2023. január 18., szerda

Itt a félév, áll a bál

 

Félévzárós kínjaink tegnap este a tetőfokára hágtak. Hát baromira nem hiányzott, kedvem lett volna nyüszíteni, mint egy szenvedő kutya....

Először Zalán önállóan tanult kb. hat óráig, mert volt egy kis dolgom, ami nem tűrt halasztást. Hatkor aztán a fejéhez kapott, hogy természetből felel, talán át kellene nézni. Nodemit? Nem volt egészen biztos benne, hogy mihez kapjon, de már nem nagyon érdekelt,  túl késő volt. Úgy döntöttünk, elég lesz az utolsó két leckát átvenni. Áldottam a szerencsém, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy a téli szünetben tanuljunk, mert most nagy csávában lettünk volna. Ez egész jól fel is mondta egy idő után. 

Közben félúton valahol a tanulásban, kiderült, hogy töriből is fog felelni, mert kevés jegye van és hát mikor van töri? HOLNAP. Azt hittem, hülyét kapok. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy magyarul felel a százéves háborúból és nem németül, mert akkor bedobtam volna a Zalán törölközőjét is....Igy is nagyon késő volt, rögtön célbavettem az ágyamat....Reggel pedig egy ideig azt sem tudtam, hol vagyok. Nagyjából fél 9-9 óra lett, mire észheztértem. 

Rékának ma megjött a kabátja az aboutyou-tól.  Kitalálta nemrégiben, hogy neki szövetkabát kell, nem elég a dzseki, ez a szíve vágya...Hosszú keresgélés után végül egy magasabb árkategóriájút választottunk, térd alattit, dupla gombolással és övvel, de inkább amiatt izgultam, hogy nem kell e visszaküldeni, mert nem passzol a méret. Tibi vette át a dobozt, de csak este hozta be, amikor Réka angolon volt, úgyhogy én már alig vártam, hogy hazajöjjön a csibe és megmutathassam neki, felpróbálja. Nagyon-nagyon örültem, mert olyan, mintha ráöntötték volna. A 36-os méret pont tökéletes rajta. Az más kérdés, hogy már az övet le akarja szedni róla, a mandzsettán a bizgentyűt is, kigombolva akarja hordani....hát majd az idő ezt is megoldja, remélem.

Közben megy a svéd-magyar kézimeccs......Szerintem kikapunk, de ne legyen igazam, nagyon szeretem ezeket a fiúkat, megérdemelnének már egy kis sikert. 



2023. január 16., hétfő

Éles témaváltások posztja

 Félévzáró kínjainknak még nincs vége, Zalán felel természetismeretből szerdán a legutóbbi anyagokból (Die Erde). Kapaszkodjatok meg, a HÁRMASÉRT. Vagy hát nem tudom, eddig úgy hittem, hogy a hármas simán meg lesz, de ezek szerint nem biztos. Tavaly még erős négyes volt....Mondjuk, ha nem Wendekreisokat kellene tanulni meg Schaltjahrokat, akkor biztos nem lennének ilyen gyenge jegyei, de ez már az én szociális problémám - ahogy a pénzügy tanárom fogalmazott még a fősulin. Minek írattam ilyen suliba? Jó, mindegy, majd kijavítja év végére. Vagy ha nem, az sem sokat számít.  

Réka esetében is hozzá kell szoknom a négyesekhez, vagy akár a gyengébb jegyekhez, de mondjuk, esetleg tanulhatna keményebben is. Viszont legalább nagyon szereti a sulit, ahová jár és ez egyelőre mindennél többet ér. Az osztályát is szereti, sőt, az évfolyamot is, kivéve a kéttanosokat (de onnan is van több lány, akit kedvel egyébként) merthogy azok milyen nagyképűek, de ugyan mire? Kérdésemre, hogy mi a helyzet a felsőbb évesekkel, 11-12 akár, azt felelte, hogy nem tudja, olyan, mintha azok nem is léteznének, valahová máshová járnak. :) :) 

Új projekt van kibontakozóben - hogy éles témaváltással éljek, Zalán szobájába kellene néhány új bútor. Szeretnék neki egy méretes szekrényt venni, ami minden ruháját elnyeli a kisgatyától az úszógatyáig. Aztán egy komódot, ami minden más cuccát elnyeli és valami polcos szekrényt? Nem is tudom. Néhány bútorcsaládot már megnéztem, de semmi konkrét mellett még nem döntöttem. Az ágya és az íróasztala maradna, szóval a szín, az a pácolt fenyő kb. nem változna.

