Folytköv.

 Na persze elvesztettem a fonalat, de mindegy, pedig annyi mindenről szerettem volna mesélni. Így marad az, ami most éppen eszembe is jut.

Idén még nem voltunk kirándulni sehol, ami elég szomorú dolog. Általában csak a Tisza partig jutunk a kutyával sétálni, maximum a Zagyva partjáig, pedig hát úgy, de úúgy hív az erdő. 

Igaz, egyetlen egy helyen voltunk, egyik szombaton, egy kellemes szombaton felvágtattunk Szentendrére a Petőfi pihenőhöz Zalán kérésére. Valamelyik jobb sorsra érdemes vlogger vagy youtuber említette, hogy húsvét alkalmából felcipel oda a saját hátán egy fakeresztet, Jézushoz hasonlóan, ez pedig Zalánt jobban megihlette, mint akármelyik iskolai irodalom óra. Úgyhogy fogtuk magunkat és Szendendréig meg sem álltunk. Mondjuk, én elaludtam az autóban és arra ébredtem, hogy a kertek alatt szerencsétlenkedünk, ahelyett, hogy az autót letettük volna és kirándulunk egyet...., de mindegy.

Szerintem pont az ellenkező oldalról próbáltuk megközelíteni a Petőfi pihenőt, mint kellett volna, de egy nagyon rövid túra után egy méretes rétre csöppentünk, ahol már több túrázó lézengett a büfé körül, innen pedig tényleg csak egy ugrás volt a pihenőhely. Igazából ez Pomáz és Szendendre között/felett található a Kő-hegyen és 1845-ben, ha jól emlékszem, tényleg maga Petőfi is megmászta barátaival a hegyet Esztergom felé menet. 

Zalán nagyon csalódott volt, mert azt a bizonyos keresztet nem találta sehol, ahogy erre egyébként lehetett számítani. Mert tavaly ugyanígy megjárta  a srác a keresztutat, lehet, idén egyesek már számítottak a faanyagra, ki tudja? Mindenesetre volt, nincs fakereszt, maradt a kilátás a hegyről. Réka itt azzal borzolta az idegeimet, hogy a korláton túlra merészkedett, a hajam égnek állt, hogy a mélybe zuhan, csak egy rossz lépés, de szerencsére túlélte ezt a napot is. 

Visszafelé, a büfénél ettek a gyerekek egy nagyon finom gulyást és néhány palacsintát, aztán lesétáltunk a hegyről és hazajöttünk kb. Pomázon még megnézhettük volna a Teleki-Wattay kastélyt, ahol minden évben a "nagycsaládnak"  találkozója van, de még soha nem mentünk el, ám ez most is elmaradt.  

Május elején Zalánnak volt a suliban gála, amit kétévente rendeznek meg és mindig szinvonalas, érdekes, ha maratoni is...Sokat próbáltak rá a gyerekek, Zalánék osztálya is több órát beáldozva készült rá. Erre kiderült egy héttel a rendezvény előtt, hogy már réges-régen nem kapni rá jegyet. Erre azért egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy nekem, nekünk szülőként nem jut jegy....Gondolom, az iskolának az nem volt szempont,  hogy a fellépő gyerek felmenője ott legyen, a lényeg, hogy a jegyeket eladja, hogy kinek, mindegy. Állítólag már az első héten elfogytak a jegyek, majd eladták a lépcsőt is ülőhelyeknek. Zalán ofője abba sem egyezett bele, hogy Tibi a színpad mellől készítsen profi fotókat a gyerekek előadásáról, mondván, hogy mindenütt ülnek vendégek, sajnálja....Hát, ha nem kell profi fotó a 6.a műsoráról, akkor nem kell. Korábbi években megszokott volt, hogy minden rendezvényen odáig voltak Tibi fotóiért.  Most 10 percre sem engedték be, de elfogadtuk persze. Csak éppen így Zalánnak nem volt kedve fellépni a gálán, főleg, hogy a párja az egyik műsorszámban kidőlt betegség miatt, szóval....ehhh.......Mivel aznap, a gála napján iskola nem volt - nagyon komolyan vették a készülést- egész nap próbáltak a színházban, ezért Zalán már iskolába sem volt hajlandó menni, este pedig nyilván az előadáson sem vett részt.  Előre megírtam az ofőnek, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, Zalán nem vesz részt a gálán...nem írt rá semmit. Tanulság, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meg kell venni a jegyeket arra a nyomorult gálára. Note to self. Hogy aztán más gyerekek unokatesói láncolatban ott tudtak lenni, sógor, koma, jóbarát, szomszéd, az más kérdés. Akkor nagyon szomorú voltam, hogy nem jutott jegy, persze furdalt a lelkiismeret, aztán bosszús voltam, végül lapoztunk az egész felett és azóta sem volt kedvünk megnézni a videón rögzített műsort....Nyolcadikban, ha minden körülmény úgy alakul, lesz még gálára mód, ráadásul akkor túl lesznek felvételin és minden más megpróbáltatáson, próbálhatnak nyugodtan....Remélem, akkor már jut jegy, biztos, hogy amint lehet venni, ott toporgunk a suli titkárságán....

