Egy hét pipa

 

Elég vegyes hét volt ez és rögtön végtelenül hosszúnak tűnt. 

Valahogy olyan baljós érzéseim vannak, mintha egy szürke felhő lebegne úgy diszkréten felettünk. Potyognak az emberek körülöttünk, rengeteg a gyászjelentés, de nem csak itt, a nagyvilágban is. A héten jártunk is temetésen, tegnap és bár alig ismertem azt, aki elhunyt, igazából Tibi ismerőse volt, elkísértem az uram. Nem is gondoltam, hogy ennyire mellbevág majd ez a temetés, több könnyet hullattam, mint az ismerettségünk indokolta volna talán. Valahogy olyan szinte tapintható volt a fájdalmuk a hozzátartozóknak. Egy kicsit úgy éreztem, hogy annyira hirtelen vége lehet ennek az egésznek, vajon mennyi értelme van, nem is tudom, gondoltam én mindenfélét. 

Azért nem volt ennyire szomorú a hét, bár szegény Réka írt  mindenféle TZ-t nem túl baráti tárgyakból, az sem volt jó móka. Ráadásul kérte a segítségemet is a dolgozatokat megelőző estéken. Ilyenkor tudnám a falat kaparni tíz körömmel, mert hamar kiderül, hogy már megint  vár valamiféle csodára, nem áll mögötte napok felkészültsége és hát mit lehet tanulni egy este egy fizika vagy kémia tz-re? Jó jegyre nem sok esély van. Legalábbis az én józan tapasztalataim szerint. 

Hétfőn érkezett konyhám új lakója egy Laica kancsó. Már egy ideje nézegettem, olvasgattam a témakörben és nem szeretem, hogy sok műanyag üveg képződik itthon (még ha szelektív gyűjtjük és az iskola is versenyt rendez PET palack gyűjtésből. Tibinek minden baja volt, hogy már megint mire költöttem el ennyi pénzt (merthogy fél évre megvettem a szűrőket is). Igazából én ártézi vizes területen nőttem fel, nem tudom meginni a szolnoki Tisza vizet. Ásványvízből pedig rengeteg fogy heti szinten. Biztos van ennél rosszabb víz vagy ha áll egy ideig jobb íze lesz, bevallom, ezt nem próbáltam. Egyelőre jók a tapasztalatok, szívesen iszom a szép design-os kancsóból a vizet, ami sokkal jobb ízű, mint a tisztított folyóvíz. Nem mondom, hogy ásványvíz zamatú, de számomra kellően finom és iható. Ami még előny, hogy többet le tudok belőle gurítani, mint ásványvízből, nem tudom, miért. 

Ma este elpakoltam a karácsonyi dekorokat a lakásból, két jó nagy Ikeás doboz tele lett velük. A karácsonyfán is már csak az égők vannak, Zalán még nem engedte el a fát, így valószínűleg vasárnap reggelig marad. Még 11 hónap és újra előkerülnek a manók, rénszarvasok, gyertyatartók, fényfüzérek és Mikulások. Néhány hét múlva, amikor elkezdem várni a tavaszt, majd veszek pár cserép tavaszi virágot és akkor vidámabb lesz a kéglink. Most sem kopár vagy barátságtalan -egy portörlés után kifejezetten tiszta és levegős lesz minden.

Aztán az is a héten volt, hogy Réka letöltette velem a Snapchet-et. Tőlem ez teljesen idegen egyébként és a gyerekeken kívül alig találtam rajta ismerőst, úgyhogy egyáltalán nem az én világom. Viszont látom rajta,  mármint a térkép részén, hogy merre járnak a gyerekek. Zalán nem annyira izgalmas, mert hol itthon van, hol 500 méterre légvonalban a suliban. Réka viszont mindenfelé kóricál, angol órán, matek órán, fuvolán és lovagláson (bár egyelőre ez szünetel). Iskolában, kávézóban, cukrászdában, vásárolni, ebédet venni, mindenfélét művelni. Egyébként lehet, hogy tök maradi vagyok, mert több app is van arra, hogy a gyerekek telefonja követhető legyen vagy szabályozható a telóhasználat is, de most ennek a snapchatnek úgy megörültem.

