Hétvégén olyat műveltem, amit már nagyon régen nem - kelt tésztát sütöttem. A kutyát szoktuk fahéjas csigának, vagy ha Réka menőzni akar, cinnamon rollnak becézni, amikor összegömbölyödik. Addig-addig, hogy megkívántuk, na. Nem a kutyát, dehogy, a fahéjas csigát. Van ilyen. Anyukám mesélte, hogy az ő nagymamája mindig tortát sütött, ha lakodalom volt a faluban.
Szóval fahéjas csiga. Ehhez nincs receptem, nem is nagyon érdekelt az eredeti, mert van egy fantasztikus Gabicsek féle kakaóscsiga receptem, ami szerintem világbajnok, most is ehhez a tésztához folyamodtam.
Élveztem az alkotást. Általában élmény kelt tésztát sütni, már ha jól viselkedik "őkeltme". Most ez ilyen volt. Akkor végez vele a dagasztó program, ha már nem ragad a tészta, vagyis kiveszem a tálból a gombócot, kicsit formálgatom, és láss csodát, nem tapad a kezemhez. Ilyenkor mehet szépen a langyos helyre kelni. Ha duplájára duzzad, akkor kinyújtom, megkenem fél csomag olvasztott vajjal, szórok rá barnacukrot, vagy ami van, majd bizonytalan mennyiségű fahéjat. Ízlés szerint. Nem igazán tudtam, hogy mennyit érdemes rá tenni, úgy szórogattam, ahogy gondoltam, ide is, oda is. A gyerekek szerint keveset tettem bele, féltem, hogy túl fahéjas lesz. Hát nem.
Aztán pacsmagoltam egy kicsit a langyos vajas, barnacukros cuccal. Amikor éreztem, hogy túlzásba viszem, a kezemhez jobban tapad a cucc, mint a tésztához, abbahagytam. Kerestem egy kenőlapot vagy mit, elegyengettem a kulimászt - mármint levakartam a kezemről - majd feltekertem óvatosan a tésztát. Nem árt, ha egyenlő átmérőjű lesz a rúd mindenütt. Úgy lesznek szép egyformák a tekercsek..... majd 2 centinként felvagdostam a rudat. Egy nagy tepsi megtelt velük .Sem szorosan, sem túl szellősen nem érdemes tenni őket egymástól, úgy kb. egy- egy centire. Valahogy így:
Az utcát bizonyára belengte a nyálcsorgató fahéj illat. Hát nem meseszépek? Az eredmény egy habkönnyű, pihe-puha fahéjas kalácsszerűség, amiből nem lehet eleget enni....
A csiga tetejére krémsajtot kevertem ki brutál mennyiség cukorral és vajjal. Némileg bizalmatlan voltam, hogy ez jó lehet és kell -e ez az extra a csigákra. Szerintem nélküle is finom, de pl. Zalánnak nagyon bejött ez a máz is. Kanállal még lapátolt rá, amitől némileg kigúvadt a szemem, de mindegy, kamaszok....
Ja, hopsz, az első képen az ebéd látható, Raising Cane csirke. Erről én még soha nem hallottam, amíg J. el nem csicseregte, hogy egy szülinapi bulira ilyet készített és hát mennyei.... Valóban az, főleg a szósz, de úgy együtt az egész az, ahogy van. A receptet a netről halásztam, asszem, de szívesen leírom, ha van rá igény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!