Azt kérte Zalán, hogy a polcairól tűntessem el az összes könyvemet, amelyeket könyvszekrény híján nála tárolok évek óta és most rájöttem, hogy elég nagy bajban vagyok, mert a könyveknek nincs helyük. A nappali szekrényekben van öt nagy polc, tele könyvvel, de nagyjából ugyanennyi van Zalán szobájában és akkor még a leányszobám könyveit ide sem számoltam, amik otthon dekkolnak anyunál. Próbálok helyet találni egy könyvszekrénynek, de eddig nem sikerült. Mivel ugye az emelet tetőtér, hát sok lehetőség nincs egy kb. 2 méter szekrény beszuszakolására sehová. Egy nagy szekrény már áll a hálóban, abban vannak a törölközők és az ágynemű, terítők, ilyesmi.  

Ha összébb pakolom az eszcájgot a nappali szekrényben és a tálalószekrényekben, talán oda is befér pár könyv, de hát na. Teljesen el vagyok keseredve, hogy nincs helyük a könyveimnek. A gyerekkkönyvek, amelyeket nyilván már mindkét gyerkőc kinőtt, mennek a padlásra műanyag dobozokban és arra várnak, hogy jöjjön valahol a családban egy unoka. A padlás száraz, melegnek nem meleg, de gondolom, nem lesz ott bajuk a könyveknek. 

Nézegettem egyébként mostanában eladó lakásokat, mert több ismerősöm is a piacra felrakta újszerű vagy vadiúj lakását, házát. Egyik szebb, mint a másik, tátott szájjal csodáltam őket. Modern, gépesített konyhák, mesés fürdőszobák, minden vadiúj....de egy valami feltűnt. Valahogy mintha a nappali kiment volna a divatból. Egy pici szoba az egész, amibe befér a falra téve egy ménkű nagy tévé és egy 3-4 személyes garnitúra aztán kb. üres is. Se asztal, se polcok, se szekrény,  semmi. Valahogy olyan lélektelen és hideg némelyik, legalább egy cserép virágot biggyesztettek volna valahová. Persze mindenki olyan otthont kanyarít magának,amilyenben csak jól érzi magát, csak valahogy ez nekem olyan fura. 

A másik ami még feltűnt, hogy nem ritka az a tervezés, amikor a bejárati ajtó egyenesen a nappali-konyha-étkező kombóba nyílik a társasház lépcsőházából és rögtön a bejárati ajtó mellett ott is a tévé a falon, vele szemben egy kis kanapé és ez jelzi, hogy ez lenne a nappali, ez a kis terület a konyha felé vezető szakaszon... Valamikor ezer éve nézetettünk lakásokat, ahol a konyhába volt beállítva egy zuhanytálca vagy fürdőkád, na az sem ideális, de hogy nappalira ne legyen hely ott, ahogy az alapterület egyébként 100m2 körül van, az azért felettébb különös. 

A héten felvételit írnak a nyolcadikosok.....Tudom, milyen érzés, tavaly már volt benne részem, köszönöm, nem hiányzik. Drukkolok minden nyolcadikosnak és a szüleinek is, hogy minden úgy sikerüljün, ahogy szeretnék. Réka osztályából kiindulva optimista tudok lenni, mert mindenkit kivétel nélkül felvettek oda, ahová szerette  volna. Akár kiváló felvételit írt, akár gyengébbet, valahogy mindig jól alakultak a dolgok. :) Szóval kitartás, lesz egyszer szombat dél, amikor az egésznek vége lesz és onnastól csak könnyebb minden. Egy nagy kalappal mindenkinek! 

Vacsora chilis bab - vagyis inkább chili con carne. A héten még főzök tárkonyos ragulevest, valami mákos sütit, mert a mákom az van bőven. Kellene egy kis tikka masalát is, minap olvastam a receptet, megvan hozzá itthon minden. Aztán ebédre a gyerekeknek rántott hús, mini pizzák, kuglóf, csokis muffin, hot dog. Rakott kel vagy frankfurti leves, még nem döntöttem el. Ha van még darálthús itthon, akkor inkább rakott kel lesz. Kapros tokány nokedlivel, csirkepörkölt, pulykabrassói, lángos, mind a tarsolyban. 