Ha már angol óra, Rékának elkezdődtek az angol órák a nyelviskolában. Mivel az apjával voltak beíratkozni annak idején, nem sok került ki a részletekről. Azt tudtuk, hogy jó a suli és eredményes, persze főleg, ha tanulna is Réka.  Nyelvérzéke szuper, nem féltem. Illetve Tibi nagylelkűen befizette a tandíjat. Se azt nem tudtuk, ki lesz a tanár, se hogy hányan lesznek egy csoportban....Végül hétfőn kiderült,  öten vannak és ebből 4 felnőtt. Kicsit vicces volt, mert Réka őszintén rácsodálkozott, hogyhogy ezek a felnőttek ennyi évet leéltek és nem tanultak meg angolul??? Illetve csak annyire mint ő. Valahogy Réka arra számított, hogy gimis lesz ott mindenki, de nem. Remélem, kocsmába nem hívják el, ha összehaverkodnak....Valami méregdrága volt a tankönyv, amit kértek, de kb. 3 kurzusra elég és nagyon jókat hallottam erről a tankönyvről, bízom benne, hogy szeretni fogja ezt is. Én annak idején a Cambridge-i tankönyvekből tanultam, Cambridge First Certificate, aztán Advanced stb és nagyon szerettem őket. 

Elég sokat főztem, most hogy visszarázódtunk a hétköznapokban, volt vajas csirke, ami most az abszolút kedvencem, egyszerűen megőőőőrülök érte. Az indiai amúgy is az egyik gyengém. A gyerekek vittek ebédre rántott húsos szendvicseket, gyros tekercseket, sütöttem pogácsát (fagyasztott bolti...), gyártottam fincsi mini szendvicseket Zalánnak. Volt még sörös csirke tepsiskrumpli ágyon, tonhalas tészta, mert én imádom azt is. Főztem egy nagy kondér húslevest. Hogy a hétvégére mit főzök, még nem is tudom. Amit terveztem a közeljövőre: 

- tárkonyos raguleves  - mákos hajtott, mert sok mákom maradt - tiramisu, mert megromlik a mascarpone, amit szilveszterre nem használtam fel - mini pizza - sajtos csirke ( rengeteg sajtom van) - burgonyafőzelék - fasirt - amerikai palacsinta - lángos.....Ennyi csak elég egy hétre.  Aztán lehet, hogy egészen mást főzök, ha beugrunk a Lidl-be pl. és kapok valami impulzust. 

                                  11 hónap pihenő kezdődik nekik....

Bosszantó

 Diusnál olvastam, összeszedtem az én top 20 listámat hasonló  témában. Avagy hétköznapi bosszúságaim.

1. - szennyesláda mellé hajított szennyes, főleg, ha egy egész öltözet....Zalán nagyon jó benne. Pontosabban javíthatatlan.
2. - gyerekszobában gyűlő bögrék, poharak, tányérok....jobb esetben üresek. Ebben viszont Réka tehetséges.
3. - hajszál híján lekésett busz. Általában nem futok utána, hacsak nincs esélyem időben a megállóba érni.
4. - valamit nem találok a táskámban, de tudom, hogy ott van valahol. Különösen, ha az egyik kezemben van valami vagy sietnék valahová
5. - szomszéd, ismerős, ha nem fogadja a köszönésem vagy levegőnek néz
6. - elkészül az ebéd, meg is terítek, de senki nem ül asztalhoz, hiába kérem. Ez mondjuk inkább elszomorít. Ha brassói van, akkor hívni sem kell a bandát a vályúhoz...
7. előadóművész, aki úgy utal a saját vagy más művész dalára, hogy NÓTA. Ettől a hideg kiráz, főleg, ha többször is hajtogatja, mint egy papagáj. 
8. - régen látott rokon vagy ismerős "medúzacsípései". Régebben ilyesmi - férjhez mentél már? Van már gyereked? Újabban - Valamikor milyen sovány voltál!  / Milyen tenyerestalpas lettél! / 
9. - ágyamban talált mindenféle morzsa. A gyerekek hajlomosak nasizni az ágyunkban. Ezt aránytalan mértékben utálom és bosszant ahhoz képest, milyen apróság ez.
10. - Zalán, mikor valamit kérek tőle és azt feleli egy bizonyos hangsúllyal, hogy MINDJÁRT. Annyit jelent, hogy soha és tojok rá.
11. A csodás vasalt ruhák a szekrényben - össze-vissza dobálva, felforgatva. Szomorú látvány.
12.  A kutya, ha túltolja a ragaszkodását a falkához. Ha két emberformájú falkatag leül egymás mellé, ő biztosan közéjük akar bújni.
13. - Zalán, amikor elvileg tanul, de lerí róla, hogy nem. Közben csak peregnek az órák egyik a másik után, értelmetlenül.
14. - Mazsola a kalácsban szemtelenül, csúfolkodva megbújva.
15. - Kutyagumis cipőtalp a zárt autóban. 
16. - Kréta osztálynapló. Na oda is ritkán járok és akkor sem azért, mert fel akarom dobni a hangulatom
17. - Kifosztott édességes doboz a kamrában. Idejekorán felfalt sütialkatrész, pl. egy tábla étcsoki, egy zacskó mandula, amit ha nasinak vennék, senki hozzá sem nyúlna.
18. - A lepedő, mikor már 3 sarok fenn van a matracon, de a negyedik abszolválása mindig egy másik elszabadulásával jár. 
19. - Szinte mindig elkésünk mindenhonnan 
20. - Eldobált szemét az erdőben, a természetben
21. - 