Rékáék lazítanak mostanában.  Írtak a szünet után kompetenciát két napon át, aztán jött az érettségi szünet, ami meglepetésemre csak azt jelentette, hogy délután kellett iskolába menni napi 3 tanóra erejéig. Pénteken pedig osztálykirándulásra mentek most Debrecenbe. A nagyszabású Rákóczis kirándulások után ez nagyon alap volt, elslattyogtak az állatkertbe, ahol szabadprogramot kaptak,  aztán elcsípték a 4 órás vonatot és hazarobogtak. Kb. ennyiben össze lehet foglalni  a kirándulást. Hogy esetleg buszt bérelnek és ki-rándulnak a városból két napra, az szóba sem jött. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de nem is lényeg, talán majd jövőre már két napra is elmehetnek. Az biztos, hogy az ofő nem az a fajta lelkes szervező pedagógus...

Zalán is a héten kapott értesítést, hogy kirándulni mennek június 1-2-én.  Hogy, hogy nem, ők is Debrecenbe fognak utazni és mint mindig, vonattal. Valamiért náluk soha szóba sem jött a buszbérlés, ami Rékáéknál olyan kényelmes volt és alap....Hogy mennyire jönne ki per koponya, busszal, azt nem tudom, és hogy milyen hajlandóság lenne megfizetni a bérelt buszt. Én azok közé tartozom, akik szánnának erre pénzt, mint ahogy Réka volt osztályában volt...Zalán osztálya sem szegényebb szociális rétegű, csak valamiért az osztályfőnök szűk budzsével számol. Persze még aznap hazajönnek, mert az aktuális ofők még soha nem vitték el őkeg két napra, pláne nem háromra....Viszont másnap Cserkeszőlőre utaznak a fürdőbe JÁRATOS busszal!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a papírost. Hogy hogy fog járatos buszra 30 fő felférni, fogalmam sincs, de a sofőr biztos érdekesen fog a csipet csapatra reagálni....Mindegy, biztos megoldják valahogy. Bízunk benne, hogy addigra az időjárás is tavaszira fordul...

Amúgy a tanulmányokról inkább ne beszéljünk!  Réka nem tesz erőfeszítést egyáltalán, de ezt betudom a kilencedikes kamaszlány gondolkodásának. Ami bíztató, hogy már több visszajelzés érkezett a tanáraitól, melyek értékelik a képességeit, gondolkodásmódját, ahogy következtet....aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég.  Az biztos, hogy késő éjszakába nyúlóan nem szokott tanulni és állítása szerint a többiek sem a régi osztályából, sem a matekosok, sem a kéttanosok, sem a bikémesek. Nem mintha az rajtam segítene, ha tudnám, hogy más gyereke tanul, de mindegy.  Amellett első gimiben annó én sem tanultam sokat, igaz, nem is jártam erős gimibe. Nyilván bosszant olykor, hogy nem tanul eleget, de mivel nagyjából hetedik óta ez a helyzet, ha nem is megszoktam, de valahol beletörődtem. Illetve Réka talán elég nagylánynak mondható ahhoz, hogy annyit tanuljon, amennyit akar. Ha nem akar, nem akar.  Réka még mindig a szorgalmasabbik gyerekünk a kettő közül, sosem marad itthon felszerelés vagy felejt el dolgokat, reggel önállóan kel és megy iskolába, nem kér traszfert haza, kitartóan jár a nyelvsuliba angolra, szóval igazából panaszra nincs okom. Sok panaszra. Persze, lehet, hogy sírva fakadok,ha meglátom a bizonyítványát...