Pénteken Rékának biosz tz....jaj.  Ja és hopsz, máris eltelt a gimiből egy félév, még a 7/8-a hátravan. 

Azt mondtam már, hogy Zalán tök jól tud angolul? Mármint ahhoz képest, hogy nem is igen tanul angolul. Németes, de az angol ragad rá, mint a kosz, a németet meg lerázza magáról, mint a vizet. Mondja ma nekem, hogy don't hide my Nintendo....és nagyon sok mindent megért, ha angolul szólok hozzá. Ezt hogy??? 


2023. január 13., péntek

Egy hét pipa

 

Elég vegyes hét volt ez és rögtön végtelenül hosszúnak tűnt. 

Valahogy olyan baljós érzéseim vannak, mintha egy szürke felhő lebegne úgy diszkréten felettünk. Potyognak az emberek körülöttünk, rengeteg a gyászjelentés, de nem csak itt, a nagyvilágban is. A héten jártunk is temetésen, tegnap és bár alig ismertem azt, aki elhunyt, igazából Tibi ismerőse volt, elkísértem az uram. Nem is gondoltam, hogy ennyire mellbevág majd ez a temetés, több könnyet hullattam, mint az ismerettségünk indokolta volna talán. Valahogy olyan szinte tapintható volt a fájdalmuk a hozzátartozóknak. Egy kicsit úgy éreztem, hogy annyira hirtelen vége lehet ennek az egésznek, vajon mennyi értelme van, nem is tudom, gondoltam én mindenfélét. 

Azért nem volt ennyire szomorú a hét, bár szegény Réka írt  mindenféle TZ-t nem túl baráti tárgyakból, az sem volt jó móka. Ráadásul kérte a segítségemet is a dolgozatokat megelőző estéken. Ilyenkor tudnám a falat kaparni tíz körömmel, mert hamar kiderül, hogy már megint  vár valamiféle csodára, nem áll mögötte napok felkészültsége és hát mit lehet tanulni egy este egy fizika vagy kémia tz-re? Jó jegyre nem sok esély van. Legalábbis az én józan tapasztalataim szerint. 

Hétfőn érkezett konyhám új lakója egy Laica kancsó. Már egy ideje nézegettem, olvasgattam a témakörben és nem szeretem, hogy sok műanyag üveg képződik itthon (még ha szelektív gyűjtjük és az iskola is versenyt rendez PET palack gyűjtésből. Tibinek minden baja volt, hogy már megint mire költöttem el ennyi pénzt (merthogy fél évre megvettem a szűrőket is). Igazából én ártézi vizes területen nőttem fel, nem tudom meginni a szolnoki Tisza vizet. Ásványvízből pedig rengeteg fogy heti szinten. Biztos van ennél rosszabb víz vagy ha áll egy ideig jobb íze lesz, bevallom, ezt nem próbáltam. Egyelőre jók a tapasztalatok, szívesen iszom a szép design-os kancsóból a vizet, ami sokkal jobb ízű, mint a tisztított folyóvíz. Nem mondom, hogy ásványvíz zamatú, de számomra kellően finom és iható. Ami még előny, hogy többet le tudok belőle gurítani, mint ásványvízből, nem tudom, miért. 

Ma este elpakoltam a karácsonyi dekorokat a lakásból, két jó nagy Ikeás doboz tele lett velük. A karácsonyfán is már csak az égők vannak, Zalán még nem engedte el a fát, így valószínűleg vasárnap reggelig marad. Még 11 hónap és újra előkerülnek a manók, rénszarvasok, gyertyatartók, fényfüzérek és Mikulások. Néhány hét múlva, amikor elkezdem várni a tavaszt, majd veszek pár cserép tavaszi virágot és akkor vidámabb lesz a kéglink. Most sem kopár vagy barátságtalan -egy portörlés után kifejezetten tiszta és levegős lesz minden.