Idén az első

 Szilveszterkor nem sok minden történt. Én amolyan öregesen szeretem tölteni a szilvesztert, pont így, hogy nem történik semmi, csak otthon vagyunk, együtt vagyunk és békében átlibbenünk az új évbe….Ehhez képest Zalánt áthívták ottalvós buliba a cimborájához, szóval az együttlét hamar bedőlt már délelőtt. Viszont a többi tényező megvolt.

Előző nap készítettem egy nagy adag világbajnok aranygaluskát (a recept érdeme, leírom, ha kéri valaki). Hozzá sodót főzök és azt készítem el először, még a tészta sehol sincs, talán a dió sincs megdarálva, de tudom kell, hogy a sodó finom. Sőt, mindent visz. Ha ez sikerül - és hát addig keverem-kavarom, míg kellőképpen finom mlesz - megnyugszom valahogy, ez feldob egyben és könnyebb elkészíteni a tésztát. Finom lett, no, osztogattam is belőle jobbra-balra.

Viszonylag korán keltünk, úgy 9 körül. Tibi meglepett, mert még korábban kelt, hozott a cukrászdából 3 féle sósat. Sajtosrolót, sajtos masnit és pogit, aminek nagyon örültem. Friss kovászos kenyeret is kapott, szóval rögtön ki is találtam, hogy készítek szendvicseket majd estére. Olyan retrót, tojással és pirosarannyal a tetején, uborkával. A kenyér vajjal megkenve.

A lencsefőzeléket nálunk már szilveszterkor igen keresik, így azt is készítettem egy nagy lábassal. Hozzá pirított kolbászkarikák voltak, de meglepően finom volt a lencséhez. Egyszerű, de nagyszerű. Karácsonyról annyi kajánk maradt, lefagyasztva vagy simán a hűtőben, hogy szilveszterig simán kitartott….Tibi engedélyt kért dolgozni (hhhhh…), úgyhogy amíg ő dolgozott, gondoltam, elkészítek minden kaját, kivéve a virsliket, amiket késő este szoktunk magunkba tolni. Megkentem a szendvicseket is, amíg kedvenc podcastjaimat hallgattam a konyhában, a gyerekek pedig mély álomban….

Délután elvittük a kutyát sétálni. Azt terveztem, hogy még a napsütésben tud sétálni egy kört, de mivel Tibi dolgozott, eltolódott a dolog valamikor 3 óra utánra, amikor már nem volt verőfényes napsütés, sőt, mire visszaértünk a kocsihoz megjelentek a Tiszaparton a petárdások is. Jófejek voltak, eltekintve attól, hogy petárda volt náluk és mindenféle tűzijáték, mert ahogy meglátták, hogy kutyával vagyunk, abbahagyták. Dió szoktatva van a durrogtatáshoz, hiszen vadászkutya, már az anyaméhben és aztán kölyökkorában is felkészítették erre. Ez a tenyésztő dolga többek között. Szép is lenne, ha a vadászaton ő (a kutya) félne a legjobban. (Ennek ellenére persze vannak lövésfélő kutyák, nem tudom, hogy, de vannak – már a magyar vizslák között, úgy értem) Szóval Dió nem fél sem a tűzijátéknál, sem a petárdánál, sem viharban, sőt, szinte feldobja a zaj, mert a vérében van valahogy, hogy ez valami izgalmas dolog. Mondjuk, én nem nagyon értem, mi a jó a petárdában és hasonló „nagyhangú” cuccokban, de mindegy. Ki mire gerjed.

