2015 után

2015 – ben gondoltunk egy nagyot és először a család életében, külföldön nyaraltunk, Kréta szigetén. Biztos éreztünk valamit. Hogy többet nem lesz pénzünk nyaralni a kégli miatt. De még ha lenne is, boldog kutyatulajdonosok lettünk.. ami elég macerássá teszi a repkedést és a nyaralást is. Maximum valami kutyabarát horvát tengerpart jöhet szóba, ha külföld vagy megvárjuk míg megnőnek a gyerekek és majd alaposan itthon hagyjuk őket kutyástul. 

Visszatérve a nyaralásra - Tibinek ez volt élete első repülése és értelemszerűen a gyerekeknek is, Tibi nagyon élvezte, az biztos. Mindent egybevetve, csodaszép nyaralás volt, sós tengerrel és bőséges tavernás vacsorákkal…Be' szép is volt!

2015 végére minden kedves kolléganőm a munkahelyemen vagy felmondott vagy elküldték, úgyhogy szomorúvá vált a helyzet. Szorult a hurok. Rá egy hónapra kiderült, hogy a következő évet már a cég a budapesti telephelyén folytatja, hát novemberben szóltak, hogy nekem sem lesz helyem már az új évben. Két évet dolgoztam ezen a munkahelyen, nagyon jót tettek velem, hogy kirúgtak, mert magamtól még nem váltottam volna egy darabig. Ami azóta is hiányzik egy picit, az a kollektíva volt, már önmagában azért érdemes volt ott dolgozni. Az év vége betegeskedésbe torkollott, volt ott minden, de a legrosszabb a hörgőgyulladás majd tüdőgyulladás volt, amiből hetekig lábadoztam. Karácsonyra azért már látszott, hogy megmaradok.

2016 év eleje pihenéssel telt, sorozatokat néztem egyiket a másik után, kiraktam a gyerekek széthullott legóit, ilyenek, februárban azért már pályázgattam. Az volt a jellemző, hogy viszonylag sok helyre behívtak, én szokás szerint minden állásban a legjobbat akartam látni, aztán volt, hogy túlképzettség miatt volt hogy más okból, nem én nyertem. Talán a RepTár-as interjúm volt a legérdekesebb a „nemnyert” közül, ott ugyanis megkérdezték, hogy tudnék-e levelezni az önkormányzattal pl., pályázatok ügyében, ilyesmi……? Ezt úgy nem nagyon értettem, mi a nehéz a levelezésben? Hát nem is jutottam be a top 4-5-be, azt tény. Már májust írtunk, amikor a jelenlegi munkahelyemre beadtam a pályázatomat. Elég gyorsan megállapodtunk. Rögtön jól éreztem magam, változatos, érdekes a munka, klassz. 

Tavaszra kiderült, hogy Réka harmadiktól a német tagozatos osztályban folytatja tanulmányait, iskolán belül. Hogy felvették, mondjuk természetes volt, még ha paráztam is a felvételi tesztek miatt….de hát min nem parázok én??

Nyár elején valamikor Molly kutyám , akit anyukám nevelt, megroppant egészségügyileg. Sokat hordtuk állatorvoshoz. Váratlanul egyszer csak lebénult a hátsó két lába, húzta maga után, sírt, ha felment volna a lépcsőn, sírt, ha ment volna le….Borzasztó volt, hogy nem hatott semmilyen szteroid vagy gyógyszer. Sűrű könnyhullatások közepette elaltattuk örökre. Tibi intézte, én csak bőgtem és bőgtem. A legelső kutyám volt, 14 évet élt, ami azért szép kor az öreglánynak. Azóta is, valahányszor megállunk anyu kapuja előtt, egy tizedmásodpercig keresem a kutyát a kapuban, a kerítésen…. pedig már nem most volt, hogy Molly elment…

2016-ban Erdélyben nyaraltunk, Torockó, Tordai hasadék, Kolozsvár, remek volt!

2017 – első féléve kapcsán zavarban vagyok, fogalmam sincs, hogy mi zajlott ebben az évben. Az bizonyos, hogy egyre inkább szerettük volna eladni a lakást és venni egy másikat, lehetőleg azt, amit szomszéd zsákutcában kinéztünk….Lehet vissza kellene olvasni a blogot?? Tavasszal beírattam Zalánt az első osztályba, ugyanoda, ahová Réka is járt. Annyi változás lépett életbe, hogy sima és emelt németes osztály helyett sakkpalotás és kéttanos osztály indult…Nem tartottam jó ötletnek a változásokat, de mindegy, az idő és a demográfia engem igazol, úgy néz ki.

Nyáron elvileg nyaraltunk valahol, de hol?