Aztán az is a héten volt, hogy Réka letöltette velem a Snapchet-et. Tőlem ez teljesen idegen egyébként és a gyerekeken kívül alig találtam rajta ismerőst, úgyhogy egyáltalán nem az én világom. Viszont látom rajta,  mármint a térkép részén, hogy merre járnak a gyerekek. Zalán nem annyira izgalmas, mert hol itthon van, hol 500 méterre légvonalban a suliban. Réka viszont mindenfelé kóricál, angol órán, matek órán, fuvolán és lovagláson (bár egyelőre ez szünetel). Iskolában, kávézóban, cukrászdában, vásárolni, ebédet venni, mindenfélét művelni. Egyébként lehet, hogy tök maradi vagyok, mert több app is van arra, hogy a gyerekek telefonja követhető legyen vagy szabályozható a telóhasználat is, de most ennek a snapchatnek úgy megörültem.

Ha már angol óra, Rékának elkezdődtek az angol órák a nyelviskolában. Mivel az apjával voltak beíratkozni annak idején, nem sok került ki a részletekről. Azt tudtuk, hogy jó a suli és eredményes, persze főleg, ha tanulna is Réka.  Nyelvérzéke szuper, nem féltem. Illetve Tibi nagylelkűen befizette a tandíjat. Se azt nem tudtuk, ki lesz a tanár, se hogy hányan lesznek egy csoportban....Végül hétfőn kiderült,  öten vannak és ebből 4 felnőtt. Kicsit vicces volt, mert Réka őszintén rácsodálkozott, hogyhogy ezek a felnőttek ennyi évet leéltek és nem tanultak meg angolul??? Illetve csak annyire mint ő. Valahogy Réka arra számított, hogy gimis lesz ott mindenki, de nem. Remélem, kocsmába nem hívják el, ha összehaverkodnak....Valami méregdrága volt a tankönyv, amit kértek, de kb. 3 kurzusra elég és nagyon jókat hallottam erről a tankönyvről, bízom benne, hogy szeretni fogja ezt is. Én annak idején a Cambridge-i tankönyvekből tanultam, Cambridge First Certificate, aztán Advanced stb és nagyon szerettem őket. 

Elég sokat főztem, most hogy visszarázódtunk a hétköznapokban, volt vajas csirke, ami most az abszolút kedvencem, egyszerűen megőőőőrülök érte. Az indiai amúgy is az egyik gyengém. A gyerekek vittek ebédre rántott húsos szendvicseket, gyros tekercseket, sütöttem pogácsát (fagyasztott bolti...), gyártottam fincsi mini szendvicseket Zalánnak. Volt még sörös csirke tepsiskrumpli ágyon, tonhalas tészta, mert én imádom azt is. Főztem egy nagy kondér húslevest. Hogy a hétvégére mit főzök, még nem is tudom. Amit terveztem a közeljövőre: 

- tárkonyos raguleves  - mákos hajtott, mert sok mákom maradt - tiramisu, mert megromlik a mascarpone, amit szilveszterre nem használtam fel - mini pizza - sajtos csirke ( rengeteg sajtom van) - burgonyafőzelék - fasirt - amerikai palacsinta - lángos.....Ennyi csak elég egy hétre.  Aztán lehet, hogy egészen mást főzök, ha beugrunk a Lidl-be pl. és kapok valami impulzust. 


                                  11 hónap pihenő kezdődik nekik....



2023. január 6., péntek

Bosszantó

 Diusnál olvastam, összeszedtem az én top 20 listámat hasonló  témában. Avagy hétköznapi bosszúságaim.