Késő este a Sztárban sztár leszek best of adását néztük, ami úgy lekötött, hogy a főni feltett virslik közül az összes szétrobbant, mire kimentem a konyhában - abban a tudatban, hogy 3 percre beprogramoztam a főzőlapot. Itt elhagyta a szám pár elkeseredett és keresetlen szó, nem tagadom. Megettük így is, finom volt, csak ronda….Az éjfél olyan gyorsan eljött, hogy hirtelen kellett kapkodni a poharak után. A pezsgő nem volt finom, ,úgyhogy bontottunk másikat, muskotályosat. A száraz pezsgő nekem nem jön be valahogy.

Az új évben elsőként Ákos koncertet néztünk, ami nagyon-nagyon jó volt, annyi emléket visszahozott. Amikor megismerkedtünk Tibivel, rengeteget hallgattuk az Andante albumot, azóta nagyon szeretem Ákost és most ez a koncertfilm is nagyon szépen, profin össze lett rakva. Szóval jól indult az Újév…..

Valamikor fél 4 tájban aludtunk el, Zalánkám persze hiányzott egy picit, de mindegy. Én már olyan álmos voltam akkorra, hogy bárhol elaludtam volna.

Újév napján igyekeztem elkerülni minden veszekedést és konfliktust, ami, valljuk be, a mi gyerekeinkkel nem egyszerű. Csodaszép idő volt aznap, napsütéses, úgyhogy elvittük Diót egy nagys sétára, aztán hazahoztuk Zalánt. Addigra már volt legalább 2-3 óra délután. Aztán itthon néztük a Harry Potter 20 éves emlékfilmét, vagy mit. Hihetetlen, hogy 20 éve forgatták az elsőt....Tudom, lehet, hogy röhejes, de még nekem is sok élményem fűződik ehhez a történethez. Annyire logikusan és tökéletesen van megalkotva Rowling által ez a varázsvilág, hogy lenyűgözött a történet. Nem, az első kötettől eltekintve nem tartom gyerekkönyvnek, esetleg ifjúságinak.

Aztán eljött a hétfő, vissza a realitások talajára némiképpen és erőt vett rajtam egy picit a KarácsonyutániDepi. Annyira varázs veszi körül az egész adventet, majdnem 3 hét szabi itthon, még ha volt program bőven és pihenés kevesebb, hogy a tény, hogy előkerültek a tankönyvek és Tibi már dolgozott, meg egyáltalán...hogy olyan rossz kedvem lett..... Majd elmúlik vagy már el is múlt némileg, de mégiscsak ez a leghosszabb pihi az év során. Nyáron is csak megszakításokkal jön az ember szabira, de ilyenkor MINDENKI pihen a cégnél és tényleg eszembe sem jut napokig, hogy mit kellene vagy lehetne csinálni benn. Ilyen a pihenő....

Na mindegy, a január- február amúgy sem a kedvencem. Jön még rosszabb, jövő héttől a gyerekek is belecsapnak a lecsóba......

lna, az ágyban volt azért a legideálisabb.

Ilyen volt a 2022-es évünk 3.

Október  

Bár idén elmaradt az őszi szünet, mégis olyan, mintha lett volna. Még valamikor a nyáron foglaltunk szállást Mátraszentimrére a tavalyi év élményein felbuzdulva (Sikondán). Csak egy napra kellett kikérni a suliból a gyerekeket, ráadásul az ünnepek után az egész iskola Egerbe kirándult utána, szóval egyetlen napot voltak iskolában a gyerekek (Réka kettőt, oké) az őszi szünet elvi helyén.