Netflixen a Firefly Lane új évadát néztem legutóbb, Szentjánosbogár lányok - nekem tetszettek az eddig évadok és ez a befejező is klassz volt, csak elég sokat bőgtem rajta, úgyhogy ilyen téren elég megterhelő volt....

Múlt héten megint végigszaladt rajtunk egy betegség hullám, pedig normál esetben április-májusban nem szoktunk dögrováson lenni. Csak hát ez megint egy barátságtalan tavasz, alig tudok bringával melóba tekerni, mert vagy hideg van reggel, vagy esik az eső, esetleg orkán erejű szél fúj....Én múlt pénteken éreztem magam nagyon kutyán, folyamatosan folyt az orrom és rosszul éreztem magam, ennyi volt a tünet. Este egy kád forró vízbe áztattam magam, majd bedőltem az ágyba Zalán mellé, aki éppen a mi ágyunkban nyomogatta a laptopját és többre nagyon nem is emlékszem. Hétfőre lerobbant Zalán, de szerdán ismét iskolába ment, hogy a kompetenciákat megírja. Ugyanekkor Tibi is kidőlt, durvábban, mint Zalán és még mindig nincs teljesen jól....Réka megúszta.

Jövő héten már ötödik hete járnak ide reggelente a Mesterek, szinte hiányozni fognak, ha egyszer nem érkeznek pontban reggel 7-re. (Nem, azért örülnék, ha kész lenne minden.) Dió is megszokta már őket, ha beugró ember van, azt mindig kiszúrja és megugatja az erkélyről. A múltkor arra lettem figyelmes, hogy lenn van a kutya, én engedtem le pisilni, de 5 perccel később folyamatosan ugat. Lenéztem és mit látok, reggelizik az egyik pasas és előtte ül a kutya és figyeli, hogy mi a menü. Akkorra már valahogy nem volt kedve ugatni Diónak....

Mindegy, elvileg a héten kész lesz a nemesvakolat is, elmehet az állvány, de nincs szűk határidő, nem bontják el az állványt, ha letelik az öt hét. Ez megnyugtató némileg. Járt nálunk a héten redőnyös is, mert a pár éves redőnyünk fogta magát és leszakadt egy este a hálóban.....A bádogos is dolgozott nálunk pár napot, szóval van itt sürgés-forgás rendesen.

Ja és ami fontos infó, ma újra méréseket végeztünk és kiderült, hogy Zalán elhagyott engem magasságilag. Nem hiába mondja mindenki újabban, hogy folyamatosan nő a gyerek, szemmel is látható. Még a múltkor egyforma magasak voltunk, erre kész, passz, már elhagyott. Ennek megfelelően elég jó étvágya is van. Nem fog ki rajta a spenótfőzelékem sem, igaz, nagyon finomra sikerült pénteken. Jövő héten szülinapot ünneplünk, Zalán is betölti a 13.-at.....az én drága kisfiam....:) 

Füstjelek

 

Egy ideje már terveztem, hogy hozok híreket a házunk tájáról, de valami mindig keresztülhúzta  a számításaimat. Hol Zalán elkérte a laptopomat, hol kazalnyi vasalni való foglalt le, hol meg Zalán kezéből nem tudtam kiszedni a laptopot, valami mindig volt. :)) 

Egy hónapja kb., hogy anyut be kellett vinni a kórházba, mert nem lett jó a laborja és kitalálták, hogy most jön az a fázis, amikor már vért kell kapnia. Engem ez az egész eléggé megviselt, pedig nem is én vagyok a beteg..Nem is tudom ez rendesen körülírni, leírni, hogy mit éreztem, egyszerűen kiakadt a stresszmérő ingám. Mert hát semmit nem tudunk a jövőt illetően, meddig és mennyi vért kaphat egyáltalán, de nagyon kevés infót kapunk, anyukám pedig nem mer kérdezi valahogy. Vagy talán úgy gondolja, jobb, ha nem kérdez. Aznap hajnalban a szokásos kört futottuk anyuval a kórház adott osztályának ambulanciáján, reggel hétre már ott feszítettünk és vártuk, hogy mi lesz.. Anyu úgy felpakolt, mintha soha többet nem engednék ki, de még a büfében megkért, hogy vegyek két 1,5 l-es ásványvizet. A doktornőt mindenki szereti rajtam kívül. Engem bosszant, hogy minden alkalommal megkérdi, hogy anyám egyedül jött-e, amikor ott ülök mellette még a tökömön is táskákkal. hogy a bánatba feküdne be a kórházba nyolcvan évesen egyedül? Csak annyit morogtam, hogy persze, a hátadon hoztad a bőröndödet....