  1. - szennyesláda mellé hajított szennyes, főleg, ha egy egész öltözet....Zalán nagyon jó benne. Pontosabban javíthatatlan.
  2. - gyerekszobában gyűlő bögrék, poharak, tányérok....jobb esetben üresek. Ebben viszont Réka tehetséges.
  3. - hajszál híján lekésett busz. Általában nem futok utána, hacsak nincs esélyem időben a megállóba érni.
  4. - valamit nem találok a táskámban, de tudom, hogy ott van valahol. Különösen, ha az egyik kezemben van valami vagy sietnék valahová
  5. - szomszéd, ismerős, ha nem fogadja a köszönésem vagy levegőnek néz
  6. - elkészül az ebéd, meg is terítek, de senki nem ül asztalhoz, hiába kérem. Ez mondjuk inkább elszomorít. Ha brassói van, akkor hívni sem kell a bandát a vályúhoz...
  7. előadóművész, aki úgy utal a saját vagy más művész dalára, hogy NÓTA. Ettől a hideg kiráz, főleg, ha többször is hajtogatja, mint egy papagáj. 
  8. - régen látott rokon vagy ismerős "medúzacsípései". Régebben ilyesmi - férjhez mentél már? Van már gyereked? Újabban - Valamikor milyen sovány voltál!  / Milyen tenyerestalpas lettél! / 
  9. - ágyamban talált mindenféle morzsa. A gyerekek hajlomosak nasizni az ágyunkban. Ezt aránytalan mértékben utálom és bosszant ahhoz képest, milyen apróság ez.
  10. - Zalán, mikor valamit kérek tőle és azt feleli egy bizonyos hangsúllyal, hogy MINDJÁRT. Annyit jelent, hogy soha és tojok rá.
  11. A csodás vasalt ruhák a szekrényben - össze-vissza dobálva, felforgatva. Szomorú látvány.
  12.  A kutya, ha túltolja a ragaszkodását a falkához. Ha két emberformájú falkatag leül egymás mellé, ő biztosan közéjük akar bújni.
  13. - Zalán, amikor elvileg tanul, de lerí róla, hogy nem. Közben csak peregnek az órák egyik a másik után, értelmetlenül.
  14. - Mazsola a kalácsban szemtelenül, csúfolkodva megbújva.
  15. - Kutyagumis cipőtalp a zárt autóban. 
  16. - Kréta osztálynapló. Na oda is ritkán járok és akkor sem azért, mert fel akarom dobni a hangulatom
  17. - Kifosztott édességes doboz a kamrában. Idejekorán felfalt sütialkatrész, pl. egy tábla étcsoki, egy zacskó mandula, amit ha nasinak vennék, senki hozzá sem nyúlna.
  18. - A lepedő, mikor már 3 sarok fenn van a matracon, de a negyedik abszolválása mindig egy másik elszabadulásával jár. 
  19. - Szinte mindig elkésünk mindenhonnan 
  20. - Eldobált szemét az erdőben, a természetben


2023. január 5., csütörtök

Idén az első

 Szilveszterkor nem sok minden történt. Én amolyan öregesen szeretem tölteni a szilvesztert, pont így, hogy nem történik semmi, csak otthon vagyunk, együtt vagyunk és békében átlibbenünk az új évbe….Ehhez képest Zalánt áthívták ottalvós buliba a cimborájához, szóval az együttlét hamar bedőlt már délelőtt. Viszont a többi tényező megvolt.

Előző nap készítettem egy nagy adag világbajnok aranygaluskát (a recept érdeme, leírom, ha kéri valaki). Hozzá sodót főzök és azt készítem el először, még a tészta sehol sincs, talán a dió sincs megdarálva, de tudom kell, hogy a sodó finom. Sőt, mindent visz. Ha ez sikerül - és hát addig keverem-kavarom, míg kellőképpen finom mlesz - megnyugszom valahogy, ez feldob egyben és könnyebb elkészíteni a tésztát. Finom lett, no, osztogattam is belőle jobbra-balra.

Viszonylag korán keltünk, úgy 9 körül. Tibi meglepett, mert még korábban kelt, hozott a cukrászdából 3 féle sósat. Sajtosrolót, sajtos masnit és pogit, aminek nagyon örültem. Friss kovászos kenyeret is kapott, szóval rögtön ki is találtam, hogy készítek szendvicseket majd estére. Olyan retrót, tojással és pirosarannyal a tetején, uborkával. A kenyér vajjal megkenve.

A lencsefőzeléket nálunk már szilveszterkor igen keresik, így azt is készítettem egy nagy lábassal. Hozzá pirított kolbászkarikák voltak, de meglepően finom volt a lencséhez. Egyszerű, de nagyszerű. Karácsonyról annyi kajánk maradt, lefagyasztva vagy simán a hűtőben, hogy szilveszterig simán kitartott….Tibi engedélyt kért dolgozni (hhhhh…), úgyhogy amíg ő dolgozott, gondoltam, elkészítek minden kaját, kivéve a virsliket, amiket késő este szoktunk magunkba tolni. Megkentem a szendvicseket is, amíg kedvenc podcastjaimat hallgattam a konyhában, a gyerekek pedig mély álomban….