Mátraszentimre nagy élmény volt, mindenképpen visszatérünk még. Az étterme is egész jó, finomakat ettünk. Picit olyan, mintha nem lenne szakképzett személyzet az étteremben, leszámítva néhány szakácsot, de minket nem zavart kifejezetten. Sokat kirándultunk, a kutya imádta minden percét, mert naponta ötször sétált, összesen a fél napot és remek kikapcsolódás volt a wellness is. 

Októberben még kerékpárral tekertem a munkahelyemre, most nagyon hiányzik, hogy márciusig-áprilisig buszozni vagyok kénytelen, de az idő amúgy is repül....

November 

Nem emlékszem, mi történt novemberben, hacsak az nem, hogy Réka névnapját és Tibi szülinapját megünnepeltük. Rékáéknál lezajlott a Kati nap - bár lehet, hogy az októberben volt? Összemosódik. Igen, sőt, szinte biztos, hogy októberben volt, mindegy. Műsorral készültek, pontverseny volt, ez amolyan beavatásféle volt a kilencedikeseknek, gondolom. Réka jegyei nem közelítik meg a nyolcadikost, bár tantárgya válogatja. Azért remélem, hogy fog tudni javítani. Ahogy Zalán is, aki abszolút immunis a tanulásra vagy ellenáll a tanuásnak, nem is tudom, hogy mondjam. Jelenleg ritka gyenge jegyei vannak. 

December - Advent 

A december az egyik kedvenc hónapom az évben, várakozással telik és persze a fele már szabadságon nagyjából....Megünnepeltük Réka 15. szülinapját...Összegezhetünk, milyen év volt is ez, leszámítva a háborús helyzetet és a számos feszültséget a világpolitikában, a nagyvilág baljós folyamatait, nekünk nem volt rossz év, csak rosszabb ne legyen jövőre! Legyünk mindannyian egészségesek az egész családban és ismeretségi körben, legyen béke itthon és persze az sem ártana, ha a nagyvilágban az lenne, kiránduljunk, túrázzunk sokat és töltsünk minél több időt négyesben plusz kutya! Ennyi kívánok, ennyi bőven elég lenne!

Boldog új évet kívánok mindenkinek egészségben és egyetértésben!

Ilyen volt a 2022-es évünk 2.

 Befutott a gázszámla, amit némi rettegéssel vártunk (csak úgy finoman), mert a november közepe-december közepe közötti időszakban már fűtöttünk normál menetben. Szerencsére kemény tél még nem volt, félig-meddig remélem, hogy nem is lesz, így nem lett magas, kb. a fele, mint amire számítottam. Viszont a villanyszámla dobott egy duplást a tavalyihoz képest. Ez nem tudom, mitől lehet, mert egyik kollegám is ugyanerről panaszkodott. Pedig ők nem fűtenek légkondival, inkább vegyestüzelésű kazánnal vagy kályhával.

Közben Dió minden áron az ölembe akar feküdni, nem elég neki, ha elterpeszkedhet a kanapén, neeeem. Mivel a laptopon pötyögök, ami az ölemben van, hát nem lenne ideális. Most betakartam a mancsmintás takarójával, remélem, így is jó lesz neki és abbahagyja a nyüszítést. Ja, nem. Tisztességesen körbetekertem a pléddel, úgyhogy most nyugi van, el fog aludni. 

Fantasztikus egyébként, hogy 24 órában kb. együtt lehetünk most a kutyával, de olykor egy kicsit sok belőle. Folyamatosan olyan, mint egy szeparációs szorongásos kétéves, állandóan a nyomomban, de véletlenül lemarad, nyüszít, vonyít, és hogy az ölembe akar ülni, meg akar ölelni, rám akar mászni az teljesen hétköznapi. Azért a nap túlnyomó részében alszik, de hiába szoktuk elvinni sétálni most napközben, mert ráérünk napvilágnál is, az esti, vagy későesti sétájára továbbra is igényt tart. Szóval az utóbbi 2 napban este 11-kor róttuk a környező utcákat, ami amúgy klassz abból a szempontból, hogy kihalt minden, így egy pórázról eleresztett vizsla semmi vizet nem zavar (meg amúgy sem).

Szóval visszatekintünk. Idén ritka kevés bejegyzés született a blogban, látszik, hogy idő az aztán nincs erre sem. 