Itt hamar végeztünk viszonylag, bár elsőként is érkeztünk. Mehettünk a laborba, soron kívül szerencsére, hisz anyu lába már félig a kórházban volt. Én be sem préseltem magam a zsúfolt váróba a csomagokkal, megvártam, amíg anyu előtotyog a négy vérrel teli izével, ampullával vagy mi az, na én nem bírom a vért, itt majdnem el is dobtam minden cekkert, de szerencsére anyu gyorsan elcsomagolta a cuccot. 

Az osztályt már ismerjük elvileg, mert 5 éve járt már ott vizsgálaton, úgyhogy ki az épületből, be egy másikba, fel a lifttel a negyedikre. Nem találtunk oda rögtön, de végül nem tévedtünk el,  két nagyon kedves nővér fogadott bennünket, az egyik férfi volt és nagyon vicces, amivel oldotta a feszkónkat. Itt meg is nyugodtam valamennyire, hogy nem lesz gond, főleg amikor anyukám sokszoros értetlenkedésére is türelmesen reagáltak. Egy négyágyas szobában foglalta el a negyedik ágyat. Már ránézésre szomorúan láttam, hogy itt mindenki nagyjából ugyanabban szenved, de ennek ellenére vidám volt a társaság, ők voltak a "legvidámabb barakk".  Mindent kipakoltam, amit lehetett, aztán tudván, hogy az adott körülmények között jó helyen van a Mutti, elhagytam a kórházat. Ilyenkor mindig fellélegzem egyébként, nem bírom a kórházat és ebből két pozitív szülés élményem sem billentett ki.

 Tibi nem vette fel a telefont, úgyhogy busszal mentem haza. Valaki megkérdezte, tudom e, melyik járat fut a buszpályáig, de hirtelen hómező lett az agyam és csak hallottam, hogy valaki más segít....

 Kicsit aggódtam, hogy miért nem elérhető Tibi, de annyira nem volt ritka eset ez, úgyhogy hívtam még párszor amíg a busz be nem futott, aztán feladtam. Kiderült, hogy le volt némítva a telefonja a drágámnak...kínlódtunk egy sort, mire fel tudtuk oldani a tiltást, mi boomerek...

Közben itthon óriási forgatagba csöppentem, állították fel az állványt a ház köré a szigeteléshez. A földszinti néni sopánkodott, hogy a járókerete nem fér ki a kapuig a postaládához a bejárati ajtóban álló állvány miatt.  Azt felelték a csipet csapat elmés fiatal srácai, hogy a keret nélkül kifér....Na igen, csak úgy meg nem tud. 90 éves lesz decemberben. Úgyhogy szegény egy hónapja nem járt a kapuban és számomra ma derült ki, hogy a hátsó, kertbe vezető ajtón sem tud kilépni az állvány miatt, úgyhogy király. Igaz, egyébként sem igen hagyja el már a lakást, de azért az durva, hogy nem is igen tudta volna. Szerencsére sok segítője és támogatója, rokona látogatja, akik igyekeznek a kényelmét biztosítani.

Pár nap múlva kiderült, hogy anyu laborja a kórházban már nem is volt olyan nagyon rossz, mint amit húsvét előtt tapasztaltak. Elvileg nem lenne lehetséges, de neki bizonyos értékek hullámoznak és nem jönnek rá egyelőre, hogy miért.  Úgyhogy végül egy egység vért kapott, ami a várnál is jobban felnyomta azt, amit kellett. Hogy aztán meddig, azt nem tudjuk. 

Szóval aznap érkezett az állvány, de akkor már egy hete dolgoztak a házon. Azóta eltelt pont négy hét (el fog telni szerdán) és még egy hétig miénk az állvány. Úgy érzem, sosem lesz kész, de egyre haloványabban.

