldől kristálytisztán, kit hová vettek fel, májusban már csak a beíratkozás marad hátra, a biztos felvétel tudatában. Izgalmas, nem?

Maga a TörpSuli nagyon jól sikerült ma (tegnap) egyébként. A négy lehetséges óvónőből tanítónéniből kettő tartott ma rövidített órát (kb. 20-25 percben?), plusz egy német óra is becsúszott a végére. Érdekes, hogy ez utóbbi tetszett Rékának a legjobban, bár egyelőre nem szerelmese a német nyelvnek. Azért csak tanulja meg, szerelemre lobbanhat majd az angol iránt, mint én, vagy bármely más világnyelvvel, kedve szerint. 

A bandát három csoportra osztották, egy kb. 10-14 fős csoportokat alakítottak ki. Figyeltem a tantónéniket, mint sas a pockot, semmi különös nem tűnt fel, kedvesek, türelmesek, sok mindennel készültek, de persze ennyi szülő előtt ez nem meglepő. Legelőször énekeltek-táncoltak Andi nénivel, az irányokat forszírozták egy dalba építve. Ez tetszett nekem, mert ha van mit gyakorolni Rékának az iskoláig, az pont az irányok.  Később szóba jöttek az évszakok, miről ismerszik meg ez vagy az az évszak, majd ezt kombinálták az irányokkal. "Az a kisfiú, aki síel lefelé a domb oldalán....na annak merre mutat a jobb keze???" 

Óra után rögtön egy kis uzsonnával kínálták meg a tantónénik a gyerekeket, gyümölcslé és pogácsa mosolygott a kosarakban. Pislogtak a gyerekek a padokban a szívószálas üdítők és friss pogácsák mögül, édesek voltak. Zalánt átugrották az ennivaló körbekínálásánál, amit igen szívére vett. Rövid tétovázás után Réka odanyomott neki kétszer fél , gyengén megrágott pogit, mire megkönnyebbülésemre elcsöndesedett Zalicsek. Én magam restelltem extra pogit kérni a tantónéniktől....Bár ha feltekeri a hangerőt Zalánom, valószínűleg erőteljesebben képviselem az érdekeit. 

A mini német órán néhány színnel ismerkedtek meg a gyerekek, rot, gelb, grün, blau...Viszont ekkora láthatóan fáradtak a srácok, lazult az amúgy sem jelen levő fegyelem (jelentkezés helyett többnyire lelkes bekiabálás ....) Zalánnál is szakadni látszott a húr, így az utolsó 5 percre elhagytuk a német órát és a folyosón vártuk meg Rékát. 

Megkapta a szemem a faliújság egyik rövid hirdetménye, miszerint pénteken volt a bizonyítvány osztás....Elképzeltem, hogy jövőre Réka is hozza majd haza az első bizonyítványt, a félévi tájékoztatót...Egyáltalán nem volt idegen gondolat ott és akkor. Bezzeg amikor kezembe kerül véletlenül az újszülött korában használt fehér plédje vagy egy régi fotó, akkor mindig ledöbbenek, hogy hat éves elmúlt, tapossa a hetediket az én picurka madaram....:)

Mesélős

Leültem egy kicsit mesélni.

Először is, a héten is megfordultunk az uszodában kétszer is. Hosszú idő óta először fogalmazódott meg bennem, hogy "MINEK"? A létszám igencsak megszaporodott az elmúlt héten, az idilli és tökéletes 4-5 helyett tegnap 9 gyerkőc várta nagyon Gyuri bácsit a medencében. Plusz egy felnőtt úszni vágyó, totális kezdő. Ekkora létszámnál kérdéses, hogy van e értelme járnunk...majd még meggondolom. Igaz, nagyon nincs mit, jövő hét az utolsó hét, amikor még itthon leszek "főállású anya" jelmezben (mert persze hivatalosan nem vagyok az, csak lélekben és agyban....), hogy utána hogyan érünk ki a Tiszaligetbe fél ötre, fogalmam sincs, szerintem sehogy. Egy Hermione féle időgépecskének venném nagy hasznát, jól jönne, ha olykor egy-két órát visszarepülhetnék az időben. 