Május- Májusra Réka teljesen elengedte a sulit és vele én is. Ilyenkorra alapból is elfáradnak a gyerekek, most viszont már tétje sem volt az egésznek, hát repült a gyeplő a lovak közé. Ekkor utaztak a nyolcadikosok (is) Erdélybe, a Határtalanul kirándulásra, 3 napra, ahonnan sok szép élménnyel tért haza Réka és egy méretes csalódással. Amikorra ugyanis kiértek a Tordai hasadékhoz, pont eleredt az eső....Mivel az út keresztül a hasadékon egyre nehezebb, egyre keskenyebb és csúszós is lehet az út, az egész kirándulást itt lefújták. Megvigasztaltam, hogy nyáron bepótoljuk. Szavamon fogott....

Májusban turbó fokozatra kapcsolt a céges importunk az oroszoktól, hiszen júniustól a szankciók megtiltották a faanyagok behozatalát is....Hát nem örültünk, mert éveken át ezen dolgoztunk, hogy szibériai alapanyagunk is legyen, erre tessék. Szerencsére a japánok jóval kevesebben importálnak a finnektől, így a finneknél mindig van fűrészáru, ha nem is pont olyan, mint az orosz volt....

Májusban volt Zalán szülinapja, a 12....., azóta is tartozunk neki egy cukrászdás fagyikehellyel, durva, hogy így elfelejtődött....

Beszereztük a fürdőszoba felújításhoz szükséges alapanyagokat. Nagyon örültem, mert végre találtunk egy megbízhatónak tűnő víz/gáz szerelőt és burkolót is. Hogy nem egy team-ből valók voltak, az nem tűnt problémának. Kínlódtunk sokat a megfelelő csempe kiválasztásával, valahogy ami most a piacon kapható, nem a mi stílusunk. Végül persze sikerült, nagyjából dupla áron, mint 5 -6 éve, amikor a lenti fürdőszoba lett megszabadítva a szénfekete csempétől kirittyentve.

Májusban intettünk búcsút a Toyónak, az ezüstszürkének, amit akkor vettünk, amikor Zalán még pocakban volt. Szerettünk, Tibi egyenesen imádta, de elszállt felette az idő és aggódtunk a milliós szervizszámlák miatt....így is beleszaladtunk az utolsó közös évünkben egybe.

Ebben a hónapban nyelvvizsgázott Réka németből. Én még nem láttam sikeres nyelvvizsgát tenni egyetlen kidolgozott szóbeli nyelvvizsga tétel nélkül senkit, de nyilván az iskolai német ilyen erős volt, le a kalappal előttük, hogy tanulás nélkül is simán megcsinálta. Tényleg marha rossz az oktatás....Mivel szóbeli volt, csaknem rögtön kiderült, hogy sikerült neki. Úgy rémlik.... 

Június-

Júnis elején írta az írásbeli nyelvvizsgát németből Réka, volt olyan elem, amiről azt mesélte, hogy nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a próbatesztek, de azért bíztunk benne, hogy a szóbeli felhúzza majd neki kellőképpen. A nyolcadikos ballagás amilyen rövid volt, annyira nagyon szép és emlékezeten.  Annyira nagyon szépek voltak úgy mindennyian a sok virággal, hogy a puszta látványuktól bőgni volt kedvem. Amikor pedig átvezette az iskolán őket az ofő, szólt a ballagási zene, hát végem volt.  11-re otthon voltunk, érkezett a kaja, amit most rendeltünk, főzni-sütni nem volt idő és estig tartott a buli. Ünnepeltük, hogy végre a tanévnek is vége volt, szerintem Zalán volt a legboldogabb....

Július - nyár volt, nyáááár....és ha nyár, akkor Réka sűrűbb ütemben járt lovagolni, fittyet hányva akár a  35 fok feletti hőmérsékletre is. Elvégre a kobaknak hála, nem tudott napszúrást kapni. Júliusban aztán átesett a tűzkeresztségen, bő 1,5 év után leesett a lóról. Szerencsére nem lett semmi baja, inkább csúszott, mint fúródott a homokba, de akkor is egy mérföldkő volt. A ló visszaügetett az istállóba, de Réka utána és elszántan visszaült....