Rá egy hétre valahogy rosszul lettem a munkahelyemen, minden átmenet nélkül elkezdett görcsölni a gyomrom, vagy hát hol itt görcsöl, hol ott, szóval tőlem aztán vesegörcs is lehetett, mint pár éve. Ment a hasam, de hiába, a hasam csak görcsölt tovább és már hányingerem is volt, úgyhogy hívtam Tibit, hogy vigyen haza, majd lesz valami. Borzasztóan éreztem magam. Itthon aztán hánytam egy becsületeset, majd lefeküdtem és aludtam egyet. Pár óra múlva mintha elvágták volna az egészet és meg sem történt volna, viszont az erőm elszállt, így pár napot otthon töltöttem betegszabin. 

Ez is egy kabaré volt.  Másnap hívtam a rendelőt, hogy valami gyomorrontásom lehetett, szeretnék betegszabira menni. Mire mondta a pasas a vonal végén, hogy majd csörögjek vissza a dokinak, mert most bolondokháza van, vele beszéljem ezt át. Hát jó,  nem is tudtam, hogy van a dokinak férfi asszisztense, de mindegy.. 2 óra múlva, rendelés vége előtt újra tárcsáztam, amikor a megszokott kedves asszisztens vette fel és nagyon csodálkozott, hogy kivel beszéltem, mert a doki benn se volt, beteghez kihívták és én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy egy férfivel beszéltem korábban. Mondott valami olyasmit, hogy a villanyszerelők karbantartottak, de nem is akartam arra gondolni, hogy egy villanyszerelő szélhámos áldoktorral egyeztettem hasmenés ügyében. Szóval töltöttem itthon pár napot pihenésképpen, amikor tényleg nem csináltam semmit, csak nyomtam a kanapét és filmeket néztem. Pl. a Piszkos 12-t és a Kelly hőseit, ami  - főleg az utóbbi - nagyon tetszett. 

Húsvét után vagy húsvét előtt, egyre megy, de meglett a 10 kg fogyásilag, aminek nagyon örültem. Igaz, az utóbbi időben lassult a fogyás üteme, inkább csak fél kg per hét, vagy annyi sem, volt már hogy 20dkg-ot híztam is, de mindegy, mert alapvetőn mást eszem és máshogy eszem. Úgy néz ki, hogy reggelire már nem eszem szénhidrátot (ch) mert rájöttem, hogy ha betolok egy jóképű szendvicset, 9-10 órára kopog a szemem. Azt pedig nem szeretem. Úgyhogy általában körözöttet, túrókrémet szoktam enni mindenféle zöldségekkel.  Lehet kapni túrótálat, amiben 3 fajta körözött is van, az nekem elég 3-4 reggelire is és tényleg nagyon finom. 10 óra körül iszom egy csokis vagy vaníliás tejes shake-t, majd fél egy körül ebéd. Általában husi, saláta, tojás, de semmi ch vagy csak kevés basmati rizs.  Ezután jön a desszertem, ami a tejeskávém, amit nagyon szeretek. 3 körül jöhet egy alma vagy valami gyümölcs, esetleg egy kefír. Itthon uzsonna, ha ügyes vagyok, kenyér , ch nélkül, ha nem, akkor  egy szelet cipótól nem dől össze a világ. Vacsora nincs vagy csak egy újabb shake, ami ennyi kaja bevitel mellett nagyon finom.  Persze bűnök vannak. Egy falat csoki, egy túrórudi, egy kis meggyes rétes, de ésszel, jóval kevesebb, mint korábban. Cukros üdítőt vagy bármi cukrosan pedig nem is eszem. A teljes kiőrlésű pékárukat módjával fogyasztom, nagyon nem vagyok a megszállottja, amúgy is alig eszem kenyeret vagy péksütit. Az Aldis speciel finom, de ha lehet, akkor kovászos, adalékmentes cipót szoktam rendelni, azt esszük, amíg van ( az egyiket le szoktam fagyasztani, így nagyjából 4 napig a két cipó kitart nekünk.).

Folytkov később, már fél 11 lesz.... 

Húsvét 2023

 

Az idei húsvétra sok minden árnyékot vetett, csak az első volt az időjárás. Csütörtökön nálunk is sűrű pelyhekben hullott a hó. Hát nem ezt akarom látni áprilisban, az biztos. Ezzel együtt minden sárgabaracktermésre keresztet is vethettünk....Szerencsére a cseresznye és a meggy otthon anyunál megúszta. Barack idén harmadik éve zsinórban sztrájkol. Bár, szegény, nem ő tehet róla, igazán. 