Azt is egyre inkább érzem, hogy autó nélkül nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz boldogulnom. Igaz, autóm nincs és majrézom is, ha vezetnem kell (így hát nem is szoktam, mert úgy könnyebb az élet)....tegnap odáig vetemedtem, hogy használt autókat nézegettem a neten. Még tegnap volt az is, tényleg, amikor kis Fityókámat elvontatták a ház elől (miután egy idióta összetörte éppen az ablakunk alatt), azóta, 2009 óta nincs saját autóm. Nem is igazán hiányzott eddig, de most annál erősebben. 

Visszatérve az úszásra. Fejlődik Réka folyamatosan, ahogy a többi gyerkőc is, ez pedig fájdalmassá teszi a helyzetet, hogy szembe kell nézni az úszó edzések végével. Nekem is, Rékának is. A héten oda-vissza átúszták már a medencét, oda félig gyorson, vissza mellen. Réka nagyon odáig volt, hogy Gyuri figyeli e, akkor összeszedte magát, máskor pedig csúnyán kutyázott. Talán ez a 100 méter ovi után, alvás nélkül sok volt neki így a jóból vagy a vízbiztonság még mindig kérdéses. Óra végén Gyuri megnyugtatott, hogy a kutyázás is egy fejlődési fázis, ha hiszem, ha nem, az ő lánya is csinálja olykor, ő maga sem tagadja, hogy művelte....mert hát a gyerekek ilyenek, a könnyebb megoldás és kivitelezés felé hajlanak. Idővel és rutinnal valamint egy megfelelő edzővel ennek nyoma sem lesz. A lényeg, hogy a technikája legyen minél szebb. Csendben mondom, hogy azért rászólhatna, hogy rendesen ússzon, nem? 

Tegnap a nevtanos szülői csoportban is voltam délelőtt. Igazából nem érzem, hogy lenne bármi értelme, mégis jól esik oda járni. Talán mert beszélhetek valakinek, valakiknek a problémáról, saját magunkról, a családunkról. A logopédus csajok kedvesek, igyekeznek segíteni. Én meg mindig azon morfondírozok, amíg a többiek sírnak és panaszkodnak nem beszélő gyermekükkel kapcsolatban, hogy milyen nagy kár, hogy ez az egész rajtam nem segít. Aztán a fene tudja, lehet, hogy igen.... :) Jövő héten megyek oda is utoljára, hiszen a csütörtök reggeli 9 - 11 idősáv nekem erősen munkaidőn belülinek tűnik....

Találkoztam egyik ismerősömmel is a nevtan közelében, mesélt sok mindenről, csapongott. Kényelmetlenné akkor vált a helyzet, amikor eszébe jutott az egyik szomszédja vagy rokonja és annak a gyereke, akit üt-ver az anyja, hebeg-habog a kisfiú, nem meglepő módon, pontosabban dadog, ezt képzeljem el...Ezek után én már nem éreztem kötelezve magam, hogy feltárjam, miféle szülői csoportba is járok.....

Rémítő

Az egyik szomszédnéni érdeklődött ma délután, miközben a "közöskukadíjat" leperkáltam neki, hogy hová íratjuk Rékát iskolába, a Rákócziba, ahová ők járnak? (Mármint nyilván nem konkrétan ő, de az "onokák". Oda, bólintottam rá, hiszen oda készülünk, Réka esetében immáron 99,99% biztonsággal. Érdeklődtem, hogy ők hogy érzik, mennyire magasak a követelmények, hallani, hogy szigorúak a tantónénik, maximális a követelmény szintje....Az a gond, hogy okosabb gyerkőcöt még nem igen láttam az ő hatodikos unokájuknál, szóval a kérdésem szinte felesleges volt, mégis meghallgattam a választ: első és második osztályban nem vészes, de ahogy a tagozatra bekerülnek (a legjobb 35 darab gyerkőc, német emelt szintre)....nem fejezte be, mert eltűnt a konyhában aprót keresni, de nem is volt szükség erre. 

