Sosem szoktam hirtelen, egyik napról a másikra lebontani, elpakolni a karácsonyi dekort. Idén először az adventi naptárakat szereltem le, Zalánét a nappali faláról, Rékáét az ajtóról. Üres és kongó maradt a fal. Most legalább Zalán nem ostromol, hogy ma melyik zsákocskát nyithatja ki. És nem háborodik fel, hogy egyiket sem. A gyerekek az adventi naptár hiányát még viszonylag kommentár nélkül tűrték, hanem amikor a könyvespolcról leszedtem a "hangulatvilágítást", azt már nem hagyták, ragaszkodtak hozzá, hogy visszategyem a helyére és ott maradjon jövő Mikulásig. Megegyeztünk még egy napban....Tegnap az is eltűnt a nappaliból.
A jászol a Jézuskával és szüleivel, a hógömb és még néhány dísz szintén elől van, kicsit elfeledve, ott felejtve....ahogy áll a karácsonyfa is. Hétvégén még nem volt szívünk lebontani. Mindig megvárom azt a napot, amikor már nem esik nehezemre megválni tőle, amikor úgy látom, mindenkinek jobb, ha odakinn pislog az erkélyen. Ez tegnap este bekövetkezett, amikor a ruhákat a szekrénybe elpakolván, a fenyőről szúrós tűlevél eső hullott alá.... Konkrétan az érintett ág, amihez hozzá értem, kopasz maradt. Estére nem lesz fánk nekünk sem. Ideje elköszönni a fától.
Viszont, hogy kedvünk ne lankadjon, szombaton fánkot sütöttem. Nem erősségem igazán, a tökéletes fánk nem az én kezem alól szokott előbukkanni (hanem anyósomé alól), de azért bíztam a receptemben. Amióta a kenyérsütő gépem gyengélkedik, magam dagasztok, ami jó is és rossz is....Egyetlen hozzávaló hiányzott a készletről, ez pedig a rum volt, ám Tiborom szívesen hozott nekem a sarki kisboltból. Az eladó igen csodálkozott, hogy csak egyetlen üveg, fél decis rumot vesz, náluk ezt minimum párosával viszik hajnalban és este, illetve tulajdonképpen bármikor....De Tibi kihúzta magát, hogy fánkba lesz, egy alkotórész a sok közül, nem kerül egyből emberbe.
Dagasztottam, kelesztettem, szaggattam, pihentettem, sütöttem és kínáltam. Finom lett. Sajnos nem lett hiánytalanul szalagos, mindössze néhány példány érdemelte ki ezt a színvonalat, ellenben, hála a rumnak, könnyű volt és "száraz", magyarán nem szívta meg magát olajjal egyáltalán. A gyerekek nutellával falták két pofára, és bár úgy hittem, ránk szárad a vége, másnap reggelire elfogyott az utolsó kerek példány is. Fánk szezon kinyit, tehát, lesz még folytatás. Főleg, hogy a majdnem tökéletes talán tökéletes is lehet, ha nem felejtem ki a receptből a vajat....Dagasztás vége felé kellett volna hozzá önteni a tésztához, de totálisan elfelejtettem. Ma reggel, két nappal később egyszer csak belém nyilallt a felismerés...A vaj!!!! Néha megijedek magamtól, komolyan, mi mindent képes vagyok elfelejteni....rémes! Ha megadatik, hogy megérem az öregséget, talán már világomról sem fogok tudni. :)
Pont olyan volt, mint Limaráé (a recept is az övé), csak....kisebb szalaggal és nutellával. Nyammm....
Tegnap pedig megvettük Réka jelmezét is a farsangra, bár még időpontja sincs a mulatságnak. Még a múlt héten kinéztük a rucit és így legalább a farsanggal sem lesz már több gondom (leszámítva, hogy mit sütök a bulikra). Elárulom, hogy Aranyhajnak öltözik, ami nem vall nagy fantáziára és leleményességre, még pénzt is adtam ki a jelmezre, viszont mindez idén pont nem érdekelt, mert ahogy felvette a jelmezt...egész elvarázsolódtam a szépségétől. Nagyon jól állt neki a gúnya és olyan boldogan sürgött-forgott benne....Ezek után viszont őszintén remélem és imádkozom, hogy
1) ne betegedjen le a farsangra (himlő kilőve, de ugye van más nyavalya is túl a himlőn....)
2) ki ne találja Óvónéni, hogy idén valami tematika szerint öltöznek, esetleg mindenki ugyanabba, mert akkor kardomba dőlök. Habár....már megérte az a ruha, Rékát látni benne és gyönyörködni....
Zalán egyelőre orvos szeretne lenni, ami igen kedvemre való, remélem, kitart ezen elképzelése mellett. Keresek valami fehér inget a szerkényben, némi vörös kereszt, sztetoszkóp, orvosi táska, szike, miegymás és kész is a doktorbácsi. Illetve Réka soha farsangot nem látott kacsa jelmeze is egy opció.
Idén annyira nem várom a farsangot, mert sajnos nyitott buli lesz, azaz szülős, pereputtyos, azok pedig nem annyira jók, mert mindig valaki vagy a lábamon áll vagy én valakién, nincs levegő és akkor még a béna sorjátékokról, szülő-gyerek versenyekről nem is beszéltem. De túl fogjuk élni. Tibi majd jól elkésik, mint mindig, én elálmosodom a 25 fok melegben....Klassz lesz, mert nagycsoportosok, utolsó farsang az oviban, szóval biztosan egy élmény lesz.
Komment.
VálaszTörlés