Ennél nagyobb bánatot okozott anyu "behívója" a kórházba húsvétot követő szerdán, ami miatt feszült volt az egész család. Anyu biztosan, de én is eléggé bemajréztam. Ráadásul a majrésan könnyebben felhúzom magam, bár próbáltam elengedni, amit csak lehetett. Anyukám pl. nagyon csodálkozott, hogy miért nem sütöttem bejglit, szerinte húsvétra sokan sütnek....Mindezt azután, hogy csak a kedvéért sütöttem a buktát, volt még almáspite, répatorta, sajtos rúd és kakaóscsiga is. Hétfőn sütöttem egy további boci sütit is, az a kakaóstésztás túrós finomság. Én szeretek sütni-főzni, de azzal sincs gondom, hogy bemegyek a cukrászdába, rendelek 1 kg pogácsát és 10 isteni habos szolnoki islert és megspórolok sok-sok óra sütésfőzést.  

Kellemetlen tényezője még a húsvétnak a kötelező rokonlátogatás, olyan is, amihez nincs kedve az embernek. Tibi elvileg egyedül ment volna locsolkodni, ámde inkább ment az egész család, nehogy már csak a fiúk kínlódjanak. A locsolkodás nálunk nem divat, de a szűk családon belül azért még sor kerül még rá, hol vízzel, hol kölnivel, lehetőleg orgona vagy jázmin illattal....Számomra szép emlékeket idéz, amikor húsvét hétfőn estére mindenféle pacsulitól bűzlik a fejem. Van abban valami klassz retró. 

Tesómékkal és anyuval a vasárnapi napot töltöttük volna, ámde tesóm vasárnap reggelre lebetegedett, láza volt és kapott antibiotikumot is, úgyhogy lefújtuk a családi murit. Mi azért kilátogattunk anyuhoz, kentem a sonkás szendvicseket, elrejtettem 18-18 db csokit a kertben a gyerekek örömére (Diónak minden baja volt, mert a tojáskeresés idejére kizártuk a kertből) és örültünk, hogy legalább délután nem esett az eső és elviselhető volt a hőmérséklet. 

Hétfőn kacsaebédre voltunk hivatalosak Tibi tesójáékhoz és bár már integetett felénk a másnapi munkanap réme, azért klassz volt a húsvét hétfő, a kacsa isteni volt és bár a diétát próbáltam tartani, itt lecsúszott jópár csokitojás és nyussz is.....jajjj....

Azóta véget ért a tavaszi szünet is, szerdán irányba vették az iskolát a gyerekek....Rékáék csütörtökön és pénteken is kompetenciát írtak és mostanában sokat nosztalgiáznak, milyen volt tavaly ilyenkor, mikor lassan szállingózni kezdett az infó a továbbtanulásról.  Régen volt, mintha évekkel ezelőtt történt volna az egész felvételi hercehurca. 

Zalánék készülnek a suli gálára, ami hosszú évek után - 3-4  - újra megrendezésre kerül és minden osztály valamilyen műsort ad. Örökké tart kb., mert 16 osztály van, huszonakárhány műsorszám és másnap péntek, vagyis tanítás...szóval leszívesebben el sem mennénk, de közben kíváncsi vagyok az osztályra és egyébként a többi gyerkőcre is. Innestől fogva pikkpakk nyári szünet lesz, csak még addig írnak ezer témazárót és felmérőt. Aztán a tavasz is csak nem marad el idén, reméljük.....napsütés, kirándulás, túrázás, kilátók, várak és erdők....

Idei kelttészta - szilvalekváros, de főleg nutellás csomagok (bukta)

Tojáskeresés nem maradt el, bár már nagyon öregek hozzá a gyerekek. Ennek ellenére két perc alatt összevesztek, mert Réka sokkal szerencsésebb volt a tojáskeresésben....

Csokiiiiii

Nagycsütörtök

 Steve Balsamo eme zseniális produkcióját már megosztottam itt a blogban máskor is, de olyan letaglózó élmény, hogy húsvétkor minden évben előkerül. Többször nem is nagyon, mert olyan ereje van, hogy utána napokig ki sem megy a fejemben, teljesen maga alá gyűr, ahogy énekel. Angolosoknak különösen ajánlott, kötelező. Ha Jézus Krisztus Szupersztár, akkor nekem ő felülmúlhatatlan. Több ezer jelentkezőből választották ki a szerepre annak idején a musical londoni verziójába és állítólag még A. L. Webber is megkönnyezte, ahogy énekel. Hát egyáltalán nem csoda.... Bár maga a dal is olyan, mintha valami felsőbb hatalom vagy erő komponálta volna.