Ugyanezen a napon, délelőtt felhívtam B. anyukáját (Réka csoporttársa és a nagyobbik csemetéje elsős a Rákócziban), hogy megérdeklődjem, mit lehet tudni a majdani tanítónénikről, van e valami bizalmas vagy nyilvános információja (neki szokott ilyenje lenni). A  Törpsuli első óráján találkozhattunk a tanítónénikkel, de egyiket sem ismerem még hírből sem, kevés információm volt róluk. Elvileg azok a tantónénik lesznek, akik most negyedik osztályt visznek. Nem mondom, jó híre van mindegyiknek, nagyjából egyformán szimpi volt nekem mind a négy tantónéni, de vágy sem kapott el, hogy na AZT a tantónénit AKAROOM a Rékának!!! Ahhoz nem vagyok elég jó emberismerő sem, mondjuk. 

Pontokba szedem, mi mindent tudtam meg B. től a suliról. Figyelem, csak erős idegzetűeknek! :)

1)  A gyerekek (elsősök) az osztályban karácsonyra folyékonyan megtanultak olvasni (kivéve néhány kettős mássalhangzót).

2) Minden nap van házi feladat és szorgalmi feladat is. Irdatlan mennyiségű. B. egész téli szünetben tanult és gyakorolt, kivéve karácsony első és második napját. (szegényke...)

4) A gyerekek a füzeteket, könyveket haza hozzák naponta, leckéstül, szorgalmistul...(ezt nem bánom, egyébként, legalább látom, mit művelnek majd a suliban)

5) A házit elvileg még a napköziben megoldják, ellenőrzi a napközis tantónéni, hogy a feladat készen van e, de azt nem, hogy helyes e, ezért B. sokszor kezdi az egészet előlről otthon négy óra után....

6) A mezőny igen erős, hogy a félévi bizonyítvány csupa ötös, az az osztályban nem ritka még.

7) A cél nem az ötös felmérő, hanem a 100%-os felmérő....hiszen egyszer tagozatosak szeretnének lenni (ez csak 35-nek fog sikerülni a 70-ből)  ahhoz pedig ki tudja, milyen magas eredmény kell, szóval biztos, ami ziher....

8) Bár a szorgalmi - szerintem - leginkább azoknak szól, akik már írnak, olvasnak számolnak, ne unatkozzanak, azt a többiek is megcsinálják, mert a szorgalom jegy csak akkor lehet ötös. (Hogy ez így van e, persze nem tudom, remélem, nem...)

9) Heti 3 úszás óra van beépítve az órarendbe, ennek és önmagának a sulinak hála, B. este fél nyolckor már alszik, kidől, hulla.

10) Órán nem lehet beszélgetni, sőt, a napköziben sem, egyáltalán. Szigorú szabályok vannak a fegyelmet tekintve, amihez ragaszkodnak. Órán csend van és figyelés, semmi más.

11) B. egyik szünetben felült a ping-pong asztalra, mire egy vonatnyit hátrább tették magaviseletből....(nagy okos volt, aki ezt a vonatos izét kitalálta...)

12) Tervezi az iskola, hogy megszűnik a német tagozat, egy angolos és egy németes osztály lesz helyette. Szerintem ettől a legjobb képességű gyerekek lehalászása meg fog maradni, fogadni mernék rá!

13) B. olykor este 9-ig nyűglődik a szorgalmi feladatokkal....Este kilencig!!!!! Egy hét  éves....

14) Ezt folytatva: B. ELSŐ OSZTÁLYOS! TAVALY MÉG NAPRAFORGÓS VOLT, MINT MOST ZALÁN, CSAK IPPEN NAGYCSOPORTBAN...

15) B. egy-két betűt ismert mindössze tavaly szeptemberben, okos, értelmes fiú, ez mégis akkora hátránynak tűnt a suliban, hogy anyuka minden nap tanul vele, több órát...

16) Aki úgy látja, gyermeke nem fog tudni bekerülni a tagozatos osztályba, első végén elviszi másik iskolába, ahol szerényebbek a követelmények.

17) Senki nem tudja, mire ez az irdatlan tempó, de aki bírja, csinálja. 

Én még mindig azt gondolom, hogy Réka azok közé tartozik, akinek nem lesznek nehézségei, a tempó miatt valószínűleg nem. Igaz, szokatlan lesz neki, hogy hosszú verseket kell megtanulni, hogy házi van minden nap, szorgalmi akár. Ez azonban nem a suli hibája, hanem az ovi gyengesége, hogy ilyen nagy lesz a szakadék a két intézmény között. Ez az, amitől tartok. A másik verzió az volna, hogy egy olyan iskolába íratjuk Rékát, ahol az osztály minimum 30%-a kisebbségi. Ezt nem akarjuk semmiképpen. A baráti körből 3 barátnője is Rákóczis lesz, a fiú közül is legalább egy...és ha lesz arra lehetőség, hogy figyelembe vegyék, ki honnan érkezik, akkor még egy osztályba is kerülhetnek. 