Ősszel Zalán megkezdte általános iskolai tanulmányait. Előzőleg rengeteg szakemberrel beszéltem, hogy való e neki a kéttan, pszichológus, fejlesztő pedagógus, óvónő…mindenki egyértelműen javasolta. 3 év tapasztalat alapján azt mondom, hogy tévedés volt, sokkal jobban érezné magát sima általános iskolai osztályban, ahol – ha jól tudom – érdemben nem sok idegennyelv oktatás van. (Nyilván ebben nagyon nagy szórás van.) Rögtön elsőben volt néhány érdekes tesztje - kifelejtett feladatokat pl. - főleg magyarból a rugalmas (nem!) magyartanártól…de összességében jól vette az akadályokat.

Ezzel egyidőben, alig kezdődött meg az iskola, teljesen váratlanul befutott két vevő is a lakásra. 2,5 év szenvedés után kezdett fellendülni az ingatlan piac. Közben beázott a WC ismeretlen okból, frászt kaptunk, hogy visszalép a vevő, amikor mi már intéztük az új lakás vételét. Folyamatosan mindig volt valami, amin bestresszeltünk, pedig még amott nem sem kezdődött a felújítás időszaka….

Réka 2017 őszén kezdte a fuvolázást két év furulya után. Remélem, végigjárja a 10 éves zeneiskolát. :) Most harmadikos, azt hiszem. 

December 17-18-án jöttem abban az évben szabadságra, és aznap, egy hétfői napon kulcsokat is kaptunk a lakáshoz. Nagy nap volt. Másnap kezdett Kétbalkezes Kft felújító brigádja, szétverték az egykor biztosan menő szurokfekete lenti fürdőszobát és úgy kb. minden mást is lenn...

2018. január 2-án költöztünk át az új házba, ami ugye csak a mi számunkra volt új, erősen felújításra szorult. Hogy én hogy tudtam beköltözni az emeletre, amikor a földszintet teljesen szétverték, nem volt meleg víz, nem tudtam mosni, nem volt konyhám…én nem is értem. Pedig akkor is elmúltam már 40 éves. A poklot megjártuk a felújító csapatok balféksége miatt, de végül májusra készen lett a földszint is, így 5 hónap tortúrájára pont került. Persze a házra még alsó hangon is rá kell költeni elég sokat, mire teljesen készen lesz (100%-ra), de talán olyan nem is lesz soha. Ebbe beleszámítom Tibi irodáját + műhelyét is a ház mögött.

Május 5-én utaztunk el új családtagunkért Siófokra, egy 11 hetes magyar vizsla fiúcska költözött hozzánk a Tisza és a Zagyva torkolatához. Szerelmünk azóta is fokozhatatlan. Azóta nem csattanhat el itthon puszi és nem adhatunk egymásnak ölelést anélkül, hogy ő ne kérne szintén. Ez olykor irritáló, öleled a gyered, majd egy vizslát találsz váratlanul a hátadba, de hát na….

2018 őszén elkészült az új fűtési rendszer a házban, már majdnem vége lett a nyári szünetnek, mikor hozzá fogtak a Mesterek (fordítva kötötték be a meleg és hideg vizet a kazánhoz, szóval annyira nem) és majdnem november , mire meleg víz folyt a csapokból. Itt az n+1. idegösszeroppanásom is elfüstöltem….remélve, hogy az lesz az utolsó.

2018 év végén 2019 év elején még nem volt végleges diagnózis anyu betegségét illetően, amikor az egyik leletből leszűrtem a szomorú lényeget. Olyan betegsége van, ami nem gyógyítható. Csak bízni tudtam benne, hogy közöttünk lesz minél tovább.

2018 év második felében kinyiffant Tibi kenyérkereső gépe, olyan hosszú kínlódás után, hogy csodáltam komolyan Tibi türelmét, én már biztos szétvertem volna a gépet egy jó nagy csővel, ő meg csak türelmesen rendelte hozzá az újabb és újabb alkatrészeket. Majd egyszer csak feladta. Pont kitört a téli szünet 2018-ban, amikor az új gép megérkezett Budapestről. 2 héttel később súlyos hiba folytán fél milliós kár keletkezett a gépben. Fél év múlva, pont amikor kifizettük a részleteit a hitelének, belecsapott egy villám. Két hónap szenvedés és kínlódás után sikerült megjavítani. Pont amikor érkezett rá munka is, azóta egyelőre jól működik. A villámnak egyéb kárkövetkezményei is lettek, de azokat könnyebben tudtuk orvosolni. 

A 2019-es évről csak annyi jut eszembe, mert optimista és derűlátó lány vagyok, hogy egy tömény blokk stressz volt az egész szeptembertől kezdve és ezt valahogy nem tudtuk magunkról még mindig lerázni, mindig tolódik és tolódik a fellélegzés és néha azt gondolom, hogy már nem is lesz ilyen?? Voltak nagyon mély hetek, napok, amikor azt mondtam, én már ennyi feszültséget nem bírok elviselni, de persze ez sem tart örökké, mint ahogy semmi sem. Remélem, a 20

20 nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb évünk lesz, kevesebb meglepetésekkel és rossz hírekkel. Aztán persze majd meglátjuk!