Hetek óta lelkesen emlegette Réka az iskolát, hogy milyen remek lesz, ha újra mehet Törp suliba. Előző nap jómagam éppen nem voltam annyira lelkes, mert pont akkor beszélgettem több szülővel is, akiknek a csemetéi Rákóczisok és már nem is vártam annyira a sulit. Mondjuk, ezt nem is értem, miért írom, mert nem várom a sulit egyáltalán. Konkrétan a hajam égnek állt, hogy árnyaltan fogalmazzak és nyugtáztam, hogy addig jó, míg ovis a gyermek. Számomra félelmetes volt az a tempó, amiről a szülők meséltek. De kanyarodjunk vissza a Törp sulihoz.
Ahogy arra számítani lehetett, az érdeklődés jóval meghaladta az első foglalkozásét 1 hónappal ezelőtt. Először azt hittem, be sem férünk a terembe...végül megnyugodhattam, hogy csak a terem ajtajában volt némi közlekedési dugó. Ha végigfuttattam a tekintetem a gyerekeken az igazgató bácsi köszöntője alatt, láthattam, hogy nem 7 gyerek jelent meg szülőstül (nagymamástul, kistestvérestül), hanem legalább 25. Az nemzetközi helyzet érdeklődés tehát fokozódik.
Először a kézügyesség fejlesztő "órára" került sor, a mini nebulók dönthettek, hogy szőlőt varázsolnak a papírtáskájukra avagy "kukacos almát". Réka az alma mellett döntött és egész sokat elvacakolt a ragasztóval. Fel is jegyeztem magamnak gondolatban, hogy talán többet kellene itthon ragasztgatnunk ezt vagy azt. Végül csinos kis táska került ki az ujjacskái közül, viszonylag gyorsan. Ezzel máris majdnem kimerítették az egy órás időkeretet, pedig még ezután következett az uzsonna (pogi, gyümölcslé, nasi). Ha már nasi. Minden gyerkőc egy darab mályvacukrot vett ki a zacskóból, amikor megkínálták....kivéve az én lányomat, aki rögtön egy marékkal vett magához és még a német óra elején is abból csemegézett.
Ami aztán rendesen felnyomta nálam a pumpát az nem is ez volt, hanem hogy az igazgató és helyettese bevezetője alatt Réka VÉGIG túrta az orrát. Ott a középső padsorban, a második padban. Tőlem elérhetetlen távolságban. Olyan élvezettel és elmélyültséggel bányászott, hogy majd' szétvetett a méreg. Volt egy pont, amikor majdnem felálltam, odatrappoltam mellé és ráordítottam, hogy "hagyd már abba az orrturkáááát!!!". Persze nem tettem. A gyereknevelés így tanít engem önuralomra. Később, itthon megfenyegettem, hogy ha még egyszer rajta kapom, hogy nyilvánosan bányászik az orrában, többet nem megyünk a Törp suli közelébe sem. Nem értette, mi a bajom, volt mit kipiszkálni, hát ő kipiszkálta. Na ennyit erről! Jóétvágyat!
A második foglalkozás a német volt. Elég gyanakvóan méregettem a német tanítói gárdát, valahogy nem volt szimpatikus egyik tantónéni sem...Rékának nem voltak fenntartásai szerencsére, játékosan megtanulták, hogyan kell köszönni napszaknak megfelelően illetve bemutatkozni. "Ihh eisze Réka" - így harsogott Réka, valahogy az a dupla h nem tűnt fel neki nagyon.
Ez volt Réka első találkozása a német nyelvvel, már ha nem engem hall németül karatyolni, ami mostanság nem sűrűn fordul elő. Azt hiszem, mondhatom, hogy sikeres volt ez az első randi Réka és a német nyelv között, nem távozott idő előtt sikoltozva, hogy "soha többé németet!!!", óra után sem jegyezte meg, hogy neki ez nem tetszik vagy hasonlók. Nekem picit fura, hogy az "első nyelve" a német lesz, míg nekem az angol volt, de jó lesz ez így.