Réka nem várja a sulit kimondottan, mert azt már tudja, hogy ott többet kell majd alakítani, mint álló nap játszani, mókázni, kacagni. Viszont ő már választott, menne, ahová a cimborái is, a Rákócziba. Nem hiszem, hogy meg fogjuk bánni, mert nem igen van más választásunk, úgy érzem....és túl azon, hogy nem egy dolog ijesztő a Rákóczival kapcsolatban, alapvetően a lényeg mégis ott van, hogy jó iskola. Rékának való iskola. Remélem, ő majd bizonyítja, hogy így lesz. 

Mai ovis szösszenet

Ma délután, amíg csemetéink a tanmedencében tempóztak, Á. anyukája hozzám fordult, hogy megkérdezze, mit tudok az igazgatónő mai látogatásáról az ovis csoportunkban. Megvontam a vállam, majd pislogtam kettőt, hogy semmit, miért? Nem a szokásos éves "pofavizit" volt a mai is? Mint két hete D. óvónéni esetében? Minden évben produkálnak egy bemutató órát mindketten, ez afféle formaság, vagymi. Erre Á. anyukája kifejtette bővebb lére eresztve is, hogy neki Á. otthon azt mesélte, hogy az R. igazgatónéni azért érkezik hozzájuk ma, hogy eldöntse, ki iskolaérett és ki nem a Manó csoportból...

Hehehe...dehogyis....- legyintettem én. Ezek a gyerekek mi mindent bele tudnak passzírozni egy történetbe! Briliáns a fantáziájuk! Ennyiben is maradtunk. Néhány órával később az a Réka, aki a fenti párbeszédből semmit nem hallott, mert éppen a mély vízben tempózott hol mellen, hol gyorson, este 8 órakor rám emelte szomorú kékesszürke szemeit.

- Anya, én megyek iskolába?

- Hát persze.

- Biztos?

- Biztos, igen.

- Nekem nem mondta R. óvónéni, hogy mehetek iskolába...

- ???? 

Majd elmesélte, hogy E. óvónéni azt az infót szellőztette meg a csoportban, hogy R. igazgatónéni vendégük lesz a csoportban és kitalálja, ki iskolaérett és ki nem. Egyből kattant valami az agyamban.

Azok után, hogy röpke 6 perces, szánalmas karácsonyi műsort eszkábáltak össze az óvónénik, melyet még a bölcsisek is lepipáltak volna a szomszéd épületből, hogy nem szerveztek a gyerekeknek úszó tanfolyamot, ami hagyomány az oviban, nem vettek színház bérletet, mert lemaradtak a határidőről a jegyrendelés dolgában, nem tanítanak verseket és dalokat, nem készítik fel a gyerekeket az iskolára, sejtelmük sincs, mi fán terem a feladatlap szó, valamint 10 napig tűrték, hogy igazolás nélkül egy ótvarban egyre látványosabban szenvedő kislány látogassa az ovit (Isteni szerencse, hogy senkit nem fertőzött meg...) Szóval mindez után még ilyesmit is találnak mondani szegény gyerekeknek....hát végtelenül szomorú és szánalmas. Cél szentesíti az eszközt??

Zalán az "ugribugriban"

"Nyers" képet csak Zalánról tudok feltenni, a Rékásak komolyabb tuningra szorulnak. Nagy sebességgel és még annál is nagyobb kiszámíthatatlansággal cikázott jobbra-balra, le és fel. Hogy a lencsébe nézzen, az ki volt zárva. Vagy ha mégis, ide a rozsdás bökőt, hogy éppen pislogott. Zalán ellenben ideális fotó alany mostanság, ezeken a fotókon már kellőképpen üzemhőmérsékletre izzadt....

Jut eszembe, még nem is mutattam Aranyhajas képet Rékáról! Ezen a fonaton nem húzna fel semmilyen banyát a vártoronyba, no részletkérdés.....