Július elején diplmázott tesóm lánya Cambridge-ben és Tibi unokaöccse Gödöllőn, mindkét diplomaosztó megható volt, bár az előbbit csak fotók formájában láttuk illetvek készült pár videjó is. 

Váratlanul visszalépett a víz/gáz mester a felújítástól, mondván, hogy 2 hetet csúszott a burkoló, neki ez már nem fér bele.....Hát nem örültünk. Az új mesterpáros persze jóval drágábban vállalta azt a két napi munkát kb., aminek meg kellett történnie a burkolás előtt....De bántuk is már, csak haladjanak a dolgok, a garázs tele volt fürdőszoba felszereléssel. Több, mint két hétig melegítettük a vizet és aztán abban fürödtünk a lenti zuhanykabinban....de túléltük. Végül gyönyörű lett!! Öt év után kész lett a kégli belülről, lényegét tekintve. 

Augusztus - ha augusztus, az általában nekem szabi, kb. 8-10 munkanapnyi. Mi fellélegzünk egy picit, szusszanunk, Tibi is többet pihen, a gyerekek viszont már sóhajtoznak és panaszkodnak, hogy 4 hét és iskola....3, 2, 1... vége. 

Idén Sikondán nyaraltunk, ahol már korábban, az őszi szünet során jártunk és tökéletes néhány napot töltöttünk ott. Nyáron kevésbé lehet túrázni, mert túl meleg van, még a Mecsekben is, úgyhogy a fő helyszín most a wellness részleg volt és a kinti medencék. Nagyon jól éreztük magunkat. Most először két szobát kellett foglalni, szóval a gyerekek a szomszéd szobában tomboltak. Nagyon nem voltunk szomorúak, amikor hazatértünk 5 nap után, mert várt még ránk egy erdélyi út augusztus 20 környékén. 

Idén Torockó volt a célpont, mert annyira lélegzetelállító ez a kis falu, hogy bár már többször jártunk itt, mindig visszahívott. Igen ám, de szállás az nem nagyon volt, mire összehangoltuk a családdal, hogy kinek mikor jó utazni pontosan. Végül egészen véletlenül, a facebookon találtunk erre a 2-3 éjszakára egy kulcsos házat fenn a falu felett. Egészen remek kis ház volt, maradtunk volna akár egy hétig is. Az ember csak nézi a Székenykőt és nem tudja levenni róla a szemét..... Meghódítani most sem sikerült, túl nagy volt a meleg, úgyhogy mehetünk vissza máskor is....

Szeptember  - Az új tanév rendkívüli izgalmakkal kezdődött a gimi miatt, szerencsére Rékának jól sikerült a beilleszkedés, néhány héten belül olyan volt számára a gimi, mintha mindig is oda járt volna....Reggelente ragaszkodik hozzá, hogy busszal közlekedjen, az autós fuvarra soha rá nem fanyalodott eddig és nem is volt késésben. Barátai vannak, baráti köre alakul ki, amik remélem, hogy erősek és szorosakká válnak majd. 

Zalán, 3 hónap itthoni gamerkedés után szintén besomfordált a suliba, mint akit lökdösnek....tök hihetetlen, de a hatodikat tapossa. Persze a reményem, hogy ötödik után könnyebb a hatodik, nem jött be, mert marhára nem könnyebb. Ez csak egyre nehezebb lesz. 

Zalán idén sem választott sem új sportágat, sem új hobbit, Réka maradt a zeneiskolában, bár nem tudom, minek, mert szinte nem is gyakorol. A lovagláshoz is ragaszkodik heti 1-2 alkalommal. 

A gimis ofő elég érdekes nő, megvolt az első szülői értekezlet is a gimiben.... Nem zártam a szívembe, mint a pedagógusok gyöngyét, jóval passzívabb, mint amihez az általánosban hozzá voltunk szokva, de sebaj. Addig nincs baj, amíg nem árt...ennyivel beérem.

Szeptemberben volt néhány csodás focimeccs, ami máig emlékezetes marad és a gólokat nem lehet elégszer visszanézni. Tavasszal bízunk a remek folytatásban, nagyon kellenek az ilyen élmények. Hajrá, magyar válogatott!! Hajrá minden magyar élsportólónak!