Órák után megtekintettük az iskola udvarát, ami szép tágas és kopár. A gyerekek rögtön felfedezték azt a két csúszda-mászóka kombót, ami az egyetlen pont volt, ami némileg emlékeztette őket az ovira. Itt összeverődött néhány szülő és előkerült az a téma, amit én igyekszem kerülni, mert az egyetlen, ami kimondottan nem tetszik ebben az iskolában. A szétválogatósdi. Avagy mi lesz a gyerkőccel, ha nem sikerült bekerülnie tesztek alapján második osztály végén az emelt németes osztályba? Tényleg van olyan, hogy "okos osztály" és "hülye osztály"? Az okos osztály tényleg olyan brutális tempót diktál? Ott tényleg a fél osztály kitűnő? A "hülyék" között vajon mennyi lehet a kisebbségi, hátrányos helyzetű? Mennyire másképp kezelik a két osztályt? Vajon az iskola udvaron, a folyosón mennyire van különbség a két osztály között? Mit tehet a szülő, ha jó képességű gyermeke nem passzírozta be magát a "jobbik" osztályba?
Nem túl vidám téma volt ez, nincs is a kérdések többségére megnyugtató válasz. És bár annak ellenére, hogy én biztos vagyok abban, hogy Rékának lenne helye a "menő osztályban", végül úgy jöttem haza, hogy újra kérdőjeles lett a mi Rákóczis jövőnk. A Nevtanban pont azt a tanácsot kaptam, hogy olyan suliba írassam a csajt, ahol még véletlenül sem fog unatkozni. Ahol van tempó, nem tötyörésznek, megcsinálja a sokadik feladatot, de már nyomják rá a következőt. A szorgalmi után a szorgalmi szorgalmiját. Mert ő bírja, mert neki ez kell. Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez 100%-ban igaz...nekem nem nagyon van kedvem hajtani őt. Pedig az erős iskola hajtani fogja nélkülem is.
Ráadásul szinte rosszul vagyok, milyen kétségbeejtő a kontraszt az ovi és a suli között. Júniusban még játszik az én 6,5 éves Rékám egész nap, azt csinál, amit akar, szép az élet, trallala! Szeptemberben meg heti 3-szor úszik. Busszal hordják suliból uszodába. Fél 2 előtt nem jut ebédhez. Vigyázni kell a holmijára, úszó cucc, úszó szemüveg, sapka, papucs, egyebek....Hajat szárít, öltözik, pakol, közben még beteg sem lesz. Várja két további tesi óra per hét, elkezd ismerkedni egy idegen nyelvvel, a némettel. Órái lesznek, 45 percesek. 4-5 per nap? Osztálytársa kb. 34. Két új tanítónéni. Szeptemberben kezdik a mínusz jelek, plusz jelek írásával, október végére eljutnak a "mennyit adjak a hathoz, hogy tíz legyen?"- ig. Magyarból két hónap alatt megérkeznek az ABC-ben az M betűig és írás órán betűket kapcsolnak össze. Karácsonyra olvasni kell mindenkinek. Azt mondják, ez általános az általánosokban. Nem tudom, nekem soknak tűnik, gyorsnak látszik....
Suli után kb. 1 órás napközi, amikor a házit végzik. Közben beszélni nem szabad, csak csöndesen dolgozni. Rend van és fegyelem. A falon kisvonat díszeleg az osztályban, akire rá kell szólni órán, az kikerül a legjobb magaviseletű gyerekek táborából, azaz az első kocsiból. Ha még egyszer vét a rend ellen, még hátrább kerül, majd még hátrább, végül már a vonatra sem csücsülhet fel. Tornaóra után a nyolcadikosok kikergetik őket az öltözőből. Ki a cipőjét hagyja hátra ijedtében, ki a teljes torna zsákják....
Ha a füzetekben ott díszeleg a "Szebben!" felirat, nincs mese, bizony otthon is gyakorolni illik (?) suli után. Mert hetvenből csak a fele bagázs fér bele az okosok közé....A többi tán lemarad, ha kimarad. Olyan szomorú lettem, mire haza battyogtunk. Ezt akarom? Mit akarok? Lehet másképp is? Hogy legyen?
Tibi szerint - természetesen - túlspilázom ezt az egészet. Az ő gondolkodása szerint gond egy szál se', beíratjuk Rékát tavasszal a Rákócziba és pont. Minden további rágódás és sakkozás értelmetlen és felesleges. Pedig én még mennyi ideget meg fogok enni jövő nyárig, őszig....több kilónyit.
