Avagy mit tudnak a mi óvodáink?
Beszélgettem ma egy anyukával, mindegy melyik ovi, melyik város. Kisfia tavaly novemberben betöltötte a hatot, tehát bízvást hitt abban, hogy a következő tanévben iskolába mehet Andris. Januárban az óvónők ezt nem javasolták, amivel sokkolták a szülőket. Szerintük a kisfiú túl szétszórt, nem tud még hosszabb ideig egy dologra koncentrálni....hagy játszon még egy évet, anyuka! Nem árt az senkinek!
A szülők hitték is, nem is, de inkább nem (átlagos, középfokú végzettségű magyar állampolgárokról van szó) mire az óvónők elirányították őket szakvélemény ügyében a Nevelési Tanácsadóba. Ott kerítettek néhány tesztet, amivel gyorsan kiderült, hogy a kisfiúnak hatalmas lemaradása van finommotorikában (!!!!), akkora, hogy bár februártól szeptemberig sok víz folyik még le a Tiszán, annyi nem, hogy iskolaéretté váljon a csemete. Bocs, a képzavarért.
A Nevtan széttárta a kezét. Sajnos Andris majdnem 8 éves lesz mire belecsap a lecsóba a suliban (majdnem 20 mire leérettségizik...), mindez azért, mert az oviban semmit nem tettek, hogy a finommotorikája fejlődjön. Nem tettek, hiszen fel sem tűnt nekik, hogy bármilyen probléma lenne. Nem égbekiáltóan felháborító ez? Köszönjük ezt a játékalapú nevelésnek és az önkéntes részvételnek mindenféle fejlesztő feladatban.
Felmerül a kérdés, hogy miféle felkészülés folyik az iskolára egy olyan intézményben, ahol az óvónőknek fel sem tűnik egy ilyen komoly lemaradás. Ahol a Nevelési Tanácsadó szakvéleményéből jön rá a szülő, hogy gubanc van a finomotorikával, de durva ám! Most azt hagyjuk, hogy a szülő felelőssége mekkora ilyen esetben, szerintem elhanyagolható mértékű. Felmerül a kérdés, hogy hány gyermek kerül iskolába és mennyi marad óvodában téves "szakvélemény" miatt (az óvónőkére gondolok). És vajon mennyire vehető komolyan egy ilyen nevelési intézmény, annak bármilyen véleménye illetve maguk a szakemberek. Felmerül a kérdés, miféle minőségbiztosítási rendszer, miféle kontroll működik ezen intézmények felett. Meddig lesz még az, hogy egy bemutatóórán kell bizonyítania az óvónőnek, milyen kiváló példánya hivatásának. Gratulálunk, felkészült! Újabb öt évig nyugton hagyjuk! Hogy a gyerekekkel mi a helyzet soha senkit nem érdekel. Nincsenek benne a rendszerben.
A kérdéses oviba hétfőn japán küldöttség érkezik, mint minden évben. Állítólag tetszik nekik a mi rendszerünk, tanulmányozzák. Na azt mondjuk, nem árt....
A kérdéses oviba hétfőn japán küldöttség érkezik, mint minden évben. Állítólag tetszik nekik a mi rendszerünk, tanulmányozzák. Na azt mondjuk, nem árt....
Azon túllépve, hogy hány évesen kezdi az iskolát, az, hogy pont azt a 3 évet, amikor a gyerekek mindenfajta képessége, beleértve a finommotorikát is, a legjobban fejleszthető, ezt úgymond kidobták az ablakon, na az valóban felháborító! Ez a széttárják a kezüket jellegű problémamegoldás meg a másik....
VálaszTörlésÍgy értettem, ez a felháborító. Ez is. Hogy elveszett értékes idő. Szakértő kezek között simán mehetne iskolába. A nevtan széttárja a kezét, mert fél év alatt nem tudja pótolni, ami x év alatt nem történt meg...
TörlésAti is egy ugyanilyen oviba járt, csak ő ugye "gyárilag" maradt egy évet. De azt láttam, a foglalkoztatások óvónőfüggőek, mert nyilván könnyebb hagyni a gyerekeket játszani (csöndben vannak), mint esetlegesen irányítottan bevonni őket bármibe. Nálunk mindig azt mondták, hogy nem lehet a gyerekeket kényszeríteni a csoportfoglalkozásra. Így aztán 4 évig nőttek ők is, mint a gomba az oviban. Viszont más óvónők érdekes módon nem (akarták ismerni) ismerték ezt a szabályt. (vagy mit és ki és hol határozhatta ezt meg???)
VálaszTörlésÉs igen, erre hivatkoztak sokuknál, hogy "nem fejlett a finommotorikája"
Szerencsére a mi óvónénijeink sem akarják ismerni ezt a szabályt. :)
VálaszTörlésElég szomorú, hogy ahhoz, hogy jól végezze a munkáját az óvónő, ahhoz figyelmen kívül kell vennie ezt vagy azt a szabályt, nem?....Sok mindent elmond és megmagyaráz.
VálaszTörlés