A habkirály és a pónilány

Mindig van egy éppen aktuális életesemény, amely rekord magasságokba tudja emelni a vérnyomásom és maximális erővel fel tud bosszantani. Régen ugye volt az, hogy nem találom a kulcsom az istennek sem, amivel bezárhatnám az ajtót és már két gyerekről pereg a veríték az overál alatt....Áh, ezt kinőttem! Tegnap este gyanútlanul ereszkedtem a kádba, hogy lezuhanyozzak, dudorászva nyúltam a polcra a tusfürdőim valamelyikéért....üres...a másik is....a harmadik, ami tegnap még egészen bizonyosan tele volt...na annak figyelt valami az alsóbb régióiban. És akkor durrant egyet az agyam.

 

 Mert 2156-szor elregáltem kisebbik gyermekemnek, hogy a tusfürdőhöz NEM KELL hozzá sem nyúlni, sőt, nem is szabad, mert a fürdővíz már eleve tartalmaz ilyesmi anyagot. Ott a fürdő szivacs, sika-mikálja magát azzal és kész. De hogy egyenesen komplett tusfürdőket nyom a vízbe, hát ez abszolút skandallum. Vajon nyitott fülekre találtam Zalánnál? Ezek szerint nem. Úgy távoztam a fürdőbszobából és rontottam be a nappaliba, mint egy fúria. Tudtam, hogy még nem alszik a népség, a villanyoltás leple alatt sunyít a sötétben éberen, de még nem közöltem velük felháborodásomat. Most komolyan a szomszédos vécé szekrényébe zárva kell tartanom a tusfürdőimet, hogy 1)ne pocsékolja el őket a dedem 2) ne rongálja a bőrét feleslegesen. Mit tegyek, hogy megértse és felfogja amit kérek tőle? Nem egyedi eset, de a legbosszantóbb egyelőre ez. Pofozzam fel? Sajnos nem tudom megütni. Nem is érzem azt, hogy lenne értelme. Leordítsam a haját? Az lehet, hogy jót tenne az idegeimnek, de ehhez már eleve túl sokat folyamodom. Azt találtam ki végül kínomban, hogy a nagy pancsi-mancsi, habos dőzsinek vége, zuhanyzik a banda és kész. Ezzel ugyanakkor büntetem Rékát is....ami elbizonytalanít....úgyhogy egy hét zuhany a bünti. ÉS a tartalék tusfürdőim a szekrénybe rejtőzve várnak majd engem. Arra is gondoltam, hogy az ő saját kis Johnson baba tisztálkosó szerüket (igen, még itt tart a habtestük) megvonom és fürődjenek mosószappannal....de aztán lehiggadtam.

 

Tegnap fodrásznál járt Réka és Apa, megrövidítették a csaj haját 5 centivel. Még nem fotóztam le, szerintem jobb lett, csinibb, ápoltabb. Este, mesenézés közben megint pónisat játszott magával. Olyan hangokat ad ki, mint egy ló, és most nem a nyerítésre gondolok (bár arra is), anem amikor a ló úgy .....fúj egyet, nem is tudom. Kezével kaparászik a takaróban, mintha kedvére való füvet keresne. Nem semmi. A haját olyan MyLittlePony-sra fésülte (hogy az egyik szeme ki sem látszott a hajzuhatag mögül...) Hát elég látványos. Arra gondoltam fél percre felfüggeszte Rumini aktuális kalandját és egy szót sem szólva, hogy Istenem, hogy fog majd még ez is hiányozni, amikor felveszik az egyetemre és elcuccol itthonról. Na de addig van még kb. 11 évünk!

 

Írt nekem É. tantónéni, hogy csütörtökön 11-kor meghallgatná Réka versét, amit az évnyitóra kellett megtanulnia. Tiszta szerencse, hogy nem hagytam a hét végére a memorizálást. 11 óra....hát igen munkahely barát időpont, naná, hogy Tiborom ugrik be vele az iskolába. Ha ráér, mert az sem egészen biztos. Ma pedig vakáció záró kávézásra ruccanunk be a városba a csajokkal, remélem, mindenki el tud jönni. Én még nem zárom ezt a nyarat, majd....majd egyszer.