Délután elvittük a kutyát sétálni. Azt terveztem, hogy még a napsütésben tud sétálni egy kört, de mivel Tibi dolgozott, eltolódott a dolog valamikor 3 óra utánra, amikor már nem volt verőfényes napsütés, sőt, mire visszaértünk a kocsihoz megjelentek a Tiszaparton a petárdások is. Jófejek voltak, eltekintve attól, hogy petárda volt náluk és mindenféle tűzijáték, mert ahogy meglátták, hogy kutyával vagyunk, abbahagyták. Dió szoktatva van a durrogtatáshoz, hiszen vadászkutya, már az anyaméhben és aztán kölyökkorában is felkészítették erre. Ez a tenyésztő dolga többek között. Szép is lenne, ha a vadászaton ő (a kutya) félne a legjobban. (Ennek ellenére persze vannak lövésfélő kutyák, nem tudom, hogy, de vannak – már a magyar vizslák között, úgy értem) Szóval Dió nem fél sem a tűzijátéknál, sem a petárdánál, sem viharban, sőt, szinte feldobja a zaj, mert a vérében van valahogy, hogy ez valami izgalmas dolog. Mondjuk, én nem nagyon értem, mi a jó a petárdában és hasonló „nagyhangú” cuccokban, de mindegy. Ki mire gerjed.

Késő este a Sztárban sztár leszek best of adását néztük, ami úgy lekötött, hogy a főni feltett virslik közül az összes szétrobbant, mire kimentem a konyhában - abban a tudatban, hogy 3 percre beprogramoztam a főzőlapot. Itt elhagyta a szám pár elkeseredett és keresetlen szó, nem tagadom. Megettük így is, finom volt, csak ronda….Az éjfél olyan gyorsan eljött, hogy hirtelen kellett kapkodni a poharak után. A pezsgő nem volt finom, ,úgyhogy bontottunk másikat, muskotályosat. A száraz pezsgő nekem nem jön be valahogy.

Az új évben elsőként Ákos koncertet néztünk, ami nagyon-nagyon jó volt, annyi emléket visszahozott. Amikor megismerkedtünk Tibivel, rengeteget hallgattuk az Andante albumot, azóta nagyon szeretem Ákost és most ez a koncertfilm is nagyon szépen, profin össze lett rakva. Szóval jól indult az Újév…..

Valamikor fél 4 tájban aludtunk el, Zalánkám persze hiányzott egy picit, de mindegy. Én már olyan álmos voltam akkorra, hogy bárhol elaludtam volna.

Újév napján igyekeztem elkerülni minden veszekedést és konfliktust, ami, valljuk be, a mi gyerekeinkkel nem egyszerű. Csodaszép idő volt aznap, napsütéses, úgyhogy elvittük Diót egy nagys sétára, aztán hazahoztuk Zalánt. Addigra már volt legalább 2-3 óra délután. Aztán itthon néztük a Harry Potter 20 éves emlékfilmét, vagy mit. Hihetetlen, hogy 20 éve forgatták az elsőt....Tudom, lehet, hogy röhejes, de még nekem is sok élményem fűződik ehhez a történethez. Annyire logikusan és tökéletesen van megalkotva Rowling által ez a varázsvilág, hogy lenyűgözött a történet. Nem, az első kötettől eltekintve nem tartom gyerekkönyvnek, esetleg ifjúságinak.

Aztán eljött a hétfő, vissza a realitások talajára némiképpen és erőt vett rajtam egy picit a KarácsonyutániDepi. Annyira varázs veszi körül az egész adventet, majdnem 3 hét szabi itthon, még ha volt program bőven és pihenés kevesebb, hogy a tény, hogy előkerültek a tankönyvek és Tibi már dolgozott, meg egyáltalán...hogy olyan rossz kedvem lett..... Majd elmúlik vagy már el is múlt némileg, de mégiscsak ez a leghosszabb pihi az év során. Nyáron is csak megszakításokkal jön az ember szabira, de ilyenkor MINDENKI pihen a cégnél és tényleg eszembe sem jut napokig, hogy mit kellene vagy lehetne csinálni benn. Ilyen a pihenő....

Na mindegy, a január- február amúgy sem a kedvencem. Jön még rosszabb, jövő héttől a gyerekek is belecsapnak a lecsóba......
lna, az ágyban volt azért a legideálisabb.