A mai volt az utolsó munkanap, de már elég csöndes volt. A németek közül pl. mindenkitől out of office üzenet pattant vissza, már egészen kétségbeestem, de végül az egyik kontakt a sok közül csak a helyén volt és megoldotta problémát. 

Futólag kipillantottam az ablakon egyszer csak és mit láttam? Hogy szakad odakinn a hó. Nem is akartam elhinni, megdörzsöltem volna a szemeimet hitetlenkedve legszívesebben. Aztán nem sokkal később, amikor újra kipillantottam, akkor óriási pelyhekben hullott, nem is kellett erőlködni. Hát ennyit a barackról, ami éppen virágzik, a meggyről nem is beszélve.

Egyébként nem nagyon történt semmi különös.  szombaton és vasárnap sütöm majd a sütiket a tervek szerint. Speciális kaja nálunk a sonkán kívül nem szokott lenni, úgyhogy most is csak tervezem, hogy lesz rántott husi, muszaka, brassói és talán carbonara is elkövetkezendő napokban. Vasárnap és hétfőn járjuk a rokonokat és remélhetőlen nem fogom magam többszörösen halálra zabálni....Különösebb nagytakarítást nem csapunk most már, múlt héten megvolt, ami megvolt, igyekszem a süteményekre koncentrálni. Ilyenkor már nagyon süthetnékem van, ontanám a sütiket, amíg olyan fáradt nem leszek, hogy pokolba kívánom az egészet, de most csak két nap "termelek", akkor sem bonyolult alkotásokat, szóval remélem, jó lesz. Ja és nagyon nem is ehetek majd belőle...Hogy aztán meg sikerül-e állni, azt még nem tudom. 

Délután megkóstoltam néhány csokitojást, nyammmm....

Hétforduló

 

Ha van a hétfordulóm, vagyis a heti "mázsálás" napja. Örömmel láttam, hogy már -9kg apadt le rólam. Az a durva, hogy még most is kövér vagyok, pedig 9 kg azért elég sok szerintem, leadni mindenképpen nehéz volt. Pont 11 hétbe telt.   Igazából minden nap mérem a súlyom, de nagy következtetést nem vonok le belőle, ugyanakkor ez féken tart, nehogy letérjek a kijelölt ösvényről. A statisztika azt mutatja, hogy heti 1 kg -nál többet már nem fogyok, februárra még ez volt a helyzet. Márciusban volt két hét, amikor 80 dkg ment le rólam egy héten, másik kettő amikor csak 20 dkg.  Ezzel is elégedett vagyok, még talán soknak is mondható. Még áprilist és májusban fegyelmezett leszek, legalábbis ez a terv, aztán jön a nyár...

Réka után mára Zalán is kidőlt, vagyis hű maradt a hagyományokhoz, nem vitte végig a sulit a szünetig. Azért készültünk a természet és az irodalom dolgozatra is, bár neki egyáltalán nem volt hozzá kedve. Viszont nem szeretnék a szünetben tanulni, tényleg kell egy kis pihi, úgyhogy valamicskét gyűrtük az anyagot. A fejem tudtam volna a falba verni a kéttan miatt, de mindegy, késő bánat, eb gondolat (zur Seite stehenden Beinéja van a gyíknak, azt tudtátok?)

Jelen helyzet szerint semmi kedvem a húsvéthoz, egyáltalán semmi.....

Még mindig nem néztem át, mi van készleten sütialapanyagból és egyáltalán, húsvéti alapanyagból. Összeállítottam a bevásárlólistát, ami ma éjfélig módosíthatok, szóval ajánlatos lenne bekényszeríteni magam a kamrába és számot vetni, hogy van-e elég liszt, porcukor és ilyesmi. 

Rettenetes ez a szeles, hideg idő is, hogy én áprilisban sapkában menjek dolgozni és a kerékpárom nélkül, azért az példátlan, no. Hétvégére bízom benne, hogy megalább a hőmérséklet barátibb lesz.